Leticia Allemand

Kamaszkori beöntések

Dühös voltam, de annyira, mint még soha az életemben. Ma volt az első földrajzóránk a gimnáziumban. A tanárnő egyenesen odajött hozzám, és közölte:

- Maga hiába mozgássérült, ne számítson arra, hogy én kivételezni fogok magával, mert megsajnálom.

Döbbent csend borította be az osztály kis friss közösségét, én pedig se köpni, se nyelni nem tudtam a megaláztatottságtól. Felálltam, és bár remegtem a dühtől, de mégis a tanárnő arcába nézve mondtam:

- Én ilyet még senkitől sem kértem, tanárnő kérem, és nem is tapasztaltam. Tanáraim eddig észbeli képességeimmel meg voltak elégedve, ugyan valóban kissé lusta tudok lenni. Azért, mert többször is műtve voltam, nem vagyok idióta is. Kikérem magamnak az ilyen hangnemet, mert ha jól tudom, nem adtam még okot rá.

Azzal leültem. Elismerő moraj és enyhe vihogás söpört végig a sorok között. Mindenki várta, hogy mi lesz a tanárnő reakciója. Az először elsápadt, aztán elvörösödött, majd közölte:

- Na, ehhez tartsd magad kisasszony!

Tisztelettudóan ismét felálltam és halkan mondtam, de mindenki hallhatta a néma csendben.

- Ön is ehhez tartsa magát.

A szünetben mindenki elismerően jött oda hozzám, de én már tudtam, hogy egy kétéves kemény háború vette kezdetét köztem és a tanárnő között, bár azt még nem tudtam, hogy mennyire befolyásolja majd az életemet.

Délután fáradtan, és még mindig elkeseredetten ültem fel a buszra. Alig vártam, hogy hazaérjek, és kicsit ellazíthassam magamat kedvenc játékommal, a beöntéssel. A busz lassan cammogott a csúcsforgalomban, és nekem eszembe jutott, hogyan is szerettem meg a beöntést.

Az utolsó műtétem volt a nyáron. Tizenöt éves létemre a Heim Pál Gyermekkorházba kellett befeküdnöm, mert az orvosom, aki egész életemben műtötte a lábaimat, oda ment át osztályos orvosnak. Furcsa volt a sok kis manó között, de szerencsére két másik lány is volt a korosztályomból. Hamar jó barátok lettünk. Az egyik nap egy magas, jóképű fiatal srác lépett a kórterembe. Évi vihogva lökött oldalba:

- Ezt meg honnan szalajsztották?

- Biztosan medika – mondtam, de a srác simán elkezdte a hónunk alá dugdosni a hőmérőt. Szakállából huncut mosoly bújt elő.

- Nem láttatok még nővér bácsit? – kérdezte pont előttem állva. Baritonja kellemesen zengett a nyolc ágyas szobában. – Pityu nővérke vagyok – nevetett rám, és a hónom alá rakta a hőmérőt. Összenéztem a másik két lánnyal, és tudtuk, hogy máris eszeveszetten szerelmesek vagyunk belé, mint ahogy ez a tinédzsereknél szokás. Onnantól akármit tett Pityu nővér, mi elaléltunk tőle. Lehetett az rossz ízű gyógyszer, injekció, vérvétel, vagy akár mi más.

Engem két nap múlva műtöttek. Mindenki rosszul volt már előre a beöntéstől, amit műtét előtt kaptunk, csak én nem. Annyit kaptam már életemben, hogy abszolút nem érdekelt, sőt, még kellemesnek is tartottam az enyhe feszítő érzés után a megkönnyebbülést. A beöntést a kórterembe adták. Este meg is jelent Pityu nővér és egy fiatal nővérke a beöntésemmel. Persze, teljesen belevörösödtem abba, hogy mi fog történni.

- Szia! Most egy beöntést kapsz, hogy holnapra teljesen tiszta legyél, és ne csinálj be a műtőasztalon – mondta Pityu nővér, mindig megnyugtató hangján. – Kérlek, fordulj félig a hasadra, miután letoltad a pizsamagatyád.

Megtettem, és teljes izgalomban vártam, hogy mi is fog történni. Megálltak fölöttem, és az én szerelmem magyarázni kezdett.

- Figyelj, Marcsi. Bekened a cső végét vazelinnel, aztán kicsit széthúzod a farpofákat – és széthúzta, éreztem, ahogy nedvesedek az érintésétől. – aztán óvatosan feldugod az irrigátor csövet.

- Az melyik? – kérdezte a lány.

- Hülye, ezt még én is tudom – mérgelődtem magamban, hogy elrontja itt nekem az aktust, mivel a cső vége már épp a popsimhoz ért volna. Ahogy gondoltam, Pityu visszavette a csövet, és ismét elmagyarázta a beöntő szett tartozékait.

- Nos, óvatosan dugd fel mindig – hallottam ismét, és a cső finoman becsusszant a fenekembe.

- Lassan add be a beöntést, mert ha durva vagy, az kellemetlen. Görcsölni fog a beteg, és moshatod fel utána a folyosót.

