Az előszállási általános iskola története és

működése 1956-tól napjainkig
(írta: Nyúl Gabriella)

 

 

I. A szakdolgozat tárgya, a témaválasztás indoklása

 

   Szakdolgozatom tárgyául szülőfalum, az előszállási általános iskola történetét és működését választottam, különös tekintettel az 1956-tól napjainkig terjedő időszakra.

  Engem nagyon érdekel a múlt történetének a kutatása, különösen azé az iskoláé, ahová én, sőt a szüleim is jártak.

  Még az idősebb emberek is csak mozaikokban látják a falu iskolájának fejlődését, a fiatalok pedig el sem tudják képzelni, hogy valaha másmilyen volt a tanítás, mint manapság. Ezért is indultam el dolgozatomban egy kicsit messzebbről, az 1868-as évtől, és kísértem figyelemmel az oktatás alakulását, fejlődését, a különböző törvények, rendeletek születését és ennek a gyerekekre és a falu életére való hatását. 1956-tól 1996-ig az iskoláztatás történetét évkönyvekben, anyakönyvekben, az iskola

 

 

levelezésében, pedagógusokkal és diákokkal való beszélgetésekben követtem nyomon.

 

II. Oktatás és kultúrtörténeti visszatekintés

 

 a) Előszállás története

 

„A helység neve 1537-ben bukkan fel Elevzallas alakban. Az összetett helynév utótagjaként szereplő szállás főnévnek „kun település” az értelme… A helység mai neve a 16-17 század folyamán még több változatban fordul elő: 1551-ben Elu Zalas, 1559-ben Eleo Zalas és Eleozalas, 1567-ben Első Zállás 1558-ban Elő szallas és 1630-ban Eleo szállás alakban.”¹

 

A dunántúli kun szállásokat a hantosszéki kapitányság fogta össze, a lakosok tehát nem tartoztak megyeszervezetbe. 1526 őszétől - a mohácsi vész után - a hadak országútjává vált a környék. Egyaránt jogos tulajdonának tekintette Ferdinánd király, Zápolya János, de a török is.

„ Így lett Előszállás földesura magyar részről a Thury család, míg a török katonák közül Előszállást Rüsztem pasa, budai beglerbég kapta meg.”²

 

A többi - lakosságot sarcoló - tulajdonos ellenére ez időben is virágzott a juhtenyésztés és a szántóföldi

 

termelés is eredményes volt. A török ellenes harcok idején azonban szinte teljesen elnéptelenedett a település.

  Az 1559-es török adó összeírásokból tudjuk, hogy Előszállás lakossága 50 házban élt ebben az esztendőben.

„ Előszállás és a körülötte elterülő hatalmas, füves pusztaság (42 ezer magyar hold) 1659-ben a cisztercita apátság kezébe került. A rend élén akkor Újfalusi Márton állt.”³

  Kezdetben a bérlőkön keresztül hasznosította, majd fokozatosan saját művelésbe vette a területet. A 18.sz. végére kiépülnek a majorok. A gazdasági épületek mellett, a cselédek szállásainak kiépítése is gyors ütemben folyik. 1773-ban a majorban dolgozók száma már 366 fő.

  1783-ban a falu nevezetesebb épületei közé tartozik a templom, a kastély, az udvarház és néhány lakóház… A plébániát 1766-ban szervezték meg, melynek fenntartása a rendet terhelte. A plébániát mindig cisztercita szerzetesek vezették, akik 1951-ig adminisztrátorként működtek itt.

 

 

  A II. József féle népösszeírás szerint a faluban 425 fő élt ekkor, ami jelentős növekedést mutat a 10 évvel korábban felvett adatokhoz viszonyítva. „ A családok száma most 79,

amelybe bele kell érteni az uradalomban konvenciósként szolgálókat is. A lakosok társadalmi megoszlásában döntő a zsellérelem. Iparos, kereskedő, jobbágy a pusztán nincs. Nemesi rendben 5 személyt tartottak nyílván, ezenkívül még 6 uradalmi tiszt, és 2 pap élt Előszálláson.”⁴

  A tőkés gazdaság kiépítése 1800-1850 között történt meg. Ekkor Előszállás fejlődése kimagasló volt. Az uradalom a maga nemében fejlett kapitalista, mezőgazdasági nagyüzemmé vált.

  Az uradalom élén a direktor állt, aki a zirci apátnak volt alárendelve. Az uradalmat kerületekre osztották, élén a gazdatisztek álltak. A kerületek központja a major volt, ahol többek között a pásztorok, és a cselédek éltek. A XIX. sz. végén ilyen volt Előszállás, Újmajor (1811-től Herczegfalva) Nagyvenyim, Kisvenyim, Karácsonyszállás.

  Az 1828. évi összeírás szerint Előszállás lakossága tovább nő, ekkor már 845 fő élt itt, ebből 639 a nemesek száma.

1830 és 1914 között a lakosság számáról ellentmondásos adatokat találtunk, aminek okát abban lehet keresni, hogy

 

egyes esetekben valóban Előszállás lakosságát írták össze, más esetben pedig ide sorolták az olyan messzebb fekvő helységeket is, amelyet más falvak adminisztráltak, de az

Előszállási uradalomhoz tartoztak. Így 1830-ban 1041, 1836-ban 845, 1838-ban 639, 1850-ben 855 fő került feljegyzésre.

Természetesen azokat a dolgozókat (aratómunkásokat, stb.) is feljegyezték, akik ideiglenesen tartózkodtak Előszálláson vagy annak valamelyik pusztáján.

 Az előszállási puszták lakossága a 19.sz. közepétől elég gyorsan növekedett. A 19.sz. ötvenes-hatvanas éveiben 1400-kat. hold föld került kiosztásra szőlőtelepítésre. Ezeken a területeken a gazdaságból kiszorultak telepedtek le, ami mintegy 800-nál több családot jelentett.

  1869-ben egy királyi tanfelügyelői tanulmány indítványozta, hogy a pusztát a lakosság nagy létszáma miatt községgé kellene alakítani.

A lakosság száma 1870-ben 1456 fő volt, 1880-ban pedig már 1749 főt írtak össze. 1900-ban megközelítette a háromezer főt (2911), és 1920-ban 3500 volt a lélekszám.

„ A lakosság nem zárt falvakban, hanem szórt településeken élt. A puszták közül kiemelkedett az uradalmi központ a kastéllyal, a templommal és az uradalmi épületekkel…

 

Az uradalom 9 kerületre oszlott, melyben 19 majorság volt. A központi kerület az előszállási volt, amely Előszálláspusztát, Gulyamajort, és Kelemenhalompusztát foglalta magába… További kerületek Róbertvölgy, Nagykarácsony, Ménesmajor, Kokasd, Nagyvenyim, Mélykút és Kisvenyim.”⁵

Az első világháború időszakában visszaesett a termelés nemcsak a háború, hanem a sok természeti csapás miatt is.

1927. október 3-án Előszállás pusztát és a környező majorokat Előszállás néven nagyközséggé szervezték. A lakosság száma 3681 fő volt.

  A falu képét a pusztai jelleg továbbra is meghatározta, az egykori majorok, puszták a községi szervezetben laza települési egységet alkottak. A falu centrumának a kastély, a templom, a csendőrség és az Öreghegy által határolt részt tekintették.

A lakosság száma a két világháború között stagnál: 1920-ban 3497 fő, 1941-ben 3460 fő élt Előszálláson.

 

  A második világháború alatti években a nagybirtok is nagy terhet vállalt. A hadigazdaság bevezetése már önmagában is hátrányosan érintette az uradalmat.

 

  Előszállás 1944 őszén közvetlen részese lett a háborús eseményeknek. 1944 szeptemberétől menekülők áradata lepte el a községet, majd a Duna védelmi vonalát védő magyar harci egységek támaszpontja lett.

 

  1945-ben megszűnt az uradalom, birtokait a Földosztó Bizottság a cselédeknek és a többi földigénylőnek mérte ki. 1944-ben a lakosok száma 4156, míg 1945-ben 3876.

  A mezőgazdaság szocialista átszervezésére 1950 elején került sor. A falu lakóinak nagy része húzódozott a termelőszövetkezettől, így csak 13 fővel kezdett el működni a Szabadság TSZ 1949. áprilisában. A szövetkezet közel 10 évig csak nagyon lassan volt képes fejlődni, 1959-ben azonban a szövetkezetesítés új fordulatot vesz helyben is. Újabb 3 szövetkezet jött létre, és ezek 1961-ben egyesülnek Lenin MTSZ néven.

 

  1960-ban a községi könyvtárnak 1356 kötete volt, ez ma meghaladja az ötezret.

1966-ban 1100 lakásban 3686-fő élt, tíz év múlva 1448 volt a lakosok száma. Előszállás 1991-ben 3875 lakosú nagyközség. Jelenleg 3850 fő él Előszálláson.

 

Ezen a területen nagyon sok földszerető ember él. Aktív foglalkoztatottak száma 1500 fő. A munkanélküliek száma rohamosan nő.

A férfiak nagy része a közeli Dunaújvárosba jár dolgozni. Sajnos egyre nő azoknak a száma, akiknek megszűnik a

munkahelye. Így a községben próbál megélhetéshez jutni, ami szinte lehetetlen, hisz egyetlen gazdálkodó egység van: a termelőszövetkezet.

 

 

 

b) Az iskoláztatás fejlődése az alapítástól 1868-ig

 

  A XVIII. században hazánkban is felvetődött a feudális iskolai oktatásügy fejlesztésének szükségessége. Ebben az időben a népoktatás nagyon alacsony színvonalon állt, ez nagymértékben összefügg azzal is, hogy ekkor még tanítóképzés nem volt. Ahol működött tanító, ott az oktatás mellett ő látta el a kántori, sekrestyési teendőket. A falusi  iskolákban csak hittant, olvasást, néhol írást és számolást tanítottak.

 

 

  A közoktatásügy rendezésére a század utolsó harmadában, a felvilágosult abszolutizmus szellemében került sor.

A felvilágosult abszolutizmus célul tűzte ki, hogy az oktatás és nevelés ügyének irányítását és felügyeletét állami feladattá teszi.

  Ahhoz, hogy Mária Terézia királynő hathatós intézkedéseket tudjon hozni ezen a területen, felül kellett vizsgálnunk oktatásügyünk egész rendszerét.

  1777. augusztus 22-i királyi rendelettel életbe lépő Ratio Educatinis tartalmazta, hogy minden törvényhatóságnak kötelessége, hogy felmérje saját területén meglévő iskolákat, oktatók és tanítók számát, és a szükséges új iskolák alapításához számbavehető erőforrásokat.

„…Az előszállási elemi népiskoláról első adatunk 1783 évéből származik. Eszerint az uradalom tartotta fenn az iskolát, két tanítóját fizette. A tanítóknak az uraság három szobából álló házat bocsátott rendelkezésére, melyből egyet tanteremként használtak. Az iskolás gyerekek száma 30 volt, melyből 28 fiú és 2 lány. A tanítást a tanítók a régi német és magyar szokás értelmében végezték.”⁶

   Gergelyi Béla kéziratában kitér az előszállási népoktatás 100 éves történetére. Innen is tudjuk, hogy az első

 

népiskolát az uradalom szervezte meg, amelyet Kántoriskolának neveztek.

    Ebben az oktatást 1875-ben kezdték meg, és a tanítást a mindenkori kántortanító végezte. Az uradalom azonban csak a cselédek fiait engedte iskolába járatni, illetve nem adott sokáig engedélyt arra, hogy az öreghegyi lakosok fiai rendes tanulóként az iskolát látogathassák. Később havi két forint, majd ennek megfelelő összegű korona befizetése ellenében néhány gazdafiúnak adtak lehetőséget, hogy az uradalmi iskolát látogathassa és ezek rendes, beírt tanulók voltak. Az iskolából valami ok folytán kizártak azonban magániskola látogatására kényszerültek. Ez a hagyomány szerint igen primitív intézmény volt, és ismert ez Előszállás-pusztán a korábbi évtizedekben is. A szegénysorsú napszámosok fiai főleg magánházaknál szervezett tanfolyamokon sajátították el az írás és olvasás, számolás, valamint vallási ismereteket. A magániskolák nem rendszeresen működtek, hanem alkalomszerűen, amikor a betűvetés és más elemi ismeretek oktatására alkalmas egyén érkezett a pusztára, aki néhány hónapig hajlandó volt bérezés ellenében tanítani. Ezek a vándortanítók sok esetben nem is rendelkeztek megfelelő képesítéssel, csupán előtanulmányaik alatt sajátították el azokat az ismereteket,

 

amelyeket pusztákon, a kisebb falvakban előadtak. Igen sok volt közöttük az obsitos katona.

