Marika álmosan ébredt. Kezei lábai nehezek voltak. Felkelt, akkor vette észre, hogy az análizgató még mindig benne van. Kihúzta, és az erre fenntartott fertőtlenítős tálba rakta, úgy, hogy a motor nehogy elázzon, aztán a barlang végében álló zuhanyzóba ment, és vett egy forró zuhanyt, de fáradtsága nem múlt. Visszabújt az ágyba, és halkan, Hogy Imrét ne ébressze fel bekapcsolta a tévét. Reggel kilenc óra volt. Nézte a híreket, aztán valami természetrajzi film kezdődött. Imre is mocorogni kezdett, aztán álmosan felé fordult.

- Mi történt? – kérdezte.

- Kilenc óra – mondta az asszony.

- Fáradtnak látszol – ült fel a férfi.

- Az is vagyok, azt hiszem, túl sok volt az élmény – nevetett.

- Nem, nem csak az a baj – bólogatott a férfi, - hanem nem láttuk két napig a napvilágot. Azért ésszel kéne élvezkednünk. Ma délelőtt kimegyünk kicsit, és megnézzük, hogy a felszínen mit is örököltél.

- Jó, én már tusoltam – mondta az asszony.

- Irgumburgum, nélkülem? – fenyegette meg tréfásan a takarót magára húzó asszonyt Imre, majd aggódva nézte meg kedvese homlokát, hogy nincs – e láza, de az hűvös volt. Gyorsan letusolt, aztán hozta a reggelit. Az asszony lekváros kenyeret evett, és tejeskávét ivott rá. Látszott, hogy a lekvár napsütötte energiája jót tesz neki. Gyorsan felöltöztek, és felmentek Aliz néni nappalijába. Marika is nadrágot húzott, és mindketten pulóvert vettek fel, aztán átmentek a konyhába.

- Jó napot! – köszönt csodálkozva nekik Eva. – Nem érezték jól magukat?

- Dehogynem – mondta Imre – csak most már szeretnénk oda kint is körülnézni. Kaphatnánk két lovat?

- Persze – tette le a főzőkanalat Eva. – Előtte nem akarnak egy kávét, addig csomagolok maguknak, ha egész nap kinn akarnának maradni.

- Köszönjük, bár úgy terveztem, ebédre visszajönnénk, nem akarjuk önt feleslegesen fárasztani.

- Nem fáradság, mindenkire egyformán főzök – nevetett az asszony, és kihúzta a sütőből a malacot, amit vacsorára készített, legalább tizenkét emberre, és meglocsolta sörrel. – A nőtlen béresekre is én főzök – mondta, aztán odatette a tűzhelyre a kávét. Marikáék leültek, és élvezték az otthonias légkört. Bejött Peter is és ő is csodálkozva nézett rájuk.

- Lovagolni akarnak – közölte a tényt a férjével Eva, az pedig bólintott, és elfogadta Imre kézfogását.

- Ha megitták a kávét, jöjjenek hátra a karámokhoz. Marika asszony megkapja a nagysága lovát, és magának is kerítek egy jó hátast - Azzal ment a dolgára. A kávé illata bejárta a konyhát. Jólesően kortyolták, míg Eva bepakolt a táskákba.

- Este hatkor lesz a vacsora, ne hagyják ki – búcsúzott Eva kedvesen, a pár pedig kilépett a szabadlevegőre. Kellemes enyhe idő volt. Rocki, a kutya, álmosan indult utánuk. Peter épp egy almásderest nyergelt fel. A napégette mezők látványától lelkesen kapáló lovaknak már igen mehetnéke volt.

- No, megkávéztak? – kérdezte Peter.

- Igen, felelte Imre, és az átalvetős tarisznyákat, amikbe Eva csomagolt, a kerítésre akasztotta. Marika megsimogatta a felé szaglászó ló orrát, majd átmászott a kerítésen. Imre óvatosan fogta, hogyha mégis csak leesne, akkor tompítsa az esést, aztán maga is átlendült a másik oldalra.

- No, ez volt Aliz nagysága lova. A neve Kékvíz. Ez pedig a csikója, már négy éves, és pont olyan kezes mint az anyja. A neve Gyorspatak. Kíváncsi vagyok, hogy Kékvíz hogyan fogadja el Marika asszonyt.

