A Leány nevelde

Történetem kitalált történet, játszódik a 15. században.

Már végzős, diák voltam, mikor, gyakorlatra, több tanulmányi intézménybe jártam, mint zongorahangoló. Akkoriban, sok volt a munka, a különböző hangszerek behangolása elég idő igényes volt. Orgonakészítéssel is foglalkoztam és még rengeteg hangszerrel. Úgy gondoltam ez a nekem való szakma ezért is választottam.

Mire a tanulmányaimat már elvégeztem, és a mestervizsgán is túl jutottam, addigra már rengeteg munka meghívást kaptam. Tehát nem kellett tétlenül várnom.

Egy nap fölkérést kaptam egy nagy nevű leánynevelő intézménytől, hogy szeretnének egy orgonát építtetni. Nagyon megörültem a fölkérésnek, és kicsit féltem is, hogy mégis csak az első ilyen nagy munka. Volt egy hetem választ adni. Nem bíztam semmit a véletlenre, elmentem a tanító mesteremhez, tanácsokat kérni. Aztán egy hét múlva megjelentem, személyesen.

Rögtön az igazgató nő fogadott Angéla volt a neve, elég kemény domináns személyiségnek látszott. Határozott és szigorú jellem. Rögtön rátért a tárgyra. Nézze, van nekünk egy nemrég épített kápolnánk, és abba kellene egy, orgonát építeni. Nekem most sok a dolgom ,de mindjárt hívok valakit, aki majd megmutat mindent. Azzal nyomban az asztalon levő csengőhöz nyúlt.

És már nyílt is az ajtó. Belépett rajta egy szép arcú csinos nő már amennyit lehetett látni a zárt ruhán át.

- Bemutatom Katalint, ő majd végig vezet és megmutat mindent.

Meghajoltam Angéla előtt majd elköszöntem és távoztunk. Hosszú út vezetett a kápolnáig, mindenütt a lányok hangja hallatszott, néha kedvem lett volna benézni, mi folyik bent.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy börtöncellaszerű szoba mellet haladunk el. Meg is kérdeztem ez mi, Katalin válaszolt is, ide kerülnek azok a lányok, akik valami bűnt követnek el. Többet nem is mondott róla.

- Megérkeztünk – mondta. - Ez volna a kápolna.

Hatalmas nagy építmény volt és nagyon jó akusztikával rendelkezett. Katalin az egyik helyre mutatott:

- Ide szeretnénk az orgonát.

Szerencsére készültem, és hoztam pár tervet. Láttam Katalin ért a műszaki dolgokhoz, így volt elképzelése milyen legyen. Ki is választott egy közepes nagyságú orgonát, ami 36 sípból állt, mondtam ez jó választás. Katalin határozottan rá is vágta:

- Ez a mi orgonánk, ide ez való.

Azzal neki álltam méregetni, ő közben lesem vette rólam a szemét. Mikor végeztem, rögtön meg is kérdezte, hogy mikor kezdek neki? Láttam rajta a határozottságot, és közöltem úgy két nap mire minden anyag egyben lesz. Aztán meg kezdem az építést.

- Úgy rendben van - mondta Katalin. – Akkor mindennel végzett? – bólintottam - Akkor mehetünk is - majd kivezetett és a kijáratnál elköszöntünk.

Mikor haza értem, el is kezdtem össze szedni az agyagokat mindent, amire szükségem lesz. Rengeteg orgonasíp volt már elkészítve előre így azokkal sem kellett sok időt tölteni. El is ment a két nap, összepakoltam mindent és elindultam reggel nyolc órára meg is érkeztem. Már jött is Katalin és vele négy lánynövendék.

- Amit kell, azt segítsetek bevinni - utasította őket szigorú hangon. Mikor mindennel kész voltak, a lányok elköszöntek, és csak mi ketten maradtunk, Katalinnal. Kiss ideig még figyelt aztán, ő is magamra hagyott, ami nem is volt olyan nagy baj, mert így neki tudtam kezdeni a munkámnak.

Munka közben csak nem hagyott valami békén. Kíváncsi voltam mi lehet abban a cellában. Épp az enyvezésnél tartottam mikor hangokat hallottam igen erős, de elcsukló jajgatásokat.

