Már majd mgdöglött a meleg kabátban. A főnök mondta neki, hogy ne vegyen alá, csak atlétát, de úgy gondolta, hogy a hosszú ujjú pólóját meg a farmerját magán hagyhatja. Nagyot tévedett. A tökei már húsz perc múlva vízipólóztak a hosszú kabát alatt, és ahogy a lurkók fészkelődtek az ölében, a durva farmeranyag kezdte kidörzsölni a lábát. Alig várta, hogy szünet legyen, de a lurkók sora egyre hosszabb lett. Egy vigasztalta az a szép teltkarcsú leányzó, aki ott ugrabugrált előtte zöld és piros ruhában, hátra tűzött szőkésbarna hajjal. Igen kérem, Joe Hunter New York egyik legnagyobb áruházának télapója volt. Egy újabb szöszi, göndör hajú kis ördög közeledett hozzá. A manó lány felemelte, és a télapó ölébe tette a négy éves forma kislányt.

- Még tíz percet bírjon ki, aztán ebédidő – mosolygott rá a lány. Kedves mosolya volt. Joe kicsit fellélegezve fordult az ölébe ülő apróság felé, és megkérdezte negédesen:

- Mi a neved?

- Marita Rozella – felelt céltudatosan a csöppség, bár szemében ott csillogott a nagy teli zsákostól való félelem is.

- És, mit kérsz tőlem Karácsonyra?

- Mesekönyvet, barbi házat, biciklit, de olyat, amivel nem lehet elesni, és egy olyan ruhát, mint Nellinek az oviban, csak sokkal szebbet. Kistestvért, azt nem kérek, bár anyu szeretné.

Joe kinézett a kedves mamára, és konstatálta, hogy az utolsó kívánságát nemigen tudja majd teljesíteni a kislánynak, mert anyukának már igen előrehaladott pocakja volt. A lányka fészkelődni kezdett, és Joe a fenébe kívánta, mert farmerja újabb bőrréteget húzott le róla.

- Na, és jó voltál? – jött a következő szabványkérdés.

- Igen – mondta a kislány, aztán elbizonytalanodott – csak egyszer gáncsoltam el Billy Moorgent.

- Ejnye, nem szabad, ezért egy kérésedet nem fogom teljesíteni.

- Akkor sem, ha többé nem teszem?

- Előbb kellett volna meggondolni – mondta Joe Télapó, és megnyugodott, hogy még sem kell csalódnia a kislánynak a télapóban. A kistestvért, ha akarja, ha nem, megkapja.

A manó kivette a kislányt az öléből, és letette, aztán beakasztotta a kordon kampóját az erre kialakított rúd kampójába.

- Elnézésüket kérjük, de a Télapónak meg kell etetni a rénszarvasokat. Addig fáradjanak át a játék baba osztályra, és a kisautókat forgalmazó részlegre. Az anyukákat és apukákat pedig várja a vásárlási tanácsadó.

Joe hálásan állt fel, és odalépett a manóhoz.

- Ebédel velem? – kérdezve a szakálla alól somolyogva.

- Igen – mérte végig most először igazán a lány.

- Akkor várjon egy kicsit, leveszem a farmerom.

- Szegénykém, kidörzsölődött?

- Még nem vészes – mondta a férfi, és elsietett az öltöző felé. Bent senki sem volt, gyorsan kirázta magát a nadrágból, és megnézte a combját.

- A fenét nem vészes – nézte a nagy, vörös foltot. Odament a mosdóhoz, és kis hidegvizet locsolt rá. Jól esett. Aztán gyors léptekkel kisietett a lányhoz.

Az ebédlő zsúfolásig megtelt. Várniuk kellett, míg le tudtak ülni egy asztalhoz.

- Egyébként a nevem Joe Hunter – mutatkozott be a férfi, és szakállát levette a fején keresztül, majd a sapka mellé akasztotta a székre, aztán elfogadta a felé nyújtott, ápolt, puha kis kezecskét.

- Mary Gomez.

Enni kezdtek, de nem nagyon ízlett az íztelen, tartalom nélküli leves.

- Legalább meleg – mondta a lány.

- Jaj, nekem már elegem van mára a melegből – nyűgösködött a férfi, és nagy, kék szemeit a lány zöld szemeibe fúrta.

- Nyomja a kólás dobozt a combjára – javasolta a lány, és félretolta a félig megevett levest. Villáját bele akarta szúrni a húsba, de az ellenállt. Joe megbökdöste a sajátját, az ehetőbb volt.