Az asszony a zsebébe nyúlt, és elővett egy kockacukrot, amit még a konyhában vett magához, és kitárt tenyerében a ló orra elé dugta. Az örömtelin horkantott egyet, és boldog pofával vette el a csemegét. Harsogva elropogtatta, majd nagy fejét az asszony vállára tette.

- Látom, ért az állatokhoz, most már biztosan megtűri minden körülmények között a hátán.

Marika megsimogatta a ló fejét, és elindult felülni. Peter tartotta neki a bakot, az asszony pedig könnyedén pattant a nyeregbe. Imre szégyenkezve nézett kedvesére, neki nem jutott eszébe hozni valamit a hátasának. Marika nevetve léptetett mellé, és a zsebéből elővarázsolt még egy cukrot. Gyorspatak is hasonlóan reagált az ajándékra, így Imre is hamarosan nyeregbe került.

- Ha itt végig mennek addig a ligetig, ott nagyon szép a patak környékén. Ha messzebb vágynak, akkor ott forduljanak délnek, és a patak mentén lejutnak az itatókhoz. Ott rengeteg az állat. Főleg birkák és kenguruk. Emberbe nem igen akadnak majd. Aztán estére kerüljenek elő, csak jöjjenek Rocki után, ő hazatalál.

Búcsút intettek és elindultak a patak irányában. Rocki teljesen megváltozott. Bolondosan csaholt előttük, megugatva minden nagyobb fűcsomót, aztán mögéjük nyargalt, és a lovakat ugatta, de azok rá sem hederítettek.

- Szerintem, úgy kell majd este ölben hazahozni – nevetett Imre.

- Nekem is gyanús – mondta Marika és megveregette Kékvíz nyakát. Két kenguru legelészett a magas fűben, jöttükre lustán odébb ugráltak. A liget lassan közeledett feléjük. A nap kellemesen melegítette a hátukat. Marika szólalt meg végül:

- Hiányzik a beöntés.

- Nekem is – hajtotta le a fejét Imre. – Buták voltunk, hozni kellett volna egy körtebeöntőt, meg vizet.

- Ez van, legalább az análkúpot belém rakhattuk volna, kellemes érzés lett volna lovaglás közben.

- Majd legközelebb úgy csináljuk – mondta a férfi, és átnyúlt megsimogatni az asszony vállát. Végül megérkeztek a patak mellé. Mindenütt hatalmas fák, csak egy kis tisztás volt hagyva padokkal, esőházzal és asztallal. Leszálltak, és hagyták, hogy a lovak lemenjenek inni egyet, aztán leszedték a nyeregtáskát, és elkezdték kipakolni, amit Eva csomagolt. Rocki a fából ácsolt asztal alá ült be, miután ő is ivott a patakból, aztán belegázolt, és megugatta a halakat, majd kijött és vizes bundáját kirázva mindent telefröcskölt.

- Ha kedvére valót csinálhat, olyan mint egy kölyökkutya – nevetett rajta az asszony, és lesöpörte a vizet a nadrágjáról, majd a pléd után nyúlt, és kiterítették a földre.

- Szomjas vagyok – mondta Imre, és elővett egy termoszt. Kinyitotta, és langyos kamillateát talált benne.

- Utálom a kamillát – mondta Marika.

- Kivéve a popsidban – nevetett Imre, és tovább nézelődött a nyeregtáskában. Hamarosan előkerült két üveg ásványvíz, és egy üveg vörösbor, meg poharak.

- Kérsz fröccsöt, vagy tisztán iszod.

- Most csak egy kis vizet – mondta Marika, és beletúrt a saját táskájába is, majd szélesen elmosolyodott.

- Mi van? – kérdezte a férfi, és letekerte a víz tetejét.

- Nem véletlen a langyos kamilla – nevetett az asszony, és előhúzott két beöntőtömlőt.

- Úgy látom, a nénikéd mindenre gondolt, és mindenütt beöntött – nevetett a férfi, majd átadta a vizespoharat Marikának. Megitták a hűs italt, aztán Imre felállt, és bement az esőházba.

- Jól gondoltam – szólt ki pár perc után. – Kampók különböző magasságokban. Nem maradsz, Drága beöntés nélkül ma sem.

- Akkor, gyere, együnk, és utána mégis csak kérem azt a kamillát – rakta ki egy műanyagtálcára az asszony a szendvicseket.

Hamar megették, aztán bort ittak rá, majd ismét vizet. Imre szerette a fröccsöt is, de Marika rászoktatta, hogy tisztán igya meg a bort, így kiélvezhette teljesen annak zamatát, aztán igya utána a vizet. Elpakoltak, majd Imre megtöltötte az egyik tömlőt.