Nem tudtam mire vélni, és mivel az enyvnek úgyis száradni a kellett, így elindultam a hang irányába. Egyre erősebben lehetett hallani, már mindegy, ha már itt vagyok, gondoltam, akkor csak megnézem. Elbújtam a szoba melletti oszlop mögé, és feszülten figyeltem. Mi lehet az a nagy jajgatás, nyögés, ekkor nagy csend lett, és már nyílt is a cella ajtaja, alig tudtam még jobban az oszlop mögé lépni. Négy lány távozott, a félig nyitott ajtón beláttam, és egy asztal-ágyszerű dolgon feküdt kikötözve egy lány, meztelenül, valószínűleg el volt ájulva, mert nem vett észre mikor beléptem, ekkor neszt hallottam csak annyi időm volt, hogy elbújjak egy szekrény mögé. mert már nyílt is az ajtó. Angéla és Katalin léptek be és kulcsra zárták az ajtót, majd simogatni kezdték egymást, nem hittem a szemeimnek, halktalanul vártam mi fog történni. Ekkor Katalin és Angéla levetkőztette egymást. Ott álltak előttem fél méterre teljesen meztelenül. Gyönyörű mellekkel, szép puncival. Elkezdték egymást csókokkal dicsérni, és Katalin leguggolt Angéla elé és nyalni kezdte Angéla punciját. Egyre mélyebbre hatolt a nyelvével Angéla ezt, heves nyögésekkel jelezte.

- Szívd, szívd, szívd! - Utasította Katalint, és Katalin csak szívta a kéjtől lángoló puncit. Majd hatalmas nyögéssel bele élvezett a Katalin szájába, amit Katalin csókkal meg is köszönt. - - Most te jössz - szólt Angéla Katalinnak, - de előbb meg büntetjük ezt a lányt.

Azzal elő is vett egy nagy szerkezetet, amiből csövek lógtak ki. A lány már kezdett magához térni mikor Katalin oda lépett hozzá és csókolni kezdte. A lány nem tudott ellenkezni, mert kivolt kötve, majd Angéla rá szólt.

- Elég! Most máshogy fogunk szórakozni.

Azzal meg is fordították a lányt, és kezdték fölhúzni a lábait egy szerkezettel. Nagyon izgatott voltam, mi fog történni, Majd Katalin elővett valamilyen kenőcsszerű anyagot,

és a lány fenekét kezdte be kenni vele. Közben Katalin és Angéla ajkai néha összeértek, majd egy félméteres csövet vett elő és, azt mondta:

- Ezt vezesd bele a lányba!

Ekkor a lány hangosan kezdett ordítani, hogy nem akarja, de meg sem hallották. Katalin tette a dolgát és elkezdte a kis popsiba feltolni a nyálkás csövet a lány nagyon sikítozott, de nem törődtek vele, majd Angéla megunván ezt, ráült a lány szájára a lucskos puncijával.

- Toljad! - Utasította Katalint. - Már mindjárt bent van teljesen.

Közben Katalin elkezdte a lány punciját is nyalni, ujjazni. Én meg csak néztem őket elbújva, álló farokkal. Már csend volt a lány már nem ordított Angéla punciját volt kénytelen nyalni csak a nyögések hallatszottak ki majd Katalin addig izgatta a kis puncit, hogy el is élvezett. Ekkor Angéla leszállt a lány szájáról és kinyitotta a ládát, amiben a szerkezet volt két nagy tartája volt és egy nagy tekerő kerék meg egy szivattyú.

- Szereld össze! - Katalin neki állt csatlakoztatni a popsiban lévő csövet a szerkezethez, majd egy vákumszerű maszkot a puncihoz. A lány már nagyon remegett nem tudta mi fog történni, majd Angéla elkezdte tekerni a kereket, ami elindított két kis dugattyút, és szívni kezdte a lány punciját. Látszott rajta, hogy nagyon kezd vörösödni.

- Szép látvány? Igaz? - kérdezte Angéla Katalint.

- Igen - mondta, erre Angéla átkapcsolt valamit, mire a lány ordítani kezdett, az átlátszó csöveken meg indult a folyadék.

- Látod, ezt Beöntésnek hívjuk. Külföldről hozattam ezt a szerkezetet.

A lány kezdett csendesedni mintha élvezné de nem merte mutatni. Angéla csak tekerte a kereket a dugattyúk meg dolgoztak le-fel. A lány már kezdett nyöszörögni, mikor szólt Angéla: - Most figyelj!

Katalin csak nézett. A lány, már nem bírta, nagyon feszíthetett neki a folyadék. Először nyöszörögve vergődött, aztán egy nagy ordítással elengedte magát, és a második tartály, ami üres volt, kezdett megtelni barna színű vízzel.

- Menny oda a hasához, és kezd el simogatni, masszírozni!