- Kéri a felét? – a lány éhesen nézett rá.

- Ha magának nem kell – mondta. A férfi kettévágta a húst és odaadta a felét. A lány hozzálátott. A rizs száraz volt, így nagy kortyokban nyelte hozzá a kólát. Némán ettek, aztán egyszerre nevették el magukat.

- Ilyen rosszat életemben nem ettem még – nevetett Joe.

- Én sem – rázta barna fürtjeit Mary.

- Meghívhatom egy finom vacsorára?

- Jól fog esni a munka után.

- Tudja, mire vágyom egyszer? Már kölyök korom óta.

- Mire? – nézett fel rá a lány.

- Zárás után bennmaradni egy ilyen áruházban.

- Tényleg? – kérdezte a lány csodálkozva.

- Igen, miért kérdi?

- Mert én is vágyom erre – pirult bele a lány. – Végigjárni az osztályokat, elbújni az öltözőben, ha jön az őrség, és a bútor osztály franciaágyain… szóval ott szeretkezni.

Joe szíve nagyot dobbant, és megmoccant a gatyájában a farka.

- Itt marad ma velem?

- Csak ha nem magázol többet – nevetett a lány.

- Te is szeretnél egy őrült éjszakát?

- Az az igazság, nincs kihez hazamenjek – szomorodott el a lány.

- Ilyen gyönyörű lány, és nincs senkije? – nézett rá a férfi a legmelegebb tekintetével.

- Már nincs, és még nincs. Az a rohadék a karácsonyi bevásárlás kellős közepén hagyott ott. Még a cuccaiért sem jött el. Akkor fogadtam meg, hogy lefekszem az első pasival, akinek megtetszem.

- Akkor most bosszulunk? – nevette el magát a férfi.

- Miért is ne? – nevetett vele a lány.

- De, azért vacsira valami jobbat kéne ennünk – piszkálta a férfi a rizst.

- Majd én csinálok – nevetett a lány.

- Én mást szeretnék, nem főzni.

- Engem már megfőztél – nevetett Mary. – Pizzát meg nem rendelhetünk.

- Ebben igazad van – bólintott Joe. – Akkor gyere, és zavarjuk le a műszakot, aztán elbújunk.

Joe alig bírt magával. Automatává vált, és halálosan utálta az egészet, de hát az egyetem mellé kellett valami kiegészítő. Csak Mary hátsója éltette. A végén, mielőtt az utolsó gyerek az ölébe ült volna, már zombinak érezte magát. Aztán bezárták a kapukat, és elfogytak szép lassan az emberek. Bementek a főnök irodájába a többi alkalmazottal együtt, és megkapták a bérüket, meg valami kis jutalmat is. Mary mellette állt. Mikor oszladozni kezdett a jó nép, odasúgta:

- Ne öltözz át, így akarlak – Joe alig várta, hogy levegye magáról a télapó göncöt, de most tetszett az ötlet. Bement a férfiöltözőbe, és hátrament a hozzá tartozó mosdóba. Hamarosan elhaltak a zajok, már csak egy valaki motoszkált odakint. Aztán nyílt az öltöző ajtaja:

- Nem láttad Joe Huntert? – szólt be a főnök.

- Az meg ki? – válaszolt egy kissé kapatos hangú férfi.

- A Télapó. Nem adta le a ruháját. Elment már?

- Biztos bezárta a szekrényébe, én nem láttam. Majd hétfőn leadja.

- Jó, csak el ne felejtsem a tisztítóba átküldeni – morgott a főnök, aztán csapódott az ajtó. Joe kicsit várt még, de teljes csend honolt körülötte, így kióvakodott az öltözőbe. Már a félrészeg pasi is elment. Átment a női részlegbe. Sötét honolt ott is, csak a jelzőfény adott valami kis világosságot. Joe a szekrények felé ment, ahol egy kupacot látott az egyik padon. Oda ért, egy hatalmas doboz volt, karácsonyi masnival a végén. Joe elmosolyodott. Tudta, hogy a lány van a dobozban. Lassan vette le a tetejét, és nem csalódott. Mary kuporgott a hatalmas dobozban, teljesen meztelenül. Ahogy a doboz teteje lekerült, átölelte a férfi nyakát, és szabályos, rúzstalan száját csókra nyújtotta. Joe gyöngéden kiemelte a dobozból a lányt, és forrón megcsókolta.

