Rend: Ragadozók Család: Cibetmacskafélék Nem és faj: Suricata suricatta
A szurikáták (négyujjú manguszták) társadalmi csoportokban élnek, mindenkinek megvan a maga feladata. Csoportmunka és együttmuködésez a titka a szurikáták fennmaradásának a Kalahári sivatagban. Bár a szurikáta külsejét tekintve hasonlít a félmajmomkra, kutyákra és mosómedvékre, tulajdonképpen nyúl nagysáhú mungó. A sivatag oreként ismert, mivel figyelmezteti a többieket a veszélyre, azonban vadász és zsákmány is egyszerre.
A szurikáták kibírják az olyan skorpiocsípéseket vagy kígyómarásokat, amelyek emberre nézve halálosak lehetnek. Egy felnőtt szurikáta másodpercek alatt képes a saját súlyának megfelelő mennyiségo homokot kilapátolni. A csoportszolidaritás teszi lehetové a szurikáta számára, hogy nálánál nagyobb állatokat eluzzön.
A fiatal szurikáták egy éjszaka alatt válnak felnotté. Ma még élelemért kuncsorognak, holnap már elvárják tolük, hogy az éppen elválasztott kicsinyeknek adják tovább az élelmet.
Élőhely
A szurikáta kizárólag Dél-Afrika száraz, nyílt síkságaira és félszáraz bozótvidékére szorítkozik, kerüli az erdoket és a suru vegetációt. Nappal mókusokkal, skorpiókkal és gyíkokkal osztja meg a sivatagot, miközben magasan felettük ragadozó madarak köröznek.
Ha beálla sötétség, a szurikáta egy járatokból álló fészekbe vonul vissza, amelyet eros mellso lábaival kapart ki. Ezek a járatok a talaj adottságaitól függoen akár 3 méter mélyek is lehetnek. Olykor más állatokkal osztja meg oket, például mókussal vagy rókamangusztával.
Sziklás területeken a szurikáták zsákámyukat sziklahasadékokba és repedésekbe helyezik.
Táplálék és táplálkozásmód
A szurikáták főleg rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkoznak, de a rágcsálókat, földön fészkelő madarakat és tojásaikat, mókusokat és más kisállatokat sem vetik meg. Olykor még olyan veszedelmes zsákmányokkal is megbirkóznak, mint a skorpiók és a kígyók. Ezenkívül bizonyos növények rügyeit, sarjgumóját és gyökerét is megeszik.
A szurikáta lelkesen túrja a földet zsákmányállatok után kutatva sok homokot kavar fel, kiváló szaglása vezeti, miközben átássa magát a homokos talajon. Ha áldozata a látókörébe kerül, a szurikáta mancsával rácsap, majd egyetlen harapással megöli.
Szaporodás
A szurikáták "násza" szenvedélyesen zajlik. A nőstény először visszalöki a hímet, aki azonban válaszképpen nyakon ragadja a nostényt. Ezután következika párosodás.
Tizenegy heti vemhesség után az odú mélyében jönnek a világra a vak és szőrtelen kicsinyek. Alig néhány nap után anyjuk elválasztja őket és elhagyja az odút, hogy a többi felnőtt állattal vadászon. Helyét váltott műszakban dolgozó "gyermekorzok veszik át.
Ha a felnőttek visszatérnek az odúba, élelmet hoznak magukkal az ifjak számára. A kicsinyek három hét után hagyják el az odút, oroik felügyelete mellett.
Az anya a szokatlannak tűnő élelemmel úgy ismerteti meg utódait, hogy a szájában körbe hordozza a falatokat, amelyeket azután a kicsinyek megkaparintanak tőle.
Két hónapos korukban a fiatal szurikáták már úgy néznek ki, mint a felnőttek kicsinyített kiadásai.
Viselkedés
A mungófélék közül a szurikáta a keginkább társas lény. Szorosan összetartó kolóniákban él, amelyeknek a létszáma elérheti a két tucatot. A kolóniákban "csoportmunka" folyik, amelynek során minden szirákata külön feladatot vállal magára az egész csoport javára. Ha reggelente kijönnek odújukból, hogy a napon melegedjenek, a csoport gyorsan ort állít, amelynek figyelnie kell, me közeledik-e veszélyes ragadozó. Az or egy magaslati helyrol, gyakran egy magasabb faágról látja el feladatát, hogy a veszély elso jelére figyelmezteto ugatásban törhessen ki. Ha egyszer elhangzott a riadó, az egész csoport bemenekül az odúba.
Ha a szurikátátk idegen csoporttal vayg olyan ragadozóval kerülnek szembe, mint a róka, rendszerint összeverődnek és elkezdenek vadul ásni, nyilvánvalóan csak azért, hogy porfelhőt kavarjanak fel, s így eltérítsék a támadót. Vagy felborzolt szorrel szorosan egymáshoz tapadnak, elindulnak az ellenség felé, és úgy tesznek, mintha támadni akarnának. Ilyenkor a szurikáta olyan nagynak és félelmetesnek mutatja magát, amennyire csak lehetséges: kinyújtja a lábait, megmerevíti a testét, nyíegyenesen tartja a farkát és leszegi a fejét. E színjáték tetopontján az egész csapat a levegőbe ugrik és dühösen morog. Ha a betolakodó kitart, a bátrabb állatok úgy adnak nyomatékot fenygeto fellépésüknek, hogy leköpik, sot akár meg is harapják a támadót.
Ha a szurikáta védelezésre kényszerül, a hátára veti magát, a fogait vicsorgatja, és karmait a támadó felé mereszti
Testméretek:
- hossza 50 cm a fejétol a farka végéig
- testtömeg 900 g
Szaporodás
- ivarérettség 12 hónaposan
- párzási idoszak egész évben
- vemhesség 75 nap
- utódok száma 4-5
Életmód
- viselkedés fejlett társadalmi élet, 30 állatig terjedo kolóniában él
- hangkibocsátás csicsergo, trillázó, morgó vagy ugató a helyzettol függöen
- táplálék változatos, de foleg rovarok, skorpiók és gyíkok
- élettartam mitegy 10 év
Rokon fajok
- A selous-mangiszta vagy trugamanguste paracynictis selousi valamivel nagyobb és a farka vége fehér
