- Kedves, nézd, leveled jött Ausztráliából – ment be Imre a nappaliba. Marika az ülőgarnitúra egyik hatalmas foteljában ült, és épp a tévét nézte. Barna, hosszú haja a fejetetejére volt feltűzve, tévénéző szemüvegét levette, és kedves mosollyal nézett fel szerelmére.

- Biztosan Aliz nénikém írt.

- Neked van nénikéd Ausztráliában? – adta át Imre a levelet. Marika felbontotta, és beleolvasott.

- Nincs, már nincs, meghalt a múlthéten.

- Részvétem – mondta a férfi és leült a másik fotelba.

- Aliz néni anyu unokatestvére volt. A ’70-es évek elején ment ki férjhez Canberrába. Azóta csak egyszer láttam, akkor, amikor a ruszkik végre hazamentek. Állati nagy fej volt.

- Miért nem hívtuk meg az esküvőnkre?

- Hívtam, tőle kaptuk azt a vázát – mutatott a nagy padlóvázára Marika, - csak már nem tudott eljönni. Akkor már nagyon beteg volt, azt hiszem leukémia.

- Értem, ő nem jött az esküvőnkre, szegény, de most mi mehetünk temetésre. De, miből?

- Úgy nézem, lesz miből – nyújtotta át a levelet Marika, melyben megírták, hogy a hatalmas ausztráliai birtok, az összes ingósággal ő rá maradt.

- Ez, hatalmas felelősség – mondta Imre, és letette az asztalra a nem kis paksamétát. – Úgy nézem, csak akkor kapjuk meg, ha nem adjuk el utána.

- Igen, olvastam én is, de ha úgy döntünk, hogy eladjuk, akkor is szép pénzt kapunk. Én nem akarok elköltözni Magyarországról.

- Én sem, imádom a munkámat – mosolygott rá vissza a férfi. – Gyere, menjünk vacsorázni, majd utána megbeszéljük mit is tegyünk.

A repülőgép lassan bedőlt, és elkezdte a leszállást. Marika az ablaknál ült és nézte az ismeretlen tájat, ahogy egyre közelebb és közelebb került hozzá. Végül is úgy döntöttek Imrével, hogy személyesen veszik át az örökséget, nem bízzák az ügyvédekre. Kivették a bankból az összes pénzüket, és megvették a jegyeket. Imre kivette az éves szabadságát az intézetben, Marika, pedig fizetés nélkülit vett ki. A készülődés kellő izgalommal telt. Nem volt könnyű megszervezni, hogy melyik barát mikor menjen virágot locsolni. A macskát ki vegye magához arra az időre, és a halak akváriuma is néha tiszta vízzel teljen meg. De, végül már nyugodtan tudtak beülni a taxiba, ami kivitte őket a reptérre.

- Kíváncsi leszek az ügyvédre – mondta Imre.

- Én pedig a tájra, a városra, és arra a házra, ahol a néni lakott. Állítólag tökéletes luxus.

- Nekem Te vagy a tökéletes luxus – csókolta meg a férfi a nőt.

A kijáratnál kocsi várta őket. Magas, elegáns sofőr ült benne, sapkában, egyenruhában, mint a filmekben. Marikában olyan érzés támadt, hogy tudja, hogy a férfi Aliz néni szeretője volt valamikor. Mikor lassan araszolva mentek keresztül a városon, át is gondolta az emlékeit, és beugrott neki, hogy anyja egyszer kuncogva mondta, hogy Aliz azt írta neki, hogy a sofőrrel a garázsban szokott szeretkezni. „A néni nagy franc lehetett” – gondolta, és hátra döntötte a fejét a kényelmes ülésben. Fáradt volt a hosszú úttól, alig várta, hogy megfürödhessen, és kedvenc mániájának hódoljon, a beöntésnek. Nem is tudta már, hogyan alakult ki nála ez a dolog, de kamasz kora óta élvezte a dolgot. Tudta már, hogy milyen frissítő, tisztító hatása van. Hosszú időt töltött el úgy, hogy két, három tisztító beöntés után befeküdjön a kádba, és hanyatt fekve még két liter meleg vizet magába fogadjon, miközben halk, kellemes zenét hallgat. Fölért egy kisebb, nagyon mély alvással. Imrét is a beöntés kapcsán ismerte meg. Izgatta, hogy milyen is lehet feltöltött hassal szeretkezni. A férfit egy ilyen jellegű lap fórumán ismerte meg. Hamarosan randevú, majd egy hét múlva le is feküdtek. Kellemes izgalommal ment fel a férfihoz, de az a nap felülmúlta minden várakozását. A férfi gyöngéd volt és figyelmes, és a legtitkosabb vágyait is teljesítette. A beöntős szex, pedig teljesen elkápráztatta. Mikor hazaindult másnap reggel, már akkor tudta, hogy vele fog élni.

