Északi süvöltő                   Rend: Verébfélék       Család: Pintyfélék       Nem és faj: Pyrrhula pyrrhula                 A süvöltő vagy pirók kertjeink gyakori látogatójává vált. Élénk színezete és tollazatának sötét        részei miatt nehezen téveszhető össze más madárfajokkal. A süvöltők belecsepnek a rügyekbe és    afiatal hajtásokba, s ezért a kertészek és a gyümöcstermesztők nemigen kedvelik őket. Egyébként          fiatalok és öregek egyaránt rokonszenveznek ezekkel az ismerős, szép pintyfélékkel                 A süvöltő-szülők különleges begyükben olyan sok élelmet tudnak elhelyezni, hogy csak              félóránként kell etetniük fiókáikat. A süvöltőhím éneke lágy fütyülő és csiripelő fecsegés, beleszőtt            préselt hangokkal.           A süvöltő külömösen szereti a kőrismagvakat. Ezek a fák azonban csak minden második                  esztendőben adnak gazdag termést. Ezért nagy valószínűséggel előre lehet tudni, hogy a madarak            mikor fognak gyümölcsösöket és más kerteket felkeresni. A 16. században Angliában minden egyes        elejtett süvöltőért egy penny jutalmat fizettek.   Élőhely             A süvöltő elsősorban erdei madár. Közéo és Észak-Európában mindenekelőtt tűlevelű vagy vegyes erdőkben lehet megtalálni, Ngay-Britanniában viszont inkább lombos erdőkben látható. Gyakran előfordul lertjeinkben is, és megtalálható cserjékben és bozótokban is. Az új élőhelyek keresése minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy 19. század közepe óta sok természetes erdő megsemmisült. Ha süvöltőknek több megfelelő élőhelyük lenne a szabad természetben, lehetséges, hogy elkerülnék gyümölcsöskertjeinket. A süvöltő mindenekelőtt a fák ágai közöttt érzi jól          magát és csak kevés időtt tölt a talajo. Még ha az ember közelében él is, előnyben részesíti a űr              aljnövényzetű helyeket, ahol rejtve, boiztonségban van.   Táplálék és táplálkozásmód                 A süvöltő elsősorban magvakból és rügyekből él. A papagájhoz        hasonlóan rövid, lekerkített, éles csőre va, amelyet a bimbódzó rügyek            lecsippentésére és meghámozására használ.                 A süvöltő étrendje alapvetően évszakfüggő. Tavasszal tölgybarkát,    oroszlánfogat és boglárkát eszik. Nyáron étlapja csalánnal, sóskával és          földiszederrel bőcül. Legfőbb téli táplálékául a nyírfarmagvak és                      kőrisfatermések szolgálnak, egészne addig, amíg a tél vége felé a                  galagonya és aköcsény.                 Ilyen, évzsaktól függő élelemforrások esetén sajnos előfordulhat, hogy "rossz a termés". Ilyen      rossz években a süvöltő inkább érdeklődik a gyümölcsöskertek és más kultúrnövények iránt, mint a          vadon termő növébyek iránt.                 A flnőtt süvöltő kizárólag növényi táplálékot fogyaszt, de fiükái számára rovarokat és pókokat is    fog.   Szaporodás             A him áprilisban, a költés idő beköszöntével ágakból álló ajándékokkal udvarolni kezd a nősténynek. Ezt követően a partnerek csókolóznak csőreikkel, és ha összeillenek, tartós párkapcsolatra lépnek egymással.             Nem sokkal ezután a nőstény egyedül lát hozzá gyökerekből készülő fészke megépítéséhez ls kibéleléséhez a földiszeder vagy galagonyabozót sűrűjében.             Azután a nőstény megtojja a halványkék, vörös foltos tojásokaz. Az utolsó tojás lerakása után hozzálát a költéshez amely 12-14 napig tart.             Ha a fiókák kibújtak a tojásból, a hímnek megsoksodnak a tennivalói, ő gondoskodik ugyanis az egész családról. Ha a fiókák már kicsit megnőttek, a hím és a nőstény közösen eteti őket. A fiókák rovarok és magvak                  előöklendezett keverékével etetik, aemlyet szüleik begyükben hordoznak és visznek a fészekhez.                 Mintegy két hét után a fiatal madarak elhagyják a fészket. A süvöltőpár ezután új fészket rak és    egy második fészekalját nevel fel. A fiatal madarak azonban közeli környezetben maradnak, és télen az    idősebb madrak és a két fészekaljából való fiatalok gyakran összegyűlnek az evéshez.   A üvöltő és az ember                 A süvöltő talán leginkább parkokból és temetőkből ismert, de gyakran ül gyümölcsfákon is.          Egyes vidéken még mindig előfordul, hogy csapdát állítanak a süvöltőnek vagy lelövik. A vizsgálatok          azonban kimutatták, hogy a süvöltő csak akkor vetik rámagukat gyümölcsfa-ültetvényekre, ha nincs          elegendő táplálékuk. Korábban gyakran tartoták ketrecben ezeket a madarak, hogy dalokra tanítsák          őket, amelyeket képesek voltak tökéletesen elfütyülni.   Testméretek:        - hossza 15        - szárnyfesztávolság 25 cm        - testtömeg 25 g   Szaporodás        - ivarérettség 1 éves korban        - költési idŹszak áprilistól augusztusig        - költések száma 2        - fészekalj 4-5 halványkék, foltos tojás        - költés 12-14 nap   Életmód        - viselkedés kissé félénk mélabus kiátásokat hallat        - táplálék fák és lágyszárú növények magvai és rügyei, bogyók        - élettartam 2-4 év   Rokon fajok        - több alfaj, köztük az Azori-szigeteken élő P.p murina, amelynek nincs vörös színe. Az észa-európai          P.p. pyrrhula alfaj nagyobb   Madarak csoportja: --válaszon-- Afrikai halászbagoly Aranzbóbitás pingvin Alka Aranyfácán Búbos banka Bakcsó Csóka Egérszölyv Ezüstsirály Északi süvöltő Feketecsőrű vészmadár Feketesapkás lóripapagáj Feketeharkály Füstifecske Gyapjasmadarak Holló Hézi veréb Jégmadár Kárókatona vagy kormorán Kanalasgém Közönséges fazekasmadár Küszvágó csér Keselyűfejű gyöngytyúk Kontyos réce Kondor Lármás réti sas Létrafarkú madarak Léprigó Lunda Macskabagoly Molnárfecske Nagy póling Nagy kócsag Óriás halción vagy Kacagójancsi Pehelyréce Rózsás flamingó Rózsástorkú papagáj Réti fülesbagoly Sárgabóbitás kakadu Szirtisas Túzok Tengelic Tüzestorkú kolibri Tengeri vagy barna gödény Vadgerle Vándoralbatrosz Vörös kánya Vörösbegy Vándorsólyom Vörös vércse Zöld küllő
Főoldal | Emlősök | Madarak | Hüllők és kétéltűek | Halak | Rovarok és pókok | Képek | Elérhetőség                                                           minden jóg fentartva - 2008