Legfőképpen azt, hogy végighallgatják a depresszióban szenvedő személyt türelmesen, akárhányszor csak szükségét érzi - talán ez a legfontosabb. Sokat segít az is, ha pusztán csak velük vannak, vagy segítenek nekik napi tevékenységeikben, abban, hogy állandóan rámutatnak arra, a depresszióból ki lehet gyógyulni. Ezenkívül fontos az is, hogy minden önsértésre, vagy öngyilkosságra utaló jelzést komolyan vegyenek. (Nem igaz az a hiedelem, hogy "aki beszél róla az nem teszi meg"!)
Mik a jelei az öngyilkossági veszélynek?
1. Öngyilkossági fantáziák, gondolatok.
Nagyon sokan megfogalmaznak öngyilkossággal vagy a megszépítő halállal kapcsolatos gondolatokat öngyilkossági kísérlet előtt ("Bezzeg majd sírnak már, ha én nem leszek", "Ugyan, kinek hiányoznék?", "Jobb lenne már, ha nem is lennék" stb.). Ezeket a jelzéseket mindig komolyan kell venni. Nem igaz az a hiedelem, hogy "aki beszél róla, az nem teszi meg", és öngyilkosság esetében nem igaz a farkast kiáltó juhász esete sem, vagyis az, hogy minél többet beszél valaki róla, annál komolytalanabb a szándék. A statisztikák alapján a megfogalmazott öngyilkossági gondolatok gyakoriságával összefügg a kísérletek gyakorisága is.
Sok esetben a nyilvánvalóan depressziós személyek nem fogalmaznak meg környezetük felé öngyilkossági gondolatokat. Ilyenkor ezekre rá lehet kérdezni. Nem igaz az a tévhit, hogy ilyenkor ötleteket adunk, az öngyilkossági gondolatok általában spontán megfogalmazódnak. Ellenkezőleg: Lehetőséget teremtünk a személy számára, hogy beszéljen az őt nyomasztó gondolatokról, és "könnyítsen a lelkén", valamint állapotát is pontosabban fel tudjuk mérni.
Kiemelt jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, ha valaki részletesen beszámol arról, hogyan követne el öngyilkosságot, vagyis kidolgozott öngyilkossági tervvel rendelkezik. Ilyenkor azonnali segítségért kell fordulnunk.
2. Korábbi öngyilkossági kísérletek
A közhiedelemmel ellentétben, a korábbi öngyilkossági kísérletek száma a halálos öngyilkosság esélyét növeli. Tehát, az az ember, aki korábba sokszor követett már el kísérletet, sokkal nagyobb veszélyben van, még akkor is, ha korábbi öngyilkossági kísérletei nem voltak súlyosak.
3. Beszűkültség
Egy súlyos, megoldhatatlannak tűnő problémára való beszűkültség fontos veszélyeztető
tényező. Ha úgy érezzük, hogy semmi másra nem tudunk koncentrálni, csak a problémákra
vagyunk beszűkülve és ezen kívül semmi sem fontos jelen pillanatban, és nagyon
rosszul érezzük magunkat, azonnal keressünk segítséget. Forduljuk a háziorvoshoz
vagy pszichiátriai rendeléshez, de ha ez nem érhető el azonnal, akkor keressünk
először valakit, akire nehéz helyzetben számíthatunk és ebben a helyzetben is
mellettünk tud lenni, másodszor a felsorolt tanácsadók (telefonos is jó) valamelyikét.
Ez különösen fontos akkor, ha nincs mellettünk senki. Lehet, hogy úgy érezzük,
ebben a helyzetben senki sem tud segíteni, és csak mi oldhatjuk meg, de egyrészt
az életben nincs olyan helyzet, amit egyedül kell megoldani, másrészt a fenti
szolgálatokban dolgozó szakemberek arra vannak kiképezve, hogy szinte minden
helyzetben segítséget tudjanak nyújtani.
Forrás: Depressziostop.hu