- Úgy látom, nem vacakolsz.

- Ez most kaland, abban nem szabad szégyenlősködni – súgta a lány, és visszatapasztotta a száját a fériéra, majd nyelvét áttolta, és végigsimította a férfi nyelvét. Joe farka merevedni kezdett.

- Gyere - fogta kézen a lány, - kinéztem egy jó helyet! – azzal úgy, meztelenül húzni kezdte maga után. A szőnyegosztályra mentek az emeleten. Mindenütt puha perzsák, padlószőnyegek hevertek. Mary az egyikre feküdt le. Joe mellé térdelt. Kicsit belegabalyodott a kabátba. Mary nevetett, aztán magára húzta a férfit, és mohón csókolni kezdte. Legurultak a perzsákról, át a kasmírszőnyegekre, majd a padlószőnyegen landoltak. A férfi lenyúlt a lány combjai közé, aki már teljesen benedvesedett. Remegve térdelt fel, és merev péniszét a lány szeméremajkához igazította, közben Mary bokáját fogta, aztán benyomult.

- Oh – sóhajtott fel kéjesen a lány. – Ekkora még nem volt bennem.

Joe mindig is büszke volt a méretére, de ilyen dicséretet még sosem kapott. Teljesen feltüzelte a dolog. Hatalmasakat lökve kezdte a csúcsra juttatni a lányt, aki szinte fetrengett már a gyönyörtől.

- Oh, Te szépség, Te gyönyörűség – zihálta a férfi. A lány háta ívbe feszült és remegve elélvezett. Joe még nem akart, így visszavonulót fújt, de a lány utána nyúlt és bekapta. Joe azonnal robbant, a lány, pedig nyelte a magját.

- Kellett az ebéd után – nevetett utána Mary.

- Ja, kérem. Valami vacsorát ígértél nekem.

- Ahhoz meg kell dolgoznunk, két emelettel feljebb van a konyha. Te tudsz már járni?

- Én igen, és Te?

- Akkor menj vissza az öltözőbe, és hozd el a ruhám, nyitva a szekrényem.

Joe megcsókolta a lányt, és visszament az öltözőbe. A szekrényben, ami nyitva volt, egy kisestélyi lógott. Joe megvonta a vállát, és kivitte a lánynak.

- Huhh, erről meg is feledkeztem. Lehet, hogy ez a hülye a színháznál vár, bár nem hiszem – azzal vállat vont, és bebújt a ruhába. Elindultak fel a lépcsőn. Joe nézte a lány csípőjének lágy vonalát, gömbölyű fenekét és megint mocorogni kezdett a farka. „Mik várnak még rám!” – mondta magában, és megsimogatta a formás idomokat. A lány megfordult és átölelte a férfit.

- Egy kis előétel?

- És ha jön az éjjeliőr?

- Bevesszük – kuncogott a lány. – Azt hiszed, hogy megvesztem? – komorodott el.

- Nem érdekel, hogy miért vagy ilyen, élvezem és kész – nyúlt be a lány lábai közé a férfi. A lány öle, pedig ismét nedves volt.

- Nézzük meg, hogy mi van az emeleten, nem akarom, hogy felfázz – azzal belökték az előttük álló ajtót, és bementek a félhomályba burkolódzó terembe. A bútorosztály volt. Végigszaladtak a kanapék között, át az íróasztalok között, aztán megtalálták a világ legnagyobb franciaágyát.

- Feküdj hanyatt, kérlek, had nyaljalak ki.

- Mit? – torpant meg Mary.

- Nem szereted? – kérdezte Joe.

- Nem tudom, még sosem nyalták – mondta Mary, és hangjából kiérződött az első alkalom izgalma.

- Hány éves vagy?

- Huszonhárom.

- Milyen pasikkal akadtál eddig össze?

- Önző dögökkel, vonzom az ilyeneket – szontyolodott el a lány.

- Akkor feküdj hanyatt – simogatta meg a férfi. A lány pedig hanyatt vetette magát, és széttárta a lábait. Joe elé térdelt, és a popsija alá nyúlt, majd a nedves punciba nyalt. Mary felsikkantott a gyönyörtől. A férfi hozzádörzsölte arcát az illatos combokhoz, majd, mikor a lány már elraktározta az élményt, ismeét odanyalt, de most már hosszabban. Izgatta a finom illat, ami a hüvelyéből tört elő. Aztán megkereste a csiklót, és nyalni kezdte. Először csak egy ujját, majd kettőt is bedugott a remegő kis barlangba. Mary nem rejtette véka alá, mit érez. Dobálva magát sikongott, aztán Joe érezte, hogy kezét, száját elönti a lány nedve, aki csak lihegve feküdt ott előtte, és nézte a félhomályban a férfit, boldog kielégültséggel.