   Az uradalom a cselédgyerekek iskolájának a megszervezése után nem tett lépést arra, hogy az aratómunkások, szegődményesek és egyéb uradalmi jogviszonyon kívül állók fiai számára biztosítsa az oktatást.

   A XIX. század elején az első népoktatás szempontjából jelentős lépésre 1838. május 21-31-ig tartó közgyűlésen került sor, ahol a tekintetes rendek a szolgabírókat megbízták, hogy szólítsák fel a puszták tulajdonosait, hogy gyermekeik számára tanítóról gondoskodjanak, és jelentsék melyek azok a puszták, ahol nincs oktatás.

 

II. József uralkodása idején vált a ciszter rend tanító renddé. E nagyszabású változás azt eredményezte, hogy pl. Székesfehérváron, Baján és Pécsett gimnáziumot működtetett és gondoskodott anyagi fenntartásáról.

„ 1841-ben a tanköteles gyermekek száma 163 volt, melyből 108 a fiú és 55 a leány. Az adatokat felvevő szolgabíró megjegyzi, hogy a téli hónapokban valamennyien látogatják az iskolát, de nyáron a fiúkból mindössze 70, a leányok közül 10 szokott iskolába járni. A hiányzások okaiként

 

ilyen feljegyzések találhatók: munka, házőrzés, betegség, szülei elvonták, ebédhordás, szántás, kapálás, ló őrzés, napszámba ment, vizet hordott. A tanítót a zirci perjel nevezte ki… A gyermekeknek „keresztény tudományt, bibliát”, olvasást, írást, számolást magyar nyelven oktatott. A tanulók közül kevés számban németül tanultak írni és olvasni.”⁷

  A tanítandó anyag négy évre oszlott fel. Az első évben különböző udvariassági formákat tanultak, az arábiai és római számokkal ismerkedtek, valamint itt kezdték el a figyelmességre való szoktatást is.

Második osztályban már folyamatosan és szépen kellett írni, számolni, olvasni, különböző zsoltárokat énekelni, imádságokat, könyörgéseket kellett tudniuk a gyerekeknek.

Harmadik osztályban tanultak a gyerekek számtanból szorozni, bibliai történeteket, zsoltárokat és a földtant.

Negyedik osztályban a Biblia ismertetése és olvasása, Magyarország története, természettan, levelek írása és az osztás műveletének az elsajátítása volt az általános tananyag.

Kiadták a „Falusi Oskolában tanítandó tudományok rende, 4 esztendőre felosztva és egy kis hozzá adott instructionnal” való jegyzékét és néhány módszertani megjegyzést.

 

c) AZ ISKOLÁZTATÁS FEJLŐDÉSE AZ 1868-AS NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNY MEGJELENÉSÉTŐL

 

Az 1868. évi népoktatási törvény kötelezett minden magyarországi szülőt - pénzbüntetés terhe alatt - arra, hogy gyermekeit hatéves korukban beírassa az iskolába, és egészen 12 éves korukig iskolába járassa. Nemcsak a télidőben, amikor nem tudják őket a ház körüli és a mezei

munkában igénybe venni, hanem a teljes tanévben minden hétköznapon ott kell lenniük a gyerekeknek az iskolában.

  Előszálláson az 1869-70-es tanévben szervezték meg az ötödik osztályt. A következő évben pedig a hatodik osztályt. Fenntartója ekkor is az uradalom volt. A népoktatási törvény ellenére az iskolát tavasztól őszig csak kevesen látogatták. A tanítás télen rendszeres volt. 1869 őszén 46 fiú és 47 lány volt iskolaköteles.

 „1869-ből adatunk van arról, hogy a felnőtt lakosság 63%-a nem tud írni, olvasni… Az előszállási pusztákra a társadalom legszegényebb rétegei telepedtek le, akik számára a művelődés elérhetetlen volt.”⁸

 A tanítót ebben az időben Egerből nevezték ki Előszállásra. A tanító Lesczik Gyula 1865-től tanított, de ő

 

volt a harangozó és a kántor is. Az I-IV. osztályokat délelőtt, az V-VI.-at délután oktatta.

 Az iskolai felszerelést, a téli fűtést, a könyveket és az írószereket az uradalom biztosította a gyerekek számára.

  A megyei iskolatanács 1874. február 3-án az előszállási pusztákon élő tanköteles gyermekek iskoláztatásáról határozott. Itt megállapították, hogy a gyermekek nagy része különböző okok (szociális helyzet, ruházat hiánya) miatt nem látogatta rendszeresen az iskolát.

 

 Az 1880-as években a faluban tanított Velinszky Ferenc, Velinszky László édesapja. (Velinszky László 1888-ban született Előszálláson) A család Székesfehérvárra költözött, ahol Velinszky Ferenc az egyik elemi népiskola tanítója lett.

   Az előszállási iskola „mutatványai” az 1879. évi székesfehérvári országos kiállításon általános feltűnést keltettek. (Hogy mik voltak ezek a „mutatvány”-ok, arról nem találtam feljegyzést.)

Treffort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter elismerő nyilatkozatát küldte el az iskolának, az iskolaszéket pedig díszoklevéllel tüntették ki.

 

Laszczik Gyula kántortanítót is díszoklevéllel jutalmazta 1888-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az iskolai takarékpénztár terjesztése iránt tanúsított kitartásáért.

Velinszky Ferenc tanító több matematikai tétel megoldásáért pályadíjakat nyert.

Megállapítható tehát, hogy ezekben az években színvonalas tanítás folyt Előszálláson.

Laszczik Gyula kántortanító jelentése szerint az 1889-99-es tanévben az előszállási népiskolában a következő kézikönyveket és tankönyveket használták:

 

           „Vallástaniak : Egri elemi katekizmus; Egri kis katekizmus; Róber A. Kis bibliája

           Olvasás és nyelvtaniak: - ABC (képes) és Gergelics József-Györffy János: A falusi iskolások olvasó és tankönyve. (Ezen tankönyv alapján tanulják a gyerekek a földrajzot, történelmet, polgárjogot, természettant, természetrajzot, gazdaságtant, egészségtant.

- Varga Endre féle Magyar nyelvtan

           Számtan: - Lengyel László Számvetési feladattár

           Beszéd és értelemgyakorlatnál : a tanító a Nagy László Vezérkönyve nyomán oktatja a tanulókat.

 

           Ima és énekkönyv: Égi manna Zádor E. J-től.”⁹

(1.sz.melléklet)

1903-ban Előszállás pusztán, a plébánia templom szomszédságában egy új iskolaház épült. Az új épület szükségességének okai: „a felszaporodott tanulóknak tágas helyük legyen, továbbá, hogy a fiúk a lányoktól elkülönítessenek, végül, hogy a lányok a női kézimunkában, a háztartás és gazdaságtanban szükséges oktatást nyerjenek, és pedig külön tanító által.”¹⁰

Az iskolát a zirci apátság, mint kegyúr építette, s tartotta fenn.

1916-ban dr. Békefi Remig zirci apát így ír az 1903-as rendelkezésről:

 

„Nagyságos és Főtisztelendő Kanonok

és Tanfelügyelő úr !

 

A zirci apátság az előszállási pusztáján régi időktől fogva meglévő 6 osztályú vegyes népiskoláját 1903-ban ugyancsak 6 osztályú népiskolájává szervezte, és ezen időtől fogva a fiúk és a lányok külön-külön iskolában tanultan mindez ideig. Ez az elkülönítés az akkori nézeteknek teljesen megfelelő volt, a mai napság azonban,

 

legalább itt a pusztán teljesen feleslegesnek mutatkozik, sőt a tanulásra nézve hiányosnak is. Azért elhatároztam, hogy a vegyes iskolát újra helyreállítom olyformán, hogy az eddigi tanítónő tanítsa ez után az I. és II. osztályt, a fiú iskola eddigi tanítója pedig a III. és IV. osztályt. Az ismétlő iskola ezentúl is elválasztva marad, a tanítónő a lányokat, a tanító pedig a fiúkat fogja tanítani.

 Midőn ezeket bátor vagyok nagyságod tudomására hozni, kérem azoknak szíves tudomásul vételét.

Előszállás, 1916. június 28.”¹¹ (2.sz.melléklet)

 

Az első világháború idején a gazdálkodás fejlődése megtorpant. Növekedtek a cselédek szociális igényei, felvetődött a földreform szükségessége. A ciszterci rend fennmaradása, léte Előszállás jövedelmezőségétől függött. Az 1920-as években kibontakozó agrármozgalmak ráirányították a hatóság figyelmét az előszállási nép alacsony szociális helyzetére. A gépesítés fokozásával a tőkés termelési viszonyok megerősítésével országos hírnévre tett szert az uradalom. Alapjait még a nagy gazdasági válság sem ingatta meg.

A puszták, majorok községgé szervezésének kérdése többször felvetődött. Előszállás 1928. április 13-án

 

szervezési szabályrendeletet kapott. Ekkortól beszélhetünk önálló közigazgatási községről. Ez a változás érinti a kultúrához, tanuláshoz való viszonyt is.

1925-ben az állam az egyéni parasztgazdák gyermekeinek állami iskolát létesített, amit Öreghegyi Állami Népiskolának neveztek. Erre azért volt szükség, mert az uradalom által szervezett római katolikus iskolába csak az uradalomban szolgálók gyerekei járhattak.

 

Az állami elemi népiskola gondnokságába a község is kiküldte a maga embereit. 1928-tól Németh Pál és Flier Sándor képviselőtestületi tagok látták el a feladatot.

Az egyesületi élet kibontakoztatására a községgé szervezés után került sor. Előszálláson ekkor működött a katolikus ifjúsági egylet. A dalegylet 1936. november 29-én jött létre Bosnyák Pongrác plébános vezetésével. Az egyletnek 66 férfi tagja volt. A karnagya Szabados Antal tanító. A fiú leventecsapat , mint egyesület még 1926. márciusában létrejött. A pusztán testnevelési bizottságot szerveztek, és ennek égisze alatt alakította meg a levente egyesületet.

A testnevelési bizottság elnöke Hagyó Kovács Gyula lett, akinek vezetésével az egyesület tisztikarát hozták létre. A tanítók tevékenyen részt vettek az egyesület életében.

 

Az 1936-42 között használatban lévő tananyagbeosztás értékes információkat tartalmazott az iskolában tanított ismeretanyagról és a nevelés céljáról.

„ Az elemi iskolában tanított földrajzi anyagot átitatta a soviniszta és irredenta szemlélet, célja a nacionalista önérzetápolása, az ifjú nemzedék felkészítése az úgynevezett Nagy-Magyarország visszaállítására. ”- írta Sárközi István az ellenforradalmi rendszer népiskola politikáját elemző könyvében

Az előszállási iskola tananyagbeosztása is a fenti nevelési célokat volt hivatott megvalósítani. A tanulók a nagyobb földrajzi tájak  (Dunántúl, Alföld, Duna-Tisza köze) természeti viszonyainak és nevezetesebb helységeinek megismerése után áttértek a Csonka-Magyarország tanulmányozására.

 

Az 1932. évi tanterv középpontjában a magyar nyelv állt. A tanterv szerint a beszéd- és értelemgyakorlat keretében a szülőföldről szóló, illetve a történelmi tárgyú és  földrajzi olvasmányokkal készítették elő a rendszeresebb történelem tanítást.

 

 

A negyedikes olvasókönyv földrajzi és történelem tárgyú olvasmányokat tartalmazott. Olvashattak többek között Szent István király magyarjai után Szent László „csodatetteiről”, Nagy Lajos király után a Hunyadiakkal, majd Zrínyi Ilonával és II. Rákóczi Ferenccel ismerkedhettek meg. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kapcsán Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról olvashattak, s helyet kapott a könyvben Petőfi: Nemzeti dal című verse. Deák Ferenc után a világháború eseményei következtek melynél, nevelési célként az elégtételadást jelölte meg a tananyagbeosztás.

A tanulók a tanév során háromszor kaptak értesítőt, bizonyítványt. Év közben karácsonykor és húsvétkor. Ekkor csak a magaviseletet, szorgalmat és az előmenetelt értékelték.

Év végén az eredmény betűkkel kiírva került az értesítőbe. A következő fokozatokat alkalmazták:

a.) az erkölcsi magaviseletnél: dicséretes, jó, tűrhető

b.) a szorgalomnál: dicséretes, változó, hanyag

c.) az előmenetelnél: kitűnő, jeles, jó, elégséges, elégtelen.

A legjobb osztályzat az 1-es volt.

 

 

Az 1937-38-as tanévben az általános ismételő iskola I. és II. osztályában oktattak: hit- és erkölcstan, gazdaságtan, háztartástan, kézimunka, kézügyesség, magyar olvasás, írás és fogalmazás, hazai földrajz, történet- és alkotmánytan, számtan és mértan, egészségtan, a természettudományok elemei.