Fél év alatt jutottak el az esküvőig, és most már öt éve élnek együtt. Dolgos hétköznapok, enemás péntek délutánok és szombatok, vasárnapi kirándulások tették teljessé mindennapjaikat. Egy bánatuk volt, a gyerek nem jött. Marika kezelésekre járt, de hiába, méhe nem erősödött meg annyira, hogy megtartsa a magzatot.

Végre, kiértek a városból. Hatalmas, végeláthatatlan földek következtek, csak pár facsoport tarkította őket, és néha, egy-egy birkanyáj. Fél órát mentek, amikor a sofőr megszólalt:

- Innen már minden az önöké.

Egy erdősáv közeledett, mögötte ismét hatalmas legelő, a távolban karámok között lovak, és egy hatalmas ház körvonalai bontakoztak meg.

- Pont olyan, mint a képen – emlékezett vissza az asszony az édesanyja nappalijában kiakasztott képre. Hossza, szinte beleolvadva a tájba terült el a hát. Évszázados fák adtak körülötte árnyat. Mögötte hatalmas tó tükre csillogott a déli napsütésben.

A kocsi ráfordult a háthoz vezető útra. Az utat szegélyező fák árnyéka különös ábrákat rajzoltak Marika arcára. Imre szerelmes szemmel nézett rá.

- Milyen gyönyörű is vagy – simogatta meg az asszony arcát, és elöntötte a hála a sors iránt, hogy nekiadta ezt az asszonyt. Eszébe jutott az első alkalom vele. Mikor boldog izgalommal vetkőztette az asszonyt, már akkor mennyire tetszett neki. Előbuggyantak telt keblei, amit nem erőltetett sosem még melltartóba. Majd a szoknya is lekerült róla, és meglátta a bugyit. Csak érintőlegesen említette neki, hogy imádja a halványrózsaszín bugyit, és a nőn, pont ilyen volt. Nagyon jól esett neki ez a figyelmesség. Remegő kézzel simított benne végig az asszony széles csípőjén, domborodó hasán. Szerette a telt nőket, Marika pedig pont olyan volt, mint kire mindig is vágyott. De, ez még nem volt semmi. Az nő boldog gyönyörrel adta át magát neki. Minden mozdulata kéjes sóhajt váltott ki belőle, és azt kendőzetlenül, boldogan hallatta is. Örökre ölelni akarta.

Bekanyarodtak a ház elé. Marika kiszállt, és érdeklődve nézett körül. Valahol, a ház mögött egy ló nyerített fel. Egy hatalmas juhászkutya jött elő az egyik fa alól, és kíváncsi szemmel nézett az érkezőkre. Tom, a sofőr odaszólt neki.

- Barát, Rocki, barát, menj, feküdj vissza.

A kutya odament a párhoz, beleszimatolt a levegőbe, és visszakullogott a fa alá.

- Már nagyon öreg – mondta a férfi. – Mióta Aliz nagysága meghalt, már nem az igazi.

- Szép jószág – mondta Marika enyhe félelemmel a hangjában, tartott a nagytestű kutyáktól. Egy asszony jött ki a házból. Magas, termetes nő volt, az ötvenes évei elején.

- Isten hozta önöket! – nyújtotta munkától berepedezett kezét. – Eva Gordon vagyok a házvezetőnő. A férjem Peter Gordon, az intéző. Jöjjenek, rendezkedjenek be, aztán Tom beviszi önöket a városba, az ügyvédhez. Már fordult is befelé a házba, Marikáék utána. A kinti, már szinte puritán környezet és a nagy hőség után odabent pompa, és hűvös várta őket. A szobák tele puha szőnyegekkel, festményekkel, és dísztárgyakkal. A hall sarkában hatalmas kitömött gepárd ült. Marika egy pillanatra visszarettent tőle.

- Ja, az úr szeretett Afrikába szafarira járni. A könyvtárszoba is tele van ilyen dögökkel – mosolygott az asszony. – Ha itt maradnak, akkor akár ki is dobálhatják őket.