- Fordulj meg drága – kérte a férfi, a lány pedig négykézlábra állt. Joe mögé állt, és végigsimított a hátán, fenekén, aztán belé hatolt.

- De jó veled! – lihegte a lány, és rátolta magát a férfire, hogy az tövig szaladt, aztán pedig kihúzódott a hirtelen hátra mozdulattól. A férfi marokra fogta, és megint bevezette.

- Még egyszer – kérlelte a lány, így a férfi kihúzta, és ismét a lányba mártotta. Aztán újra és újra, majd hevesen baszni kezdte. Egyszerre értek a csúcsra. Aztán csak feküdtek mind a ketten az ágyon, és lihegtek.

Mary szólalt meg először:

- Hány óra? – a férfi hunyorogva próbálta kivenni a bejárat feletti órát.

- Ha jól látom, két perc múlva tizenegy.

- El kell bújnunk, jön az őrjárat.

De már késő volt, hallották, ahogy a lift megáll.

- Hová bújjunk? – súgta a férfi, szeme gyorsan járt körbe a bútorok között.

- Oda – mutatott egy vaságy alá a lány. Gyorsan csusszantak be alá. Az ágytakaró épp, hogy takarta őket. A lengőajtó máris nyílt. Sam a néger éjjeliőr és Olef a svéd származású jöttek be.

- Te mit vettél az asszonynak? – kérdezte Sam.

- Brillt akartam, de kevés volt a jutalom, így be kell érnie valami vacak bizsuval. Mindig csalódást okozok – dohogott Olef.

- Mi már rég óta csak apróságokat veszünk egymásnak. Négy gyereknek bevásárolni nem semmi dolog.

- Miért nem vigyáztok? Minek ennyi gyerek?

- Egyszerre jöttek, ikrek – nevetett Olef.

- Itt minden rendben van – mondta Sam, és megállt pontosan Jim kezén. A férfi feje lilult már, Mary pedig két kézzel fogta be a száját, hogy ne hallatsszon a nevetése.

- Gyere már – szólt az ajtóból Olef – kezdődik a kosár meccs.

- Jól van, na – morgott a másik, és végre lelépett Jim kezéről, aki fájdalmasan rázogatni kezdte azt. Végre csend lett, és kimászhattak az ágy alól.

- Szegénykém – puszilta meg a férfi ujjainak a végét a lány.

- Súlyos egyéniség ez a Sam – nevetett Joe.

- Most merre? - kérdezte a lány

- Gyerünk egy emelettel feljebb – mondta a férfi, és el kezdte húzni a lányt a kezénél fogva. A Télapó kabátot már össze sem húzta, így ki-kivillant alóla félig merev pénisze a lány legnagyobb örömére. Gyalog mentek fel a lépcsőn, aztán belökték az ajtót. Teljes biztonságban érezték magukat a kosármeccs miatt.

- Tessék kérem, szőrme osztály – tárta szét a karját a férfi.

- Volt ott középen egy nagy medvebőr- jött izgalomba Mary. Most ő kezdte el húzni maga után a férfit, aki menet közben elvett egy bundakesztyűt, és egy szőrmesapkát. A nagy mackóbőr most is ott terült el a terem közepén. Fejéből az üvegszemek furcsán néztek a párra.

- Vetkőzz le! – súgta Joe remegő hanggal Mary fülébe. A lány keresztül húzta a kisestélyit a fején, és a földre dobta, aztán a mackóra feküdt, hanyatt. A vastag szőr kellemesen simogatta a hátát. Joe mellé térdelt, és kifordította a bundakesztyűt, úgy bújt bele, majd érzékien, épp csak a lány bőréhez érve simogatni kezdte. Mary felnyögött a váratlan, kellemes érzéstől. Behunyt szemmel élvezte, ahogy a férfi egyre közelebb simogatja a szemérméhez, majd a lábai közé hajol, és ismét nyalni kezdte. Szőrmés kezei közben mellét, vállát simogatták.