Sokszor kaptam már beöntést, de ez egészen más volt. Annyira erotikus, annyira finom meleg. Visszatarthatatlanul tört rám az orgazmus. Amennyire tudtam, csendben élveztem el, de valami hang csak jött ki belőlem, mert Pityu aggódva tette a fenekemre forró tenyerét és megkérdezte:

- Fájdalmat okoztam?

- Nem, nem – nyögtem, és magam is elcsodálkoztam gyönyörömön.

A műtét után, mikor Pityu volt az éjszakás kiüzentem neki, hogy nagyon fáj a hasam, nem volt még székletem. Meg is jelent a beöntéssel, és szinte már gyöngéden oldalamra fordított, vigyázva nehogy fájdalmat okozzon frissen műtött lábam rossz mozdításával, és ismét részem lehetett a csodában. Most ráadásul csak rám figyelt, így még jobban esett a „kezelés”. Hatalmasat élveztem. Aztán még bensőségesebb volt az egész attól, hogy ő rakta alám az ágytálat. Előtte kellett kinyomnom a vizet magamból.

Hazamenve a kórházból sokat ábrándoztam a dologról, és kezeimmel sokszor elélveztettem magam, bár az fele olyan jó sem volt, mint mikor a beöntés folydogált belém, és Pityu hozzám – hozzámért. Aztán lekerült a gipsz rólam, és végre, ha nehezen is megtettem az első lépéseket a fürdőszobáig. Megmosakodtam és a dezodoromat keresve találtam rá a faliszekrényben a beöntő kannára. Alig vártam, hogy anyám elmenjen otthonról, már is „rohantam” a fürdőbe, és szedtem elő a kannát. Feltöltöttem melegvízzel, és némi ügyetlenkedés után sikerült feltolnom a csupasz csövet, aztán a WC-n ülve adtam be magamnak a beöntést. Végre, ahogy már a kórházban is szerettem volna, a csiklómat simogattam, ingereltem közben, és persze csukott szemmel azon ábrándoztam, hogy Pityu teszi mind ezt velem. Életemben először két orgazmusom volt egymás után.

Aztán rájöttem, hogy a beöntés feszültség oldásra is jó, és felfrissülésre is. A nyár úgy telt el, hogy mikor anyámék elmentek dolgozni, én már mentem is a fürdőbe, és élveztem a melegvíz nyomását.

Befordult a busz, és én kicsit nyugodtabban álltam fel, hogy leszálljak. Bementem a közértbe, vettem egy tonikot, és siettem haza. Reménykedtem, hogy még senki sem ért haza. A ház csendes volt, de én meg akartam bizonyosodni, hogy senki sem törhet rám, így hátramentem a telken, ahol egy kis szobakonyhában a nővéremék laktak, de ez is üres volt. Visszamentem hát a fürdőbe, elővettem a beöntő szettet, és nekiálltam az előkészületeknek. Bekrémeztem a cső végét, és megtöltöttem a kannát, amit a fürdőszoba padlójára tettem, majd felnyitottam a WC tetejét, a popsimba ügyeskedtem a csövet, aztán felemeltem a kannát. És a toalett melletti radiátor tetejére tettem, majd hátradőlve az ülőkén élveztem, ahogy belém árad a melegvíz. Ahogy a víz folyt belém, úgy kalandoztak el gondolataim is.

Természetesen, először a tanárnő jutott eszembe. Ismét beleremegtem a megaláztatásba, és könnyeim végre végigfolyhattak az arcomon. Dühösen határoztam el, hogy nem hagyom magam. Dacolni fogok. Kamasz vérem felforrt már arra is, ha a „hülye trampli” eszembe jutott. Aztán, ahogy kisírtam magam, úgy nyugodott meg a lelkem is. Behunytam hát a szemem, és Pityu nővérre gondoltam. Kezem, mint már oly sokszor, a vénuszdombomra siklott. Megkerestem duzzadozó kis kéjgyönygyöcskémet, és fantáziálni kezdtem.

Pityu ült mellettem a kád szélén. A melleimet simogatta, még ágaskodó bimbóit is ujjai közé fogta, aztán a melegvízzel megtelő hasamat simogatta, majd a csiklómhoz ért. Ujjaival körzött rajta. Ujjbegyét be – bedugta nyílásomba, de csak óvatosan, nehogy elvegye szüzességemet. Aztán elém térdelt, és csókolni kezdett. Annyira vágytam erre, hogy már szinte fájt. Ujjaim gyors ütemet diktáltak, és elélveztem.

Pihegve vártam meg, míg a víz teljesen belém nem folyik, aztán kihúztam a csövet, visszaültem a deszkára, kezem ismét csiklómra siklott, és üríteni kezdtem. A megkönnyebbülés, és csiklóm simogatása, ingerlése ismét megtette a hatását, és nyögve, lihegve ismét elélveztem.

