Kárókatona vagy kormorán                   Rend: Gödényalakúak       Család: Károkatona-félék       Nem és faj: Phalacrocorax carbo                 A kárókatona karcsú testével, hosszú, horgas végű csőrével és erős, úszóhártyás lábával            kiválóan alkalmas arra, hogy halakra vadásszon. Az európai kárókatona a leggyakoribb kormoránfaj: öt      kontinensen honos. Elsősorban a tengerpart menti vizekben él, de folyótorkolatokban, folyóknál és            tavaknál is kült, és különösen párzási idején kívül a szárazföld belsejében is megtalálható.                 A kárókatona állítólag már elkapott alacsonyan a víz fölött repülő fecskét is. A kárókatona            időnként mélyen a víz alatt úszik, csak fejét és nyakát tartja ki a vízből. Kína és Japán egyes részein        halászatra használják a kárókatonát. A madarat hosszú zsinórral a hajóhoz kötözik, és hagyják                lemerülni. Amikor zsákmányával a csőrében a felszínre jön, egy nyakára illesztett gyűrű                            megakadályozza abban, hogy lenyelje prédáját.                 Nagyon meleg, száraz időben előfordul, hogy a kárókatona csőrében vizet visz fiókáinak   Életmód             A kárókatona elterjedési területének különböző részein évszakonként más-más módon viselkedik. Egyes területeken egész évben ,egtalálható, ott telel át és ott is költ. Más térségekben a szárazföld belsejéből a tengerpart közelébe megy költeni. Bizonyos populációi például a Baltikumban él kormoránok a költési időszak után több ezer kilométerrel délebbre, a Földközi-tengerhez költöznek. Vándorlásuk alatt gyakran nagy csapatokban tömörülnek, időnként bő táplálékot és jó pihenést nyújtó helyeken verődnek össze.             A kárókatonákat sokmerülés között sziklákon, fákon, bójákon, gátakon vagy lehorgonyzott hajókn üldögélnek. Eközben gyakran kitárják szárnyukat, hogy megszárítsák tollazatukat, és vízben lehűlt testük                  felmelegedjen. Testfelépítésük úszásra kiválóan alkalmas, de a szárazföldön akadályozza őket a                mozgásban: járásuk ügyetlen, kacsázó.   Táplálék és vadászat                 A kárókatona táplálékát főként sekély, part menti vizekből szerzi,      ahol vadászat közben a fenékig tud ,erülni. Többnyire halakkal táplálkozik,      testfelépítése tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy halakra vadásszon.                 A kárókatona a víz felszínéről egy kis ugrással vagy teljesen            hangtalanul bukik a víz alá, a víz felszíne eközben alig fodrozódik. A víz          alatt nagyon gyorsan mozog, lábaival hajtja magát előre, széles farkával          pedig kormányoz. Lábait erős combizmai mozgatják, négy, előre álló              lábuját úszóhártyák kötik össze a "hajtómű" hátrább helyezkedik el a testén, így nagyon hatékonyan tud    tempózni a vízben. A kárókatona akár 60 másodpercig is képes lent maradni a víz alatt, és a lebukás        helyétől gyakran több méterre bukkan a felszínre                 Ha elég közel került zsákmányához, elkapja és horgas végű csőrében tartja. Zsákmányát            többnyire felhozza a víz felszínére, eligazítja csőrében, majd lenyeli. Áldozatai közé tartozik a hering, a      lepényhal, a tőkehal, a nyálkahal és a omoki angolna, melyeket a fenék közelében, alkalmanként akár      tíz méteres mélységben fog el.   Szaporodás             A kárókatona a tengerparton és a szárazföld belsejében is költ. Fészkét sziklákra, fákra, néha nádasokban vagy a puszta földre rakja. Költőkolóniái kisebbek, mint sok más tengeri madáré, egyes helyeken azonban 2000 madár is költhet együtt. Udvarláskor a hím félig kitárt szárnyaival leföl verdes, s eközben ki-kivillannka szárny belső oldalán levő fehér költőfoltjai. Fejét és csőrét ezalatt merőlegesen felfelé tartja, és legyezőszerűen kitárt farkát felmeli, hogy a tojó imponáljon.             A fészek ágakból és gallyakból készül, és különféle növények bélelik átmérője körülbelül egy méter. A 3-4 tojáson amelyek ahhozképest, hogy          tengeri madár tojásai, viszonylag nagy méretűek mindkét madár kotlik, és mindeketten etetik a fiókákat.    A szülők a tojásból éppen kikelt kicsinyeket visszaöklendezett táplálékkal etetik   Testméretek:        - testhossza 80-100 cm        - szárnyfesztávolság 130-160 cm        - testtömeg 2-3,5 kg   Szaporodás        - ivarérettség 3-4 éves korban        - költési időszak május-június        - költések száma 1        - fészekalj 3-4 halványkék vagy zöldes színű tojás        - költés 28-31 nap        - kb. 50 nap után   Életmód        - viselkedés gyakran nagy kolóniákban költ társas        - táplálék elsősorban halak        - élettartam a legöregebb meggyűrűzött madár 20 évet ért meg   Rokon fajok        - közeli rokona sziklás tengerpartokon költő üstökös kárókatona (P. aristotelis).   Madarak csoportja: --válaszon-- Afrikai halászbagoly Aranzbóbitás pingvin Alka Aranyfácán Búbos banka Bakcsó Csóka Egérszölyv Ezüstsirály Északi süvöltő Feketecsőrű vészmadár Feketesapkás lóripapagáj Feketeharkály Füstifecske Gyapjasmadarak Holló Hézi veréb Jégmadár Kárókatona vagy kormorán Kanalasgém Közönséges fazekasmadár Küszvágó csér Keselyűfejű gyöngytyúk Kontyos réce Kondor Lármás réti sas Létrafarkú madarak Léprigó Lunda Macskabagoly Molnárfecske Nagy póling Nagy kócsag Óriás halción vagy Kacagójancsi Pehelyréce Rózsás flamingó Rózsástorkú papagáj Réti fülesbagoly Sárgabóbitás kakadu Szirtisas Túzok Tengelic Tüzestorkú kolibri Tengeri vagy barna gödény Vadgerle Vándoralbatrosz Vörös kánya Vörösbegy Vándorsólyom Vörös vércse Zöld küllő
Főoldal | Emlősök | Madarak | Hüllők és kétéltűek | Halak | Rovarok és pókok | Képek | Elérhetőség                                                           minden jóg fentartva - 2008