Rend: Úszólábúak Család: Rozmárfélék Nem és faj: Odobenus rosmarus
A rozmár a jéghideg Északi-sarkvidéken él. Hosszú, agyaszero szemfogaival, ráncos bőrével és erős szakállborostáival mégis sok ember számára ismerős. A rozmárnak rendkívul vastag bőre van, alatta hájréteggel, hogy képes legyen életben mardni az Északi-sarkvidék vizeiben. Meghosszabbodott szemfogai nemcvsak félelmetes fegyverek, hanem jégcsákányul is szolgálnak, ha a szárazföldre akar kúszni. A rozmár tudományos családneve az ógörögbol származik és jelentése: "fogain járó". Ha a rozmár sziklás partokon napozik, rózsaszínűvé válik. A meleg hatására artériái kitágulnak, s bőrét így erőteljesebben átjárja a vér. Rozmárborbol készült bőrszíjakat állítolag már akkor is használtak, amikor Európában még nem is ismerték ezt az állatot. A leghosszabb rozmárszemfog, amelyről valaha is beszámoltak, 94 cm hosszú és 25 cm átméroju volt, tömege pedig 5-kg-nál is több volt. A zötejt, ami akkor keletkezik, amikor a rozmár a nyakát felfújja, távoli harangzúgáshoz szokták hasonlítani.
Életmód
A rozmár a nyílt tengeren vagy a sarkvidéki tengerek partjai közelében, jégtáblákon pihenve tölti napjait. Ha nincsenek jégtáblák, sziklás tengerpartokra húzódik. Egy egy helyen gyakran óriási csordák gyűlnek ösze. Nemcsak a helyhián miatt felszenek a rozmárok szorosan egymás mellett, vagy akár egymásin szeretik a testi kapcsolatot.
A rozmár lába lapos és uszonnyá alakult át a szárazföldön vagy a jégen hátsó végtagjait előre fordítja, hogy négykézláb haladjon. Viszonylag egyenes testtartással döcög és talpain szemölcsszeru kidudorodások vannak, hogy jobban meg tudja magát tartani a jégen. A vízben az állat a hátsó végtagok segítségével mozog előre, az első végtagokat kormányzásra használja.
Télen, ha a jég vastagabbá válik és kiterjedtebb lesz, a rozmárok dél felé vonulnak. A fókávak ellentétben a rozmár összefüggő jégpáncél alatt nem képes életben maradni, mivel nem tud lyukat törni a jégben levegővétel céljából.
Áprilisban amikor lasan újra közeledik a sarkvidéki tavasz, a nőstények és a fiatal állatok újra észak felé veszi útjukat. A rozmár csak azért képes a fagyos hőmérsékletek közepette életbe maradni és magát melegen tartani, mivel vastga hájrétege van.
Táplálék és táplálkozásmód
A rozmár elsősorban zarándokkagylókat és szívkagylóat eszik, amelyeket a tengerfenékrol hoz fel. A rozmár nem képes olyan mélyre merülni és olyan hosszan a víz alatt maradni, mint a fókák legfeljebb tíz percet tud a víz alatt tölteni és 80 méter mélyre képes lemerülni. Legtöbbször azonban sokkal sekélyebb vizekben marad.
Mivel zavaros vízben vadéstik, a rozmár az élelemkeresés során érzékeny szakállaszoreit használja. Olykor a puha talajban is felkutatja a puhatesto állatokat, mégpedig úgy, hogy szájából vízsugarat bocsát ki, és így felkavarja a talajt.
A nagy bikák fókák is megtámadnak és megesznek. A rozmár mellso végtagjaival megragadja és agyaraival megöli a fókát.
Szaporodás
A párzási idoszakban bikákból, nől;stényekből és fiatal állatokból álló nagy csordák gyűlnek egybe. A bikák harcolnak a nőstények birtoklásáért, és a leghosszabb szemfogú, legnagyobb bika jut vezeto szerephez.
A párosodás a vízben történik, és a kicsinyek mintegy 15 hónappal késobb, április és június között jönnek a világra. Ilyenkor a csordák gyakran már újra útban vannka észak felé. A nostény az elléshez kimászik egy jégtáblára.
A újszülött 125 cnetiméter hosszú. A kis rozmár kezdetben alig távolodik el anyjától, de hamarosan megtanul úszni és két hét múlva már kitűnően úszik. Az anyaállat legalább 18 hónapon át szoptatja kicsinyét, amely hat hónapos korától kezd szilárd táplálékot fogyasztani és egy év alatt megháromszorozza testsúlyát . Lassanként agyarai is láthatóvá válnak, még ha ekkor csupán 2.5 centiméteresek is.
A borjú kétéves korában elhagyja anyját és rendszerint más fiatal állatokból álló csordához csatlakozik. A hosszan tartó vemhességi ido és a mintegy két éven át tartó anyai gondoskodás következtében a nostények csak minden második évebn tudnak kicsinyeket világra hozni.
A rozmár és az ember
A eszkimók nemzedékeken át vadászták a rozmárokat. Élelmet és olajat nyertek az állatokból, vastag bőrükből csónakokat, kunyhókat, valamint a kutyaszánok számára bőrővek, szemfogaikból pedig ékszert készítettek. Vastag kötelekre erősített szigonyokkal vadászták őket és az elejtett állatok száma nem befolyásolta állományukat.
Az elmúlt három évszázadban azonban az üzleti célból történo vadászat következtében állományuk olyannyira csökkent, hogy az észa-atlanti térségben csaknem kipusztultak. Időközben a Bering-tengerbeli állomány újra növekedni kezdett, és számuk ma mintegy 250 ezer. A rozmár azonban még mindig veszlyeztetett fajnak számít, mivel szaporodása lassan halad elore, és élőhelyére érzékenyen hat mindennemu környezetszennyezés és gazdasági kizsákmányolás.
Az eszkimóknak még ma is szabad rozmárra vadászniuk, bár elejtési módszereik jelentosen fejlődtek.
Testméretek:
- hossza bikák 300-400 cm
- magassága elérheti a 150 cm-t
- testtömeg 900-1600 kg Szaporodás
- ivarérettség a nostények rendszerint 6-7 évesen, a hímek 8 éves koruktól
- párzási idoszak januártól márciusig
- a vemhesség idotartama 15 hónap, 3 hónap csíranyugvással
- az utódok száma 1
- szoptatási ido 18-24 hónap Életmód
- viselkedés társas túlnyomórészt nagy csordákban él
- táplálék puhatestuek, tüskésböruek és más gerinctelen tengeri állatok, halak és igen ritkán fókák és fiatal bálnák
- élettartam legfeljebb 40 év Rokon fajok
- az atlanti rozmár az egyetlen rozmárfaj a fülesfókákal rokon.