- A másikat is, Kedves – adta oda a még üres tömlőt az asszony.

- Kettőt akarsz? – kérdezte a férfi.

- A másik neked, agyon kényeztetnél, pedig Te is imádod.

- Kedves vagy – simogatta meg az asszony arcát, - de kevés folyadék van.

- Nekem van egy sanda gyanúm, hogy találunk még az út során alkalmas folyadékot – vette ki a férfi kezéből a termoszt, és töltötte meg a másik tömlőt is Marika, aztán a kisházba mentek.

- Vedd le a nadrágod és bugyid – simított végig a férfi a formás kis fenéken. Marika pedig levetkőzött, és hanyatt dőlt a fal mellett végighúzódó padon. Imre összegöngyölte az asszony nadrágját, és a feje alá tette. Tudta, hogy Marika nem szeret párna nélkül hanyatt feküdni. Aztán bevezette a csövet, és felakasztotta a fölöttük lógó kampóra a tömlőt. Marika felnyögött, ahogy a langyos kamilla beléáradt. Imre pedig a pulcsi alá nyúlt, és játszadozni kezdett az asszony mellbimbóival, majd széttárulkozó lábai közé hajolt, és nyalni kezdte a nedvesedő ölet.

- De csodálatos – nyögte az asszony, és még jobban széttárta a lábait. Kezét, kívülről a férje kezére tette, és élvezte, ahogy az ügyes ujjak morzsolgatják a mellbimbóit. Hamar lefolyt a beöntés, Marika pedig egyre jobban felizgult, de Imre nem akarta még, hogy elélvezzen.

- Kérem én is a beöntésemet – lihegte, Marika pedig felült, hogy most ő adja be kedvesének a kamillát. Imre is levetkőzött alulról, az asszony bevezette neki a csövet és felakasztotta a kampóra a tömlőt.

- Feküdj vissza Kedves – mondta Imre, az asszony pedig elhelyezkedett megint az előző pózba. Imre a feje fölé térdelt, így férfiassága pont az asszony szájához került, aztán előre hajolt, és nyalni kezdte ismét az illatos kertet. Marika pedig elnyelte kedvese falloszát, amely egyre keményebb lett a szájától, és a beöntés által keltett prosztatamasszázstól. Az asszony hamarosan megremegett, és elélvezett. Ölének nedvessége betöltötte a férfi ínyét, aki boldog mohósággal nyalta azt, ezzel fokozva kedvese kéjét, majd hirtelen ötlettel felállt, maga felé fordította az asszonyt, és egy lökéssel beléhatolt. Marika becsukta a szemét, beharapta a száját, és a kéjtől ívbegörbült háttal várta az ismerős extázist. Az pedig nem váratott magára. Imre hosszan, lassan kezdett el mozogni, majd egyre gyorsabban és gyorsabban. Az asszony belsejét kellemesen feszítette a beöntés. Megérezte hüvelyfalán a gyönyört, és elindultak az orgazmus gyűrűcskéi a méhe felé, majd egész testét megrázva elmerült benne. Érezte, ahogy a csúcson Imre nem mozdul, hanem fallosza pumpálni kezdi a forró ondót. Lelke, teste belerázkódott a férfi befogadásába. Imre boldogan ölelte magához. Fél merev szerszáma még benne mikor rájött, hogy ürítenie kéne. Kinyitotta a szemét, mind két ló ott állt a házikó ajtajában és érdeklődve nézte a fejleményeket. Marika először zavarba jött aztán nevetni kezdett.

- Miért nevetsz? – nézett rá meghökkenve a férfi.

- Nézd meg magad is – bökött Marika az ajtó felé. Imre arra fordult, és ő is nevetni kezdett. A lovak erre teljes sértődöttséggel odébb poroszkáltak.

- Szép kis nézőközönség – csóválta a fejét, és óvatos lassúsággal visszavonult az asszonyból, aki csalódottan szisszent fel a mozdulatra.

- Gyere, keressük meg, hol is engedhetnénk ki magunkból a kamillát – Segítette fel az asszonyt a férfi. Pulóverük olyan hosszú volt, hogy mindent takart így anélkül indulhattak el, hogy esetleg zavarba jöhettek volna, ha valakivel összeakadtak volna. Pár lépésre a bozótosban egy kisházra akadtak, benne tiszta, a már jól ismert egymással szemben lévő angol WC-vel. Boldogan ültek le és egymást átölelve, csókolva ürítettek.