 

A háború előtti években a község az állami iskolát tovább bővítette, és már 2133 pengő hozzájárulást adtak évente, mivel az iskola egy tanteremmel bővült, és négy szervezett tanítói állás volt. Négy osztályteremben 200 tanulót oktattak.

1945-ben Előszálláson megszűnt az uradalom, földjeit, birtokait felosztották. Így 1945-ben a IV.számú rendelet alapján az egyházközség vette át az uradalom által fenntartott római katolikus iskolát.

1945-ben a földreform végrehajtása során a Földosztó Bizottság iskolai gyakorló terület céljára 10 holdat juttatott. Az  öreghegyi iskola 6-ot, a római katolikus iskola 4-et kapott. A tanulók a gazdasági ismereteket a gyakorlatban is alkalmazhatták.

 

 

  Az állami népiskolák bútorzata mindkét helyen, Öreghegyen és Daruhegyen is tönkre ment a harci események alatt. Összesen 4 tanterem bútorzatának az elkészítése vált szükségessé, beleértve az ablakok, ajtók, padozat pótlását .A község azonban nem rendelkezett elegendő pénzzel, így az állami iskolák helyreállítását a kultuszminisztertől kérték.

 

 

d) Az egységes nyolcosztályos általános iskola megszületése és fejlődése napjainkig.

 

 

1945-ben került sor a közoktatás átszervezésére. Ennek első lépése a nyolcosztályos általános iskola megszervezése volt, amelyet 1945. augusztusában rendelt el az ideiglenes nemzeti kormány. Ez az új iskola a régi reformeszmék megvalósulását jelentette, hiszen a haladó pedagógia már évtizedekkel korábban javasolta ennek az iskolatípusnak a bevezetését a tömegek műveltségének kialakítása érdekében.

Előszálláson az 1946-47-es tanévben indul az első VII. és VIII. osztály. A VIII. osztályba azok jártak akiknek a II.

 

ismétlőben kellett volna tanulniuk, ez nem volt kötelező. A VIII.-os tanulók létszáma 10 fő volt. Schmidinger László, a római katolikus iskola igazgatója szervezte meg a VII. és VIII. osztályt.

 

Az állami és a katolikus iskola felső tagozatos tanulóit összevonták. Az V. és a VI.osztályosok katolikus iskolába, a VII. és a VIII. osztály pedig az öreghegyi iskolába járt. Összevonásra a szaktanárok csekély száma miatt került sor.

Szaktanárok: Dr. Mészáros Ervin és Bosnyák Pongrác ciszterciek voltak.

A tanítás a hét első felében délután folyt, hogy a felső tagozatosok ne zavarják az alsó tagozat munkáját.

Az 1946-47-es tanévben az anyakönyvben az iskola megnevezésénél ez állt: „Az előszállási római katolikus és az öreghegyi általános együttműködő iskola”. 

 

A VII. és a VIII. összevont osztály létszáma 41 fő. Ebből az állami iskola tanulója 16 fő, a katolikus iskoláé pedig 25.

A hetedikes tanuló 31, és a nyolcadikos 10 volt. 12 tanuló a sok mulasztás miatt egyáltalán nem volt osztályozható.

 

A hetedik, nyolcadik osztály tantárgyai a következők voltak:

 

hit- és erkölcstan, beszéd- és értelemgyakorlat, olvasás, írás, fogalmazás, nyelvi ismeretek, földrajz, magyar nemzetek története, állampolgári kötelességek és jogok, számolás és mérés, természeti, gazdasági és egészségügyi ismeretek, rajz, kézimunka és testnevelés.

 

1946. október 11-én a tanfelügyelő így ír az előszállási iskolák állapotáról, tanítóiról és a tanulókról:

 

„Az iskola belső rendjének megvizsgálása:

A tanítók maguk készítik hétről-hétre a tanmenetet, mivel rendes nyomtatvány nincs. Rendtartási naplókat a tanítók rendesen vezetik. A tanulók iskolába járása rendes. A tanulók olvasókönyvvel és írószerrel részben el vannak látva. A használt könyvek engedélyezettek.

 

Az iskola külső rendjének a megvizsgálása:

A római katolikus iskolában két tanteremben folyik az oktatás. Az állami iskola két tantermének ablakai hiányosak, padok nincsenek. A tanulók zsámolyon ülnek és

 

kis asztalkán írnak. Felszerelés semmi. Még asztal sincs, amire a tanító a könyveit tegye.

 

 

Római katolikus iskola I-IV. osztály, vezeti: Tánczos Magda.

Beiratkozott 38, jelen volt 34 fő.

A tanító tanmenetén, vázlatain, naplóin meglátszik, hogy lelkiismeretes, pontos. Több tanítást mutatott be, melyeket az alapos felkészültség a módszerekben való jártasság, a tanulók iránti szeretet és bő szemlélet jellemzett.

 

Az állami iskola I osztálya vezeti: Árvay Jolán.

Beiratkozott 42 tanuló.

 

A tanulók már az olvasókönyvből olvasnak. Számolásból a 8-as számkörben számolnak. A tanulók gondolkodása jó. A tanítónő tanítása módszeres. A nevelési elemeket bőségesen alkalmazta.

 

A állami iskola II. osztálya . Vezeti: Nahoczki Adrienne.

Beiratkozott 29 fő.

 

A tanítónő a tanulók munkáját nagy ügybuzgalommal vezeti. Fogalmazás, írás, helyesírás, rajz, beszéd- és értelemgyakorlat tantárgyakat helyes módszerekkel tanítja.

 

Az állami iskola III. osztálya, vezeti: Gergelyi Béla igazgató-tanító.

Beiratkozott 28 fő.

 

Az osztályán meglátszik a háborús évek, a sok tanítóváltozás és hiány. Helyesen rakja le a tanító a beszéd- és értelemgyakorlat tanításánál a földrajzi alapfogalmakat.

 

Az állami iskola IV. osztálya, vezeti: Búza Zsigmondé.

Beiratkozott 30 fő.

 

A tanulók írásbeli munkája jó. Jól olvasnak. Nyelvismeretek tanítása módszeres. Éneklésnél a tanulókat vezetni kell.

Összevont iskola V. osztálya; osztályfőnök: Major Lászlóné.

Beiratkozott:36 fő.

 

A tanítónő több tantárgyat tanít. Köztük a magyar nyelvet

is. Igen sok szemléltető eszközt készít, hogy tanításait értékesebbé tegye. A jól megválasztott hangulatkeltés magával ragadja a tanulókat. Az életre neveli a gyerekeket, mindent megbeszél és megbíráltat velük.

 

Összevont iskola VI. osztály, vezeti: Molnár Miklós igazgató-tanító.

Beiratkozott 46 fő.

 

Látszik, hogy az igazgató rendszeresen készül a tanításaira, s alapos munkát végez. Természetrajzból helyes az igazgató eljárása, hogy alkalmat ad a tanulóinak arra, hogy szemléleteikről, megfigyeléseikről beszámoljanak. Az is helyes, hogy az okozatokról az okokra következtet. A tanulóit a gyakorlati életre neveli.

 

Összevont iskola VII-VIII. osztály, Schmidinger László római katolikus iskola igazgatója vezeti.

Beiratkozott 41 fő, jelen volt 23.

 

A hiányzók sürgős gazdasági munkák elvégzésénél segédkeznek szüleiknek. Az igazgató az állami iskolában is

 

tanít, történelmet és éneket. A történelem tanításánál oknyomozó alapon tárgyalja az anyagot, a tanulóit állítja a történelmi esemény központjába és velük ítélteti meg az események helyességét. Számolásból az arányos osztásból gyakorlati példák megfejtése volt. Nagyon helyes, hogy az életből vette a példákat, amelyeket a tanulók örömmel számítottak ki. Az ének tanítása nagyon szép és módszeres. A tanulók több szólamban is énekelnek. Írásbeli munkájuk módszeresen vezetett és rendes.”¹²

 

A tanfelügyelői jelentés alapján képet kapunk a háborút követő évek iskoláztatásáról, a megalakult VII. és VIII. osztály munkájáról, a tanítók felkészültségéről és módszereiről.

 

A miniszter tantervi irányelveket adott ki már az 1945-46-os tanévről az egyes tárgyakhoz kapcsolódóan, de ez a tervezet még a következő tanévben sem érkezett meg Előszállásra.

 

Az iskolában a gyermekeket oktatni a túlzsúfoltság miatt szinte lehetetlen volt. 1946. november 23-án a képviselőtestületi gyűlésen Gergelyi Béla és Molnár Miklós

 

igazgató-tanítók levelét ismertették, amelyben az iskolák szűkös voltáról adtak tájékoztatást.

Megemlítették többek között azt is, hogy az állami iskolának mindössze két tanterme van és ebben 250 gyermeket oktatnak.

A képviselőtestület elhatározta, hogy egy új iskolát építenek fel a községben.

 

A római katolikus iskolában az 1946-47-es tanévben 72, a következő tanévben már 109 tanuló volt. Ebben az időben 6 tanító tanított az iskolában.

 

1947-ben az iskolák a községtől 26.000,- forintot kaptak, melyet a háborús károk eltávolítására és helyreállítási célokra használták fel. Ugyanakkor a község 600.000,- forintot is megszavazott az előszállási szegény gyermekek tankönyveinek rendezésére.

A népi kollégiumok támogatására évente 150 forintot szavaztak meg.

 

  Az 1947-48-as tanévben már minden tanuló számára kötelező  volt a nyolcadik osztály elvégzése.

 

A tanfelügyelő az 1948-49-es tanévben így értékeli a VII. és VIII. osztály előmenetelét:

 

„Beiratkozott 49 fő.

 

Számolási készség mind a két osztályban igen jó. A nehéz, gondolkodtató példákat is jól megoldják. A mértékekkel tisztában vannak és alkalmazni is tudják. Földrajz és történelemből a feltett kérdésekre helyes feleletet adtak. Olvasásuk szép és hangsúlyos. A fogalmazás tárgyát a környezetből meríti. A gondolatok kifejezése jó és értelmes. Évenként 2-3 levelet is írnak. A kevés helyesírási hibák arra engednek következtetni, hogy a nyelvtani anyagot is alaposan feldolgozták. Rajzból az előírt anyagot elvégezték, ironnal színeztek, festéket azonban nem használtak. Énekben igen jók, 2-3 sőt 4 szólamban is énekelnek egyházi és világi énekeket. Az osztály hangulata családias, élénk, de a rend és a fegyelem keretein belül.

 

Tanács a tanítónak: a fegyelmezés szeretetből fakadjon !”¹³

 

Megállapítható, hogy a VII-VIII. osztály munkája eredményesnek bizonyult.

 

Az 1947-es évben Schmidinger László a római katolikus iskola igazgatója kérelmezte a kerületi tanfelügyelőnél az állami iskolával való együttműködés megszüntetését. Az igazgató érvei tartalmazták, hogy „az eddigi együttműködésnél a katolikus iskola minden téren nagyobb részt vállalt, mint az állami iskola. A katolikus iskola adta a tüzelőt, az együtt működő felső tagozat számára tantermet és szaktanárokat. Mivel a közeli puszták lakossága Előszálláson kapott házhelyet így a tanulók létszáma megnövekedett. A szomszédos pusztai iskola megszűnt. Az ottani tanítók Előszállásra kerültek. Így a katolikus iskola nem szorult az állami iskola tantestületére.”¹⁴

 

1948-tól új korszakot jelentett az egyházi iskolák államosítása, ami lehetővé tette az alsó fokú oktatás egységesítését.

  Az 1948. XXXIII. törvénycikk kimondta az iskolák államosítását. E törvény értelmében 1948. június 15-én az előszállási katolikus egyházközségi iskolát önálló általános iskolává fejlesztették, ami azt jelentette, hogy az eddigi két iskolát egészen összevonták. Így 1948-tól a községben

 

csak egy általános iskola működött, Állami Általános Iskola néven.

A XXXIII. törvény elfogadása után a hittan továbbra is kötelező tárgy maradt. Az államosítás vitájában alárendelt szerepet játszott, de nem lehetett fakultatív tantárggyá tenni. Erre csak 1949-ben került sor az, 1949.évi 5.sz. törvényerejű rendelet alapján.

„1948.szeptemberétől a miniszter változást rendelt el az iskolai osztályozás addigi rendszerében. Az egyes tantárgyak osztályozása ezután - a korábbi négy osztályzat helyett „ hétféle érdemjeggyel történt: a legjobb a hetes, a legrosszabb az egyes. Ezt az osztályozási eljárásmódot két tanév elteltével megszüntették, 1950. szeptemberétől öt számjeggyel történik az osztályozás.”¹⁵

 

Dolgozatomban azokról a tanévekről írok részletesebben, amelyekről kutatásaim során az iskolai irattárban anyagot találtam.