Látszott rajta, hogy irtózik tőlük. Végig mentek egy hosszú folyosón, aztán megálltak egy ajtónál.

- Itt szállásoltam el önöket. Ez Aliz asszony magán lakosztálya volt. Azt akarta, hogy itt lakjanak – azzal kitárta az ajtót. Egy kis belépő után hatalmas nappali tárult eléjük. Az ablak előtt pálmák szűrték meg a nyári nap melegét, mindenfelé kényelmes fotelok, asztalkák. Az egyik sarokban zongora, rajta Marika és Imre esküvői fotója. A zongora mellett pohárszék italokkal, poharakkal. Tom belépett utánuk, és letette a bőröndöket.

- Ha, önöknek is megfelel, két óra múlva indulnánk el. Először fürödjenek meg, aztán a ház másik végében van az ebédlő. Ebéd után, kettőre várják önöket - Marika felsóhajtott, lesz idő a relakszálásra. Becsukódott utánuk az ajtó.

- Gondolom, fürödni szeretnél Te is – mondta Imre, és feltette az egyik kis zsámolyra az egyik bőröndöt, majd kinyitotta. Egy nagyobb táskát vett ki belőle.

- Igen – bólintott Marika és körülnézett – Gyere, keressük meg a fürdőszobát.

Elindultak, és hamarosan rá is találtak a hatalmas fürdőre, benne egy extra méretű sarokkáddal. Imre a csaphoz lépett és megeresztette. Marika közben fáradtan vetkőzni kezdett. Imre hátra nézett és boldog izgalommal szemlélte az előtűnő telt idomokat. Először a mellek kerültek elő. Imre érezte, ahogy megmoccan a nadrágjában nyugvó kisharcos. Aztán Marika nadrágja surrant, és Imre felállt a kád széléről, hogy az asszonyhoz lépjen. Az mohó szemmel nézett rá.

- Gyönyörű vagy – mondta a férfi, és két tenyerébe vette az asszony kebleit.

- Vetkőzz Te is – súgta a férfi szájába az asszony. - Nincs sok időnk. A férfi levetette az ingét, aztán a táskát a mosdó szélére tette és elővette a kellékeket belőle. Két kétliteres pitlit, egy klysót, egy anállufit, és egy vibrátort.

Mire elkészült, az asszony a kádba ereszkedett már. Várakozásteljesen nézett a férjére.

- No, és a tisztító beöntések? – kérdezte a férfi mosolyogva.

- Azt is itt akarom. Azt szeretném, ha kívül, belül meleg víz venne körül – mondta az asszony, és fenekét odakínálta a férfinak, az pedig megtöltötte az egyik pitlit melegvízzel, aztán a táskában maradt síkosítóért nyúlt. Bekente vele az ujját, aztán a beöntőcső végét. .megcsodálta még egyszer az asszony kerek popsiát, majd csúszós ujját finoman, érzéssel bedugta az asszony fenekébe, mire az hangosan felnyögött.

- De jó! – sóhajtott fel az asszony, és még jobban rátolta magát a férfi kezére, aki élvezettel tapogatta, simogatta végig az asszonyt belülről, aztán kihúzta az ujját, és bedugta a beöntőcsövet, majd felemelte a pitlit. Az asszony boldog sóhajjal vette tudomásul, hogy átjárja belülről a melegvíz, közben a férfi a hátát simogatta.

- Kész – mondta a férfi, amikor a pitliből kifogyott az utolsó csepp víz is, majd kisegítette az asszonyt a kádból, és kiment vele a toalettre. Marika leült a WC-re, és élvezettel ürített, miközben kedvese a hasát simogatta. Mikor készvolt, felállt és hátat fordított és lehajolt, Imre pedig gyöngéd mozdulatokkal kitörölte a fenekét.

- Most, Te jössz – mosolygott Marika, és visszamentek a fürdőbe, majd megtöltötték Imre pitliét is.

- Két WC- van – mondta a férfi. – Miért ne csinálnánk egyszerre?

Azzal ő is a pitliért nyúlt. Marika besíkosította az ujját, majd átölelve a férfit, végig simítva a fenekén ő is a lyukacskát kezdte masszírozni, majd mutatóujja belecsusszant a férfi fenekébe. Nagyot nyögött az, és lassan megfordulva élvezni kezdte a finom prosztata masszázst. Érezte, amint fallosza emelkedni kezd és alig várta a jól ismert mozdulatok varázsát.