Mikor visszamentek, a lovak a házacska mellett legeltek. Marika bement a nadrágjáért, de Imre beszólt!

- Várj, Drága. Van még egy meglepetés – majd belépett a kezében egy análkúppal. Marika elmosolyodott, majd a padra könyökölt, és várta, hogy kedvese belé dugja az eszközt. Imre lehajolt, és megcsókolta a kerek popsi mindkét oldalát, aztán kicsit széthúzta a farpofákat, és belenyalt a lyukba.

- Na, ez nem az análkúp – méltatlankodott Marika játékosan.

- Csak azért, hogy jobban csússzon – mondta Imre, és el kezdte bevezetni a kúpot. Marika, mint rendesen, nagyot nyögött a kéjtől. Mikor helyére került a kis szerszám, öltözködni kezdett, ám Imre magához vonta, és keze az asszony öléhez csúszott.

- Hagyd abba, Drága, kíváncsi vagyok, hogy mi vár ránk az itatónál – korholta az asszony.

- Akkor, lóra – adott apró csókot a férfi, és hagyta, had öltözzön kedvese.

Előkiabálták Rockit, és megindultak a víz mellett lefelé. A kis patakocska lassan szétterült, ahogy a lapályosabb részre értek. A Nap lassan kúszott felfelé, minden felöl nyájak bégetését lehetett hallani, de a kis erősáv, ami a folyócskát vette körül nem engedte még őket látni.

Marikát kellemesen izgatta az análkúp, Imre rá – ránézett, szerette kedvese örömét látni. Végül egy kis mesterséges tavacskához értek. A fák között apró faházacska. Egy nyáj épp a szemközti oldalon ivott. Imre lesegítette az asszonyt a lóról, és bementek a házba. Egy szoba volt az egész, piciny teakonyhával, és egy tusolóval. A szoba közepét betöltötte egy nagy ágy, a sarokban pedig egy gyógyszeres szekrény állt. Benne a jól ismert eszközök sorakoztak.

- Egyre jobban szeretem Aliz nénikédet – nevetett Imre. Marika a kis konyhába ment, és vizet rakott fel.

- Gyere, addig, amíg a víz fel nem forr, nézzünk kint körül – mondta, és az ajtó felé indult. Imre nézte, ahogy a csípője ring, és nem sok kedve volt kimenni, de mégis utána indult. Kint a fák hűvös árnyat adtak a déli melegben.

- Nem vagy éhes? – kérdezte az asszony.

- Nem, előbb mást szeretnék, nem enni.

- Tudod, hogy ennyit még sosem szeretkeztünk? – kérdezte az asszony.

- Talán a nászutunkon – gondolkodott el Imre, - de remélem, nem bánod. Otthon a munka miatt hétvégékre szorulnak a beöntések.

- Nem, nem bánom, mindig is vágytam egy ilyen őrült hétre. Bár, hiányzik a főzés öröme, mondjuk a mosogatásé már nem.

Nevettek, egymást átkarolva nézték az állatokat odaát, aztán visszaballagtak a házba, és levették a forró vizet a tűzhelyről, és a lábast hidegvízbe állították, hogy minél hamarabb kihűljön. Mikor Marika megfordult, Imre keze a pulóvere alá csúszott, és melleit kereste. Örömmel vette tudomásul, hogy a mellbimbók már peckesen ágaskodtak. Marika is benyúlt a férfi pulcsija alá. Szerette érezni tenyere alatt a mellkason burjánzó szőrt.

Imre átemelte a feje felett a pulóvert, Marika is a sajátját.

- Nem fázol? – kérdezte a férfi.

- Nem, nem – mondta az asszony, és átölelte a férje nyakát. Az az asszony popsija alá nyúlt, és megemelte. Marika felemelte a lábait, és kedvese dereka köré fonta. Imre megtette vele a pár lépést az ágyig, és lefektette, majd ráhajolt, és csókolgatni kezdte a kívánós melleket. Közben az asszony lerúgta a cipőit, és harisnyás lábával simogatta Imre meztelen hátát. A férfi végigcsókolta az asszony hasát, majd belefúrta arcát annak fanszőrzetébe. Szerette, hogy nem borotválkozik a nő. Kezei tovább ingerelték a melleket. Tudta, hogy az asszony el fog élvezni, ahogy a csiklójához ér, így csak a combok belsejét csókolgatta először, de kedvese már így is zihált, aztán belenyalt a nedvező kis bőrredő közé, és meghallotta az asszony kéjtől reszkető hangját.

