A nagy egyházszakadás,

és a Nagy Parázna születése!

 

 

 

Az Ősegyházban mindig is jelen volt a testi, illetve szellemi emberek, az apostoli tanításokhoz ragaszkodó hivők mellett az egyéb emberi, vagy okkult pogány nézetekhez ragaszkodók.  A Krisztus Egyháza, ameddig Isten igéje, és a Szentlélek vezetése alatt volt, addig ezek a testi emberek az egyházban komolyabb kárt nem tudtak okozni. Az I. század II. felétől Sátán már nem a zsidó vezetőkön keresztül támadta kimondottan az egyházat, hanem a kor legnagyobb birodalmán, és annak császárán keresztül. Ezek a konfliktusok jellemzően akkor éleződtek ki, amikor a Krisztuskövetőire akarták erőltetni a Római vallás gyakorlatának egyes elemeit, császár kultuszt, bálványimádást (képek, szobrok tiszteletét) stb.

Az első századokban a keresztény üldözések következtében a sok hiteles krisztuskövető mártírhalállal végezte, míg az apostoli tanításoktól eltért, és kompromisszum kész irányzatok erőteljesen terjedtek (Nikolaiták, Jézabel tanításait követők, hamis apostolok stb.). A Római Katolikus egyház is az apostolok hagyományitól elhajlott irányzatból nőtt ki, és bekövetkezett a történelem legnagyobb negatív hatású egyházszakadása a IV. században.

A római birodalmon ekkor már a bomlás jelei mutatkoztak. I. Constantinus, mint politikus császár felismerte ebben a pogány hagyományokra, és kompromisszumokra kész elhajlott irányzatban a római birodalom új egységesítő erejét. Teljesen tisztán látta, hogy az egész római birodalom területén elterjedt kereszténységet megállítani nem lehet, de felismerte hogy a testi és a szellemi irányzatok közötti egyeztetések, viták révén, valamint a személyes császári hatalmi tekintélyét felhasználva, a testi irányzatot rá erőltetheti a birodalomra további nem biblia változtatások révén.

 

A testi irányzat teljesen kompromisszum kész volt bele lehetett olvasztani, a római pogány vallási gyakorlatokat (képek szobrok tiszteletét) a császár kultusz elemeit, és olyan szervezeti felépítést, amely római birodalom szervezeti felépítésének hasonmása volt, amelyen keresztül a császári hatalomhoz hasonlóan teljesen hierarchikus kontrolált vallási rendszert lehetett kialakítani. Ez a vallási uralkodó a pontifex maximus először maga császár volt, és jóval később a Róma püspöke I. Leo (440-461) lett aki, mint egyeduralkodó a császárhoz hasonlóan teljes hatalommal bír a Katolikus Egyházon. Ezt csak centralizációval fokozatosan valósították meg hatalmi eszközökkel körülbelül V-VI századra, amelyet téves teológiai nézetekkel erősíttetek meg. Az első Pápa az nem Péter volt, mivel ilyen rang teljesen ismeretlen a bibliában, és a római gyülekezet püspökének, még semmilyen jelentősebb hatalma nem volt a IV. század elejére a többi püspökhöz képest. Sőt voltak olyan apostoli alapítású központok, amelyek sokkal nagyobb tekintéllyel bírtak, mint maga Róma. A Constantinus egyenrangú vezetőjének tekintette valamennyi püspököt, és fölöttük csak a saját főségét tartotta a legfontosabbnak. Az első Pápa az egy személyben Nagy Konstatin császár volt. Ő hívta össze az első zsinatot 325-ben Niceában, majd a következő hét, keleten tartott zsinatot is maguk a császárok hívták egybe, ahol még Róma püspöke sem volt jelen csak képviseltette magát. Ezért a Római Pápaságot nem lehet visszavezetni Péter apostolig, mivel Péter apostol Krisztus Egyházának az egyik apostola volt, míg a Pápa a római birodalom államvallásnak az Atyja. A Krisztus Egyháza, és a Katolikus Egyház egymásnak ellentétes szervezeti felépítésű, más hitű, más gyakorlatú, és más alapítású (Jézus Krisztus kontra Római császár). A Római államvallás kialakításában első lépés a teológiai egységesítés a császári elképzeléseknek megfelelően, majd az erős apostoli alapítású központok tekintélyi hatalmának (Jeruzsálem, Anthiókia, Alexandria, stb), megnyirbálása volt, és a Római püspökség fokozatos felemelése volt. Ezzel együtt egy teljesen pogány uralkodói hatalmi struktúra kiépítése volt (klérus), majd ezután a pogány görög-római filozófia nézeteket már könnyedén be tudták építeni a Katolikus államvallásba, és az egyéb eretnek nem biblia tanokat, és gyakorlatokat (bálványimádást, szentek imádását, és Mária imádatát). Az első évszázadokban még a krisztuskövetők mártírhalált haltak inkább, mint képek és szobrok előtt leboruljanak, a VIII-X. században már az számított katolikusnak, akiknek ez általános vallási gyakorlatuk volt. Micsoda hatalmas egyházszakadás történt.

