Ez az oldal azoknak a gyermekeknek állít emléket, akik az életért küzdöttek
. . .
Nail sohasem született
és sohasem halt meg... Csak látogatást tett a Földön 1999. január 3. 13 óra
55 perc és 2000. szeptember 6. 13 óra 55 perc között.
Büszke vagyok rád kisfiam!
Köszönöm, hogy az Édesanyád lehettem!
Anya
Örök
emlék: Nailka (1999. 01.03. - 2000. 09.06.)
Dóri 13
esztendős koráig úgy élt köztünk, mint bármely más gyermek. A pécsi TÁSI hetedik
osztályos, kosárlabdázásra szakosodott, szorgalmas és tehetséges tanulója volt.
Álmodott, tervezett, készült a jövőjére. Pszichológus vagy állatorvos szeretett
volna lenni. 2000 nyarán azonban váratlanul megváltozott az élete: lágyrész
szarkómát, rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak szervezetében az orvosok.
Ettől a pillanattól fogva új időszámítás kezdődött Dóri életében: küzdelem és
versenyfutás az életéért.
Igazságtalan, esélytelen küzdelem volt. De Dóri és édesanyja, Zsuzsi töretlen hite a felépülésben, az orvosok és az ápolószemélyzet rendíthetetlen gyógyító munkája még négy intenzív és rapszodikus évet, négy szeretetben, szerelemben, imádatban eltöltött esztendőt teremtek anya és leánya fizikai kapcsolatában.
Mert Dóri 2004-ben elhagyta a testét, de egyedi lénye, szeretetteli egyénisége,
szellemisége itt maradt örökül, hogy „reménykéket" nyújtson a beteg gyermekeknek
és szüleiknek, vigasztalást a fájdalomtól megfáradt, elcsigázott sorstársak,
árva édesanyák, édesapák és testvérek számára.
Örök
emlék: Dóri (1987-2004)
Beatrix 15
évet élt. Minden szülő számára őrjítő a gyereke elvesztése. Ez hatványozottan
igaz arra az édesanyára, aki szakmájából adódóan minden, a megmentése érdekében
megtett, lépést racionálisan végigkövetett. És remélt, az utolsó pillanatig.
Hiszen ez volt a dolga.
"Amikor a férjemmel a kezeit - lábait kezdtük el masszírozni rájöttünk,
hogy fél fele lebénult, nem volt már benne erő. Aztán fájdalomcsillapítót kapott.
Kisimultak a vonásai. Reggelre csak erős fájdalomingerre reagált. Másnap, szombaton,
koponya CT-re vitték. Akkor még kezével jelezte, érzi, hogy ott vagyok mellette."
Örök
emlék: Beatrix (1991-2006)
Ágika 2000 Szilveszterén,
10 éves korában, lett rosszul. Még azon az éjszakán Nagyatádra vitte a mentő.
Másnap már Pécsre küldték, a klinikára, ahol egy hasi CT-ét végeztek, majd jött
a szövettani vizsgálat. Az ötödik napon már meg is műtötték. Ezután 16 kemoterápiás
kezelés következett, ami másfél évig tartott. Csontvelő átültetésre már nem
került sor, mert addigra már több áttét is volt, így az orvosok szerint, már
nem volt érdemes abba is belevágni. 2003 december 3-án pedig itt hagyott bennünket
- meséli édesanyja.