- Még, még, beljebb is – mondta Marika, és reszketve elélvezett.

Imre még simogatta utána, aztán felállt.

- Vetkőzz le, Kedves, én addig megcsinálom a beöntéseket.

Marika felült, és lehúzta a nadrágját, és a bugyit is. Beleborzongott az előbbi kéjbe. Élvezettel gondolt vissza hogyan ingerelte az orgazmus közben még az análkúp is. Feltornyozta a párnákat, és félig ülve várta Imrét. Az hamarosan meg is jelent a kannákkal a kezében.

- Kicsit rá kellett melegítenem, nagyon kihűlt – mondta, és az asszony mellé térdelt. Bekrémezte az irrigátorcsövet, és, miután az análkúpot kihúzta, bevezette kedvesének. Felnézett, és ahogy gondolta, az ágy felett meg is találta a kampót, amire akaszthatta a tömlőt. Marika élvezte, ahogy a meleg szétárad benne, közben Imre megfordult, és az ő popsijába is bekerült az irrigátor cső. Ahogy folyt beléjük a víz, úgy izgultak fel. Imre az asszony gömbölyödő hasát simogatta, Marika pedig a férfi combjait, egyre közeledve az éledező férfiasságához. Végül lefolyt a két - két liter, akkor Imre megkérte az asszonyt, hogy forduljon féloldalt. Az meg is tette, Akkor Imre vibrátort vett elő, és lassú fokozaton kezdte el az asszony csiklóját izgatni, majd mikor érezte, hogy az már be szeretné fogadni a szerszámot, lassan, vissza-visszavonulva felvezette, aztán széthúzta a farpofákat, és nyalni kezdte a remegő popsit. Marika kinyúlt, és az egyik díszpárnát a lábai közé szorítva, úgy, hogy az bent tartsa a vibrátort, teljesen hasra fordult. Imre a lábai közé térdelt, és tovább nyalta a fenekét. Mikor az asszony ismét a csúcs közelébe került, besíkosította a fenekét, és beléhatolt. Mozdulataitól a vibrátor is csúszkálni kezdett az asszonyban, földöntúli kéjt okozva annak. Mikor az asszony a csúcson már túljutott, Imre is megremegett, és a vízzel teli popsiba élvezett.

- Itt is két WC van? – kérdezte az asszony és megfordult, mire a vibrátor kicsusszant belőle.

- Igen, gyere – húzta fel Imre. A vibrátor körbe – körbe forgott a lepedőn.

- Nem semmi – nevetett az asszony, aztán a férje után sietett, aki a kezénél fogva húzta. Mindkettőjüknek erősen szabadulni kellett a víztől. Itt nem szemben voltak a kagylók, túl szűk volt a hely, hogy valamelyikük hátra lépjen a fal mellett, de így is tudták simogatni egymást, aztán miután megtörölgették egymást, visszafeküdtek az ágyba.

- Jól esne egy kis kávé most mondta a férfi.

- Hány óra? – kérdezte az asszony.

- Egy óra – mutatott a férfi a faliórára.

- Jó, mert ha későn iszom nem tudok aludni – mondta az asszony, és felkelt, hogy a konyhaszekrényben megkeresse a kávéhoz valókat.

- Ki akar itt aludni? – nevetett Imre.

- Néha én, tudod, ha nem alszom eleget, akkor használhatatlan leszek – fordult meg a nő az instant kávés üveggel a kezében. Ha nem akarsz aludni, csinálhatok egy kávés beöntést is.

- Tényleg, olyat milyen rég nem adtunk egymásnak.

- Emlékszel, mikor először adtál ilyet nekem, egész nap pörögtem tőle.

- Nem lehetett szóhoz jutni tőled, aztán meg elaludtál, mint akit agyoncsaptak.

- Túl sok kávét tettél bele.

- Meg nem is voltál hozzászokva.

- Nos, hová kéred a kávét?

- Most felsőtöltésre kérném, aztán jöhet egy kevés alulról is.

Marika vizet melegített, és megcsinálta a két csésze kávét. Aztán két liter vízhez rakott egy teáskanálnyi kávét, és félretette hűlni. Elővette a behozott nyeregtáskákból a maradék szendvicset, és bebújt Imre mellé az ágyba.