- Ez csodás! – nyögött a lány, aztán átadta magát az extázisnak. Finom kis kezeit a puha kesztyűs kezekre tette, és élvezte a különleges kényeztetést. Mielőtt a csúcsra ért volna Joe a lábai közé térdelt, és beléhatolt ismét. Gyöngéden, egyre mélyebbeket lökve, nagyon lassan kezdte el dugni. Közben szőrmés kezeivel tovább simogatta a szinte már alélt lányt. Mary háta belesüppedve a szőrmébe, úgy érezte, hogy mindenhonnan valami puhaság veszi körül, a gyöngéd behatolás ezt csak még jobban növelte. Elöntötte a gyönyör, és elélvezett, de utána ismét csak rátört az érzés, és megint, és megint. Szeméből potyogtak a könnyek, aztán Jim gyorsított, hosszú mély lökésein, és ő is elélvezett, majd mellérogyott a prémre.

- Te nem vagy igaz – remegett a lány.

- Te sem – cirógatta meg az arcát a férfi. – alany is kell ehhez, aki élvezi.

- Én nagyon, én még sosem, senkivel – hebegett a lány. Lassan felült, és a sapkára mutatott. Nagy, füles usanka volt. – Az meg minek?

Joe felvette, és nézegetni kezdte. Jól sejtette, ha a tetejéről a gombot letépte, lyuk keletkezett a helyén.

- Hajlandó vagy merevre szopni? – kérdezte. A lány válasz helyett hanyatt lökte, és a szájába vette a petyhüdt szerszámot. Lassan, finoman kezdte el szopni, nyalni, becézgetni. Élvezte a nedvek ízét. Érezte, ahogy egyre jobban kitölti a száját, aztán Joe végül kihúzta a szájából, és a sapkát ráhúzta, úgy, hogy a szőrme kifelé legyen. Majd a már hanyatt dőlt Mary nagyajkaihoz illesztette, és ismét beléhatolt. A puha szőrme most már mindenhol jelen volt. Mary lélegzete elakadt. Jim most nem vacakolt, durván baszta, aztán teljes súlyával ráfeküdt, és hatalmas lökésekkel élvezett el. Lehengeredett a lányról, aki háttal feküdt neki. Hozzábújt, és még mindig kesztyűs kézzel simogatta a mellét. Nem is tudták hány perc telt el így, mikor Joe megszólalt:

- Kezdek nagyon éhes lenni.

- Keressük meg a konyhát?

- Jó lenne.

Feltápászkodtak. Mary felvette a már teljesen gyűrött kisestélyit, Joe pedig visszabújt a kabátba, majd elindultak a kantin felé. Jim belökte az ajtót, és körülnézett.

- Tiszta a levegő.

Mary hahotázni kezdett.

- Álruhás James Bond! Már csak a pisztoly hiányzik a kezedből.

Joe pisztolyt formált a kezéből és a termet végigpásztázva hátraszólt a lánynak:

- Tiszta!

- Az enyhe túlzás – húzta végig az ujjait a tűzhely lapján Mary. Felkapcsolta a felette lévő lámpát, majd valami tisztítószer után nézett. Talált is egy adag súrolóport, és nekiállt lesikálni a lapokat. Joe mohó szemekkel nézte az előtte hajladozó testet.

- Ne segítsek? – kérdezte.

- Ez mindjárt használható lesz. Addig nézd meg, mi van a hűtőkben.

Joe csalódottan állt fel. Jó volt bámulni a lányt. Hátrament a hűtőkhöz, de azok szinte teljesen üresek voltak.

- Drága- kiáltotta előre, - csak fagyasztott hal, meg valami gyanús eredetű izé van itt. Mary hamarosan megjelent, és csalódottan nézett körül.

- Le kell mennünk a szupermarketbe – vont vállat. Lekapcsolták a villanyokat, és elindultak a lépcsőn, visszafelé. Az élelmiszer részlegen óvatosan kellett mozogniuk, hogy elkerüljék a térfigyelő kamerákat, de Mary jól ismerte a járást, még egy üveg bort is be tudott szerezni. Az árúért az egyes kasszánál hagyták a pénzt, majd Joe menni akart.

- Ezt itt kihagyjuk? – mosolygott Mary.

- Nem túl rizikós? – kérdezte a férfi.

- Itt nem – nevetett a lány, és benyúlt a kasszás széke mögé, és előhúzott egy összegöngyölt szivacsot.

- Tudtam, hogy Betty még nem vitte haza.

