Már csak az idősebb elekiek emlékezetében élhet tovább Reibel Mihály, egykori eleki plébános (1931-59) emléke, akiről azonban köztudott, hogy pl. országgyűlési képviselő is volt. (A trianoni békediktátum egyetlen "pozitív" hatása ebben a térségben talán az volt, hogy 1920-tól negyed századig Elek választókerületi központ lett!)

Reibel Mihály nem volt eleki, az I. világháború után kényszerből hagyta el a már román uralom alatt lévő Temesvárt, talán ez is közre játszott abban, hogy miért is foglalkozott a nagypolitikával, pedig talán a két világháború közötti Magyarországon sem örültek nagyon annak, hogy egy pap parlamenti képviselőként is tevékenykedik.

Az eleki plébánián található ez, a most közölt parlamenti fotó is, amely nyomtatásban valószínűleg itt jelenik meg először. (A fénykép 1935-39 között készülhetett.) Reibelt 1935-ben választották meg képviselőnek, mert a korábbi képviselő, a kormánypárti Urbán Péter 1935-ben meghalt. Reibel megválasztása azért is érdekes volt, mert ellenzékiként választották meg. Pártja, A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt volt, mely főképpen Ausztriával akart szorosabb kapcsolatot, Olaszországgal és Németországgal viszont lazábbat. (Az utóbbi kettőben akkor már diktatúra volt.) Mezőgazdasági programjuk többek között arról szólt, hogy minél jobb kereskedelmi szerződéseket kell kötni, csökkenteni kell a termelési költségeket, enyhíteni kell a munkanélküliséget. (Ezek azért hasonlatosak a mai helyzettel, mert a párt ezeket az akkori gazdasági világválság idején dolgozta ki.)

1932-36 között hazánkban Gömbös Gyula volt a miniszterelnök, akkor igen népszerű politikus, aki például nem csak az akkori német legfőbb vezetőséget kereste fel hivatalosan, hanem a térségből elsőként 1934. február 6-án Magyarország vette fel a diplomáciai kapcsolatot az egykori Szovjetunióval, melyet a rendszerváltozás előtt nem nagyon emeltek ki, csak az előzőt!

A most közölt fénykép is azt bizonyítja, hogy hazánkban pl. az 1930-as években is demokrácia volt, hisz volt ellenzék is (R.M. nyíllal jelölve.), még akkor is, ha nem olyan volt ez, mint napjainkban, de mindenképpen az az akkori német helyzethez is viszonyítva, és akkor még az 1947-89-es hazai állapotokról nem is beszéltünk!

Mindentől függetlenül azt is elmondhatjuk büszkén, hogy Eleken is komoly hagyománya van a józan politizálásnak, amelyre napjainkban is bátran építhetünk! Az viszont nagyon érdekes, hogy Reibel Mihály az 1956-os forradalom alatt is szerepet vállalt, vagyis politizált, ami számára később tragikussá vált, hisz 1959-ben ezekért szenvednie kellet, ami a halálát is jelentette. (Érdekes lenne azt is kideríteni, hogy az egykori egyoldalú kiadványok miért nem említették meg.)

Reibel Mihály sírja az eleki temetőben található, bárki felkeresheti, utólag is tiszteletünket fejezhetjük ki egy kiváló ember emléke előtt!