A növényvilág legnagyobb családja:

Orchideák (kosborfélék, Orchideaceae) 

Rendszertanilag a zárvatermők (Angiospermatophyta) törzsébe, azon belül az egyszikűek (Monocotyledonopsida) osztályába tartozó családba több mint 25 000 ismert faj tartozik, de még napjainkban is fedeznek fel újabb és újabb fajokat. Például  2006-ban  Pápua Új-Guineában, a Kutubu tó környéki esőerdőkben mintegy húsz olyan orchideára bukkantak, aminek legtöbbje valószínűleg új fajként kerülhet leírásra. Ezek egyike a képen látható Cadetia kutubu nevű faj.

Cadetia kubutu

(foto: Wayne Harris - WWF, a National Geographic nyomán) (1)

Az orchideák (kosborok) főként a Föld trópusi és szubtrópusi tájain élnek, ezek többsége fán élő (epifiton) faj; de számos mérsékeltövi, köztük hazai  fajuk is ismert,  amelyek talajlakók. Sok orchidea élősködő (parazita) vagy korhadéklakó (szaprofiton).

Vegetatív szerveik felépítését és működését tekintve az orchideák rendkívüli változatosságot mutatnak. A fán lakó trópusi kosboroknál például nemcsak a lomblevelek fotoszintetizálnak, hanem a hajtás minden része, a legtöbb fajnál még a gyökerek is. Ez utóbbiaknál  a gyökerek gyakran széles és lapos, szalagszerű szervekké módosulnak, sőt vannak fajok, amelyeknél teljesen hiányoznak a lomblevelek, ezért a gyökerek kifejezetten asszimiláló szervként működnek. A gyökereken egyénként a legtöbb fajnál nincsenek gyökérszőrök, helyette a velük szimbiózisban élő gombák fonalainak szövedéke (mikorrhiza) révén veszik fel a vizet és a benne oldott tápanyagokat. A trópusi epifiton kosborok szárán egy vagy több gumószerű megvastagodás (álgumó, psedobulba) képződhet, amelyekben tápanyagokat és vizet raktároznak. A talajlakó kosborok a tápanyagot a talajban képződött gyöktörzsben (rhizóma), illetve szárgumókban (gyakran ikergumókban) raktározzák. Sok  trópusi kosbor lecsüngő léggyökereket fejleszt, amelyekkel a levegő páratartalmát is képesek hasznosítani.

Az orchideák virágai rendkívül bonyolult és különleges felépítésűek, színük, alakjuk, nagyságuk, rajzolataik nagyon változatosak, mégis meglepően egységes alapszerkezettel jellemezhetők.  A virágok kétivarúak,  kétoldalian részarányos  szimmetriájúak.

Virágszerkezet

Hat lepellevelük két körben helyezkedik el, a külső lepelkör egyik lepellevele gyakran vitorla- vagy sisakszerű, a belső kör egyik lepellevele a többinél jóval nagyobb, ajakszerű, karéjos vagy osztott képződménnyé, az ún. mézajakká (labellum) alakul (erre szállnak rá a megporzást végző rovarok), aminek alján sarkantyú- vagy zacskószerűen kiöblösödő nyúlvány van, ebben gyűlik össze a nektár. Egy, kettő vagy három porzójuk van, a portokok a bibe oldalára nőttek, azzal ún. ivaroszlopot (gynostemium) alkotnak. Csak a fertilis portokban képződik virágpor, ami a legtöbb fajnál kis ragacsos csomagocskákká (pollinium) áll össze, így veszi fel a megporzást végző rovar, esetenként apró madár.  A ragasztó anyagot a a bibe csőszerű képződménye (rostellum) választja ki.  A sterilis portokok mézfejtőkké (sztaminódium) alakultak.

A kosborfélék virágai többnyire fürtvirágzatot alkotnak. Toktermésükben nagyon sok, igen apró, belső táplálószövetet (endospermiumot) nem tartalmazó mag képződik, amelyeknek már a csírázásához is szükséges a  mikorrhizagombáik jelenléte.

Az epifiton orchideák a legszebb virágú növények, ezért dísznövényekként nagyon elterjedtek, sokféle hibridjeiket üvegházakban nálunk is termesztik.

A kosborfélék között gyógynövények és fűszernövények is vannak. Utóbbiak közül legjelentősebb a kapaszkodó vanília (Vanilla fragrans vagy V. planifolia). Ezt a liánnövényt Mexikóban már az aztékok is ismerték, ma a trópusokon mindenütt termesztik, a legtöbb ültetvény Madagaszkáron van. Hosszúkás tokterméseit éretlenül szedik le, majd erjesztéssel és szárítással nyerik a magas vanilintartalmú terméket.

Vanília

(www.plant-pictures.de nyomán) (2)

Hazánkban a kosborféléknek több mint 40 faja él, védett növények. Közülük több honlapunk növénytani részében is megtalálható (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8,), itt a Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus) nevű fajt mutatjuk be, amely hegyvidéki erdeink ritka természeti értéke.

Cypripedium calceolus

(www.hlasek.com nyomán) (3)

*

Kérem, oldja meg a következő feladatot! 

Irodalom:

Endrédi Lajos: A Tolnai-Sárköz és a Szekszárdi-dombság természeti környezeti értékei -

       In: Endrédi Lajos (szerk.): Szekszárd vidékének természeti és kulturális környezeti értékei -

       PTE, IGYFK, Szekszárd, 2001

Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan - Tankönyvkiadó, Budapest, 1979

Urania Növényvilág - Magasabbrendű növények II. - Gondolat Kiadó, Budapest, 1976

valamint a hivatkozott weblapok