Menekülés és figyelemfelkeltés?
2001-ben Rozsnyón egy középiskolás lány kiugrott negyedik emeleti lakásuk ablakából. Félt, hogy rossz jegyet kap matematikából. O szerencsére életben maradt. Bizonyítványosztás idején sokan követik példáját. Félnek a szülok haragjától, elkeserednek, mert úgy érzik, nem tudnak megfelelni a szülok és a pedagógusok elvárásainak. Holott mit jelent egy-egy rossz jegy – még Einstein is megbukott matematikából.
Ha öngyilkosságról hallunk, megdöbbenünk. Értetlenül kérdezzük: miért? Nehéz elfogadható indokot találni, amely igazolná a szörnyu tettet. Hibáztatjuk a társadalmat, a közeget. Hibáztatjuk a szüloket, a tanárokat, ha gyerek követ el öngyilkosságot. Ki a felelos? A szülo, aki nem vette észre, mire készül gyermeke? A tanár, aki nap mint nap találkozott vele? A diáktársai, barátai, ha voltak egyáltalán? A szakirodalom az áldozat szándéka szerint három csoportba sorolja az öngyilkosságokat és az öngyilkossági kísérleteket:
1. Az áldozat teljesen logikus gondolatmenet eredményeképpen jut arra a következtetésre, hogy nincs más kiút, és józanul hajtja végre az öngyilkosságot.
2. Az öngyilkosság csak pillanatnyi rövidzárlat következménye, egy válságba jutott élet hibás reakciója.
3. A cél a figyelemfelkeltés. Az elköveto úgy gondolja, hogy a környezete közönyös, vagy ami még rosszabb, ellenséges vele szemben.
Valamennyi öngyilkosra és öngyilkosságot megkísérlore jellemzo: elhagyottnak érezte magát, gyakran keveredett konfliktusba a környezetével, megoldatlan gondok gyötörték, nehezen viselte a mindennapi élet problémáit. Mindez együtt olyan válságos élethelyzet kialakulását okozhatja, amely az öngyilkossághoz vezet.
Szellemi és testi fejlodésük okozza a fiatalok életében a legsúlyosabb válságokat. Tizenhárom éves korukig a gyerekeket a fizikai változással összefüggo gondok és a környezetváltozás okozta problémák (beilleszkedés az óvodába, iskolába) emésztik, tizennégy éves kortól már inkább a pszichikai jellegu és környezeti változások azok, melyek leginkább kínozzák a serdülot. A felnotté válásig a fiatal nehéz – gyakran megoldhatatlannak vélt – problémákkal, feladatokkal szembesül, olyanokkal, mint az identitástudat kialakítása, az önállósulás a családjától, a kortársakhoz fuzodo meghatározó kapcsolatok kialakítása, a szexuális érettség beépítése a személyiségbe, az életcélok és értékek véglegesítése, helye meghatározása a világban. Ezeknek a feladatoknak a megoldása, amellett, hogy talán az egész emberi élet legnehezebb próbatételei, egyben a további teljes értéku élet nélkülözhetetlen elemei is. Az egyén néha a megoldás keresése helyett megpróbál menekülni, fantáziavilágot talál magának, segítséget keres az alkoholban vagy a kábítószerben. A menekülés legszélsoségesebb formája az öngyilkosság.
Az önpusztítás gondolatával foglalkozó, vagy az öngyilkosságot megkísérelt gyerekek többsége nem akar valóban meghalni. Ez annál is inkább értheto, mivel a gyermekek halálfelfogása fejlodésével párhuzamosan alakul ki: kétéves koráig egyáltalán nem érti, hogy mi az a halál, ötéves koráig nem fogadja el annak megváltoztathatatlanságát, ideiglenesnek, visszafordíthatónak tartja, késobb, úgy kilencéves korában véglegesnek tartja, ám korántsem elkerülhetetlennek. Tizenegy éves korában kezd a halál a felnottek által használt értelemben halállá válni a gyerekek számára is.
Az öngyilkossági kísérlet sikerét vagy sikertelenségét a választott módszer befolyásolja. Az öngyilkos fiúk többsége az akasztást választja, a lányok leginkább gyógyszerrel vagy gázzal mérgezik meg magukat. A halálozási arányszám a 14-15 év körülieknél a legmagasabb, az idosebbek és foleg a fiatal nok esetében túlnyomórészt csak öngyilkossági kísérletekrol beszélhetünk, ok nem akarják valóban eldobni életüket. Idosebb korban gyakori a szúró- vagy vágóeszközzel elkövetett öngyilkosság. A végrehajtás választott eszköze alapján nagy pontossággal megállapítható az öngyilkossági kísérlet célja.
Az öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma az évszakoktól függoen is változik. A legtöbben a tavaszi és a nyári hónapokban követik el tettüket, ami a szakirodalom szerint a melegebb ido idegrendszeri hatásának tulajdonítható. Az öngyilkosság sosem vezetheto vissza egyetlen kiváltó okra. Az öngyilkos indokai összetettek, nehéz megállapítani, hogy a végzetes reakciót mi váltotta ki. Bizonyos azonban, hogy figyelemmel szinte minden fiatal öngyilkosságát meg lehetne akadályozni.