- Tele lesz a lepedő morzsával – méltatlankodott Imre.

- Ott a tálca, a fölött egyél, egyébként is extra élvezet – nevetett az asszony.

Mire megebédeltek a beöntés kellő hőfokra hűlt. Imre behozta a tömlőket. Bevezették egymásnak, és hanyatt feküdve, egymás kezét fogva élvezték a beöntést. Megszállta őket az orgazmusok által kiváltott békesség. A délután álmosan zuhant rájuk. Mikor leértek a beöntések, akkor sem mozdultak. Imre finom mozdulatokkal simogatta Marika tenyerét, aki az élénkítő beöntés ellenére csendesen elaludt.

Marika arra ébredt, hogy fázik.

- Hány óra van? – kérdezte megbökdösve Imrét.

- Fél öt, jól elaludtunk – nézte meg a faliórát.

- Fázom – bújt oda hozzá az asszony. Keze lába hideg volt.

- Gyere, álljunk a zuhany alá.

- Melegíts egy kicsit – vetette át a lábát Imre csípőjén az asszony. A férfi még jobban magukra húzta a takarót, és simogatni kezdte az asszony libabőrös testét.

Finom – csókolta meg könnyedén a nő.

- Drága, mennünk kell, mert sosem érünk vissza, és még egy kis rendet is kell csinálni.

- Csak még egy percet – dorombolt az asszony.

- Nagy macska vagy – nevetett Imre és belemarkolt az asszony fenekébe, az pedig még jobban belefúrta a vállába a fejét. Ám hamarosan mégis csak fel kellett kelniük. Imre belépett a zuhanyzófülkébe, és megeresztette a vizet. A ház tetején lévő napelemek egyenletes hőfokú vizet biztosítottak. Marika akkor áll csak mellé. Mikor a fülke ajtaja már erősen párás lett. Élvezte a forró vizet, aztán pedig, hogy Imre végigdörzsöli a testét a bolyhos törölközővel. Egészen felmelegedett, aztán gyorsan felöltözött, és el kezdte rendbe tenni az ágyat. Szívesen maradt volna ott egész éjszakára, jó lett volna, ha befűtenek a kis kandallóba, de az újabb játék is vonzotta a medence partján. Imre a konyhában borogatta ki a maradék vizet, és mosta el az edényt, aztán kimentek és felszálltak a lovakra. Rocki álmosan kászálódott elő egy bokor alól, és egyenesen nekivágott a határnak. Marika és Imre összenéztek. Ők a folyó mellett indultak volna visszafelé, de mivel, hogy mondták, hogy a kutya biztosan haza talál, utána ügettek. Egy fél óra alatt le is szálltak a ház előtt. Peter hátravitte a lovakat, ők, pedig bementek kezet mosni, majd leültek a konyhában. Eva épp a malacot adagolta. Hideg krumplisalátát tálalt hozzá. Mindenkinek kitálalt, a béresek adagját kiküldte egy férfival, aztán bekiabálta Petert, és maguk is leültek enni. Aztán kikérdezték Imrééket, hogy merre jártak. Ők pedig lelkesen dicsérték a tájat, a kisházat, és Rocki képességeit. Elmesélték, hogy milyen aranyosan akarta megfogni a folyóban a halakat, majd megköszönték az extra csomagot.

- Ez csak természetes. A nénikéje is így szerette – mondta Eva, - nekünk meg fontos, hogy megtartsák a birtokot. Ha új tulaj jön, itt minden szétesik, és a házalatti barlangot is be kell temetnünk, oda csak értő lábak léphetnek be.

A pár néhány pillanatig a tányérját bámulta, aztán Imre megszólalt:

- Még nem döntöttünk, de jó hogy elmondták a medence sorsát.

- Nézzék – szólalt meg Peter, - maguknak nem lesz dolguk, ha átveszik az örökséget, de nekünk ez az életünk.

- Igyekszünk úgy dönteni, hogy mindenkinek jó legyen – nézett az aggódó férfi szemébe Imre.

- Akkor, erre igyunk – állt fel Peter, és a pohárszékről elvett egy üveg pálinkát, meg négy poharat. Töltött és szétosztotta a poharakat.

- Jófajta kaktusz pálinka – mondta, és rájuk emelte a poharat. Megitták, Imre letette a poharat és azt mondta:

- Igazán kitűnő.