- De, mi ez? – csodálkozott a férfi, amíg a lány kigördítette a kassza melletti folyosón a lapot, és ráfeküdve felhúzta a lábait. Joe rájött, hogy nem érdekli, hogy került oda a matrac, amint meglátta a lány benedvesedett ölét. Elé térdelt, és marokra fogott férfiasságát húzogatni kezdte a bejáraton, aztán mikor érezte, hogy a lány már remeg a vágytól, tövig nyomta. Mary aprót, kéjeset nyögött. Hamar repültek a csúcsra. Joe épp hatalmasat lökve élvezett a lányba, mikor felvillantak a fények, és megjöttek az őrök.

- Most mi legyen? – kérdezte a férfi.

- Maradjunk itt, talán, ide nem néznek be – súgta a lány.

Végig kopogtak a cipők mögöttük, aztán egy kissé már kapatos hang szólalt meg:

- Gyere már, nem látjuk a meccs végét.

- De én láttam egy árnyat.

- Az agyamra mész, nem Hallowen, hanem Karácsony van. Egyébként is mi történhetne, valaki bekajál. Na, jössz már?

Mary és Joe is lélegzetvisszafojtva hallgatták, amint a feléjük kopogó cipő megáll, és a férfi, közvetlenül az egyes kassza mellett megszólal.

- Te tudod, öregem, Te vagy a főnök! – Azzal elindult a kijárat felé. A lámpák kialudtak, a két „bűnöző” pedig kieresztette a levegőt. Mary lenyúlt és marokra fogta kedvese szerszámát.

- Még – zihálta, és Joe rájött, hogy vele ellentétben, a lányt felizgatta a lebukás lehetősége. Lenyúlt kedvese szemérméhez, és ujjal kezdte el izgatni csiklóját, miközben a lány finom, de határozott mozdulatokkal kezdte el újraéleszteni vágyait. Mikor készen állt, a nyakába emelte a lány lábait, és mélyen beléhatolt, aztán nem mozdult. A lány forró ajkaihoz hajolt, és a szájába lihegte:

- Ezt akarod?

- Igen – nyöszörgött a lány.

- Ezt? – kérdezte ismét, és hatalmasat lökött rajta.

- Akarom, igen, akarom – remegett a lány. A férfi hátranyúlt a lány popsijához, és a bejáratot kezdte ingerelni. Mary szemei elkerekedtek.

- Úr Isten de jó! – kiáltotta, aztán magával ragadta az extázis. Hatalmasat élveztek ismét.

- Valami vacsoráról volt szó – nevetett Joe.

- Az én hasam is korog már, de el kell bújnunk, mert tényleg jön az őrjárat. Bocs az előző ellenőrzés miatt. A vodkát nem kellett volna elvennem.

Gyorsan feltekerték a matracot, és bekuporodva a pénztárba, maguk elé állították. A fények ismét kigyúltak.

- Nézzetek jól körül, mert Billy az előbb kísértetet látott, ahelyett, hogy a kosár meccset nézte volna. Vagy negyed órát tébláboltak a sorok között, közben Mary és Joe hasa felváltva hangosan korgott. Alig bírták visszatartani a nevetést. Végül kialudtak a fények, és ők elindulhattak ismét a konyha felé. Mary azonnal a lesikált tűzhelyhez ment. Lepakolta az élelmiszert, majd töltött két pohár vodkát, szerencsére poharak is voltak az élelmiszer osztályon, és betette őket a mélyhűtőbe. A bort, és a sört a rendesbe. Aztán körülnézett, és talált egy kötényt, és egy kuktasapkát. Lehúzta a feje felett a kisestélyit, és Joe fejére dobta, aki egy konyhaszékről bámulta a lányt, aztán maga elé kötötte a kötényt, és a kuktasapka alá gyömöszölte a haját.

- Fő a higiénia – nevetett, majd nekiállt lesikálni a konyhaasztalt is, ami kishíján a szivacshoz ragadt. – Azon csodálkozom, hogy nem dőlt ki a fél személyzet szalmonella mérgezés miatt.

- Nem hát – nevetett Joe, - azt a vacak kosztot ki bírta megenni?

A lány aztán elővett pár edényt.

- Nem is igaz, ez tiszta!