 

Az 1948-49-es tanévben az iskolának 280 tanulója volt. Egy évvel később az osztálylétszámok így alakultak:

 

 

                I. osztály 50 fő, tanítónő: Miklós Edit

                II. osztály 42 fő, tanítónő: Árvay Jolán

             III. osztály 45 fő, tanítónő: Hoszták Antalné

             IV. osztály 36 fő, tanítónő: Németh Rozália

             V. osztály 43 fő, tanítónő: Orosz Józsefné

             VI. osztály 39 fő, tanító: Élő Győző

             VII. osztály 28 fő, tanítónő: György Endréné

                VIII.osztály 25 fő, tanító: Molnár Miklós

                igazgató-tanító

 

Az oktatás és kultúrtörténeti visszatekintés fejezethez az anyagot a Fejér Megyei Püspöki levéltárból gyűjtöttem, régi anyakönyvekből, jegyzőkönyvekből gyűjtöttem.

 

III. a) Az előszállási általános iskola története

 

Dolgozatomban már utaltam rá, hogy 1950. szeptember 15-én a miniszteri rendelet eltörölte a hétjegyű osztályozási rendszert, s a következő eljárásmódot vezette be: „a magatartás lehet példás (5), jó (4), tűrhető (3), rossz (2); a tanulmányi előmenetel: jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1). Ez az osztályozási, értékelési rendszer változatlan maradt a következő évtizedekben.”¹⁵

 

  1955-ben készült el az új nyolc tantermes iskolaépület, már tornateremmel és nagy alagsori épületekkel és az Állami általános iskola nevet viselte.

Az iskola épülete csodálatos természeti környezetben, a volt zirci apátság által kialakított kastélyparkban épült fel, amelyben különleges, több száz éves fák is találhatók. ( platánok, kőris stb...)

  Az új iskolában az első tanév az 1956-57-es volt. A kilenctagú tantestületből hat tanárnő ebben az évben kezdett el tanítani, őket nevelőként vették fel, mivel csak egy éves gyakorlat után államvizsgázhattak a főiskolán.

 

 

1959-től az iskola igazgatója Sólyom Márton lett, aki két évtizeden keresztül irányította az iskola munkáját.

Az 1959-60-as tanévben az iskolának 452 tanulója volt, ehhez jött még felnőttképzés keretén belül 18 felnőtt. Ők a Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya 630-18/1960 sz. engedélye alapján végezhettél el az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát, amire a munkájuk miatt volt szükségük.

A következő tantárgyakat tanulták: magyar nyelv és irodalom, földrajz-lakóhelyem, állattan, fizika, számtan és mértan.

A felnőtteknek az általános iskola szaktanárai oktattak, közel tíz éven keresztült működött ez az oktatási forma.

 

1957-től már fakultatív keretek között folyt a hitoktatás. A szülők maguk dönthették el, hogy gyermekeiket beíratják, vagy sem. Minden hittanra járó tanulóról névjegyzéket kellett írni, ami az osztályfőnök feladata volt. Ezt két példányban kellett elkészíteni, rá kellett vezetni a szülők nevét és foglalkozását, az apa párttagságát. Szakdolgozatom 3. számú mellékletében számszerűen táblá-zatba szedtem össze a létszám alakulását az 1958-59-es

 

tanévtől kezdve az 1988-89-es tanévig. Mint az a mellékletből is jól látszik, az 1974-75-ös tanévtől

 

rohamosan csökkent a hittanra beiratkozott tanulók száma, sőt, a következő tanévekben egészen 1989-ig nincs az iskolában hitoktatás.

Arról, hogy az iskola szomszédságában található római katolikus templomban vagy a plébánián folyt-e hitoktatás, az iskolai irattárban nem találtam feljegyzést.

A szülők inkább az alsó tagozatban íratták be gyermeküket hittanra, a felső tagozatban csak nagyon kevés tanuló járt hitoktatásra. Ennek egyik oka a világszemlélet változás. A másik oka az, hogy amelyik gyerek hitoktatásra járt, az nem lehetett sem kisdobos, sem úttörő, sőt még az iskolai rendezvényektől is eltiltották. A továbbtanulás szempontjából is hátrányban voltak azok a tanulók, akik hittanra jártak.

 

  1959. július 25-én közzétett 29. számú törvényerejű rendelet módosította a tankötelezettség terjedelmét: „Minden gyermek köteles az általános iskola nyolc osztályának elvégzése érdekében a hatodik életévének

 

betöltése után legfeljebb 9 tanéven át megszakítás nélkül általános iskolában tanulmányokat folytatni.”¹⁶

 

1963. szeptemberében új tanterv lépett életbe, aminek célja, hogy megalapozza a kommunista ember személyiségének kialakulását, a kulturális nevelőmunka erősítésének követelményei szélesítsék ki az általános iskola szerepét.

Az iskolában kollektív munkával elkészült az 1963-70 tanévekre vonatkozó nevelési program. A nevelési értekezleten vezetett 18/1963.sz. jegyzőkönyvet az iskolai irattárban megtaláltam. A nevelés hat területén, valamint az egészet átszövő érzelmi nevelés hatékony megvalósítására, a nevelési tervben szereplő sok tevékenységi formák közül a helyi adottságoknak megfelelően jelölték ki a pedagógusok a tevékenységi formákat, illetve nevelési formákat.

A világnézeti nevelést, valamint a hazafiságra, honvédelemre és nemzetköziségre való nevelést kiemelt feladatként kezelték.

 

„ A dialektikus egységet képező nevelési területek közül kiemelkedő a hazafiságra, honvédelemre és

 

nemzetköziségre való nevelés. Iskolánkban az előző években, de az idei évben és a jövő évben is a tevékenységi formákat, nevelési célkitűzéseket, azok megvalósítását, a következő területeken gyakoroljuk, mélyítjük el értelmi és főleg érzelmi alapon:

 

1. A tanítási órákon. Ezen belül a hordozó tantárgyak megállapítása és koncentrálása a többi tantárgyakkal.

2. Tanítási órákon kívüli iskolai foglalkozásokon, szakkörök, egyéb foglalkozások.

3. Az úttörő szervezeti életben.

4. A tanuló iskolán kívüli, otthoni és környezeti tevékenységében.

5. A közösség múltja, jelene és jövője terén.

6. A közösség kapcsolata a környezettel.

7. Hazánk múltja, jelene, jövője.

8. A szocializmus építése, megvédése terén.

9. Kapcsolataink a szocializmust építő országokkal, köztük elsősorban a Szovjetunióval.

10. Kapcsolataink a gyarmati, a gyarmati sorsból felszabadult, és a szabadságukért harcoló népekkel.

11. A kapitalista országokban élő dolgozó nép megismerése, szeretete.

 

12. A béke megvédése szövetségben a világ összes békét akaró és békéért harcolni tudó emberekkel.

 

Nevelési feladatainkat a fenti területeken az általános iskola 1-8 osztályában a tanulók értelmi fokának megfelelően folyamatosan valósítjuk meg. Ez a folyamat a közvetlen környezet megismerésével, megszerettetésével kezdődik, és fokozatosan bővül a szocializmus világméretű győzelmének perspektívájáig.”¹⁷

 

A tervszerű megvalósítás érdekében minden osztályra vonatkozólag elkészítették az adott osztály nevelési tervét.

A hazafiságra és honvédelemre, valamint a nemzetköziségre való nevelés terén a hordozótantárgyakat is kijelölték. Ez alsó tagozatban az olvasás és környezetismeret, a felsőben a történelem, a magyar nyelv, a földrajz és orosz nyelv tantárgyak.

A szocialista hazafiság tudatosítása, a kapott benyomások rendszeresítése, a tevékenységi formák kijelölése, elemzése, esetleges számonkérésére a felső tagozatban kiemelkedő szerepet kaptak az osztályfőnöki órák. Valamennyi nevelési feladatot az osztályfőnöki órák keretében tűztek ki, mélyítettek el.

 

Ugyancsak az osztályfőnöki órákhoz kapcsolódik szorosan az úttörők rajtevékenysége és a szakköri tevékenységek is. A fentiekben leírtak megvalósítása az osztályfőnökökre igen komoly feladatot, munkát rótt. Ezt jól megoldani csakis kollektív munkával lehetett.

 

1967 október 1-én indították be a tanulószobát 73 felső tagozatos tanulóval. Két csoportban meg is kezdték a munkát a „Rendtartás”-ban rögzítettek alapján. Cél a fizikai dolgozók gyermekeinek a tanulás biztosítása, amennyiben otthoni környezetük ezt nem teszi lehetővé. A tanulószoba felelős vezetője Schiller Margit tanár volt.

A tapasztalat alapján a tanulószoba igen hasznosnak mutatkozott. Felmérések alapján a tanulók közel fele javított a tanulmányi eredményén. Az év végi létszám 53 főre csökkent, ami főleg a tavasszal elkezdődő mezőgazdasági munkába fogás volt az egyik fő oka. Sajnos azokat a tanulókat vonták ki a szülők, akiknek nagy szükségük lett volna a rendszeres megszokására.

 

  Az 1967-68-as tanévre beiratkozott tanulók az év elején 401 fő ebből 202 alsós és 199 a felsős. Más iskolába távozott az év folyamán 14, más iskolából jött 14.

 

Az elmúlt évhez viszonyítva öt órával emelkedett az átlagmulasztás óraszáma. Az 1967-68-as tanévben a mulasztott órák száma 12.225 óra. Egy tanulóra eső mulasztási átlag 30 óra. A mulasztások egyik fő oka a már fentebb említett otthoni munkába fogás. Különösen a felső tagozatos tanulók és a túlkoros alsós tanulók hiányoztak sokat. A hiányzók szinte kivétel nélkül olyan családoknál éltek, akiknél, mint TSZ tagok, az apán kívül az anya, sőt 2-3 felnőtt velük közös háztartásban élő családtag is TSZ tag volt. Az akkori TSZ törvény szerint, a családban minden TSZ tag, aki a megfelelő munkaegységet ledolgozta, jogosult háztáji föld juttatásra. Így ezek a családok 2-5 hold háztájival rendelkeztek. Ennek művelése miatt fogták otthon a szülők a gyerekeket.

Az iskola tanulmányi átlaga 3.35, ez az elmúlt évinél 0.25 -dal kevesebb.

  A szakköri munka is élénk volt ebben a tanévben. Kiemelkedő munkát végzett az irodalmi szakkör. A szakkör létszáma 21 fő.

Rendezvényeik, szerepléseik:

 

1967. november 8.: a daruhegyi kultúrotthon felavatásán szerepeltek sikerrel.

 

1967. december 5.: megemlékezés József Attila halálának 30. évfordulójáról. A műsort az iskola diákjai tekinthették meg.

1968. február 5.: szavalóverseny eredményeként az első 3 helyezett részt vett a kulturális szemlén.

1968. március 24.: körzeti kulturális seregszemlén az irodalmi színpad és Horváth Julianna szavaló jutott tovább a járási versenyre.

1968. április 21.: a járási kulturális seregszemle megrendezésére Dunaújvárosban került sor. Az irodalmi színpad „Az óriás születik” című műsorért arany oklevelet kaptak, Horváth Julianna is első helyezett lett.

 

  Az 1968-69-es tanévben az oktatás terén elért eredmények és tapasztalatok:

 

Az 1968-69-es tanévre beiskolázott tanulók létszáma október 1-én 419 fő. Ebből 228 alsós és 190 felsős tanuló.

 Szociális okokból három 15 éven felüli tanulót (2 fiú és 1 leány) mentettek fel.

Az év folyamán más iskolába távozott     8 tanuló

Az év folyamán más iskolából jött           16 tanuló

 

Év végi létszám                                  427 fő.

Ebből nevelőotthonos                           58 fő.

Év végi létszámból osztályzatot kapott     426 fő

Osztályozhatatlan volt                         1 fő.

 

Az osztályozhatatlanság abból adódott, hogy egy állami gondozásba vett tanuló 1969. május 8-án jött az iskolába, és előzőleg egész tanévben nem volt beiskolázva.

 

Az osztályozott tanulók közül:

        - ötös átlagú                              6 tanuló

        - egy-két tantárgyból bukott          14 tanuló

        - 3-nál több tantárgyból bukott      14 tanuló

        - összes bukott                                 28 tanuló (7.6%)

 

Az 1968-69-es tanévben mulasztott órák száma összesen 12.365 óra. Az egy tanulóra eső mulasztási átlag 33 óra.

A mulasztások zöme betegség miatt adódott. Jelentős szerepe volt a hiányzásban az őszi hónapok alatti száj és körömfájás állatbetegség. 8-10 napra utcasorok voltak lezárva, ahonnan a tanulók nem járhattak iskolába.