Erre Peter töltött még egy kört. Azt is megitták, aztán Imréék felálltak. Jóéjszakát kívántak, és átmentek a saját részükre.

A medence ott kéklett a barlangban. Álmosan hívogatta őket a meleg víz. Imre azonnal vetkőzni kezdett, de Marika csak állt a partján, és bánatos szemmel nézett bele.

- Mi baj kedves? – kérdezte Imre.

- Nem is tudom, sajnálnám ha tönkretennék ezt a csodát.

- Nem fogják – Ölelte át egy szál gatyában a férfi.

- Akkor döntöttél?

- Tulajdonképp igen, de azért még megvárom mit mondnak az elemzések.

- Szerinted lehetséges, hogy az egész egy csődtömeg?

- Nem, nem hinném. Meg aztán a Te véleményed is fontos.

- Én akarom – mondta Marika.

- Tudom, de én most mást akarok – nevetett a férfi, és lehúzta kedveséről a pulóvert. Két tenyerébe vette az asszony melleit, és vállon csókolta. Aztán kezei a nadrághoz csúsztak, és lassan tolni kezdte lefelé. Hamarosan az asszony bokájánál landolt a ruhadarab. A bugyi is utána csuszzant, aztán a férfi hirtelen gondolt valamit, és fogta felkapta kedvesét, és úgy ahogy volt a vízbe dobta. Marika nevetve, méltatlankodva jött fel a víz alól.

- Na, ezt most miért csináltad? – kacagott. Ahogy gondolta, a férfi mellé ugrott a vízbe. Általános fröcskölődés vette kezdetét.

- Azt mondta Aliz néni, hogy érezd jól magad, Te meg itt keseregsz? – locsolta Imre két kézzel az asszonyt. Az meg nevetve menekült a következő állás felé.

- Várj már – fröcskölt vissza, - nézzük inkább meg, hogy mi ez.

Imre mellé úszott, és finom kis csókot lehelt az asszony vállára, jelezvén, hogy a játékot abbahagyta. Az asszony forgatta a kezében a következő masinát. Egy sima gumicső volt, ami tojás alakban végződött, rajta rengeteg lyukacska.

- Hm – mondta a férfi. Ez aztán igazán fonom lehet.

- Vajon, mi jön belőle? – kérdezte az asszony, és az orrához emelte a csövet.

- Itt van a csap, vagy víz, vagy tej, vagy kefir. Melyiket kéred?

- Vizet – mondta az asszony.

- Akkor hasalj fel ide - mondta a férfi, de ám én is kérek belőle.

- Természetes – ölelte át az asszony a férfi nyakát, aztán nevetni kezdett.

- Min nevetsz, Édes?

- Nézd – mondta az asszony – a ruháink úgy úszkálnak a vízen, mint a háromnapos vízi hullák.

Imre hátat fordított, és mosolyogva nézett vissza az asszonyra:

- Vannak azok már egy hetesek is – aztán visszafordult és megcsókolta a mosolygós ajkakat, aztán megfordította az asszonyt, és felfektette a medence szélére. Besíkosította az eszköz végét, majd végighúzva az asszony farpofái között, lassan, érzékien bevezette a lyukba, majd a csapot elfordította a víz felé. Itt is számláló mutatta mennyi víz megy be.

- Hm, de finom – nyögött fel az asszony. Imre félkemény férfiassága megmozdult az asszony gyönyörétől. Ráhajolt hát a szépívű hátra, és csókolgatni kezdte. Két liter után aprót csengetett a szerkezet, és leállt. Imre kihúzta az eszközt, és a felálló asszony kezébe nyomta.

- Én tejet kérek – mondta, és készült ráhajolni a medence szélére.

- Ne úgy Kedves – mondta az asszony. Imre, így felkapaszkodott a partra, úgy, hogy könyökén támaszkodva feneke belógott a vízbe. Szerszáma, mint egy világítótorony kiállt a vízből, reménykedett, hogy tudja mit akar Marika, de még többet kapott. Az asszony a lábai közé lépett, és heréit megsimogatva, lassan krémes ujját a férfi popsijába dugta, és megkereste a prosztatáját. Aztán elnyelte a fejéje bólogató hímtagot, és lassan, nagyon gyöngéden szopni kezdte.

- Oh – mondta Imre, és kicsit feljebb húzta magát, hogy az asszony jobban hozzáférjen. Marika pedig enyhe nyomással masszírozni kezdte a férfi prosztatáját.

