Igen, valóban a bélrendszerünk öntisztító lenne. A csíraállapotban minthogy befelé fűződik, ugyanazon hámsejtek alkotják, akárcsak a bőrünket. Erre bizonyték lehet, pl. hogy a herpes vírustörzsekbe tartozó bárányhimlő is megjelenik a bélrendszer hámján is. Azaz himlősök vagyunk olyankor kívül-belül. Ugyancsak a bélhámon vannak olyan mirigyek, amelyek tejsavat termelnek, biztosítván ezzel a hám savas védelmét. Köztudott, hogy sok fertőzést okozó baktérium citoplazmája nem bírja a savas környezetet. Megfelelő vérellátás esetén a tejsavtermelés bőven védi a testünk egyik külvilággal, így esetenként a rohadó táplálékkal érintkező részét. Ugyanakkor meg a bél vegetatív beidegzése is olyan, hogy folyton mozgatja, továbbítja ezen anyagokat. Ezt hívjuk tranzitnak. Itt viszont meg kell említeni, hogy a bélfalon lévő nyomásérző idegvégződések, amennyiben nyomást éreznek, akkor a keresztcsonti gerincnyúlvánba továbbítva az ingereket, parancs jön vissza a bélfal izmaihoz, hogy húzódjanak össze, így lejjebb tolják az ott levő anyagot. A baj akkor van, ha ezeket a nyomásérző idegeket valami blokkolja. Van úgy, hogy gestatio alatt, vagy csecsemőkorban egyszerűen nem fejlődik ki ez a biológiai visszacsatolás. Pl. nincsenek meg ezek a receptorok, idegsejtek. Ekkor van, hogy un. diverdikulumok, bélkiöblösödések jönnek létre, és oda berakódik a rohadó bűzös anyag, és folyamatosan fertőz. Ekkor van az, hogy ezen a szakaszon a fölsőbb bélszakaszok tolják át az anyagot. Ám szépen lassan ezek a szakaszok falai is elnyúlnak, és egységnyi felőletre egyre kevesebb ilyen idegvégződés jut, aminek folytán mindkevéssé lészen aktivizált ott a bél. Éppen ezért szokták e szakaszt egyszerűen műtétileg eltávolítani. E betegség neve a leírójáról Hirschprung-féle kór. Viszont a mozgásszegénység, és a szintetikus zsírokat nagyban tartalmazó táplálékkoncentrátumok hasonló béltüneteket okoznak. Ugyanis a zsírok köztudottan jó szigetelők. Ugyanúgy kiülepednek a bélfalra, mint a térden, vagy a bokán a könyökön, a „retek”, és itt egyszerűen leszigetelik ezeket az érző idegeket. Azaz nincs jel. A helyi bélrenyheség miatt az anyag nem továbbítódik, és a fölötte levő szakasz lesz túlterhelt, egyre több zsírszerű szigetelőanyag, rövidláncú poliszacharidokból, zsírokból álló plakk ül ki. A túlnyomás miatt, viszont bélkiöblösödések jönnek létre. Körülbelül úgy, mint egy kicsire fújt léggömbre, ha szeplőket rajzolunk, ezek képezik az érzőidegeket -, ha fölfújjuk a léggömböt, akkor látható hogy ez egységnyi felületre eső pöttyök száma csökken. No így lesz a bélfalon levő idegsejtekkel is. A kinyúlt, kitülelmkedett bélfalról egyre kevesebb inger érkezik a továbbításra. Éppen ezért lényeges mielőbb ezeket a helyeket fölszámolni. Régen ez nem volt gond. Az emberiség fejlődése abban is mutatkozik, hogy idejének mekkora részét fordítja a táplálékának megszerzésére. Az ősközösségi társadalmakban egy ember az egész éberléti állapotát ennek szentelte, és mégis volt úgy, hogy koplalt. Utána a modern termelőkultúrák, növény nemesítések, termesztési módozatok mára már az éberléti állapotunknak töredékét hozza. Egy kis számítás: Tekintsünk egy modern fogyasztói társadalmat. Dánia. A lakosság mintegy 6%-a foglalkozik élelmiszertermeléssel, illetve az ezzel összefüggő (logisztika, nagykereskedelem, kutatás, fejlesztés, stb.) tevékenységgel. Ezt teszik napi 8 órában hétköznap. Egy ember ott a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés nyolc óra szórakozás elve szerint napi 16órát van ébren. Azaz heti 40óra arányítva a 7x16=112órához. Tehát körülbelül a mezőgazdasággal foglalkozók az éberléti állapotuknak 36%-ában foglalkoznak az élelmiszer előállítással. De ez a lakosságnak csak 6%-a, így a teljes dán lakosságra vetítve 0,36 x 0,06 = 2,2% lesz. Azaz ezekkel a számokkal, egy fejlett eu. tagállamban, a teljes 100% népességre vetítve, az emberek éberléti állapotuknak 2,2%-át fordítják élelmük előállítására. Egyrészt összecsapják az egészet, már nem jelent problémát, marginalizálódik a kérdés, másrészt magában hordozza a mozgásszegénységet, és a mindenféle egyéb más pótcselekvések özönét. Hisz könnyebb tévé előtt műstresszes állapotban tubust szopogatni, mint a kolbászgyúráshoz fokhagymát pucolni. Utóvégre meg a beöntés élvezhetővé tehető. Remélem, hogy megadtam a kérdésedre a választ.