Az asszony előre nyúlt, és megfogta az ágaskodó hímtagot, majd lassan, érzéssel húzogatni kezdte a bőrt. Imre beleremegett a kéjbe, és megjelentek az első cseppecskék makkjának végén. Az asszony kihúzta az ujját, és bevezette a beöntőcsövet, majd megfordította a férfit, és eléguggolt. Szemével kereste, hogy hová is akaszthatná fel a pitlit, és legnagyobb csodálkozására egy erre alkalmas kampót talált megfelelő magasságban. A férfi tekintete is oda siklott, és mosolyogva mondta:

- Add ide kedves, majd én, Te addig…

Az asszony a férfi kezébe adta a pitlit, majd szemével követte, hogy mit is csinál az. Mikor a kanna a helyére került, a nő a férfi popsijából kiálló csövön elfordította a kis csapot, és a víz folyni kezdett. Marika felnézett a férfira, szeme mosolygott, ahogy meglátta párja arcán a mohó vágyat, majd lágyan a szájába vette a meredező péniszt. Imre felnyögött a kéjtől. Kezét kedvese fejére tette, hogy irányítani tudja, de nem kellett. Az asszony ügyesen szopott. Mindig is csodálta, hogyan tudja minél tovább elhúzni a gyönyört, és a végén élvezettel nyelte le a szájában szétáradó ondót. Most is remegve élvezett az asszony szájába, aztán felemelte, és boldog csókban forrtak össze.

- Fordulj meg! – súgta az asszony szájába, és Marika megfordult. Az ő fenekébe is becsúszott ismét a cső. Imre megindította a beöntést, és a pitlit felakasztotta a sajátja mellé, aztán magához húzta az asszony, úgy hogy popsija a férfi ölébe kerüljön, és végig simítva hasán, csípőjén, a szemérmére csúszott a keze. Az ismerős tájon hamar megtalálta az asszony csiklóját. Mikor hozzáért, az felsóhajtott, és nagyobb terpeszbe állt, hogy férje jobban hozzáférjen. Imre pedig dörzsölni kezdte a kis kéj-forrást. Marika egyre szaporábban vette a levegőt, majd nyögdécselni kezdett, végül fejét kedvese melléhez nyomva, hangosan elélvezett. Nedve a férfi ujjain csorgott, keblei hullámoztak Imre keze alatt, ahogy átkarolta a nőt, nehogy elessen. Aztán csak álltak, hasukat megtöltötte a melegvíz, szívüket pedig a szerelem.

Végül Imre mozdult meg.

- Gyere - nyúlt hátra és finom mozdulattal kihúzta a csövet kedveséből, - gondolom, relaxálni szeretnél.

- Igen – bólintott az asszony és mosolyogva nézett a hatalmas kádra, - bár itt nem tudom, hogy fogok. Belefulladnék.

- Majd megoldjuk – mondta a férfi, és kimentek a WC-re. Marika leült az első kagylóra, majd csodálkozva nézett a másikra.

- Fordítva van – hökkent meg. A férfi nevetve ült le a másikra. Így pont szembe kerültek egymással, hogy ürítés közben ölelhessék egymást.

- Azt hiszem, a nénikéd és a férje nagy enema barát volt – ölelte át kedvesét, akiből már sugárban folyt a víz.

Körülölelte őket a melegvíz. Imre a kád szélének támasztotta a hátát, Marika pedig csukott szemmel dőlt neki. Halk, érzelmes zene töltötte be a fürdőszobát. Marika popsiába újabb adag beöntés folyt lassan, amelyet a kád széles peremére tettek. Imre az asszony hóna alatt nyúlt át, és időnként meg, megsimogatta kedvese ágaskodó mellbimbóit. Az asszony félálomban úszott a zenében, és melegségben. Majd nagyot sóhajtva mozdult meg.

- Mennünk kell – szólalt meg nyűgös hangon.

- Még van egy pár percnyi időd, pihenj – csókolta meg a férfi az asszony haját, majd boldog gyönyörrel szívta be annak illatát.

- Még egy dal? – kérdezte az asszony.

