Nattefrost ajánlója:

Úgy érzed: bármennyire is keményen próbálkozol, nem tudsz eleget tenni szüleid elvárásainak? Netán afféle megtestesült istenségnek látod szüleidet, akik teljes joggal sújtanak le kegyetlen haragjukban Rád, gyarló, tökéletlen teremtményre? Igazságtalanul bántak Veled kiskorodban - kiabáltak Rád, megszégyenítettek, netán meg is vertek, és a mai napig nem érted, miért? Hiányos az önbizalmad, és úgy érzed: 800%-os erőbedobásra van szükséged ahhoz, hogy éppen elfogadható teljesítményt nyújts? Ha valami nem úgy jön össze, ahogyan azt szeretnéd, az az első gondolatod: "jaj, apámék mit fognak szólni"? Állandóan elrontod a párkapcsolataidat, vagy úgy érzed, a partnered rontja el a dolgokat? Netán magad is szülő vagy, és néha keményen megbünteted gyermekedet, természetesen "az ő érdekében, hiszen meg kell tanulnia, hogy alkalmazkodásra szükség van az életben"?

Ha ezek közül a kérdések közül akár csak egyetlenre is igennel válaszolnál, akkor érdemes elolvasnod Susan Forward könyvét. Nem óhajtom a művet azzal reklámozni, hogy elolvasásával azonnal, egy csapásra megoldódnak lelki gondjaid - mindazonáltal nagyon józan és intelligens tanácsokat kaphatsz belőle: hogyan szabadulhatsz meg az odaadó szülői szeretet vasmarkaiból, hogyan találhatod meg a gyerekkorodban a jelenlegi problémáid gyökerét, és főleg: hogyan kezelheted mindezeket önmagadban?

Nem könnyű feladat arra vállalkozni, hogy az ember helyezkedjen szembe mindazzal, amit kicsi korától kezdve sulykoltak belé - megdöbbentően sok esetben viszont ez az egyetlen módja annak, hogy önmagunk lehessünk, a saját életünket éljük, ahelyett, hogy a szüleink jólnevelt, engedelmes bábjai lennénk. Susan Forward ebben a művében rámutat arra: az, hogy szeretjük és tiszteljük szüleinket, távolról sem jelent egyet azzal, hogy a kedvükért akár boldogtalanoknak is kell lennünk, vagy hogy fel kellene adnunk bármilyen elképzelésünket, ha az a "szent és sérthetetlen" szülőknek nem tetszene. Más szavakkal szólva: annak érdekében, hogy boldog, teljes életet élhessünk, gyakran célszerű pimasznak lennünk, szembehelyezkednünk a szeretetnek álcázott érzelmi zsarolással. Erre kapunk hasznos ötleteket ebből a könyvből. Merész őszinteségre buzdít; arra, hogy lássuk meg az összefüggést az - esetleg teljesen elrontott - gyerekkorunk sérelmei, valamint a jelenlegi életünk nehézségei között; arra, hogy kapargassuk meg a "családi legendák" fénylő mázait, és szembesüljünk az istenített szülők hibáival; arra, hogy a harmónia látszata kedvéért nem érdemes magunkba fojtani indulatainkat, kiváltképp nem hasznos önmagunkat bűnbaknak megtenni.

Azért bátorkodom ezen a honlapon az ajánlott olvasmányok közé sorolni ezt a könyvet, mert az az észrevételem: nagyon sok depresszió, és a belőle fakadó önmegsemmisítő hangulat származik a szülői terrorból, félreértelmezett szeretetből, képmutatásból. Éppen itt lenne az ideje, hogy saját érdekünkben megtanuljunk lázadni - lázadni, úgy, hogy a lázadás célja elsősorban ne szüleink megbüntetése legyen, hanem saját életünk jobbá tétele.

A könyv a Háttér kiadó gondozásában jelent meg 2000-ben.