 

 

Nevelés területén elért eredmények és tapasztalatok:

 

Ez a tanév a harmadik év volt az iskolára szabott 5 éves nevelési terv végrehajtásának. Valamennyi alsó és felső tagozatos osztálynak volt éves nevelési terve. Az iskolai irattárban található jegyzőkönyv szerint mind a tantárgyi, mind a tanítási órán kívüli koordinálás főleg a világnézeti és a hazafiságra, honvédelemre való nevelés területén sikerült elérni. A jeles ünnepeken való megemlékezés szinte

már iskolai és rajhagyománnyá vált. Minden ünnepélynek, megemlékezésnek egy-egy osztály volt a felelőse.

 

Az 1969-70-es évben tanítottak:            tanított

1. Id. Sólyom Márton igazgató

2. Orosz Józsefné igh.                    matek, háztartástan

3. Dr. Eglesz Dezsőné                    tanító

4. Farkas Tamás                            tanító

5. Svetics László                           történelem

6. Svetics Lászlóné                        földrajz, rajz

7. Telegdi Mária                           tanító

8. Gajdó András                            magyar

9. Géczi Jánosné                           számtan, mértan

 

10. Herrmann Edit                         tanító

11. Pluhár Mária                           tanító

12. Schiller Margit                        orosz nyelv

13. ifj. Sólyom Márton                   testnevelés

14. ifj. Sólyom Mártonné                 tanító

15. Takács Péterné                        ének

16. Váradi Istvánné                       tanító

17. Kuminka Klára                         napközis nevelő

18. Krajsek Kamil                         napközis nevelő

 

1969-70-es tanévben az oktatás terén elért eredmények:

Beiratkozott tanulók száma október 1-én 360 fő. Az év folyamán történt eltávozások, felmentések miatt a létszám az év végére 350 főre csökkent. Ebben a tanévben 10 tanulót mentettek fel az iskolába való járás alól.

Ebből: 4 első osztályost orvosi javaslat alapján (iskola-éretlen)

         2 tanulót szociális körülményei miatt

         4 nevelőotthonos tanulót erkölcsi okokból

Ekkor még mindig tart a csökkenő tendencia. Csak a falusi tanulókat véve figyelembe az ötven 8. osztályos helyébe mindössze negyven tanuló iratkozott be az első osztályba.

 

Az év végi létszámból osztályzatot kapott 350 fő, osztályozhatatlan nem volt.

 

Az osztályozott tanulók közül:    

5-ös átlagú                 2 fő (alsó tagozatos)

1-2 tárgyból bukott      8 fő (egy alsós, hét felsős)

osztályismétlésre bukott 13 fő (tíz alsós meg három felsős)

összesen bukott           21 tanuló(6%)

 

A bukottak százalékaránya az elmúlt tanévhez viszonyítva 1.6%-al csökkent. Ebben nagy része volt a napközinek.

Bukott tanulók százaléka az osztályok létszámához viszonyítva:

 

1. osztály:   1 tanuló     2.8%   

2. osztály:   ---------   ------  

3. osztály:   6 tanuló     15%    

4. osztály:   4 tanuló     8%

5. osztály:   4 tanuló     8%

6. osztály    -----        -----

7. osztály    6 tanuló     12%

8. osztály    -----        -----

 

A bukottak közül, elsősorban az osztályismétlésre bukottak közül egy tanuló sincs, aki szorgalom, vagy nemtörődömség

miatt bukott meg. Nem bírtak az anyaggal megbirkózni a legnagyobb segítség, korrepetálás mellett sem.

 

A mulasztott összes órák száma: 19.978 óra. Az egy tanulóra eső mulasztási átlag 57 óra. Az múlt tanévi átlagnál 24 órával több.

A mulasztások a falusiak részéről betegség miatt történt, a nevelőotthoni tanulóknál a szökések miatt szaporodott a mulasztások száma.

  1969. október-november hónapokban járványos fültőmirigy gyulladás miatt volt sok hiányzó. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a járvány két hónapig elhúzódott. Így a nevelők igen nehezen tudtak eredményes munkát végezni, hiszen két hónapig állandóan hiányzott a tanulók 25-30%-a. A jelentés szerint a szomszédos iskolákban ilyen járvány nem volt.

Az iskola tanulmányi eredménye 3.3, azonos a múlt tanévi eredménnyel.

 

 

Az iskolai nevelés terén 4. éve a nevelési terv szerint, az iskola adottságait figyelembe vevő helyi nevelési terv alapján dolgoztak a nevelők ebben a tanévben.

 

Az 1969-70-es tanévről szóló jelentés alapján ebben a tanévben is jeleskedtek a tanulók a különböző versenyeken, rendezvényeken.

Legemlékezetesebbnek a község felszabadulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepséget minősítették.

A tanulók eredményesen vettek részt a társadalmi munkában, amely a közösségi nevelés és munkára nevelés tevékenységi formáihoz tartozott.

A község parktakarításában, virágosításában elért kiváló eredményeként dicsérő oklevelet és  2600 forint jutalmat kaptak. A jutalom összegét sportfelszerelésre fordították.

 

„Megállapítható, hogy ezek az eredmények a nevelés valamennyi területén annak tudható be, hogy a nevelés tervezését szívügyünknek tekintjük és egységes eljárást valósítunk meg. A nevelés területén megvalósított tervszerűség egyre jobban érezteti hatását tanulóink neveltségi szintjének emelkedésében. Természetes igen sok követelmény vár még megvalósításra, hiszen igen nehéz és

 

bonyolult feladat és némely területen sok nehézséggel kell megküzdeni, mint például világnézetre való nevelésnél, a vallásos nézetek ellen főleg a szülőknél.”¹⁸

 

  Falunkban viszonylag nagy számban vannak állami gondozott gyermekek, akiket 1995-ig a zirci apátság által (az 1700-as években) épített kastélyban helyeztek el. 1995-től kezdve fokozatosan alakult ki a családiházas lakóotthoni struktúra és nevelési modell. A nevelőotthonban folyamatosan, sokszor év közben is érkeznek gyerekek és visznek is el néhányat.

Az 1969-70-es tanévben is a nevelőotthonos tanulók létszámának változása miatt a felső tagozatban tanulócsoport bontása vált szükségessé, az alsó tagozatban egy tanulócsoporttal kevesebbet kellett szervezni.

 

Az 1971-72-es tanévben szervezte meg először az iskola az iskolára előkészítő tanfolyamot. A létszám 15 fő. Ezek a gyerekek férőhely miatt és óvodai foglalkozás nem igénylése miatt nem jártak óvodába.

A tanulócsoport fejlesztés nem történt meg ebben az évben sem, továbbra is 4 alsó tagozatos és 8 felső tagozatos osztály működött. Az oktatás 8 tanteremben folyt, heti

 

váltással. Az egyik héten 5, a másik héten 6 napot jártak iskolába a gyerekek.

Szeptember 1-től november 1-ig a felső tagozat járt délelőtt, az alsó tagozat délután, november 1-től március 1-ig az alsó tagozat  járt délelőtt, a felső délután, március 1-től júniusig megint a felső tagozat járt délelőtt és az alsó délután.

  Iskolai napközi otthon működött két tanulócsoporttal, mindkét csoport felső tagozatos. A pedagógusok alsó tagozatos csoport szervezését is meg szerették volna valósítani, de ezt férőhely hiányában nem tudták elérni.

A napközi mind nevelési, mind oktatási szempontból pozitív hatással volt az iskola munkájára. Rendszeresen folytak a korrepetálások, felzárkóztatások.

 Az áprilisi nevelési értekezleten a nevelőtestület tagjainak sikerült „helyére rakni” a szociálpszichológia alapjait a nevelés területén. Ezen az értekezleten készült jegyzőkönyv értelmében az első osztályosok tanévvesztő problémája az utóbbi években csökkent, a bevezetett iskolaérettségi vizsgálatok eredményes volta miatt. A fizikai dolgozók gyermekeinek a megsegítése általános, hiszen az iskola tanulóinak 98%-a fizikai dolgozók gyerme-

 

ke. A pedagógusok a fő irányt a tehetséges tanulókra helyezték. A jó pedagógiai munkának is köszönhető, hogy a továbbtanuló gyerekeket oda vették fel, ahová első ízben jelentkeztek.

 

  Az uradalmi birtokok felosztását követően az egyik pusztai iskola még tovább működött. Az uradalmi cselédeket a létrehozott állami gazdaság tovább foglalkoztatta. Az állami gazdaság központja Ménesmajor volt ehhez csatolták még a róbertvölgyi uradalmi földek egy részét. Az állami gazdaságban dolgozó cselédek gyermekei a róbertvölgyi volt katolikus iskolában tanultak. Itt egy összevont 1-4 osztályos tanulócsoport működött 12 tanulóval. Az őket tanító pedagógusok Élő Győző és felesége itt éltek. A felső tagozatosok ekkor már Előszálláson tanultak.

 

Az 1972-73-as tanévtől kezdődően ezt a tagiskolát megszüntették, és az alsó tagozatos tanulók is az előszállási iskolába jártak be. Ennek oka, hogy már csak nyolc alsó tagozatos lett volna Róbertvölgyben.

Az 1972-73-as tanévben a felmérések alapján az iskolás korba lépő gyerekek 2/3-ad része (22 gyerek) nem részesült

 

óvodai nevelésben. Ez tette szükségessé, hogy az iskolára előkészítő tanfolyamot a tavalyi évhez hasonlóan folytassák. 70 órában hetenként két-két alkalommal Váradi Istvánné foglalkozott a gyerekekkel igen eredményesen.

 

  Az MSZMP Központi Bizottságának „Az állami oktatás helyzetéről és feladatairól szóló 1972. június 15-i határozatának megfelelően az 1973-74-es tanévben életbelépő új rendelkezések sorában kiemelkedő jelentőségű az új rendtartás bevezetése.

„Az új rendtartás életbeléptetését az tette szükségszerűvé, hogy társadalmi fejlődésünk, továbbhaladásunk egyik kulcskérdésévé vált a közéleti demokratizmus kiszélesítése. Ez az iskolában a közösségi nevelés lényegéből adódóan az iskola a közösség tagjait, a vezetőket,  a pedagógusokat, az iskola többi dolgozóit, és a tanulókat egyaránt összefűző dinamikus célazonosság kell, hogy legyen.”¹⁹

 

  Ezt az új rendtartás-módosítást egyenlőre csak két évre vezették be, hogy ez idő alatt szerzett tapasztalatok esetleges módosításokkal hosszabb időszakra készülhessen a végleges rendtartás. Ennek jegyében született az az

 

intézkedés is, amely szerint az 1973-74-es tanév tavaszi nevelési értekezletének témája éppen a rendtartás.

Ezen az értekezleten a nevelők részletesen megbeszélték a rendtartás minden pontját. A kutatásom során felhasznált jegyzőkönyvből kiderült, hogy a nevelők a rendtartás megvalósítását fontos feladatnak tekintették. A testület egyetértett a rendtartás távlati célkitűzéseivel, mely a kommunista embertípusra jellemző erkölcsi és műveltségi alapok lerakását jelölte meg az általános iskola számára fő feladatként.

 

„E cél érdekében nevelőtestületünk valamennyi tagja egységes ideológiai, politikai, pedagógiai elvek alapján öntevékenyen részt vállal továbbra is az iskolaközösség munkájából.

Az új általános iskolai rendtartásban illetve az erre épülő iskolai munkatervben konkrétan meghatározott feladatok szellemében végzi oktató-nevelő munkáját, különös tekintettel az alábbi feladatok gyakorlati végrehajtására:

 

a.) A tanórák és az azon kívüli foglalkozások adta nevelési lehetőségek fokozottabb kihasználására.

 

b.) Az iskola és a szülői ház kapcsolatainak további bővítése érdekében a szülők bevonása az iskolai munkák valamennyi területére, illetve a családlátogatások fokozása különös tekintettel veszélyeztetett tanulók szülei felé.

c.) Az iskola és a közösségben működő állami és társadalmi kulturális stb. szervek meglévő kapcsolatainak továbbfejlesztése a fenti cél érdekében.

d.) Az iskola munkatervének módosítása a rendtartás előírásának, illetve új megfogalmazásának szellemében.

e.) A differenciált foglalkozások rendszeressé tétele, a tankötelezettségi törvény maradéktalan megoldása érdekében.”²⁰

 

Ez az új rendtartás a mai házirendnek felel meg. Tartalmazta többek között a tanulók jogait és kötelességeit a tanulók tanulmányi előmenetelével szemben támasztott követelményeket, stb.

 

1975-ben Svetics László lett az igazgató. Az iskola irányítását 18 pedagógussal és 304 tanulóval vette át a nyugdíjba vonult Sólyom Mártontól. Ekkor még mindig váltóműszakban folyt a tanítás 13 tanulócsoporttal, két napközis csoporttal.

