A szülő és a gyerek közti konfliktusok a kamaszkorban a legintenzívebbek,
hiszen ilyenkor indul meg egy leválási folyamat. A fiatal már szeretne külön
programokat csinálni, a gondjait is inkább a barátokkal beszéli meg, a szülő
pedig szeretné minél tovább maga mellett tudni, óvni a gyerekét.
A kamasz még nem felnőtt, de már nem is gyerek. Az életkori sajátosságból adódóan
több az érzelmi labilitás, és elindul a helykeresés az életben, ami olykor sok
gondot okoz a kamasz számára. A szülő vagy az iskola által felállított szabályok
feszegetése, átlépése azonban még nem ok arra Kiszely Márta pszichológus szerint,
hogy azonnal szakemberhez vigyék a gyereket, főleg erőszakkal. Sokkal célravezetőbb
lehet, ha a szülő megpróbál beszélgetni a kamasszal, és elmondani neki, hogy
ő hogy látja a viselkedését, és ebben mi nem tetszik, mert így a gyerek meg
tudja azt magyarázni, el tudja mondani az érzéseit, gondolatait. A szülőknek
eszükbe kellene, hogy jusson, hogy ők is voltak kamaszok, és akkor milyen érzéseik,
gondolataik voltak, mert ez is segítene abban, hogy a saját gyerekük nem könnyű
helyzetét megértsék.
Kiss Zoltán pszichológus nagyon sokszor szokta azt mondani a szülőknek és a
kamaszoknak is, hogy bizony ez az időszak, amikor el kell kezdenie már a kamasznak
is nevelnie a szülőjét. 16 éves korban a kamaszok már annyi mindent tudnak fogni
a világból, amik a szülői korosztály figyelmét esetleg elkerülik, mert sokat
dolgoznak. A vitákban lehetőség van arra is, hogy a kamasz megismertethesse
azt, hogy mi az, ami érdekes, mi az, ami új és ezt el kell tudnia fogadtatni
a szülővel, hiszen a kölcsönös nyitottság az még hosszú évekig nagyon fontos
a kamaszok életében és ugyanígy a szülőknek is visszahat az ifjúkor közepéig,
vagy akár később is.
Horváth Ida műsora alapján
Elhangzott: 2005. augusztus 09., Kossuth rádió, Vendég a háznál
Forrás: radio.hu