- Nem látsz sehol kutyát? – nézett tettetett csodálkozással körül Joe – Biztosan az nyalta tisztára. Kutya ugyan nem volt, de Mary azért elöblítette a lábasokat. Aztán elővette a fagyasztott halat, és feltette főni levesnek. Zöldséget pucolt, húst sütött, térült-fordult, Joe pedig egyre jobban felizgult, amint a lány popsija, vagy mellei ki-kibukkantak a kötény mögül.

- Előételt akarok – nyűgösködött a férfi.

- Mindjárt – nevetett rá vissza a lány. A hirtelen sültett a sütőben előmelegített tányérra szedte, lefedte, a leves alatt takarékra tette a lángot, elővette a jéghideg vodkát, majd koccintottak. Megitták az isteni italt, majd Mary felült az asztal szélére, és megszólalt:

- Itt az előétel.

Joe eléhúzta a Széket, és nyalni kezdte ismét a kis nedves ölet. Mary hamarosan zihálva elélvezett. Joe Felállt, hogy a lányba hatolhasson, de az leszállt az asztalról, leguggolt és elkapta a szerszámát, és felmosolygott rá.

- Nekem is jár az előétel – azzal mohón szopni kezdett. A férfi közben a haját simogatta, aztán a lány szájába robbant, aki mohón nyelte az ondót.

- Nyisd ki kérlek a bort, amíg én megterítek – mondta Mary és terítő, tányér és evőeszköz vadászatra indult. Még gyertyát is kerített, aztán leültek enni. A halleves pompás volt, a pulykasült omlós, a rizs pedig fenséges. Desszertnek csoki tortát ettek.

Ünnepi csend borult rájuk. Joe törte meg először.

- Azt hiszem, beléd szerettem – súgta olyan halkan, hogy maga is alig hallotta.

- Én már akkor, amikor először nyaltál.

Csak nézték egymást, kezük lassan összeért. Joe felállt, és letérdelt a lány mellé, átölelte, és forrón megcsókolta.

- Akarlak még. Még az éjjel.

- De, annyit ettem, hogy most nem menne.

- Ezen könnyen segíthetünk – mondta a férfi. Azzal már húzta is maga után a lányt. Lementek a patikába. A férfi átugrott a pulton, aztán kiakasztotta a riglit, és Maryt is beengedte. Keresett egy kannás beöntőt, és hátramentek a patika mosdójába. Joe menet közben meggyőződött, hogy a főnöki irodában heverő is van. Ide szokták lefektetni, ha valaki rosszul lett.

A mosdóban Joe megtöltötte a készüléket langyos vízzel.

- Mit akarsz azzal? – kérdezte a lány viszolyogva.

- Te mondtad, hogy túl sokat ettél – nevetett a férfi a riadalmon.

- Ezt most nem akarom – jelentette ki a lány határozottan.

- Csalódtál már bennem? – kérdezte Joe kedvesen.

- Nem – rázta meg a lány a fejét.

- Akkor engedd meg, hidd el olyan élményben lesz részed, mint még soha.

A lány gyanakodva nézett rá, de aztán megfordult, és engedte, hogy a férfi belévezesse a csövet, majd érezte, ahogy a meleg folyadék szétárad benne. Valóban nem volt kellemetlen érzés, sőt kissé izgató. A férfi felakasztotta a kannát a kézszárítóra, majd a lány mögé lépett, és a hátát simogatta, ahogy az előre dőlt, hogy befogadja a beöntést. Aztán kezei előre csúsztak, és a hegyes mellbimbókat kezdték ingerelni.

- De jó – lihegte Mary. A férfi egyik keze a lány csiklója után nyúlt, és mohón ingerelni kezdte. Mary akkor élvezett el, mikor az utolsó csepp víz is beléfolyt. Bementek a WC-be. Mary csodálkozott, hogy kedvese ide is utána jött, de a víz nagyon ki akaródzott jönni, így leült, és űritkezni kezdett. Joe elé térdelt, és két ujjal beléhatolt lucskos barlangocskájába, majd durván dugni kezdte. Ha Mary nyomni készült, abbahagyta, aztán újra kezdte.

- Teljesen felhúztál – lihegte a lány.

- Mondtam, hogy nem lesz rossz, és még nincs vége.

A lány lassan ürült ki, aztán engedte, hogy Joe tisztára törülje, majd ismét megtöltötték a kannát, és átmentek a heverőhöz. Joe egy gumilepedőt terített rá, majd kerített valahonnan egy hatalmas pelenkát.