 

2 Thess. 2,2-4

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.  Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. űködik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;  A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.

 

1 Ján. 2,19

Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.

 

Péter apostol Római legendája

 

Az a legenda, hogy Péter apostol 20 évig Római gyülekezet püspöke volt, az egy emberi kitaláció. Egy részt, azért nem lehettet Róma Püspöke, mivel ő apostol volt, és az apostol nem végezte a gyülekezet felügyeletét, amely a püspök, presbiter, vagy vén feladata volt. Az apostol feladata az evangélium terjesztése, védelme, természetfölötti hatalommal, és erővel. Pál apostol Krisztustól való elhívása után, egyértelműen elismerésre került, hogy Pál a pogányok apostola, míg Jakab és Kéfás, meg János pedig a zsidók apostola, ha a Péter a zsidók apostola, akkor miért terjesztette volna az evangéliumot a pogány Rómában?

 

Gal. 2,9

És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:

 

Ha Kéfás elment volna Rómába, és 20 évig ott tartózkodott volna arról biztosan, lenne részletes leírás a bibliában, ahogy leírás van arról, amikor Anthiokiába ment, de erre semmilyen utalás nincs.

 

Gal. 2,11-16

Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól. És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésök által. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek? Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.

 

A másik ok, hogy Krisztus Egyháza az I. században más felépítésű volt, mint a IV-VI. századi Római Katolikus Egyház. Ez abban mutatkozik meg, hogy nem volt Klérus, és nem volt sehol episzkopális egyház (egy püspök a gyülekezett legfőbb tanítója, parancsolója, és Ő bíráskodik a hívek felett). Ezt sok katolikus egyháztörténész is elismeri. Az Ősegyház gyülekezeteiben a legfőbb szolgálati ajándékok az apostol, és a próféta volt, és nem a püspök, ezért kizárt, hogy Péter 20 évig püspöke lett volna a Római gyülekezetnek. Ez a nézet ebből kifolyólag önmagát is leleplezi, hogy hazugság, mivel a nézet kialakulása a Katolikus egyház egyházszervezetének kialakulásával egy időben történhetett a Római püspök elsőbbségének bizonyítására. Ezek után belátható mindenki számára, hogy Római Katolikus Egyház Pápájának, és Róma Püspökének semmilyen köze nincs Péter apostolhoz, és nem tudják magukat visszavezetni Péter apostolhoz, hanem csak Nagy Konstantin császárig. A Pápa megszólítás kizárólagosságát a Római katolikus gyülekezet püspöke csak a VII. században kapta meg, akkor hogyan lehet Péter apostolt Pápának nevezni.

 

A császárok a katolikus egyház saját alkotmányát s a papi renden belüli hierarchiáját a Római Birodalom (monarchikus) mintájára rendezték be. A Római birodalom összeomlása után a Római Katolikus Egyház lett a Római császárság szellemi tovább vivője. Ő lett a szellemi Róma a Nagy Babilon. A római császárság után ő lett a krisztuskövetők, és zsidók, vagy más hitűek legnagyobb üldözője, és gyilkosa. A Római Katolikus Egyház bűnlajstromára sorolnak kb. 30-65 millió ember kivégzését. Európa és a világ történelmének legnagyobb befolyással bíró világi hatalma lett királyokat döntött, országokat, és népeket semmisített meg elkötelezett szolga államain keresztül. Népeket átkozott ki, és lehetetlenítette el a helyzetüket. Az Európai és közel-keleti háborúk többségében bűnrészes, mert ezek a háborúk az ő hatalmi érdekeit szolgálta, még az I., és II. világháborúban is benne volt a keze. Megdöbbentő, hogy azok, akik Krisztus Egyházától elszakadtak micsoda szörnyet alkottak. Mérhetetlen kincset halmozott fel az 1600 éves létezése alatt, szegényeket, gazdagokat, nemzeteket és országokat fosztott ki Isten nevében. Ő rendelkezett az Európa területeinek 1/3-val. Olyan példátlan a gazdasága, és pompája, amely előtte csak a római császároknak volt meg. Hazug, és hamis tanításaival itatta (hitette) a népeket. Példátlan imádatot, és tiszteletet követelt a népektől, királyoktól, és államfőktől. „És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain.” A nagy város Róma (Vatikán), melynek királysága van földnek királyain. Ezt is jelképezi a hármas tiara, amely azt szimbolizálja, hogy hatalma van a „földön, mennyen, és a purgatóriumon” Magát anyaszentegyháznak hívja, és Krisztus „mennyasszonyának”.

