1997/1998
Ebben az évben nemzedékváltás történt, a "régiek" el, "újak" be. Csatlakozott az Olgyay Hangokban világhírűvé vált Olgyay Máté. Mák Kornél egyéb elfoglaltságai miatt egyre többet maradt távol, a misék zenei programjának összeállítása rám és O. M.-re hárult. A misézést Nádudvari Miklós piarista vette át. Csatlakozott a Canes Venatici legendás gitáros-énekese, Temesvári Péter. Az év során sok mise közben kikristályosodott az új saját dalok szerkezete (Könyörgés, Könyörgés II, Három misetétel: Kyrie, Sanctus, Agnus Dei). Meghívást kaptunk a nyári apostagi fesztiválra. Örömmel elmentünk, de a színpadon szinte ad hoc jelleggel tettük össze a számokat. A kétakusztikusgitáros ámplágd fölálláshoz voltunk szokva, és egyszer csak ott álltunk egy nagy színpadon és nézett az a sok ember. Elállt az eső, valaki föntről ránk mosolygott. T. P. a dobok mögött igyekezett ritmust adni a számoknak, basszus nem volt, jómagam Ádám Zsolttal együtt támasztottuk a harmóniákat valami zúzós hangszínnel. A lányok a mikrofontól halálra válva sóhajtoztak, az összhatás katasztrofális... A műsor egyetlen erénye, hogy időtartama (öt szám) más fellépők idejének negyede. (És köztük is volt pár hozzánk hasonló pancser.) Pfú... Szóval ebből is tanultunk valamit. ("én leléptem...")

1998/1999
Nehéz ezt az évet fölidézni, de egész biztos, hogy a misék mentek tovább a maguk útján, újítás nélkül. Néha változó összeállításban, de nyomtuk.

Még ez is érdekel...