A Tolnai-Sárköz nagy része ma már ugyan tipikus kultúrsztyepp, de természetes társulások is jelentős területeket borítanak, különösen a természetvédelem alatt álló részeken. Az ártéren jól megfigyelhető a társulások zonációja: a morotvák mentén, a legalacsonyabb, tartósan vízborította területeken bokorfüzesek (Salicetum triandrae, Salicetum purpureae), a kissé magasabb és rövidebb ideig elöntött részeken fűz-nyár ligeterdők (puhafaligetek) (Salicetum albae-fragilis), illetve a tölgy-kőris-szil ligeterdők (keményfás-ligeterdők) (Querco-Ulmetum hungaricum) elnyárasodott állományai (Querco-Ulmetum populetosum) uralják, a legmagasabb térszíneket gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario-Quercetum danubiale) foltjai foglalják el. (A szukcesszió-sorozat különösen jól tanulmányozható Gemenci-erdő területén.)

A növénytársulások ideális elrendeződése a Duna ártérén

1: löszpuszta-gyep, 2: löszfaltársulás, 3: a folyómeder társulásai, 4: bokorfüzes,

5: fűz-nyár liget, 6: elnyárasodott tölgy-kőris-szil liget, 7: zsombékos rét

A Dunára néző meredek löszpartok legjellemzőbb társulását (löszfaltársulás – Agropyro-Kochietum prostratae) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum) és a heverő seprőfű (Kochia prostrata) alkotják, a partszegélyeken kisebb foltokban löszpuszta-gyepek (Salvio-Festucetum rupicolae) fragmentumai is előfordulnak.

Dr. Endrédi – Tartalom –  www.bioport.hu