Tarajos sül                   Rend: Rágcsálók       Család: Gyalogsülfélék       Nem és faj: Hzstrix cristata                 Az Afrika észak területein élő tarajos sül egyike a Föld legnagyobb termetű rágcsálóinak.            Egész testét hosszú, horgas rüskék fedik, meyekkel bizony komoly sérüléseket okozhat ellenségeinek.    Az afrikai tarajos sül a legnagyobb termetű a Hzstrix nembe tartozó sünök között. Mint minden                  rágcsálónak, ennek a fajnak is egész életében egyfolytában nőnek a fogai. Annak érdekében, hogy            rövidre koptassa, az állatnak ágakat és csontokat kell rágnia                 A tarajos sülök tüskéit a bennszülöttek korábban nyílhegynek és hajító vesszőnek használták.      Szinte minden tarajos sül fészkében találhatunk egy sor csontot és kemény ágat, melyeket az állat          szüntelenül rág. Korábban azt hittél, hogy a tarajos sünök "kilövik" a tüskéiket az ellenségre.                 A kizárolag a talajon élő afrikai tarajos sül nem közeli rokona az észak-amerikai kúszósülnek,      vagy más néven urzonnak, amely viszont a fákon él. A tarajos sülök rengeteg vizet képesek hangtalanul    meginni, és meglepően jól úsznak is.   Védekezés                 Csak kevés állat olyna vakmerő, hogy harcba bocsátkozzék a tarajos süllel. Kivételt képeznek      a nagymacskafélél, például az oroszlán és a leopárd, de ezeknek is az éhhalál szélén kell állniuk ahhoz,    hogy tarajos sülre vetemedjenek.                 A sül sötétbarna testének hátsó felét éles, fekete-fehéren gyűrűzött tüskék borítják. Ezek a          kemény, hengeres szúrószerszámok a harminc centiméteres hosszúságot is elérhetik. Alattuk                  helyezkednek el a rövidebb, fehér színu faroktüskék.                 Ha a tarajos sült támadás éri vagy megzavarják, kimereszti tüskéit, és hevesen rázni kezdi          őket. Ha ez sem készteti jobb belátásra a támadót, a sül hátsójával intéz ellene villámgyors támadást.    A bőrben lazán ülő tüskék végét apró, visszahajtó horgok borítják. Ha ezek egyszer belefúródtak a            támadó bőrébe, csak nehezen távolíthatók el. Az így keletkező sebek gyakran elfertozodnek, és akár a      megsebzett állat halálához is vezethetnek. A tarajos sül tehát kitunő fegyverzettel rendelkezik                    ellenségeivel szemben.   Táplálék és táplálkozásmód             A tarajos sül este hagyja el fészkét, és métóságteljesen vonul táplálékszerzo körútjára. Sörtéi és tüskéi ívet formálnak háta felett. Mivel a látasa nem túl jó, szaglására hagyatkozik a gumók, gyökerek, hullott gyümölcsök és bogyók keresésénél. A táplálékot falatozás közben általában mellso mancsaiban tartja. Hallása talán még fontosabb szerepet játszik a táplálékkeresésben a talajra hulló gyümölcs neszlt nagy távolságból is észlelni tudja. Bár szívesen rágcsál csontokat, csak nagy ritkán fanyalodik húsevésre.   Szaporodás                 Az észa-afrikai tarajos sül általában magányosan kóborol, de            olykor párban is megfigyelheto. Sziklák közötti hasadékokban vagy maga      készítette fészekben lakik.                 A nostény körülbelül 35 naponként ivarzik, de csak két-háromszor    fial egy évben. A párzási idoszakban az állatok kölcsönösen nyalogatják        egymást. Ha a nostény kész a párzásra, szorosan a földre simul és              lesimítja a tüskéit, nehogy megsebezze velük a partnert párzás közben.                 150-nap múlva érlezik a fialás pillanta. A kis sülök szorös-sörtés      bundával jönnek a bilágra, tüskéik ekkor még naygon puhák, de néhány óra    múlva megkeményednek. A szemük már nyitva van. Anyjuk a testén kissé      oldalt ülo csecsbimbókból szoptatja oket, így a kicsik nem sértik meg            magukat a tüskékkel.                 Néhány hét elteltével a fiatalok már szilárd táplálékot is                    fogyaszthatnak, de amyjuk méh ezután is hosszú hetekig szoptatja oket.   Testméretek:        - testhossz 60-80 cm        - testtömeg 13-25 kg   Szaporodás        - ivarérettség 2 éves korban        - fialások száma évente 2-3        - kölykök száma egy alomban renszerint 2-3 kölyök van        - vemhesség 95-105 nap   Életmód        - viselkedés magányosan él, néha párban        - élohely szikáls, de növényzettel kelloen benott területeket kedveli        - hangadás hangos röfögés        - táplálék gmuók, gyökerek és gyümölcsök        - élettartam a szabad természetben 12-15 évig, fogságban viszont sokkal tovább él   Rokon fajok        - A Hystrix nemhez további négy tarajos sül faj tartozik, a fokföldi, a rövidfarkú, a fehérfarkú és jávai         tarajos sül   Emlosök csoportja: -- válaszon -- Amerikai böleny Atlanti rozmár Amerikai csíkos mókus Amerikai nyérc Afrikai elefánt Borz Borjúfóka Csupaszorrú vombát Csíkos és fehérfarkú gnú Dingó Dél-amerikai tapír Elefántfóka Európai vadmacska Erdei egér Északfoki vagy vizcayai bálna Fehérbarkójú cerkóf Kalifornia oroszlánfóka Király vagy bengáli tigris Fehér delfin Füles amerikai szarvas Földimalac Gepárd Galléros pávián Grizzly medve Havasi nyúl Hörcsög Hiúz Hegyi tasakospatkány Jegesmedve Jávorszarvas Jak Jaguár Közönséges delfin Kétpúpú teve Koala Kis panda Kafferbivaly Kaliforniai szamárnyúl Kétujjú lajhár Közönséges vagy aranysakál Kacsacsőrű emlős Kínai víziőz Keleti amerikai üregi nyúl Ködfoltos párduc Kékbálna Kúpos fóka Leopárdfóka Leopárd Musztáng Mogyorós pele Nílusi víziló Nagy kudu Nagy nyúlszájú denevér Ocelot Ormányos mézrabló erszényes Okapi Ormányos bandikut Palackorrú delfin Prewalski-ló Pézsmatulok Repülőmókus vagy asszapán Rénszarvas Rozsomák Rőt vérszopó denevér Sörényes hangyász Szurikáta Szamár Szoke oroszlánmajom Szürkeróka vagy virginiai róka Tarajo sül Tundrafarkas Törpevíziló Thomson-gazella Ugrónyúl Üregi nyúl Varacskos disznó Vörösróka Vidra Vörös óriáskenguru Vörös farkas Vaddisznó Vándorpatkány Vakond Vadnyugati lo
Főoldal | Emlősök | Madarak | Hüllők és kétéltűek | Halak | Rovarok és pókok | Képek | Elérhetőség                                                           minden jóg fentartva - 2008