 

Az oktatás részben szaktantermi rendszerben folyt nyolc tanteremben, a tornaterem és a politechnikai termet az alagsorban helyezték el.

 

Az 1975-76-os tanévben kibocsátott új osztályfőnöki tanterv a testület körében helyeslésre talált. Ennek oka - az iskola akkori igazgatójával folytatott beszélgetések és az iskolai irattárban talált jegyzőkönyvek alapján - az volt,

hogy a kötött és kötetlen órák anyagának megváltoztatása nagyobb lehetőségeket biztosított az olyan feladatok megoldására, mint például a családi életre nevelés, állampolgári ismeretek oktatása, világnézeti kérdések tisztázása.

Az 1975-76-os tanév statisztikája:

     létszám október elsején        304 fő

     év közben érkezett              9 fő(kollégiumból)

     év közben távozott              9 fő(7 kollégista, 2 falusi elköltözött)

     tanév végi létszám               304 fő

     Ebből osztályzatot kapott     290 fő

     Osztályozatlan                   13 fő

 

 

Okai: 6 főt az áthelyező bizottság kisegítőbe javasolt

     3 főt a bizottság gyógypedagógiai szinten sem tartott képezhetőnek

     1 főt orvos mentett fel súlyos epilepsziás rohamai miatt

     1 fő szociális okok miatt kapott felmentést a rendsze-res iskolába járás alól

     3 fő a sok hiányzás miatt nem volt osztályozható

     Elégtelen osztályzatot kapott 14 fő, tanévismétlésre 3 főt utaltak.

 

A nyolcadik osztályosok pályaválasztásának előkészítését a nevelők már hetedik osztályban tudatosan és tervszerűen megkezdték. Külön kiemelték az egyéni érdeklődés, készség, illetve hajlam fontosságát.

Továbbtanulásra jelentkezett 30 fő, nem jelentkezett 7 fő. Ebből középiskolába jelentkezett 1 fő, szakközépiskolába 5 fő, ipari tanulónak 24 fő.

 

Az 1976-77-es tanévben 5 szakkör indult be. (magyar, báb, fotó, matematika, egészségügyi) Ezek a foglalkozások az új ismeretek szerzésén túl elősegítették a tanulók esztétikai,

 

világnézeti, közösségi és egészségügyi tudásának bővülését.

  A magyar szakkör szép sikereket ért el a Kincskereső című folyóirat pályázatán, valamint a „Mini-mese” pályázaton országos szinten.

  A bábszakkör 5 alkalommal szerepelt sikeresen helyben saját készítésű bábuikkal, illetve a járási bemutatón első, a megyein második helyezést ért el.

  Az egészségügyi szakkör is harmadik helyezést ért el a járási versenyen.

  Az iskola nyári táborozási programja tovább bővült. Az úttörőcsapat 89 tagja vett részt a megyei illetve az országos szervezésű táborozásokon. (Csapattábor 44 fő Tata; jutalomtábor 14 fő Zánka; építőtábor 10 fő Sárszentmihály; napközistábor 2 fő Bodajk; őrsvezetőképző tábor 7 fő Bodajk; Kincskereső tábor 5 fő Szeged; középiskolai előkészítő 2 fő Velence; csapatkirándulás Zalába 47 fő)

 

   A tankötelezettségi törvény maradéktalan végrehajtása érdekében 1976 szeptemberére elkészült az iskola intézkedési terve, melynek fő célja: „ az év közi lemorzsolódásnak, az indokolatlan hiányzásoknak, valamint

 

a veszélyeztetett tanulóknak a folyamatos figyelemmel kísérése volt”²¹

 

Az 1976-77-es tanév statisztikája a következőképpen alakult: 6 alsós, 6 felsős és 2 napköziscsoport volt. A végzett 46 tanulóból továbbtanulásra jelentkezett és ebből felvételt is nyert tanulók száma 35 fő. 11 fő többségében kollégista a helyi varrodában kapott munkahelyet. (középiskolába jelentkezett 5; szakközépiskolába 8; szakmunkásképző iskolába 12)

Nyári időszakban mezőgazdasági munkát végeztek a fiatalok a gyakorlókertben, rossz idő esetén pedig a lányok

a konyhaművészet, a szabás-varrás, a fiúk pedig a barkácsolás fortélyait sajátíthatták el.

 

A tantestület tagjai 1976-77-ben:        tanított

1. Svetics László ig.         történelem, földrajz

2. Orosz Józsefné igh.       számtan, gyakorlati foglalkozás

3. Svetics Lászlóné          földrajz, rajz

4. Telegdi Mária              tanító

5. Bene Lászlóné             tanító

 

 

6. Reichardtné K. Erzsébet tanító

7. Gajdó András              magyar

8. Vaskó Ilona                matek, fizika

9. Dr. Eglesz Dezsőné       tanító

10. Váradi Istvánné          tanító

11. Andrássyné F. Éva      tanító

12. Makovics Mária          orosz

13. Bokor Katalin            magyar, orosz

14. Géczi Jánosné            matek, kémia

15. Taba Józsefné            élővilág, gyakorlati foglalkozás

16. Nagy Lídia                testnevelés

17. Oláh Éva                   napközi

18. Révész Edit               ének, magyar

 

Az általános iskola célja: - Mondja ki a nevelési terv - „ ... megalapozni a szocialista ember személyiségének az ismeret - világnézet - magatartás egységében történő kialakítását, a társadalmi műveltség alapvető javainak az életkor lehetőségeit figyelembe vevő feldolgozása útján, építve a fiatalok munkájára, közösségi tevékenységére, tapasztalataira….Mind ezzel tegye képessé őket arra, hogy cselekvően vegyenek részt a fejlett szocialista társadalom

 

építésében: hazánknak aktív állampolgáraivá, öntudatos dolgozóivá, védelmezőivé válhassanak.”²²

Ezt az alapvető társadalmi elvárást az 1972-es KB. Oktatás Politikai határozata határozta meg, mely határozat végrehajtásának állását az 1982-es KB. áprilisi ülése elemzett, illetve mutatott rá a végrehajtás fogyatékosságaira.

 

   1981-re részben helyi erőből, részben segítséggel a tantermek világítása is korszerűsítve lett, és a fűtésrendszer korszerűsítése is befejeződött. A cserépkályhák átépítésével mindenütt megszűnt az olajfűtés, kivéve a tornatermet, ahol a meleg levegő befújást olajtüzelésű kazán végzi mind a mai napig. Korszerűségét a hőfokszabályozós automatika biztosítja.

 

   Az 1982-83-as felmérések alapján az iskola tanulóinak létszáma 355-fő ebből 165 az alsós és 190 a felső tagozatos tanuló. A tanulócsoportok száma 8 alsós, 6 felsős és 3 napközis. A pedagógus álláshely száma 23 fő. A tanítás rendje egyműszakos.

 

 

   Svetics László, az iskola volt igazgatója beszélgetéseink során elmondta, hogy visszatérő problémát jelentett a tanulócsoportok összevonási illetve bontási lehetősége. Ez abból következett be, hogy nagy volt a fluktuáció falusi és nevelőotthoni vonatkozásban egyaránt. Mint azt már dolgozatomban fentebb említettem a nevelőotthonba folyamatosan év közben is érkeztek tanulók.

A Megyei Tanács behivatta Svetics Lászlót, az általános iskola igazgatóját és Élő Győzőt, a nevelőotthon igazgatóját és tárgyaltak az iskola bővítésének az esetleges lehetőségéről. Mivel sem a Megyei Tanács sem a falu elegendő pénzt az iskolabővítésre nem tudott, a Megyei Tanács engedélyt adott, hogy a nevelőotthon 4 tantermét is felhasználhassák oktatási célokra. Kutatásaim során erről a megegyezésről dokumentumot nem találtam.

 

   Az általános iskolák céljának gyakorlati végrehajtását kívánja elősegíteni az országgyűlés által 1984-ben törvénybe iktatott „Közoktatás fejlesztésének programja” melyhez a végrehajtási utasítást a Minisztertanács hagyta jóvá.

 

 

Az iskolai irattárban talált jegyzőkönyvek tanúsága szerint az előszállási általános iskolában a tanórákon folyó nevelőmunka erősödött, mely a logikai műveletek egyre gyakoribb alkalmazása, ok-okozati összefüggések megláttatása, az ember és a természet egymásra utaltságának a megfigyeltetésével történt.

A nevelő munkával párhuzamosan történő oktatásban a fejlődést a differenciált tanulói foglalkozások, a kutató és gyűjtőmunkák, a szemléltetés és egyre színesebb óravezetés is igazol. A tanulók munkamorálja határozottan felfelé ível a tanórán kívül is. A közhasznú társadalmi megbízatásoknak lelkesen és lelkiismeretesen tesznek eleget.

  A tanórán kívüli nevelés legfőbb színtere a mozgalom, mely éves programjai során a tanulóifjúság egészét képes mozgatni. Ezért alapvető feladatnak tekintette az iskolavezetés a csapat és az iskola együttműködését. Az erkölcsi és anyagi támogatás következtében határozottan fejlődött a mozgalmi élet szinte valamennyi területe a 80-as években.

 

 

 

   Kutatásaim során az iskolai szakfelügyelői jegyzőkönyvekkel találkoztam, melyből néhány érdekes, iskolára, iskolai életre jellemző dolgot szeretnék megemlíteni.

A Fejér megyei Pedagógiai Intézet által készített jegyzőkönyv a gyermekvédelemről készült:

„ Az intézményben az összegző vizsgálat óta a gyermekvédelmi felelős, 1984. szeptember 1-e óta Czum Lászlóné gyógypedagógia-logopédia szakos nevelő látja el a feladatokat.…Az összegző és céllátogatásaimon tett javaslatokat beépítette az intézményi gyermekvédelmi munkába….Ebben a tanévben veszélyeztetett gyermek nincs az intézményben, a potenciálisan veszélyeztetettek száma 2, testvérek, napközisek étkezési díjukat a községi tanács befizette.…Az intézményben 54 állami gondozott gyermek van,… az utóbbi időben rendszeres lett a korrepetálás…melynek eredménye, hogy a gyerekekkel kevesebb a magatartási probléma, az osztályközösségekbe való beilleszkedésekkel is nagyobb eredményt értek el.…Az intézmény további gyermekvédelmi feladatait meghatározza a munkaterv. Annak megvalósítása esetén a továbbiakban is jó munkát végezhet az intézmény minden nevelője.”²³

 

Egy másik jegyzőkönyv az iskola őszi nevelési értekezletén készült. Az értekezlet tárgya az 1972. évi KB.                                oktatáspolitikai határozat végrehajtásának a tapasztalatairól.

  Az igazgató hangsúlyozta, hogy az eltelt évek igazolták a határozat helyességét, mely egyértelműen foglalt állást változó világunk naponta jelentkező újabb és újabb elvárásairól, melyet a közoktatásnak is követnie kell azáltal,  hogy alkalmazkodik a mindennapi társadalmi igényekhez. A tankötelezettségi törvény sikeres volt, hiszen az eltelt évek alatt az iskolában a tanulók 96%-a fejezte be sikeresen tanulmányait. Azok, akik nem fejezték be a tanulmányaikat döntő többségben a helyi nevelőotthon növendékei. Az igazgató szólt a továbbtanulásról is és elmondta, hogy a tanulók 93.3%-a továbbtanult szakmunkás vagy középiskolában.

 

   Az 1985-86-os tanévben az iskola tanulóinak létszáma 368 ebből 197 az alsós és 171 a felsős tanulók száma. Az iskolában 8 alsó tagozatos csoportban folyik az oktatás, az egyes tanulócsoportok létszáma 21-27 fő közötti. A 2. és 3. évfolyam a nevelőotthonban, az első és negyedik osztályok az iskola épületében kaptak elhelyezést.

 

  A tanórán kívüli kiscsoportos foglalkozások a hasznos időtöltésen túl, jelentős mértékben segítették az iskolában folyó tehetséggondozást. A működő 5 szakkörben 10-12 tanuló tevékenykedett, az irodalmi szakkörben pedig 30 tanuló. A szakkörök ciklusokként 4 órában tevékenykedtek tanári felügyelet mellett.

  Az irodalmi szakkör tagjai megemlékeztek Tóth Árpád százéves évfordulójáról, indultak a Kincskereső „sci-fi” pályázatán, „Ha megnövök” tv-pályázaton, két és fél órás nagy sikert aratott műsoros estet rendeztek „Berhidáért”, szerkesztették az iskolarádiót, tudósították a Fejér Megyei Hírlapot.