- Jaj Te lány, hogy neked milyen szád van – nyögte, és fejét hátravetve próbálta nyújtani a gyönyör beteljesülését. Marika lassított, és kihúzta az ujját, majd helyére dugta a beöntést, és elfordította a tej felé a csapot, miközben végig szopta kedvese szerszámát, aztán abbahagyta azt is és lehúzva a férfit a vízbe, széttárt combjai közé vonta, majd beleült a már vöröslő szerszámba. Imre boldogan ölelte át, és hosszan, mélyeket lökve, kihasználva a víz felhajtó erejét juttatta el mindkettőjüket a csúcsra. Aztán, miközben Marika egy külön tartályba ürített, ismét nyalni kezdett neki. Az asszony fel sem ocsúdott az egyik orgazmusból, máris a másikba esett. Boldog nyögései és lihegése vízhangzott a barlangban, a csúcson pedig boldogan, remegő hanggal mondta:

- Szeretlek, Imre, eszeveszetten szeretlek! – majd kihúzták magukat a partra, és egymás mellett heverve pihentek.

- Szomjas vagyok – mondta Marika.

- Már nincs bennem a tej – mondta nagy komolyan Imre. Marika felült, és belenézett a tartályba, ahová ő is ürített, de már nem volt benne semmi.

- Hm, akkor újra kell, hogy töltselek.

- Én is úgy gondoltam – nevetett Imre, és belecsusszant a medencébe. Marika mellé, és ismét kézbe vette a beöntőt. Besíkosította, és bedugta a férfi popsijába, aztán elfordította a csapot a tej felé.

- Jó, Drága? – és a férfihátát simogatta.

- Nagyon – fordította a fejét hátra a férfi. Az asszony aprót vert a férfi fenekére, aztán megcsókolta a helyét. Lassan lefolyt a tej, és Marika megcsókolta a férfi fenekét, ahogy kihúzta az irrigátor csövet, majd belenyalt a lyukba. A férfi nyomni kezdett, Marika pedig tátott szájjal itta a kiömlő tejet. Ajkán végigfolyt amit nem tudott lenyelni, majd állán csordogált, és végül a melleire csöppent. Az újabb, és újabb adag már kevesebb volt, aztán Imre megfordult, és lecsókolta róla maradék tejet.

- Finom vagy – mondta a férfi.

- Te is – nevetett az asszony.

- Szomjas vagy még?

- Igen.

- Mit innál?

- Sört.

- Az itt nincs a beöntések között – nevetett a férfi.

- Pohárból Te butus – lökte meg a nő.

Imre kimászott a medencéből és a hűtőhöz ment. Két doboz sörrel, és két pohárral tért vissza. Kitöltötték az italt, és jó nagyot húztak belőle. Imre rájött, hogy ő is igen csak szomjas a malacsültre. Aztán ismét játszani való kedve lett. Az asszony háta mögé állt, majd felléptette két lépcsőfokkal, szelíden a hátára tette a kezét, és enyhe nyomással arra kényszerítette, hogy lehajoljon, aztán a dobozból a hátára öntötte a sört. A hideg italtól Marika kissé összerándult, de sejtette, hogy mi következik. A folyadék lecsorgott a hátán, egyenesen a fenek vájatába. Imre nyelve a lyuknál várakozott, és mohon itta a sört. Hihetetlen jól esett, ahogy a férfi nyalja. Újra felizgult. A férfi abbahagyta a sör csorgatását, majd a nyalást is.

- Ülj le Kedves – lihegte, az asszony pedig megtette. A férfi szétnyitotta a lábait, és most nedvesedő puncijára öntötte a sört, majd azt kezdte nyalni. Érezte a hideg ital alatt milyen forró az asszony bőre. Egyre felhevültebben nyalta, aztán váratlanul felegyenesedett, és tövig hatolt kedvesébe. Az asszony lihegve azonnal elélvezett, aztán nézte, hogy kedvese pár lökéssel a csúcsra jut, és megérezte, ahogy magja ismét elönti. Percekig kapaszkodtak egymásba, aztán az asszony megszólalt.

- Lassan le kéne feküdnünk.

Kiszálltak a medencéből, letörölték egymást, és bebújtak az ágyba. Imre magukra húzta a nagy paplant, kortyoltak még egy kis sört, és egymás karjában elaludtak.