- Igen, még egy dal – mosolyodott el Imre. Érezte, hogy belé is átkúszik az asszony nyugalma. Maga sem értette, de ez az érzés mindig szerelmessé tette. Végig gondolta, hogy mennyire is élvezik a létet együt6t, és nem csak a szexuális játékokat, Marikának is csodálatos fantáziája volt, hanem mindent. Az őszi sétákat, a téli meghitt estéket, amikor felolvastak egymásnak, a tavaszi első kirándulásokat, a nyári strandolásokat. A színházi estéket, a mozis vasárnapdélutánokat, ahol mint a kamasz gyerekek időnként csókolóztak a sötétség leple alatt.

Véget ért a szám, és Marika ismét megmozdult. Imre még gyengéden megmarkolta a telt kebleket, aztán engedte az asszonyt eltávolodni magától. Az kilépdelt a kádból, csípőjén csorgott végig a víz, háta ívbe feszült, ahogy a törölközőt maga köré tekerte. Imre is felállt, és kiszállt a kádból. Gyorsan megtörölközött, aztán kiment a nappaliba. Kikészítette magának az inget, meg egy könnyű, nyári öltönyt, Marikának pedig egy kosztümöt. Az asszony hamarosan megjelent az ajtóban. Felvette a blúzt, Imre látta alatta fedetlen, melltartó nélküli kebleit, amit még előbb a kádban markolt, és felsóhajtott.

- Már megint kívánsz? – Nevetett az asszony.

- Nem, Kedves, nem megint, hanem még mindig – nyomott apró csókot a nő orrára.

- Mertem is remélni – fenyegette meg tréfásan a nő, és gyorsan a szoknya után nyúlt. Halkan, egymásra rá, ránézve öltöztek tovább. Az asszony finom sminket tett fel, és befújta magát a parfümmel, amit használt. Imre imádta az illatot, teljesen harmonizált az asszony bőrének illatával. Most is, mint mindig, mögé lépett, és belecsókolt a nyakába.

- Na – évődött Marika, - összekócolsz – de, a férfi tudta, nagyon bántaná kedvesét, ha kihagyná a mozdulatot.

Felfrissülve, kívül, belül tisztán léptek ki az ajtón, és mentek át az épület másik szárnyába ebédelni. Az ételek finomak voltak, Peter is előkerült, és bemutatkozott. Szinte tökéletes lett volna, ha a háziak nem néztek volna rájuk enyhe kíváncsisággal. Az ebédlő hosszú helyiség volt, benne a szokásos tizenkét személyes asztallal, kandallóval, felette Aliz néni és a férje olajfestménye.

- Szép asszony volt – mondta Imre. – Hasonlított rád.

- Életvidám, kedves asszony volt, már amennyire emlékszem rá – szürcsölte élvezettel Marika a kávét.

- Csak egyszer találkoztatok?

- Nem, a rendszerváltás után egy hónapig volt Magyarországon, volt időnk összebarátkozni.

Végül bejött Tom is. Felkerekedtek hát, és beültek a kocsiba. Lassan gurultak végig az allén, majd rákanyarodtak a főútra, ellenkezőleg, mint ahogy jöttek. Fél óra múlva egy tipikus ausztráliai kisvárosba érkeztek. Mindenütt virágok nyíltak, a Fő utcát apró terek tagolták, tele szobrokkal, szökőkutakkal. Leparkoltak a városháza előtt. Tom előzékenyen nyitotta ki Marika előtt az ajtót, aztán a portához kísérte őket. Hátratolta sapkáját, és kedvesen beszólt a kis fülkében ülő nőnek:

- Szia kincsem, meghoztam a vendégeket.

- Már várják őket – mondta a negyvenes évei végén járó, vörös hajú asszony Tomnak, majd kihajolt a fülkéből, és széles mosollyal mutatott az épület bal oldala felé.

- A lift arra van, aranyoskáim, a másodikra menjenek, balra, folyosó vége. Dr. Steward már várja önöket.

A pár elindult, és várakozással telve szálltak be a liftbe. Marika még megigazította a tükörben puha, barna haját, aztán kiléptek a folyosóra. Az ügyvéd már messziről elindult feléjük. Magas, szikár fiatalember volt, szőke, rövid hajjal, és teknőckeretes szemüveggel. Kedves mosollyal nyújtotta a kezét, és tökéletes magyarsággal köszöntötte őket. Bementek a szép nagy irodába, és leültek a tárgyalóasztalhoz, ahol már ott hevert egy hatalmas boríték.

- Először is, ezt a kisebb borítékot kell átadnom önnek – adott át egy fehér, címzésnélküli levelet az ügyvéd. – Kérem, figyelmesen olvassa el. A nagynénje saját kezűleg írta önnek, egy hónappal az előtt, mielőtt meghalt volna.

