SZÖKŐÁR AZ INDIAI-ÓCEÁNBAN
Valószínűleg az emberiség újkori történelmének legtöbb áldozatot követelő szökőára (japán elnevezése alapján: cunami, ami óriási hullámot jelent) alakult ki az Indiai-óceánban a Szumátra szigete mellett 2004. december 26-án kipattant borzasztó erejű (a Richter-skála szerint 9 magnitúdójú) földrengés következtében.
A következő két animáció a szökőár kialakulását és terjedését mutatja be az Indiai-óceánban.
Az animációk futtatásához telepített Flash-player szükséges!
Vasily V. Titov (www.noaanews.noaa.gov) nyomán
. Kenji Satake (www.nature.com) nyomán
A földrengést két nagy litoszféralemez: az Ausztráliai-indiai-lemez és az Eurázsiai-lemez (közvetlenül az Indiai-lemezrész és a Burmai-mikrolemez) ütközési zónájában fellépő hatalmas nyomó- és nyírófeszültségek hirtelen feloldódása váltotta ki. Az indiai lemezrész a burmai lemez alá bukott és azt megemelte. Az óriási erejű földrengés nyomán egy nagy, kb. 1000-1200 km hosszúságú repedés keletkezett az Indiai-óceán mélyén.
Mivel a földrengés epicentruma az óceán fenekén volt, azaz tengerrengés alakult ki, a felszíni nagy erejű rezgéshullámok megmozgatták a víztömeget és az óceánban nagyon hosszú és nagy sebességű hullámokat keltettek. Ezek a nyílt óceánban még alacsony, gyűrű alakú hullámok hatalmas, pusztító erővel, szökőárként zúdultak a partvidékre. A jelenségnek az a magyarázata, hogy a partok közelében - mivel a sekélyebb vízben a súrlódás megnövekedése miatt a hullámok tengerfenékkel érintkező része hirtelen lelassul - az érkező víztömeg feltorlódik és hatalmas vízfalként vágódik a partra.
A földrengés idején az Indiai-óceán felett tartózkodó amerikai-francia TOPEX/Poseidon és a Jason-1 radarműholdak mérési adatai szerint a tengerrengés kiváltotta két hatalmas vízfal 500-800 kilométer távolságban követte egymást. A vízfalak a nyílt óceánban kb. 4000 méter mélységbe értek le, hullámaik víz szintje felett viszont csak legfeljebb 50 centiméteres magasságúak voltak. A partmenti sekély vizekbe érve ezek a vízfalak kiemelkedtek, és csaknem tízméter magas hullámokként zúdultak a partra. A két nagy vízfaltól 100-200 km távolságra kisebb hullámok kialakulása is megfigyelhető volt.
A földrengést követő
egy
órán belül az első hullámok már Thaiföld déli partvidékén voltak, négy
óra múlva elérték Indiát és Sri Lankát,
ahol a több méter magasra tornyosult víztömegek a partokra
zúdulva és onnan visszaáramolva szörnyű pusztítást végeztek.
A
szökőár
az útjába került szigeteken,
sőt még
Afrika keleti partvidékén is okozott károkat.
A halálos áldozatok számát 350 ezerre becsülik, a legtöbben
Indonéziában vesztették életüket.
Elsősorban a National Geographic Online (www.geographic.hu) nyomán
Az elméleti háttéranyag: Endrédi, 2000