Katalin megtette, ekkor még jobban jött a lányból a barnás víz. Mikor már teljesen megtelt, akkor megint megszólalt Angéla:

- Katalin, most nézd meg a valódi büntetést. - Ekkor Angéla átállította a tartály szelepét és a kakis vizet kezdte vissza pumpálni a lány popsijába .

- Ez a büntetés te szuka ezt érdemled – mondta, és szemei szikrát hánytak a visszafojtott dühtől. Mikor kiürült az egész tartály, Katalin kihúzta a hosszú csövet és egy nagy vastag dugót dugott a lány popsijába, majd a hasára fektették, és úgy hagyták, ők ketten meg elkezdtek újból csókolózni.

- Na, most jössz - mondta Angéla és széthúzta Katalin punciját és elkezdte vadul nyalni, szívni.

- Élvezz a számba, élvezz! - Nem kellett sokáig mondani hatalmasat élvezett, kéjnedvével megtöltötte Angéla száját majd oda ment a lányhoz, és szájába csókolta Katalin kéjnedvét.

Mikor már látták hogy a lány már nem bírja tovább, kihúzták a popsijából a dugót és hatalmas erővel tört ki belőle a kakis víz. Miután teljesen kiürült a lány popója, Angéla elkezdte ujjazni majd mikor jobban tágult, öklözte és végül már teljesen eltűnt Angéla keze a lány popsijában. A lány már teljes ájult állapotban volt, majd meg tisztították a sok kakitól és hagyták aludni. Angéla és Katalin is letisztálkodtak, és fölöltöztek, majd távoztak.

Ekkor én is elő jöttem, és rövid ideig néztem a lányt, majd gyorsan visszamentem a kápolnába folytatni a munkámat.

Alig haladtam a munkámmal. Folyton a lányon járt az eszem. Sajnáltam, de ugyan akkor kívántam is. Mérges voltam a két kínzójára, és biztosan gyöngédebben bántam volna vele. Kíváncsi voltam rá, hogy mi is lehetett az a nagy bűn, amit elkövetett. Éjjel is csak forgolódtam az ágyamban.

Másnap Angéla hivatott.

- Lenne még egy kis munkám az ön számára. A zenetermünkben lehangolódott a zongora. Azt kéne sürgősen megcsinálnia.

Vállaltam, mire Angéla megrázta a csengőt az asztalon, és az ajtón bejött Katalin, és a tegnap megbüntetett lány.

- Ez itt az unokahúgom, Elvíra. Ő fog magának segíteni.

Bementünk a zeneterembe, és elkezdtem hangolni a zongorát. Mikor egy akkorddal kész voltam, Elvírával skáláztunk egyet. Gyönyörű, csengő hangja volt. Mikor már majdnem kész voltam, azt mondta:

- Tudom, hogy tegnap végignézte a büntetésemet. Nem árulom be, ha megtesz nekem valamit.

- Mit?

- Ad nekem beöntést.

- Nem volt elég tegnap?

- Kívánom – remegett a lány a visszafojtott vágytól. Bólintottam, hogy jó. Kiment, és hozott egy fecskendőt, meg egy olyan dugót, amivel Angéla bedugta. Lassan beadtam neki a fecskendővel a vizet. Most nem ordított, hanem kéjesen nyögdécselt. Bedugtam a popóját, aztán gondoltam egyet, a zongorára hasaltattam, és hátulról jól megdugtam. Végre kielégíthettem előző nap óta álló farkamat. Telepumpáltam a szűk punciját a spermámmal. Mikor végeztünk, hálásan nézett rám.

- Miért büntettek meg tegnap?

- Mert rajta kaptak, hogy a cellámba simogatom magamat. Ha ezt tudnák, hogy itt mit műveltünk, meg is ostoroznának.

Elszaladt. Én befejeztem a zongorát, majd visszatértem az orgonaépítéshez.

Egy hét alatt készen is lettem a művemmel. Csodálatosan nézett ki már, csak a hangjára voltam kíváncsi. Mikor megszólaltattam, nem hittem a fülemnek csoda szépen szólt, hangjára lejött pár lánynövendék is, köztük Elvírával. Angéla és Katalin örömmel nyugtázta a művem. Olyan volt, mint egy beöntés csodálatos tiszta és egészséges.

Aztán megkaptam a járandóságom. Majd elindultam a kijárat felé visszafordulva még Katalin rám kacsintott párat és bezárult az ajtó. Azután a munka után, még rengeteget jártam hozzájuk .