Egészséges beöntés

Bélmosás pro és kontra
Kormos Olga
2009. április 14.

Van ugye a kézmosás meg a fogmosás, olykor a nagymosást sem kerülhetjük el, és a kocsit is lemossuk néhanapján. Na de itt van ez a bélmosás, ami, valljuk be, elég bizarrul hangzik. Mégis mit kezdjünk vele? Érdemes patyolatba vinni egy nagytakarításra magunkat, vagy ismét itt egy divathóbort, ami veszélyeket is rejthet? Kolon-hidroterápia pro és kontra.

"Két éve estem át egy bélmosáson, és egyáltalán nem tervezem a következőt. Egyszer megérte végigcsinálni, nem bántam meg, de ha orvosilag nem indokolt, köszönöm szépen, nekem elég egyszer is a húzós élményből" - mondja Eszter, akinek vissza-visszatérő candidás panaszaira diétát és kolon-hidroterápiát javasolt orvos-természetgyógyásza. Állítólag ugyanis az addig beszedett antibiotikumok, vagy a diétázás által elpusztult gombatelepek hulladékként továbbra is ott tanyáznak az emberben, ezért nem árt egy jó kis fürdőnek alávetni őket, hogy úszástudás nélkül is kikerülhessenek a szervezetből.

Hozzá lehet szokni, csak természetellenes

"Nincs fájdalom, öt perc alatt hozzá lehet szokni, mégis olyan természetellenes az egész. Egy mesterségesen beindított folyamat, amit az ember egyedül szokott intézni, és egyébként megy magától is" - mesél érzéseiről Eszter, és őszintén bevallja, hogy nemcsak panaszai, hanem természetéből fakadó kíváncsisága miatt is szánta rá magát a macerára. "Elképesztően intim a helyzet. Először látod az orvost és az asszisztenst, mégis ki kell tárulkoznod előttük, sőt kifejezetten figyelik is, mi történik, hiszen értékelniük kell a vizsgálat eredményét. Szerintem nincs olyan férfi, aki a hozzám hasonló enyhe panasszal aláveti magát ilyesminek, erre csak mi, nők vagyunk képesek."

Egyértelmű, hogy szerettük volna megtudni, van-e helye a bélmosásnak az orvostudomány eljárásai között, vagy sem. Abból a tapasztalatból azonban, hogy öt belgyógyász-gasztroenterológus utasította vissza határozott nemmel faggatózásunkat a bélmosás rejtélyeiről, arra következtetünk, hogy a téma több mint elsőre látszik. Mondhatni darázsfészek. Azaz adott esetben nemcsak a hasak, hanem a vélemények és az érdekek is jelentősen egymásnak feszülnek. Ez derül ki Dr. Kovács Ágota, a Péterfy Sándor utcai Kórház gasztroenterológus főorvosnőjének szavaiból is, aki végül kivételt tett a Női Lapozóval, és megosztotta velünk véleményét.

"Nemcsak veszélyeket rejt magában a kolon-hidroterápia, hanem egyenesen káros - jelentette ki a gyulladásos bélbetegségek szaktekintélye. - Orvosi szempontból egyáltalán nincs szükség. Egyetlen esetet sem tudok említeni, amikor javallott lenne. Még a tartós székrekedéssel, de egészséges bélrendszerrel rendelkezőknek sem tanácsos, nekik mindig életmódbeli változtatást javasolok. Magas rosttartalmú ételekkel, sok folyadékkal, mozgással el lehet érni, hogy a maguk természetes útján távozzanak az emberből azok a salakanyagok, amelyeket szervezete nem tud hasznosítani."

Így megy ez

Eszter elmondása alapján a kezelés a következőképpen fest: hashajtó bevétele után kell felfeküdni az orvosi ágyra, szemben pedig ott áll egy készülék, amiről a laikus halandó meg nem mondaná, mi is az, ha nem tudná, hova és milyen céllal is jött éppen. A készülékből kinyúló cső végét bevezetik a végbélbe, majd váltakozva langyos és hűvös vizet áramoltatnak a testbe, miközben óvatosan masszírozzák a hasat. A kolon-hidroterápiás centrumok szerint a hőmérséklet-különbség arra szolgál, hogy a kanyarokban lerakódott matériát fellazítva még a legragaszkodóbb gombák vagy a felszaporodott baktériummérgek is távozhassanak.