El akartam pakolni, de még mindig nagyon feszült voltam. Teleengedtem hát a fürdőkádat, és beleültem a forró vízbe, magammal víve a beöntő pitlit is. Betornáztam a popsimba ismét a csövet, aztán lefeküdtem a vízbe, és megmerítettem csurig a kannát. Néztem, hogy hová is tegyem, végül a kád felett lógó fregoli tartókampójára tettem, és ismét az álmok világába eveztem.

A vadnyugat világában találtam magam, elrabolva. Részeg, mocskos banditák úgy akarták kiszedni belőlem, hogy hol a kincs, amit az apacsok főnöke rám bízott, hogy megkínoznak. Már majdnem hozzá is fogtak a megkorbácsolásomhoz, mikor a jóképű idegen (feltűnően hasonlított Alain Delonra) megjelent, és megmentett. Hazavitt, és forró fürdőt készített egy nagy dézsába. Mindketten beleültünk, és ő beöntést adott nekem. A forró vízben ölelt, és keze csiklómat kereste.

Annyira beleéltem magam, hogy szinte gyorsvonatként ütött el az orgazmus. Döbbenten ültem ott, és szinte el sem hittem, hogy ez ilyen is lehet. Természetesen, akartam még és hiába fogott el az ilyenkor szokásos szégyenérzet, hogy valami tiltott, rossz, bűnös dolgot művelek, az ürítkezés után visszamásztam a kádba, és kezdtem elölről.

Most Párizsban hajtottunk végre zseniális gyémántrablást a kedvesemmel (Alain Delon). Úgy rejtettük el a köveket, hogy lenyeltük őket. Egy forró, szenvedélyes éjszaka után kivonultunk a fürdőbe, és beöntést adtunk egymásnak, hogy minél előbb előkerüljön a zsákmány. Láttam lelki szemeim előtt, ahogy bilibe engedjük ki a bennünk lévő vizet, és a gyémántok ott koppannak a fémedény alján. Persze ismét átéltem három orgazmust is. Teljesen feloldódtam a fantáziámban, és most már nem érdekelt más, csak még egy beöntés. Ürítkezés után kimentem a szobámba, ami a fürdő mellett volt, és feltettem a kedvenc lemezemet a lemezjátszóra. A halk, kellemes zene még jobban elandalított. Meleg vizet engedtem a kihűlő fürdőmbe, és ismét feltoltam a csövet. Már ettől majdnem elélveztem. Aztán megmerítettem a kannát és felakasztottam. Háremben voltam új lány, akit előkészítettek az első éjszakára. Ügyes asszonyi kezek vetkőztettek, fürdettek, aztán hozták a beöntést. Alaposan feltöltöttek, és bennem hagyták a csövet, majd a szultánhoz kísértek. Csodálatos férfi volt (Omar Shariff), és gyöngéden szeretkeztünk. Ölelt, csókolt, keze pedig csiklómat ingerelte. Aztán lábam közé térdelt, és belém hatolt. Nem törődve szüzességemmel, magamba nyúlva élveztettem el magam, de nem történt baj, és én ismét még nagyobb orgazmust élhettem át.

Remegő kézzel vettem el a kád széléről az órámat, és néztem meg, hogy hány óra van. Nem volt már időm kimászni a kádból, és a WC-re ülni. Gyorsan kihúztam a csövet, és popsim tartalmát állva a vízbe engedtem. Izgató volt nagyon, de már nem volt időm az újabb játszadozáshoz. Aztán kihúztam a dugót, és mikor lefolyt a víz, letusoltam. Gyors törölközés, aztán elmostam a beöntő szettet, majd gyorsan visszaraktam a szekrénybe. Anyám akkor érkezett meg, mikor a WC-t fertőtlenítettem.

- Milyen szép rendet csináltál a fürdőbe – mondta megállva az ajtóban. – Mi volt az iskolában?

Ránéztem, és nem meséltem el neki a földrajz órán történteket. Úgy éreztem, ez az én harcom, nekem kell megvívnom. Kimentünk a konyhába, és nekiláttunk a vacsorafőzésnek. Mikor már mindenki megjött, és megvacsoráztunk, visszavonultam a szobámba tanulni. Elgondolkodtam, hogy mit is tegyek. Milyen módon dacolhatok a tanárnővel. Nehéz két év várt rám. A tanárnő tőlem háromszor annyit követelt, mint mástól, én pedig csak a legszükségesebbekre válaszoltam az órákon, végül már nem is tanultam. Másodikban megbuktatott. A pótvizsgát jelesre tettem le, ami azt jelentette, hogy egy erős hármassal végeztem az évet, de emiatt nem vettek fel a Képzőművészetire. Így végződött egy dacos kamasz és egy megkeseredett, felelőtlen tanár párharca.

A beöntés sokáig megmaradt kedvtelésem lett. Aztán anyám egyszer rajtakapott, és letiltott róla, még a pitlit is nekiadta a nővéremnek, aki akkoriban székrekedéses volt. Majd két éve szoktam rá vissza, és megmondhatom, semmit sem kopott az évek során a vele kapcsolatos gyönyörök tárháza.