Szövegdoboz: Bevezető 
Szövegdoboz: Élőhelyek  
Az Ecsedi-láp gerinces fajaiBevezető Szövegdoboz: Az Ecsedi-láp, vagy ahogy a helyiek hívták a Rét, száz-százötven éve még 40 ezer hektár kiterjedésű, különböző élőhely-típusokat magába foglaló vadvízország volt. Természetesen az állandó vízellátás, amit a Szamos kiöntései, a Homoród és a Kraszna, valamint a Nyírségből erre folyó állandó és időszakos patakok adtak, rányomta bélyegét az itt kialakuló élőhelyek növény és állat közösségeire is. Mivel csak pár magaslat, illetve szárazulat volt állandó, az itt élő állatok többsége vízi, vagy vízhez kötődő faj volt. Ezek jelentős része táplálék bázisa volt a lakosságnak, a pákászok, csíkászok, halászok által távolabbi területeken is. Ez főleg a halakra, rákokra és kagylókra vonatkozik, hiszen a madarak és főleg a nagyobb emlősök vadászata nemesi kiváltság volt. Mivel azonban a nádrengetegbe nem volt egyszerű belelátni, az itteni szegényebb rétegek biztosan kihasználták a helyzetet és szedtek madártojást, vadásztak, csapdáztak récékre, libákra és biztosan került nyúl, esetleg őz is. Ezek mellett a prémes állatok vadászata, az öltözködésben lehetette fontos. a vizekben nem lehetett ritka a hód, a vidra, a görény, melyek prémje kiváló szőrme alapanyag.

A száz éve történt lecsapolás után a táj képe teljesen megváltozott. Alig maradt vizes élőhely, ezek is kis kiterjedésűek és agrárkörnyezettel körülvettek. A csatornázás tovább szárította a talajt, így az 1990-es évekre az egykori Ecsedi-láp, csak legenda maradt. A lecsapolás nem csak a növényeknek és állatoknak jelentett nehéz kihívást.


Móricz Zsigmond írta 1900-as néprajzi gyűjtő útján:
„…bekerültem az Ecsedi-láp világába…
Éppen kiszárították, s azokban az években termet először a nád és sás, meg a végtelen területű ingoványok helyén rengeteg kukorica…
S a parasztok éppen komoran szidták, s véres düh ingerlékenységével feszegették, hogy játszották ki őket az urak.
Elvették tőlük a csíkászó, halászó, nádtermő szabad vizeket, amely kenyeret adott és híven gondoskodott a maga népéről.
Még ott rohadt a háló az eresz alatt, a halkas a színben, a kutya ott kapart egy-egy földel befolyt csíkverem gödrében…
De már nem volt víz.
Az urak összevásárolták a nép lápilletményét három forintjával, öttel adtak nékik jó, kiélt szántóföldet érte, ott, a falu közelében s örült a paraszt, hogy húsz hold vízért egy holdat, vagy kettőt, vagy csak háromvékásat is kapott…”
Ekkoriban kezdett el, talán a dühtől égni a láp!

A tájegység jelenleg nem sokban különbözik hazánk kiszárítással és agráriummal sújtott többi térségétől. Alig vannak természeteshez közeli foltok, és csak pár között van összeköttetés. Így az itt élő állatok, és a növények is, kis szigetekre szorultak az elterjedés és a felszaporodás komoly esélye nélkül. Leginkább a vízi élővilág sérült. A megváltozott terepviszonyok miatta a növényzet teljesen átalakult, s vele a rajta élő rovarok, férgek, csigák. A madarak nagy része elköltözött, most csak ritka átvonulóként látható. Némi változást jelenthet az utóbbi időkben megjelenő környezettudatos szemlélet, ami eredményezhet némi javulást. Most azonban a terület erősen zavart és degradált, főleg olyan állatok fajokkal, melyek tág tűréshatárral rendelkeznek, nem specializáltak, vagyis szinte mindenhol közönségesek. Látványos a változás a vadászható fajok esetében is mivel itt radikális faj cserék történtek, természetes úton és a vadgazdálkodás következtében is. Vagyis eltűntek régen gyakori fajok és újak karültek helyükre.
Sajnálatos, hogy a térségben nem maradt, vagy alakult ki olyan természetszerű hely, ami idegenforgalmi vonzerőt képezett volna, mivel ez esélyt adhatna egyes fajok megőrzéséhez.
A helyzet érzékeltetése miatt az alábbiakban ízelítő következik az egykori és a mostani faunából. Ezek összehasonlítása megvilágíthatja azt a sajnálatos tényt, hogy egyes nem átgondolt tájgazdálkodási forma milyen mélyen érinti az adott terület élővilágát.
Az alábbiakban végigmegyünk a területen egykor, vagy ma élő gerinces fajokon. Ez első hallásra ijesztőnek tűnhet, de gondoljunk bele, hogy ezek a fajok, csak töredékei annak a hatalmas tömegnek, amit a táj növényei, gombái, ízeltlábúi, férgei , puhatestűi, stb. jelentenek.
A régi adatok főleg Lovassy Sándortól, Pintér Károlytól, Móricz Zsigmondtól, Herman Ottótól és régi vadászíróktól, az újak főleg a Fűvészkert Társaság felméréseiből, vadászoktól, erdészektől és a régen várt részleges helyreállítást tárgyaló szakdolgozatokból származnak.
Ősi háziállatok

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10