Erdőszéli csiperke (Agaricus arvensis v. Psalliota arvensis)                 A képek letölthetők (kattinson a képre)!   Rendszertani besorolás (Hortobágyi, 1979 szerint) (1):               Törzs (Phylum): Valódi gombák (Mycophyta)            Osztály (Classis): Bazidiumos gombák (Basidiomycetes)            Alosztály (Subclassis): Tagolatlan bazidiumú gombák (Phragmobasidiomycetidae)             Rend (Ordo): Hártya- vagy kalaposgombák (Hymenomycetales)            Család (Familia): Lemezesgombafélék (Agaricaceae)    Általános jellemzés (2) (3)   Kalapja: általában fehér, de gyakran kissé barnás színű. Alakja fiatalon tojásszerű vagy harang alakú,  viszonylag kisméretű. A kalap később félgömb alakú, majd ernyőszerű, idősebb korban pedig többnyire egészen lapos lesz. Átmérője 6–30 cm közötti. Lemezei: fiatalon egészen világosak, szürkés-rózsaszínűek, később erősebb rozsdaszínűvé válnak, majd végül barnás feketére sötétednek. Húsa: kissé merev, fehér színű, esetenként gyengén sárguló, főként a kalap könnyen lehúzható bőre alatt és a tönk tövében kifejezetten sárgás színű. Az idős példányok húsa, különösen a tönké, megszürkülhet, akár feketés-szürke is lehet. Tönkje: karcsú, általában kissé meggörbül, 5–15 cm hosszú, gyakran az alsó része megvastagodik, sőt gumószerűen kiszélesedik. Színe fehér, de sárgán foltosodhat. A kezdetben szálas-rostos szerkezetű tönk idősebb korban csövessé, üregessé válik. A tönkön eléggé fejlett, többnyire hártyaszerűen elálló vagy lelógó, sokszor akár kétrétegű, vastag, fehér vagy szalmaszínű gallért találunk. Szaga és íze: Kellemes szaga leginkább az ánizséra hasonlít, esetleg enyhén keserű mandulaszagú. Friss húsának íze a dióéra emlékeztet, kissé édeskés. Termőhelye és előfordulásának időszaka: Hazánkban általában erdőszéleken, lombos és tűlevelű erdeink tisztásain fordul elő, nagyon gyakori akácosokban, erdei utak mentén, bokros legelőkön, réteken, sőt kertekben is felbukkan. Példányai tavasztól késő őszig gyűjthetők. Felhasználás: Jóízű csemegegomba, a kerti csiperkéhez hasonlóan sokféle kitűnő gombás étel készíthető belőle. Megjegyzések, egyéni észrevételek: A fényképfelvételeken látható gombapéldányokat szeptember közepén egy akácos menti füves területen találtam. Egy terebélyes ún. boszorkánygyűrűben a gombák kalapos termőteste igen nagy számban bújt elő a talajból. Figyelmet érdemel, hogy több olyan fiatal példány is akadt, aminek egészen fehérek voltak a lemezei, tönkjének alsó negyede pedig kifejezetten gumós volt, ezért első ránézésre nagyon hasonlított a halálosan mérgező fehér gyilkos galócára (Amanita verna), ezért hangsúlyozottan megerősítem az általános szakirodalmi figyelmeztetést: étkezési célra csakis azokat a még nem idős, de már jól kifejlett példányokat gyűjtsük, amelyeken a faj (fajcsoport) specifikus alaktani bélyegei teljes bizonyossággal felismerhetőek. Teszem ezt annál is inkább, mivel az adott lelőhelyen – igaz más években, de – magam is találtam fehér gyilkos galóca egyedeket.   Tapasztalataim alapján: az erdőszéli csiperke valóban kitűnő csemegegomba (szerintem: különösen rántva!). Alapos megtisztítás után felszeletelve nagyon könnyen szárad, a szárított gombából pedig bármikor például finom gombaleves készíthető. References/Hivatkozások: 1. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan – Tankönyvkiadó,Budapest,1979 2. Kalmár Zoltán: Gombák – Búvár Zsebkönyvek, Móra Kiadó, Budapest, 1970 3. Kalmár Zoltán–Makara György: Ehető és mérges gombák (Negyedik, átdolgozott kiadás)     – Natura, Budapest, 1978   * E gombáról angol nyelvű ismertetés is olvasható a bioport.hu honlapunkon (itt)       DR .ENDRÉDI             növényvilág:_tartalom        www.bioport.hu