Reggel Imre arra ébredt, hogy Marika nincs mellette. Sejtette, hogy mi ért tűnt el. Rátört a honvágy. Ilyenkor mindig elvonul, és mikor kiélte magát az otthon felelevenítésében, csak akkor volt érdemes hozzászólni. Ha előbb megzavarták, nyűgös volt egész nap..

Imre felkelt, belebújt egy köntösbe, ami a zuhanyzó ajtaján lógott kívülről, és töltött egy-egy kupica pálinkát, aztán felment Aliz néni hálószobájába. Jól sejtette, a felesége a szoba teraszán állt, és nézte a futkározó lovakat a kifutóban. Imre kilépett a teraszajtón, és leült a reggelizőasztalhoz. Marika pár pillanat múlva nagyot sóhajtott, és megfordult.

- Tudod, hogy most már otthon is honvágyam lesz, ide – nevetett, és Imre elbűvölve nézte, ahogy a reggeli nap bearanyozza a haját.

- Gyönyörű itt, az biztos. De, ne feledd el, hogy akkor jövünk, amikor akarunk. Gyere, igyál egy kis pálinkát – nyújtotta felé a poharat Imre. Az asszony mosolyogva fogadta le, és koccintotta oda a férfiéhez a poharát. Ittak, aztán bementek a szobába.

- Mekkora fotel – nézett az egyik sarokban álló monstrumra az asszony.

- Ebben még beönteni is lehet – nevetett Imre, és az asszony háta mögé lépve, előre nyúlva megfogta a melleit.

- Csak nem akarod kipróbálni? – incselkedett az asszony.

- Nem, majd kihagyjuk – nevetett a férfi, és keze az asszony köntöse alá csúszott.

- De. itt nincs beöntős cucc – tettette a nyafogást Marika.

- Ahogy én Aliz nénikédet ismertem, rövid kutatás után találunk valami alkalmas eszközt – mondta Imre, és az ágy mellett álló éjjeliszekrényhez lépett, de nem talált semmit benne. Aztán a ruhásszekrénybe kukkantott be, de még egy incifinci körtefecskendőt sem talált.

- Úgy látszik, a medencéhez van minden eszköz letelepítve – vágott csalódott képet az asszony, aki már ledobta magáról a köntöst, és feltérdelt a fotelba. Már nem akart felkelni, így a fotel körül szemlélődött. A monstrum mellett a falon négy elefántcsontnak kinéző figura volt. Úgy néztek ki, mint a templomok vízköpői, csak hegyes formák nélkül, mind tátott szájjal.

- Azt hiszem, megtaláltam az újabb kéjforrásunkat – mondta izgatottan az asszony. Imre is odalépett, és óvatosan meghúzta az egyik figurát, az azonnal engedett. Ahogy gondolták, hosszú cső bújt elő a falból. Rajta felirat mézes tej. A másikat az asszony húzta ki, azon az állt, hogy pezsgőtablettás víz.

- Ez érdekes lehet – lelkesedett az asszony.

- Akkor először ezt próbáljuk ki – mondta Imre. – Ne is nézzük meg a többit, majd legyen később meglepetés.

Marika beharapta az ajkát, és izgatottan nézte a kezében lévő kis fejet. Egy négert ábrázolt, szája nyitva nyelve mohón kilógatva.

- Ülj le kényelmesen – mondta Imre. Marika pedig leült, úgy, hogy félig feküdt, lábait széttárva a fotel karfájára tette. Imre, kezében a beöntővel a kitárt ölhöz hajolt, és belenyalintott.

- Hm – volt a válasz.

- Emeld fel kicsit a popsidat, bekrémezem – mondta a férfi, és a fotel feletti polcon lévő zselével bekente a remegő kis popsit, aztán a néger fejecskét óvatosan bevezette. Marika szokás szerint kéjesen felnyögött. A férfi azzal, hogy teljesen kihúzta a falból a csövet, ütközésig, megindította a folyadék áramlását, aztán ráhajolt kedvese nagyajkaira, és megkereste a húgycsőnyílását, és nyalni kezdte. Az asszony hamarosan nyögdécselni kezdett. Belsejében a pezsgőtablettás víz kellemesen bizsergett, szemét becsukta, és átadta magát az aznapi első élvezetének.

Mikor Imre érezte, hogy kedvesén az orgazmus átcsap, felállt, és Beléhatolt, majd hatalmas iramban juttatta el a végső mennyországba az asszonyt. A három liter pezsgő víz szaladt az asszonyba, aki az aktus után csak pihegni tudott. Imre ismét elé térdelt, és kigömbölyödött hasára fektetve arcát, csendesen élvezte kedvese kielégültségét.