Marika átvette a borítékot, és az asztalon fekvő levélbontó késsel felnyitotta azt. Gyűlölte az ujjal összetépdesett tetejű borítékokat. Úgy érezte, ezzel nem adja meg a tiszteletet a másiknak, aki gondosan lezárta azt. Pár, kék levélpapír volt benne, teleírva Aliz néni ismert kézírásával.

Kedves Marikám!

Ha ezeket a sorokat olvasod, én már nem élek. Mikor Pesten voltam, megismertelek annyira, hogy tudjam, Te örökölted a családon belül azt a tulajdonságomat, amit én éveken keresztül a legjobban élveztem. Az enema (beöntés) iránti szeretetemet.

Szegény anyád kétségbe esve írt nekem, mikor tizenöt voltál, hogy nagy baj van veled, mert kilesett, mikor beöntöttél. Remélem, tudod, hogy a garázsotokban annak idején az én ott hagyott pitlimet találtad meg, remélem? Neked is annyi gyönyört okozott, mint nekem. Aztán pár hónappal ezelőtt anyád ismét levelet írt nekem, kétségbe esett hangon. Idézem: „ Marikám egy beöntéses őrült karmaiba került!” Szegény anyád nagyon oda volt, de én megörültem ennek a „beöntéses őrültnek”. Tudtam, hogy rád is a hetedik mennyország vár, és azt is tudtam, hogy drága megboldogult férjemmel nem hiába építtettük a medencét a házunkba. Lesz megint aki élvezze az előnyeit.

Én a forradalom alatt ismertem meg a beöntés gyönyöreit. A rossz, elégtelen táplálkozás miatt krónikus szorulásom volt. De, azokban az időkben nem igen volt rá időm törődni vele. A Corvin közben álltak a harcok, és én ott álltam a barikádokon az akkori kedvesem oldalán. Miklós csodálatos ember volt, csak sajnos, mint akkoriban oly sokan túlságosan lelkes, és vakmerő. Az egyik visszavonulásunk alkalmából aztán jött a baj. Görcsösen kaptam a hasamhoz, mindenki azt hitte, hogy találatot kaptam, pedig csak az öt napos szorulásom görcsölt be. Miklós a karjaiba kapva rohant velem be a 34-be. Ott laktak a szülei, de ők a pincékben reszkettek. Ezek a napok a fiatalság napjai voltak. Remegő kézzel tett le az ágyra, és bontogatta kertésznadrágom gombjait.

- A hasam, nem lövés. Fáj a hasam – nyögtem. Ő pedig megnyomkodta kőkemény hasamat, aztán kiment a fürdőbe, és beöntéssel tért vissza. Kint ropogtak a fegyverek, bent ömlött belém a meleg víz. Miklós masszírozta a hasam, aztán mikor belém folyt a víz kikísért a folyosó végén lévő WC-re. Megkönnyebbülve kerültem elő, de kedvesem még egy kannával javasolt. Ismét hanyatt feküdtem, és éreztem, ahogy belém csúszik a cső, majd a melegvíz áramlani kezd. Miklós ujjai szemérmemet keresték, majd szája is rátapadt kéj-rügyecskémre, és életemben először elélvezhettem beöntés közben. Aztán szeretkeztünk, és nem törődve, hogy a víz hová ürül, boldogan élveztünk el. Miklóst két nap múlva lelőtték, én pedig évekig sirattam. Egyetlen emlékem maradt tőle, a beöntés élvezete. Gyűlöltem az akkori Magyarországot, de eszem ágában sem volt elmenni külföldre, amíg össze nem találkoztam Marck-kal. Ő akkor az Ausztrál nagykövetségen dolgozott, és én, mint tolmács kerültem mellé. Bár nagyon jól beszélt magyarul, de egyes bonyolultabb kifejezést nem mindig értett meg. Lassan szövődött közöttünk a szerelem. Már fél éve jártunk moziba, színházba, mikor oda adtam neki magam. Sosem felejtem el, mikor felmentünk a szállodai szobába, ahol lakott. Leült mellém a kanapéra, megfogta a kezemet, és bátortalanul mondta.

- Szeretném, ha kipróbálnál valamit velem.

- Mit?

- Az anál szexet, és előtte kapnál egypár tisztító beöntést.