 

Jel. 17,1-19,6

És jöve egy a angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: övel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül; A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai. És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, s az ő homlokára egy név vala írva: a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt. És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.  fenevada melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van. Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy. A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is. És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek. És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei. És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain. És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt. És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják, Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! A föld kalmárai  is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;

Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt; És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit. És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod. Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván, És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság! És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának. És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz? És port hányván az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában! Örülj  ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel. És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik. És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned; És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek. És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön. És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén. És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja! És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok! És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.

 

„És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kézszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki. A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.”

 

Halld meg Isten üzenetét!!! Térj meg, hogy ne légy részese az ő bűneinek.

 

A Krisztus Egyháznak felépítése.

 

Az Krisztus egyházában nem voltak klerikusok és laikusok, nem voltak, tisztségviselők, hanem mindenki taníthatott, prófétálhatott az Istentiszteleteken. Az egyház fenntartója, és tekintélye a Jézus Krisztus, a Szentlélek, és Isten Igéje volt, és nem klerikus tekintélyek, mivel azok évszázadokkal később jelenek meg a „császár” állam vallásában.

 

1 Pét. 2,9

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;

 

A Krisztus Egyházában nem volt külön, és ma sincs papi nemzetség (klérus), mivel az egyház maga a királyi papság, amelynek feje és főpapja a Názáreti Jézus Krisztus. Minden olyan Egyház, amely nem követi ezt az alapelvet az nem Jézus Krisztus Egyháza, hanem annak az egyháza, aki azt a klérusos vallási rendszert létrehozta.

 

1 Kor. 14,26

Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.

 

Az Krisztus Egyházban nincs legfőbb kizárólagos tanítói hivatal, mivel ez hivatal nem létezett…

 

1 Kor. 12,4-20

A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.

 

Krisztus egyházában demokratikus szervezeti felépítés volt, mindenki szolgálhatott Istennek a feltétel csak az volt, hogy mindenki azzal szolgáljon, amit Istentől kapott kegyelmi, és szolgálati ajándékokkal, és mindenki épülésére. Amennyiben bárki is korlátozza az előbbiekben említett szolgálat szabadságát, az nem Istentől van.

 

Eféz. 4,11

És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:

 

1 Kor. 12,28

És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.

 

Az Krisztus Egyházában jelen volt minden Szentlélek által adott ajándék, ezek nélkül az egyház küldetését nem tudja teljesíteni, mivel hiányoznak azok a tagjai, amelyekkel végrehajtsa a fej a Krisztus akaratát. Vannak olyan egyházak, ahol csak mondják, hogy ezek közül némelyik jelen van, de a valóságban azok is hamis szolgálatok, és vannak olyan teljes evangéliumi egyházak, ahol szolgálati ajándékok közül némelyik hitelesen működik, de a teljesség nincs meg. Erre minden Krisztus Egyháza gyülekezetének törekedni kell, hogy a teljességgel bírjanak. A szolgálati ajándékokkal rendelkezők sem válhatnak (klérussá) elkülönülve a többi hivőtől, mivel mi az, amit nem Istentől kaptak, ha pedig Istentől kapták, akkor legyenek alázatban, és ne fuvalkodjanak fel, és ne gondolják mind azt, hogy ezek képességek az Ővék, és nem tarthatnak igényt semmilyen olyan tekintély rendszere, amelyet a Szentlelket, és Jézus Krisztust illetnek meg.

 

Gal. 6,3

Mert ha valaki azt véli, hogy ő valami, holott semmi, önmagát csalja meg.

 

 Az, hogy a teljes evangéliumi egyházak nem bírnak a szolgálati, és a kegyelmi ajándékok teljességével, ennek az oka az, hogy ezek az egyházak közül is a többség episzkopális püspöki egyház a római államvallás mintájára épült fel, ahol a gyülekezet legfőbb tanítója, bíráskodója maga a püspök, és nem a Szentlélek. Annyiban jók ezek a közösségek, amennyi ajándéka van a Szentlélektől a püspöknek, presbitereknek, de teljességgel sohasem fognak bírni, mivel a Szentlélek több ajándéka elrejtve, és elnyomva gyülekezeti tagokban van meg (prófétálás, gyógyítás ajándéka, csodatévő erők, nyelvek magyarázata stb...).

Meg kell térni az episzkopális egyházi szervezetből az egyháznak, és helyre kell állítania Szentlélek tekintélyét, és az Ősegyház mintájára meg kell szüntetni a klérus a laikusok rendszerét. Tudomásul kell venni, hogy nem a püspök, presbiter osztogatja a Szentélek ajándékait, hanem a Szentlélek úgy, amint akarja.

 

Térjél meg ne légy részese a Nagy Parázna bűneinek, és szakadj el azoktól a római hagyományoktól, amelyek ellent mondanak Isten Szavának.

 

Ámen…

 

Vissza a főoldalra