Sok sikeres tevékenységük eredményeképpen minden évben eltölthettek a diákok néhány felejthetetlen nyarat Szegeden a Kincskereső táborban. Találkozhattak többek között Simai Mihállyal, Baka Istvánnal, Janikovszky Évával, Annus Józseffel, Tóth Bélával, Petrovácz Istvánnal. Az elmúlt 40 évben Szegedre eljutottak névsorát a 4.sz. mellékletben helyeztem el.

  A szakkörök közül szép sikert ért el az „Ifjú vöröskereszt” elnevezésű szakkör is, akik csecsemő-ápolásban 3., elsősegélynyújtó versenyen a 2. helyezést érték el.

 

  Az egy üzem-egy iskola elnevezésű kapcsolat adta nevelési lehetőségeket az előszállási általános iskola jól kihasználta. Az üzemi kapcsolat lehetőséget biztosított a fizikai munkára nevelés különböző iskolai formáinak is. Az őszi betakarítás munkájában komoly segítséget adtak a tanulók a helyi termelőszövetkezetnek.

Az iskola 7. és 8. osztályosai vettek részt a munkálatokban. Paradicsomot szedtek a helyi szövetkezet brigádjaival. A tanulók 5 napot dolgoztak, reggel 8-tól déli 12 óráig és a munkájukat 3 pedagógus felügyelte. A munkavégzés ideje alatt ezeknek a tanulóknak oktatás nem volt, a délutáni szakköri foglalkozásokon fakultatívan vettek részt. A munkájukért kapott összegből a tanulók kirándulni mentek.

 

   Az 1990-es felmérések alapján a tanulók létszáma 378 fő, a tanulócsoportok száma 15. Az osztályok létszáma 18-31 fő közötti. Az iskolának 11 tanterme van, melyet úgy alakítottak ki, hogy az emeleti részen a zsibongót megszüntették, falat húztak fel és egy kis létszámú osztály számára osztályt alakítottak ki. Ezen kívül igénybe vették még a nevelőotthon termeit is és a helyi művelődési ház egy klubtermét alakították ki tanteremmé.

 

   Az 1990-91-es tanévtől többféle módosítást vezettek be az iskola életébe. Az első, második és harmadik osztályokban előkészítő jellegű, beszédcentrikus német nyelv tanítását vezették be. A tanulók játékos formában, nagyon sok dallal, mondóka segítségével ismerkedhettek az idegen nyelvvel.

A mindennapos testnevelés kötelezően ajánlott bevezetése előtt már lépéseket tett az iskola a mindennapos testmozgás irányában.

1.-8. órákig a tömegsport órákat beépítették az órarendbe. Ezeken az órákon táncot tanultak a gyerekek. Az első és a második osztályban népi játékokat játszottak, a harmadiktól a hatodik osztályig az ország különböző területeinek néptáncával ismerkedhettek meg a gyerekek. A hetedik és nyolcadik osztályban a régi és az újabb kori társastáncokat tanulták.

  A tantestület a tantervi követelmények figyelembe vételével különböző munkacsoportokat alakítottak ki a technika tantárgy oktatásánál. Ezek a következők: műszaki rajz, számítástechnika, famegmunkálás, szövés. A tanév nagyobbik részében a pedagógus osztotta be a tanulókat. A fennmaradó kisebbik hányadban ők dönthették el hova

 

szeretnének menni. Legnépszerűbbnek a számítástechnika bizonyult.

 

A falusi élet megismerése, az egészséges életmód népszerűsítése, a sportolás, a hagyományőrzés ma már szerencsére egyre divatosabb, s népszerűbb elfoglaltságok. Egyre növekszik az igény az egészséges környezetben eltöltött üdülések iránt. Ennek a felismerése vezette az iskola nevelőtestületét, amikor arra az elhatározásra  jutott, hogy a nyári időszakokban az iskolában nyári tábort szervez.

Az 1990-91-es év nyarán kísérleti jelleggel hirdették meg az „életmód” elnevezésű tábort. Felhívást tettek közzé a Köznevelésben, és szórólapokat is küldtek a megye összes iskolájának. Így három héten keresztül közel 200 gyermeket láttak vendégül. Táboroztak itt gyerekek Dunaújvárosból, Kislángról, Enyingről, Jászárokszállásból, Lovasberényből.

  A tábor felszereléséhez az iskola vezetősége, illetve az iskolát segítő Előszállási Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány biztosította a kezdő összeget.

  A tábor ideje alatt a programot, a foglalkozásokat, a felügyeletet az iskola pedagógusai látták el társadalmi

 

munkában. A gyerekek különböző programokon vehettek részt, mint például néptánc, agyagozás, szövés, virágkötészet, bábkészítés, gyöngyfűzés, színjátszás, számítástechnika.

Ezeken a foglalkozásokon a gyerekek forgószínpad szerűen vettek részt. Az általuk készített tárgyakat a tábor végén haza is vihették. A táncosok és a színjátszók pedig a tábor zárásakor bemutatót tartottak az itt tanult produkciókból.

Délelőtt és délután is folytak a foglalkozások. Amikor ezt befejezték, akkor részt vehettek a gyermekek az un. fakultációs programokban. Ezek között a következők szerepeltek: kerékpártúra, labdarúgás, horgászás, gyógynövénygyűjtés.

Ilyenkor ismerkedhettek a tanulók Előszállás népi és művészeti értékeivel, történelmével, természeti szépségeivel.

Ezt a nyári táborozást 1995-96-os tanévig szervezték, ugyanis az anyagi lehetőségek és a kevés lehetőségek miatt az iskolának nem állt módjában a tábor megszervezése.

 

  Az iskola 1992-ben vette fel az Előszállási Általános és Szakiskola nevet, ekkor már második éve, hogy az iskola új igazgatója Reichardtné Kovács Erzsébet.

 

A szervezeti és működési szabályzatba leírtak alapján az általános iskola feladata, hogy kialakítsa az alapvető képességeket, gondoskodjon a különleges képességű, illetve az eltérő ütemben fejlődő tanulók egyéni fejlesztéséről.

 

b) Az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program

 

1992-ben a szülők és gyermekek egy új tanítási programmal, új lehetőséggel ismerkedhettek meg, az értékközvetítő és képességfejlesztő programmal(ÉKP). A pedagógusok - előzetesen két évig tartó - felkészítése után az 1992-93-as tanévben az első ÉKP-s osztály 29 fővel meg is kezdte tanulmányait.

Ezen program szerint tanuló gyerekek az ismert tantárgyaktól eltérő, speciálisan fejleszthető tantárgyakat is tanultak: anyanyelvet, embertan-egészségtant, szerelés-szerkesztést, bábozást, magyar néptáncot, természetrajzot, matematikát, testnevelést, valamint az iskola lehetőségeitől függően színjátszást, virágrendezést, sakkozást, számítástechnikát és idegen nyelvet.

  A képességfejlesztő programban a gyerekek más módon, más időbeosztásban és más taneszközökkel tanultak, mint a

 

többi kisgyerek. Hetente öt napot töltöttek az iskolában, heti óraszám: 30. A tanítás egész napos keretben történt, reggel 8-tól 12 óráig, illetve délután 14-től 16 óráig, napközis foglalkozások nélkül.

A program alapelve, hogy mindenki tehetséges valamely területen, ezért minden gyerek számára sokfajta tevékenységet, tanulási-fejlődési lehetőséget kell biztosítani. Nem ismeretek tömegét kívánják a gyerekekre zúdítani, s ezáltal egyoldalúan csak az emlékezőképességüket igénybe venni.

  A cél , hogy kialakuljanak a gyerekekben azok a magatartás- és viselkedésformák, amelyekkel az élet minden területén találkoznak, s amelyek segítenek eligazodni az élet különböző problémáiban.

  A képességfejlesztő program sajátossága, hogy nincs külön olvasás, írás, nyelvtan és fogalmazás. Mindezeket az anyanyelv és irodalom tantárgy foglalja magába. A gyerekek ezeket éppen úgy megtanulják, mint a többi kisdiák, sőt ezeken kívül még sok új tevékenységet is.

  A bábozás, a néptánc, a színjátszás a művészeti előadó képességet mozgósítja; a társadalomismeret tanítása a hasznos termelésre, a józan fogyasztásra készíti elő.

 

Tanulják a gyerekek a szabadidő célszerű eltöltését, ami a megnövekedett szabadidőben különösen fontos. Nevelik

őket a természet és a testedzés szeretetére. Kézügyességüket papír, fa, agyag,  szövet megmunkálásával fejlesztik. Az idegen nyelv tanításával már kisiskolás korban előkészítik a későbbi folyamatos nyelvtanulást és a mai korban szükséges nyelvtudást.

  A gyerekek csoportosan tanultak. Az egyes csoportokba aszerint kerültek, hogy melyik tevékenységet milyen gyorsan képesek elsajátítani. A csoportba sorolás nem egész évre szól. Ha egy kisgyermek év közben gyorsabban fejlődött, átkerült egy gyorsabban haladó csoportba. Ha betegség miatt sokat hiányzott, egy időre lassabban haladó csoportba került.

  Az 1996-97-es tanévben már a felső tagozaton, az ötödik osztályban folytatódik a program.

 

 

c) Szakiskola

 

A 15-20 éves fiatalok, az általános iskola után munkát keresők helyzete a legnehezebb és sokszor a legeredmény-

 

telenebb. Segédmunkást már jóformán sehol sem keresnek. Mi lesz a csak nyolc osztályt végzettekkel?

Ez a kérdés mind a pedagógusok, mind az önkormányzat tagjait foglalkoztatta. Gondolatuk a Fejér Megyei Pedagógiai Intézet segítségével hamarosan találkozott. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1991. július 4-én 64. 659/91.XV. számmal engedélyezte a két éves szakiskola indítását. Ez háziasszony- és gazdaképző szakiskolaként funkcionált.(5-6-os sz. melléklet)

 

  A képzésben az vehetett részt, aki elvégezte az általános iskolát, a 17. életévét a felvétel naptári évében még nem töltötte be, és az általános egészségügyi követelményeknek megfelelt.

A szakiskola sikeres elvégzése után a fiatalok munkába állási lehetőségei: mezőgazdasági munkás; házi betegápoló, gondozó; szociális gondozó; gondnok; segédápoló; óvodában dada; háztartásvezető; gyermekfelügyelő; lakáskarbantartó, takarító; orvos mellett írnok.

  Mivel a környék mezőgazdasági beállítottságú, kiderült, hogy az iskolában tanuló gyermekeknek ilyen jellegű képzésekre nagyobb szükségük lenne így elérhetnék, hogy

 

önálló gazdálkodóként képesek legyenek majd saját gazdaságuk megteremtésére és működtetésére. Ennek érdekében alakították ki a kapcsolatot a Földművelési Minisztérium Szakképzési Osztályával. A helyi önkormányzat biztosította az induláshoz szükséges kezdő összeget, amely megközelítette az egymillió forintot. A minisztérium támogatta az általános képzésre épülő vállalkozói gazdasszonyképzést, de szigorú feltételek teljesítését várta el az iskolától és az önkormányzattól.

 

  A mezőgazdasági ismeretek tanítása igen látványosan alakult. Az önkormányzattól kapott parlagföldből a tanév végére fóliával felszerelt igazi kis „paradicsomot” varázsoltak a szakiskola tanulói. A tanulólétszám növekedése szükségessé tette a földterület növelését. A helyi önkormányzat ezt biztosította. Ehhez viszont már különböző kerti gépeket eszközöket kellett vásárolni.

Kezdetben nagyon szűkös körülmények között indult el a munka. Kevés szemléltető eszköz és hely állt rendelkezésre. Pályázati úton azonban egyre nagyobb eszköztárra tettek szert, ezzel elfogadható szintre hozták az oktatást.

 

A fakultációban tanult számítógép, gépírás és népi mesterségek tanításához is megteremtették a minimális feltételeket. A fakultáció annyit jelentett, hogy a tanulók szabadon választhattak ezek közül a tantárgyak közül, de minden csoportnak meghatározott létszáma volt (8-10 fő).

  Sokirányú képzési formát foglal magába a tanterv, amelyet a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola már elfogadott tanterve alapján valósítottak meg. Előzőleg az itt tanító pedagógusok továbbképzéseken, iskolalátogatásokon, tapasztalatcseréken vettek részt. Jártak többek között Zircen, Velencén, Vépen, Grazban.

A tanulólétszám évről évre nőtt, ami azt bizonyítja, hogy igény van Előszálláson ilyen képzésre. Tanévenként egy-egy osztály indult 18-20 fővel. A tanulók 20-30 kilométeres körzetből érkeztek, közülük kilencen kollégiumi elhelyezést is kértek, amit az önkormányzat segített megvalósítani. A plébánia szomszédságában lévő kántorházat alakították ki kollégiumi célokra. Ezekre a gyerekekre két nevelő tanár ügyelt napi váltással. Ez azt jelentette, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik nevelő felügyelt a gyerekekre az éjszaka folyamán is.