Szemében mohó vágy gyúlt, én pedig majdnem elsírtam magam örömömben, hogy találtam még egy olyan embert, mint Miklós. Az összes gátlásom leomlott, sírva meséltem el neki, hogy mi történt akkor velem, és, hogy azóta is elélvezek a beöntésektől. Azt az éjszakát nem felejtem el. Az általam akkor még ismeretlen eszközöket, azt, hogy teljes bizalommal mertem rábízni magam Marckra, és a gyönyörre, mely egész testemet megrázta.

Marck már három éve halott, de éjszakánként még mindig az ő testét érzem magam mellett. Azóta volt két szeretőm is, jó emberek, de a férjemet senki sem múlta felül. Még Tom sem, a sofőr, pedig ő igazán gyöngéd, és jó ember.

Mikor Macknak kezdtek sikeresek lenni az üzletei, megvettük a farmot. Olyan házat építtettünk, ami teljesen az igényeinknek megfelelt. Talán a fürdőszobát már ismeritek. Csodálatos idők voltak azok. De, szerintem a medencét még nem ismeritek. Ha a nappalimban a zongorán a rólatok készült képet elfordítjátok, a könyvszekrény egy része elfordul. Egy lépcsőt találtok ott, ha lementek rajta, egy barlangba találjátok magatokat, ahol egy hatalmas medence is van. Szerintem, hamar rájöttök mire is való. Sok Enemás találkozót tartottunk itt. Azonkívül itt találjátok meg az általam készített honlap hozzáférését is. Szeretném, ha tovább fejlesztenétek, nem hagynátok elsorvadni.

Menjetek le ide, és nézzetek körül. Ha elfogadjátok a vagyont, nem kell vele foglakoznotok, az ügyvédek, és más hozzáértő emberek szaporítani fogják. Nem kérem, hogy költözzetek ide, de szeretném, ha a beöntést minél jobban népszerűsítve pár Enema találkozót tartanátok évente, és még egyet, hogy a születésnapomat itt a házba töltsétek el, élvezve a barlang szolgáltatásait.

Ha úgy döntötök, hogy mégis eladtok mindent, akkor is szép vagyon száll rátok. Akkor kérlek benneteket, valami hasonlót építsetek magatoknak, hogy boldogságotok sosem szálljon tova.

Egy hét múlva kell döntenetek. Addigra nézessétek meg a ti ügyvédeitekkel a papírokat. Valamint élvezzétek ki a házat.

Csókol benneteket a halálból is:

Aliz nénikétek

Marika könnyes szemmel nyújtotta át a levelet Imrének, majd a gondolataiba mélyült. Eszébe jutott az első beöntése, amit ezek szerint Aliz pitliével végzett hátul a garázs mögött az boldog izgalommal remegve, és félelemmel, hogy mi is fog történni, ha rajtakapják.

Aztán az évek sora, mikor rohant haza az iskolából, hogy szülei előtt érjen haza, és a fürdőszobában élvezhesse a beöntés által adott kellemes izgalmat, és gyönyört. Majd mikor először siklottak ujjai nedvesedő kis szemérmére, és a lélegzet elállító első kielégülésére, utána pedig a mindent megrázó ürítésre.

Az első fiúja is eszébe jutott. A gimnáziumban ismerkedtek meg. Egy évfolyammal járt felette. Az első csók ízét még mindig a szájában érezte. Hányszor álltak a kapuban, és ölelkeztek. Elmosolyodott, mikor eszébe jutott hogyan csúszott be a fiú keze a pulcsija alá boldog nyögéssel érezvén meg mellbimbói ágaskodását. Aztán az a kora tavaszi nap, mikor végül felment a fiúhoz, és az ügyetlenül, felhevülve vetkőztetni kezdte. Alig fájt szüzességének elvesztése. Az első aktust még ugyan nem élvezte, de még azon a délután a második már ugyan úgy megrázta, mint mikor beöntés közben simogatta magát. Két évig járt a fiúval, de sosem merte elmondani neki a beöntések gyönyörét, pedig vágyott rá, hogy teli hassal szeressék.

Majd amikor huszonegy évesen elköltözött a nagymama lakásába, akivel eltartási szerződésük volt, és sajnos meghalt. Sosem értette, hogy lehet valaki halálára szerződni, de a nagymama is és a szülei is ragaszkodtak hozzá. Minden nap négy évig feljárt hozzá, és ellátta. A nagymamának sűrűn volt székrekedése, így boldog örömmel adott neki is beöntéseket. Úgy látta, hogy a nagyi is élvezte. Mindig boldog mosollyal jött ki a WC-ről.