Strédl Terézia gyermekpszichológus a megelozésérol
-Mit ajánl azoknak, akik tartanak attól, hogy gyerekük öngyilkosságot követ el, és tanácstalannak érzik magukat?
Keressék fel a szakembert, ha a gyerek beszélgetéseik során eloször megemlíti az öngyilkosság lehetoségét. Nem szabad alábecsülni a jelentoségét ezeknek a jeleknek, el kell érni, hogy a gyerek, úgymond, kibeszélje magából problémáit, és visszanyerje elveszett biztonságérzetét.
-Megelozheto a tragédia?
Sok múlik a szülokön. Az egész pici korban megalapozott bizalom és szeretet, az eros érzelmi kötodés az, amivel megelozheto a tragédia. Mindig kell, hogy legyen a gyerek közelében egy felnott, akivel meg tudja osztani bánatát.
-Melyek azok az okok, amelyek leggyakorabban váltanak ki öngyilkoságot?
Az egyik a gyerekkori depresszió, ezért oda kell figyelni a gyerekek hangulatváltozásaira.
A második ok a teljesítményközpontú nevelés. Ne csak azt kérdezzük meg délutáni
elso találkozásunk alkalmával, hogy milyen jegyet kapott gyermekünk, hanem azt
is, hogyan érzi magát. A harmadik ok lehet a csavargás közben szerzett negatív
szociális minták követése, az alkoholfogyasztás, dohányzás, drogfogyasztás,
és ezek otthoni eltitkolása. Ez az utóbbi ketto egy hazugsági kör kialakulásához
vezet, és a biztonságérzés elvesztését okozza.
Az öngyilkos gyermek, fiatal segélykiáltása. Figyeljetek rám!
Nemzetközi adatok azt mutatják, hogy gyermekeknél a halálokok között a tizedik helyen áll az öngyilkosság, serdüloknél és fiataloknál ez a második helyre kerül. Miért ilyen tragikus a kép? Kétségtelen, hogy a serdülés – ami manapság hamarabb következik be – számtalan, az életkori sajátosságokból fakadó, külso-belso konfliktussal jár. A tizenévesekre jellemzo lehet az életuntság, a bizonytalanság, a kedvezotlen környezeti hatásokkal szembeni védtelenség érzése. Az öngyilkos gyermek, fiatal segélykiáltása: figyeljetek rám, nem bírom tovább! Az önpusztító hajlamra, eroszakos cselekedetekre késztethet a drog is. Úgyszintén bizonyos kultikus közösségek, okkultista praktikák is. Ismert, hogy az USA-ban, Svájcban, Kanadában az úgynevezett sátánista csoportokba verodo serdülok, fiatalok tömeges öngyilkosságok vagy éppen tömeggyilkosságok áldozatai lettek. Elofordulhat az is, hogy bizonyos áltudományos pszichotechnikák, állítólagos terápiák oly súlyosan károsítják a személyiséget, ami még felnotteknél is öngyilkossághoz vezethet. Ilyen "eljárások" például pszichózissal küszködo személyiségnél pusztító agressziót szabadíthat fel.
Mit tehetünk? Mit tanácsolnak a szakemberek az öngyilkosság veszélye esetén? Vegyük komolyan az öngyilkossággal való fenyegetést. Nem oldhatjuk meg az illeto problémáját, de hallgassuk meg, figyeljünk rá, ne becsüljük le a gondját, ne nevessük ki. Helytelen erkölcsprédikációt tartani és "jó tanácsokat" osztogatni. Nyugodtan ellentmondhatunk a kétségbeesett gyermeknek, nyíltan mondjuk meg a véleményünket az öngyilkosságról. Ne hagyjuk magunkat zsarolni az öngyilkossággal, ha kell, forduljunk segítségért szakemberhez. (m-p)
A belso válság jelei:
Mélabús tekintet, apátia, gondok az iskolában, szétszórtság, a szociális kapcsolatok lazulása, hangsúlyozott testi problémák, a viselkedés hirtelen megváltozása, mértéktelen alkohol-, drog- és ételfogyasztás, veszélyes helyzetek keresése, idosebb korban a szexuális partnerek gyakori váltogatása.
Komoly öngyilkossági szándék jelei:
Gyakori "már nem sokáig kell törodnötök velem" típusú megjegyzések, nyílt fenyegetozés az öngyilkossággal, elkeseredettség, tehetetlenség, a személy feleslegességének érzése, problémás ügyek elsimítása (kibékülés a környezettel, végrendelet), növekvo elszigeteltség, önmaga számára értékes tárgyak elajándékozása.
A gyermeköngyilkosságok gyakori okai:
Belso okok:
a személyiség kialakulásával összefüggo okok, a hormonháztartás változásai,
pubertális hangulatingadozások, szellemi fogyatékosság.
Külso okok:
a) a család és a nevelés hatása (csonka család, feszültség a szülok között,
alkoholizmus a családban
b) iskolai, munkahelyi környezet hatása: tanulási nehézségek, elégtelen képességek
és nagy szüloi elvárások, a kötelezettségek iránti érdektelenség,
c) a kortársak hatása: foképp a serdülokorban van jelentos hatással, amikor
a fiatal kezd elszakadni a szüloi háztól és a vele egykorúak társaságában érzi
legjobban magát.
forrás: http://www.hhrf.org/ujszo