Kovács doktornő szerint ezek a hívatlan vízsugarak viszont éppenséggel a bélfal nyálkaját borító védőréteget, nyákot mossák le, amivel létfontosságú elektrolitek és tápanyagok is kiürülnek, gyengítve a szervezet védekező rendszerét. A bélcsatorna ezek után ott áll lecsupaszítva, kitárt karokkal várva a fertőzéseket. Valahogy úgy, mintha a közel háromszáz négyzetméternyi bélfelületet betettük volna a mosógép közepes programjába, majd - kis túlzással - csipesszel rögzítve kiteregettük volna két fa közé. Mértéktartó természetgyógyászok is arra hívják fel a figyelmet, hogy a bélmosás kétélű fegyver: a túlzásba vitt beavatkozások gyengítik a hasznos mikroflórát és bélrenyheséget okozhatnak. Akkor pedig már széklettartási és -ürítési zavarokkal fordulhatunk szakemberhez.

A belgyógyásznő finoman arra is utalt, hogy az indokolatlanul végzett beavatkozások szakmai hozzá nem értéssel és anyagi érdekekkel is összefügghetnek, de a legfelháborítóbb, hogy visszaélnek a páciensek tudatlanságával, mikor még rá is kérdeznek náluk: látták-e ők is a candidagombákat a távozó folyadékban. "Az átlátszó műanyag cső tartalma végig látható, azt mondták, hogy a világosabb színű dolgok voltak az eltávozott candidatelepek. Szerintem egyébként szinte mindenkiben lehetne találni fura dolgokat, ahogy egy pszichológus is mindig talál valami lelki bibit bármelyikünkben, ha megkapargatja a felszínt. A legkellemetlenebb dolog viszont akkor ért, amikor a hidroterápia végeztével szaladhattam a toalettre. Addig soha nem tapasztalt intenzitású hasmenés jött rám, féltem is kilépni az utcára, de aztán gond nélkül hazajutottam" - ecseteli a történteket Eszter.

Ezek után egyáltalán nem érezte magát karcsúbbnak, nem látta laposabbnak a hasát sem, pedig egyesek, akik rákapnak a kolon-hidroterápiára, célzottan épp fogyókúrára használják. Olyan ez kicsit, mint a bulimia, csak az irány ellentétes. Merthogy ez ugye nem hánytatás, hanem - tetszik érteni. Na és akkor még nem is említettük a beöntést, amit népi gyógymódként egyesek naponta kétszer bevetnek, s a témában fórumozók szavaiból az derül ki, ettől érzik jól magukat. Mondhatni elvégzik saját bélrendszerük helyett a munkát.

Higgyünk magunknak

A gép működtetése egyébként orvosi diplomához kötött, e nélkül be sem szerezhető a műszer. Szükség is van a készülék felelős, gondos kezelésére, mert a figyelmetlenség extrém esetekben még sérüléseket is okozhat. Nagy mennyiségű víz a vér felhígulásához vezethet, a túl meleg víz égési sérüléseket okozhat, a túl hideg szívbénulást, a nagy nyomástól pedig bélvérzés léphet fel. "Ha véletlenül beteg belet vetnek ilyesminek alá, a páciens állapota tovább romolhat. De tudok olyan esetről is, ahol a jelentős panaszok ellenére a kivizsgálás helyett végeztek bélmosást, és hónapokkal később került ellátásra a bélrákban szenvedő beteg" - sorolja a riasztó tényeket Dr. Kovács Ágota.

Eszter sem fog rászokni, perverziónak tartja a rendszeres béltisztítást. Ha egy tanácstalan barátnője mégis azon dilemmázna, hogy kipróbálja-e panaszaira, vagy sem, egyértelműen javasolná neki azzal a kitétellel, hogy egy esélyt megér a higiénikus, szagélménytől megfosztott kellemetlenség. Legfeljebb nem megy el másodszor, ahogy ő sem. Eszter egyébként abban hisz, hogy a modern orvostudomány sem mindenható, és olykor a természetes gyógymódok hordozzák a gyógyulást. Neki azóta például nem volt gombás fertőzése. Elmúlt.

Anélkül, hogy állást foglalnánk: az igazság ismét valahol középen rejtőzhet. Hiszen megnyugtató, hogy az úgynevezett konzervatív orvoslás tudományos szempontok szerint védi a laikus beteget, a natúr gyógymódok felé nyitó orvosok azonban nagyobb liberalizmust biztosítanak. Az embereknek saját kezükben van a sorsuk azáltal, hogy maguk dönthetnek a testükkel kapcsolatban. Úgy tűnik, az orvosi szakvélemény ismeretében meg kell tanulnunk felelősen határozni akár saját belünk ügyében is.

Az eredeti cikk