 

 

  A második év végén a tanulók tudásanyagukról egy héttagú bizottság előtt adtak számot. A vizsga két részből állt, volt egy elméleti és egy gyakorlati rész.

Az elméleti vizsga tárgyak: egészségügyi ismeretek; házi betegápolás, gondozás; családellátó és háztartási ismeretek; mezőgazdasági ismeretek.

A gyakorlati vizsga: sütés-főzés; mezőgazdasági munka; egészségügyi gyakorlatból állt.

  A két év folyamán 21 tantárggyal ismerkedhettek a tanulók, mint például anyanyelv-kommunikációs ismeretek; szakmai számítások; állampolgári ismeretek; ének-zene-játék; családellátó és háztartás-gazdaságtani ismeretek; vendéglátó és idegenforgalmi ismeretek; egészségügyi ismeretek; házi betegápolás, gondozás; kereskedelmi ismeretek; áruismeret.

Gyakorlati tárgyak közül például: főzés-sütés; szabás, varrás, kézimunkázás; ruhaápolás-javítás; lakásápolás, karbantartás; kereskedelmi gyakorlat; egészségügyi gyakorlat.

  Az órarend felépítésénél heti 38 órát kellett beosztani heti váltásokkal. Az elmélet és a gyakorlati órák aránya 30-70% (óraterv a 7. sz. mellékletben).

 

  A képzés feladataiból, céljaiból, feladataiból adódik, hogy a képzetteknek képesnek kell lenniük az állattartás- és tenyésztés különböző ágazataiban (baromfi, sertés, nyúl, szarvasmarha) a kertészeti termelés különböző területein (zöldség, gyümölcs, szőlő, dísznövény) a szakszerű munkavégzésre.

Olyan szakismereteket nyújt ez elsősorban vidéken, falun élő mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkozó fiataloknak, hogy felkészülhessenek az árutermelő tevékenység hatékony végzésére, az önálló vállalkozásra. Készüljenek fel a családi ellátást, valamint a vendéglátást, a falusi turizmust szolgáló terítési, felszolgálási munkákra is.

A szabás-varrás-kézimunkázás gyakorlaton szerzett ismeret biztosítsa, hogy a saját és a családi igények szerinti feladatokat el tudják végezni illetve további tanulmányok esetén külön vizsga letételével alkalmazottként vagy önálló vállalkozóként dolgozhassanak.

  Az országban sok más oktatási intézmény helyzete vált bizonytalanná az elmúlt években. Iskolabezárások, szakok megszüntetése történt főként anyagi eszközök hiánya miatt. Sajnos az előszállási szakiskola helyzete is bizonytalanná vált. Jelenleg a szakiskolában tanítás nem folyik, ennek

 

egyik fő oka anyagi eredetű. A másik fő ok pedig az, hogy ma már olyan sok szakiskola működik szerte az országban, hogy a tanulók a lakóhelyükhöz legközelebb eső iskolát választják és így a kisebb falvak szakiskolái tanuló nélkül maradnak.

 

  Dolgozatomban keveset írtam az évtizedeken át működő úttörőszervezet munkájáról. Most is inkább ennek „utódjáról” a diákönkormányzatról szeretnék részletesebben írni. Véleményem szerint az elmúlt több mint 40 évben olyan nagy szerepet játszott az úttörőcsapat az iskola és a diákok életében, hogy arról egy külön szakdolgozatot lehetne írni.

 

d) Diákönkormányzat

 

  Az előszállási Általános Iskolában az 1989-90-es tanévben szűnt meg az úttörőcsapat. Színes programjaikat, gyermekközpontú rendezvényeit tanulók és a nevelők egyaránt hiányolták. Mivel az úttörőtanács a csapat működésének egyik erőssége volt, a pedagógusok úgy döntöttek, hogy egy jól funkcionáló diákönkormányzat elégíthetné ki leginkább a tanulók vágyait.

 

Olyan demokratikusan működő és felépülő gyermekszervezet kialakítása volt a cél, amely szolgálja: a gyermekek érdekvédelmét; demokratikus jogainak gyakorlását; a szabadidő hasznos, sokszínű eltöltését; egy demokratikusan működő társadalomhoz való kötődés erősítését; az egyéni és helyi sajátosságok kialakítását; megfelelő erkölcsi, viselkedési, szabadidős szokások elsajátítását.

A tanulói önkormányzat megteremtése nem egy kiragadott fejlesztési terület az iskolában, hanem az iskolai nevelési rendszer egy szelete. Az iskola tanulói önkormányzatát az osztályközösségekre és az iskolában működő egyéb elsődleges közösségekre (szakkörök, sportcsoportok) alapozódik.

Az iskolai szintű önkormányzati szervek tisztségviselőinek jelentős részét az elsődleges közösségek közvetlenül választják és delegálják az önkormányzati szervekbe.

Az osztályok egy képviselőt delegálnak az iskolai önkormányzati tanácsba. Időszaki megbízásokat azonban minden tanuló ellát az osztályokban: hetes, tízóraifelelős, pénztáros, stb. A felsőbb osztályokban a megbízatások száma ennél több, mivel ők általános és folyosóügyeletet is ellátnak.

 

A sportoló csoportok csapatkapitányt, a szakkörök titkárt választanak, s ők képviselek csoportjukat az önkormányzatban.

Az iskolai szintű önkormányzati szervek felső szintjét a tanuló önkormányzati tanács képezi. Ennek az a feladata, hogy az egyes tevékenységeket összefogja, az iskolai szinten megteremtse a munka szintézisét, összehangolja az egyes részterületeken folyó önkormányzati munkát.

Az elmúlt években, a diákönkormányzat első éveiben a mennyiségi munka volt a meghatározó. A továbbiakban a minőségi munka javítására törekednek a fiatalok.

 

e) A Gyermek és Ifjúsági Alapítvány és az iskola kapcsolata

 

Az önkormányzatok hatókörében lévő költségvetési intézmények nehezen tudnak megbirkózni a modernizációs feladatokkal és ezek finanszírozási lehetőségeivel, hiszen a normatív támogatás és az üzemeltetés - fenntartás önkormányzati szintű támogatása legfeljebb a szinten tartáshoz elegendő.

 

 

Kézenfekvőnek mutatkozott megkeresni azokat a szerveződési lehetőségeket, amelyek optimális kombinációjával nagyságrendileg javítható a működés és fejlesztés feltétele.

 Így született meg a gondolata az Előszállási Gyermek és Ifjúsági Alapítványnak, amelyet a Fejér Megyei Bíróság 1991 július 29-én nyilvántartásba vett.

Az alapító célok meghatározásánál a helyi gyermek és ifjúsági közösségek aktivitását is figyelembe vették.

Az alapítvány célkitűzései között szerepel a községben élő fiatalok egyéni és közösségi aktivitásának a támogatása, az érdekükben és értük cselekvők együttműködésének, a cselekvési lehetőségek feltételeinek a bővítése; az anyanyelvi kultúra ápolása könyvtárbővítésével; a gyermekek magas szinten történő tehetségfejlesztése; az egészséges környezet biztosítása.

Ugyancsak az alapítvány jóvoltából adományozzák az év diákjai, tanárjai címet. Az eddig megjutalmazott diákok és tanárok névsorát a 8. sz. mellékletben helyeztem el.

 

 

 

 

f) Pályázatok

 

  Az iskola az 1991-es tanévtől rendszeresen pályázatokkal egészíti ki szűkös anyagi lehetőségeit. Az elkülönített állami pénzalapokból nyert pénzeszközök tették lehetővé a számítógépes park kialakítását, az udvari sportpálya építését, a sportfelszerelések és sporteszközök vásárlását, a rendszeres úszásoktatás támogatását, a park fáinak pótlását, az egészségmegőrző program megvalósítását, s a szakiskola felszerelésének a megvásárlását.

1991-96 között közel hat millió forintot tudtak ezekből a támogatásokból az iskola fejlesztésére fordítani.

  Az iskola környezetének kialakításában, szebbé tételében sokat tevékenykedtek a tanulók. A nevelőkkel együtt elkészítették az iskola környékének rendezési tervét. Csodálatos alkotások születtek, amelyekből kiderült, hogy a gyerekekben igenis él a szebb, jobb környezet iránti igény. Sportpályákat, játszóteret, pihenőparkot, uszodát, stb. terveztek az iskola parkjába.

A gyermekmunkákat figyelembe véve kertészmérnök adott végső formát a kertnek. A terv elkészülte után meghatározták a feladatokat. Az előkészítő munkánál több

 

száz óra társadalmi munkát végeztek, amelybe szülőket is bevontak.

  Ennek köszönhetően az előkertbe vízimedence, bemutató ösvény, időjárásjelző került a sétáló tanösvények mellé. A dísznövények vásárlásához szükséges összeget a Független Ökológiai Központ pályázatán nyert pénzen sikerült megvásárolni.

Az Egészségnevelési Intézet pályázati támogatásán faanyagokat vásároltak, ebből készültek el az alsósok és a napközisek számára a különböző formájú játékok. Ebből készült az az emlékhely is, amelyet az aradi vértanúk emlékére állítottak fel.

 

   Az Előszállási Általános és Szakiskola 1996-97-es tanévének új igazgatója Herpainé Pál Edith.

  A tanulócsoportok száma 15, ebből nyolc alsós és hét felsős, a napköziscsoportok száma 2. Az iskola tanulóinak létszáma 350 fő. Az osztályokban foglalkoztatott tanulók száma 16-26 fő.  12 tanteremben szaktantermi rendeletben folyik az oktatás. Jelenleg a volt nevelőotthonban még három tanteremben továbbra is tanítanak és ott van egy tanterem kialakítva a háztartási ismeretek tanításához.

 

A tantestületben 23 fő kinevezett nevelő dolgozik, 5 fő szerződéses, akik a fizetés nélküli szabadságon lévőket helyettesítik.

A nevelők önképzése és továbbképzése folyamatos, tudatos és tervszerű. Az elméleti felkészültséget és módszertani kultúra fejlesztését jól szolgálják a munkaközösségek. A foglalkozásokon, a szervezési feladatokon túl egyre nagyobb szerepet kap a pedagógiai, szakmai kérdések megvitatása.

  Az iskolában most van bevezetés előtt a NAT, már elkészült a helyi pedagógiai programtervezet, amely szerint az iskola „fontos feladata, hogy hozzájáruljon a tanulók személyiségének képességeinek és készségeinek kibontakoztatásához, segítse a szellemi, testi fejlődésüket és az egészséges életmód kialakulását. Fel kell készíteni a fiatalokat arra, hogy természeti és társadalmi környezetüket megismerjék, védjék és formálják. Tudjanak élni jogaikkal, s teljesítsék kötelességeiket.”²⁴

  Az iskolai és iskolán kívüli rendezvényekkel szeretnék a nevelők a tanulókban kialakítani ragaszkodásukat társaikhoz, iskolájukhoz, falujukhoz. Úgy dolgozik a tantestület minden tagja is, hogy büszkén mondhassák, az előszállási iskolát képviselik. Ez az iskolában régi

 

hagyomány. Talán ennek is köszönhető, hogy a tantestület egyharmada a volt tanítványokból került ki, s jelenleg is több volt tanítvány készül a pedagógus pályára.

 

 

IV. Összegzés

 

  A kutatásaim során a tárgyi tudás alapos bővülése mellett különös megfigyeléseket is tettem. Nevezetesen: az eddigi oktatás, nevelés területén a politikai befolyásoltság valamilyen szinten mindig jelen volt.

A pedagógusok próbálták az emberi szabadságvágyat a magyar nép történetén keresztül bemutatni, ébren tartani. Ha másképpen nem ment, akkor a „vissza a természethez” jelszó mögé bújva, történelmi események évfordulóihoz kötve.

A tavasz bővelkedik ünnepekben. Az erdők, madarak, fák minden korszakban példa értékű események színhelyei, jelképei lehettek. A szülőhazát megszerettetni szavak nélkül is lehet.

A pedagógusok zászlóvivői lehetnek a haladó gondolkodásnak. Az én falumban különösen nehéz sors várt a helyi értelmiségre, hiszen a közel két órai gyaloglásra fekvő uradalmi puszták lakosságából kellett községet szervezni. Az évtizedek során személyes példával, igényes életmóddal kellett példát mutatniuk.

A jelenkor pedagógusainak bőven van nevelési feladata most is az Európai Unió küszöbén.

 

Megőrizve a nemzeti sajátosságokat, önbecsülést, hagyományokat, egy olyan nemzedéket kell felnevelni, amely már mozgásában sem lesz korlátozva. Európában bárhol tanulhat, munkát vállalhat, kirándulhat, vásárolhat, stb.

De „föl-föl dobott kő” módjára visszatérjen őseihez, ha kell „százszor is végül is”!