Aztán a költözés, és az első boldog éjszaka egyedül a saját lakásában. A fehér csempéjű fürdőszoba, a makulátlanul tiszta kád és toalett. A törölközőszárítóra akasztotta fel a pitlit, és a mosógépre pakolta ki a vibrátort, az análizgatót. Szaladt belé a két tisztító beöntés, aztán jött a nagy, a két literes. Közben a vibrátor ki-bejárt felizgult testében. Mikor lefolyt az utolsó csepp is, gondolt egyet, és az análizgatóval bedugaszolta teli popsiját. Bement a kisszobába, amit hálónak használt, és lefeküdt az ágyra, amire előtte egy törölközőt borított, majd vibrizni kezdte magát. Jött az első orgazmus, aztán meglátta maga mellett a díványpárnát. Tövig dugta magába a vibrátort, a lába közé fogta a párnát, és hasra fordult, majd, mintha csak egy férfin lovagolna, mozogni kezdett. A hatás hihetetlen volt. Hatalmasat élvezett, aztán csak feküdt szétvetett lábakkal, és élvezte, hogy rezeg benne a vibrátor, aztán jött a következő orgazmus, majd az újabb, és újabb. Székelési ingere nem is volt, viszont a rezgések, és a melegvíz teljesen betöltötték. Addig nem is jutott eszébe mást csinálni, míg a vibrátorban az elemek le nem merültek. Fáradtan, de boldogan ment ki a fürdőbe üríteni, és tisztálkodni. Aztán lefeküdt, és elhatározta, hogy csak olyan férfihoz megy hozzá, aki szeret így szeretkezni.

Az egyetemi évek során két fiú hagyta el, mikor előadta, hogy akar szeretkezni. Betegesnek, bolondnak tartották, de Marika nem adta fel. Mikor aztán megvásárolta az első számítógépét, és az internetet is beköttette, el kezdett enemás partnereket keresni. A fórum, ahol aztán Imrét megismerte, hemzsegett az ilyen férfiaktól, de rövid levelezés után mindig kiderült, hogy a beöntés mellett, enyhe szadista hajlamai is voltak az illetőnek. Marika nem igen értette, hogy miért, hisz a beöntés a gyöngéd mozdulatokat is felnagyította. Nem szerette volna megtapasztalni a korbács ütések fájdalmát, nem volt mazohista.

Imre egy kora tavaszi este jelentkezett be. Kedves volt, és pont azokról a dolgokról kezdett el beszélni, amik Marikát is érdekelték. Aznap éjjel beöntéssel a hasában, bedugott popsival feküdt le, és elképzelte, ahogy a férfi simogatja. Vágyott a találkozásra, a tiszta, értelmes, célratörő mondatok, és a férfi fényképe felizgatták.

Aztán már minden gyorsvonatként ragadta magával. Boldogságát csak anyja kétségbeesése árnyékolta be. Bánta már, hogy elmesélte neki hogyan ismerkedett meg Imrével. Hálásan gondolt Aliz nénire, ezek szerint az ő közbenjárásával maradt el a családi botrány.

Imre letette a levelet az asztalra, Marikát pedig az ügyvéd hangja térítette magához:

- Akkor egy hetük van arra, hogy eldöntsék, mi legyen az örökséggel. A papírokat mely ügyvédnek küldjem el?

- Nem is tudom – mondta bizonytalanul Marika, és tanácsot kérő szemekkel nézett Imrére.

- Ha, neked megfelel, István eléggé nagy koponya – mondta Imre, miközben kezét az asszony kezére tette.

- Jó, persze, neki nemzetközi tapasztalatai is vannak – bólintott az asszony.

Imre megadta az adatokat, aztán elbúcsúztak, és lementek a parkolóba. Tom a kapusfülkénél várta őket.

- Körül akarnak nézni a városban? – kérdezte. Marika és Imre egymásra néztek, majd megrázták a fejüket.

- Fáradtak vagyunk az időeltolódástól – mondta Imre, Tom pedig kaján vigyorát próbálta elrejteni. Beültek hát a kocsiba, és visszamentek a házba. Imre izgatottan szorongatta Marika kezét, aztán ujjaival az asszony tenyerét kezdte simogatni. Marika becsukta a szemét, hátradőlt, beharapta a száját, és élvezte a becéző mozdulatokat.