Első telepítés

Eleknek 1720-ban Báró Harruckern lett a földesura, aki a helyet, mint pusztát kapta. III. Károly telepítési törvénye alapján lehetővé vált a puszta benépesítése idegen munkaerőkkel. Így kerültek 1724-ben ide első ízben Harruckern hívására Bajorországból német telepesek.

Az eleki plébániai anyakönyvek szerint elsősorban a következő helyekről jöttek Elekre a német betelepülők: Riss-Hoff-Rügshofen, Noringberg, Edlinga-Illingiából, Nagyszeben, Gerolzhofen, Schlüsselfeld, Ailringen, Günslein, Volkach, Regenshausen, Pelbach, Dingolshausen, Krautheim, Ridenheim, Mergentheim, Hopfenstadt, Obergrünsbach, Darmstadt, Lotharingia néhány helyisége. Ezen nevek többsége Bajorország és Pfalz területén található.

Második telepítés

A pestis pusztítása miatt megritkult eleki lakosságot az egy második betelepítés követte 1740-1744 között. Bajorország felső vidékéről, Würzburg, és Bamberg között elterülő vidékről történt.