- Itt akarsz beönteni? – csodálkozott el a lány. – Be fogok…

- Nem, nem fogsz – simogatta meg az arcát a férfi kedvesen. – Térdelj fel az ágyra. Mary megtette. Joe mögé térdelt, és gyöngéden beléhatolt. Aztán a kalaptartó állványra akasztott cső után nyúlt. Levette róla a műanyag lövetcsövet, majd a gumicsövet bekente vastagon vazelinnel, és elkezdte Mary popsijába vezetni. Aztán a csőre csíptetett csipeszt levette, és érezte, ahogy a meleg víz elárasztja a lányt. Hüvelye egyre forróbb, és szűkebb lett. Mikor a víz befolyt, akkor kezdett el benne mozogni. Marynak még a lélegzete is elakadt a gyönyörtől. Pillanatokon belül elévezett, de Joe folytatta tovább. Miközben vadul mozgott benne, a csövet is mozgatni kezdte benne. Mikor végül előre nyúlt a csiklójához, Mary már zokogva élvezett. Popsijából vékony erecskében folyt a víz. Joe pedig egyre jobban bevadult a látványtól. Kihúzta a gumicsövet. Vazelines ujjakkal, még tágított Mary popsi lyukán majd behatolt. Makkját kellemesen ingerelte a meleg víz, a végbél szorítása, pedig megsokszorozta gyönyörét. Végül ordítva ő is elélvezett. Mary ott pihegett félig alatta. Felnyúlt a kannáért, és a kitágult popsi alá tartva, kihúzta magát a lányból. Egy kevés víz a kannába folyt, aztán a rózsás ánusz visszazárt. Ölbe kapva a lányt vitte ki a mosdóba. Az pedig már minden gátlás nélkül ürítkezett előtte. Most nem nyúlt hozzá a férfi, csak gyönyörködött a lány félszeg, kicsit szégyenlős mosolyában.

- Kezdek kikészülni – mondta Mary, mikor felállt a WC-ről.

- Gyere, menjünk vissza az ágyra, és aludjunk egyet.

- Rajta fognak kapni.

- Bánom is én! – nevetett Joe – Őrömmel vállallak.

Mary átölelte, és megcsókolta, aztán kimerülten követte az ágyra. Ugyan kicsit szűk volt kettőjüknek, de nem bánta, hogy a férfi meleg teste teljesen a falhoz nyomja. Joe átnyúlt a hóna alatt, és megfogta a mellét. Mély álomba merültek.

Már hajnalodott, mikor Sam és Olef felfedezte őket.

- Te, olyan ismerős a csávó – dünnyögte Olef.

- Akkor Billy mégsem kísértetet látott az élelmiszereseknél.

- Meg a kaját sem a konyhások hagyták ott.

- Abba én biztos voltam Meggen nem tud így főzni, meg még egyszer sem csinált ilyet.

- Szerintem meg tud főzni, nem véletlenül van a férje 150 kiló felett – morgott ismét Olef. – csak a mi kajánkból kispórolt cuccal hizlalja.

Sam lehajolt, és felvette az összegyűrődött, spermafoltos Mikulás kabátot.

- Te, ez Joe, a Mikulás, meg a manója.

- Azt én is meghúztam volna – nevetett Olef. Joe mocorogni kezdett.

- Hékás – rázta meg a vállát Sam – mennetek kellene, mielőtt bejönnének a nappalosok. A két bűnös vaksin az álomtól pislogott rájuk.

- Nem jelentenek fel? – pityeredett el Mary.

- Ugyan már – nevetett a két biztonsági. – Ja, és köszi a levest!

Joe állt fel, magára kapta a Mikulás kabátot, majd Marynak odadobta a kisestélyit. Lementek az öltözőbe, és Joe is felvette az utcai ruháját.

- Azt nem tudom, hogy mi legyen a Mikulás cuccal – szomorodott el Joe.

- Bízd rám – vette el Olaf a cuccot. Felvették a télikabátokat, majd a két biztonsági kiengedte őket hátul. Hideg volt. A hó nagy pelyhekben kavargott a szürke felhőkből.

- Jólesne most egy forró kávé, meg némi péksütemény. Ott, szemben mindig nyitva van az a büfé.

- És ha nem? – nyűgösködött Mary.

- Akkor megeszi a Télapó reggelire a manóját – harapott az édes kicsi fülekbe Joe.

- Felfaltál te már engem szőröstűl, bőröstül – nevetett a lány, és nevetve szaladni kezdett a büfé felé.