- Most, Te jössz. Ezt neked is érezned kell – mondta az asszony.

- Jó, de előbb ezt az anállufit felfújom benned. Azt akarom, hogy még élvezd a pezsgést – mondta Imre, és Marika lábait magasra emelve, kihúzta a négerfejet, és helyére tolta a felfújható anállufit, majd óvatosan felpumpálta.

Marika felállt, és Imre is befeküdt a fotelba. Az asszony kéjesen krémezte be az elétárulkozó popsit, majd a négerfej most Imre popsijába csúszott. Imre beleremegett a gyönyörbe. A fej úgy volt kiképezve, hogy prosztatáját finoman végigmasszírozta. Marika ismét ütközésig húzta a csövet, amitől a cső végén lévő számláló ismét lenullázódott, és elindult a folyadék.

Imre is hamarosan megérezte a pezsgést a testében, és nagyon élvezte, ahogy Marika kézbe fogja éledező férfiasságát, aztán megnyalintja a makkot, majd elnyeli. Aztán két keze felsiklott a férfi mellkasán, és beletúrt a mellszőrzetébe. Közbe mohón szopni kezdett, majd mikor megérezte a férfi elő váladékát, lábait szétvetve beleereszkedett a kemény hímtagba, és előre-hátra himbálózva mozogni kezdett. Imre, szinte azonnal robbanni akart, de türtőztette magát, és csak akkor engedett szabad utat magjának, mikor már Marika hüvelye is rángatózva követelőzött. Ellepte őket a gyönyör. Lihegve ültek, és ölelték egymást, aztán az asszony szólalt meg.

- Ez csodálatos volt – majd felállt, hogy kimenjen üríteni, ám Imre megfogta a kezét:

- És az én anállufim? – Marika csodálkozva nézett vissza, majd felnyúlt a polcra, és levett egy anállufit. Kihúzta a négerfejet, és bevezette, majd felfújta. Kíváncsian várta, hogy mi következik még. Imre felkapta, és az ágyhoz vitte, majd letette, aztán mellé feküdt, úgy hogy felvették a 69-es pózt. Az asszony hamarosan ismét magában érezhette kedvese nyelvét, és fenekébe markolva, elnyelhette a péniszét. Ismét átadták magukat a gyönyörnek. Hamarosan ismét felizgultak mind a ketten. Imre megfordult, és kedvese lábait a nyakába véve lassan, finoman beléhatolt, aztán mozogni kezdett. Mindkettőjükben megpezsdült a pezsgőtablettás víz, orgazmusuk minden külső behatást elmosott, és maradt a hihetetlen kéj, és boldogság. Aztán Imre, miután magja ismét kedvesébe lövellt, mellé rogyott, és elaludtak.

Marika arra ébredt, hogy pisilnie kell. A beöntés felszívódott, és vizelet lett belőle, alaposan átmosva a vesét. Óvatosan levette a melléről Imre kezét, és felkelt. A férfi boldog mosollyal húzta magára a takarót. Marika végigment a puha szőnyegen a fürdőhöz, aztán leült a WC-re. Jól esett kieresztenie a vizet. Hamarosan megjelent az ajtóban a férje is. Álmosan nézett rá.

- Hiányoztál, felébredtem – simogatta meg az asszony arcát, aki épp akkor állt fel, aztán ő is a WC elé állt, és míg az asszony kezet mosott, ő is kieresztette magából a vizet.

- Hány óra lehet? – kérdezte az asszony, miközben a kezét törülgette.

- Féltizenkettő.

- Huh, megígértem tegnap Evának, hogy velük ebédelünk.

- Akkor sipirc öltözni – csapott játékosan kedvese fenekére Imre. Hamar összekapták magukat, és átmentek a már megterített ebédlőbe. Pont tizenkettőt ütött az óra. A leves már az asztalon gőzölgött. Hamarosan a család is megérkezett. Peter bemutatta a két unokáját, akik Sydneybe jártak egyetemre. A földek bérbeadásáról beszélgettek. Peter elmondta, hogy az itató melletti házat le akarja bontatni a Vadvédelmi Hivatal, mert a kenguruk félnek a tóhoz járni miatta. Erre Marika elmesélte az éjszakai kenguru kalandjukat. Nagyot nevettek rajta. Aztán a kis társaság átvonult a nappaliba meginni a kávét. Peter hívta Imrét, hogy lovagoljon ki vele délután. A házaspár egymásra nézett, és máris hiányoztak egymásnak.

Így Marika ebéd után visszament a nagynénje hálójába, Imre pedig kilovagolt.

A házra csend borult. Marika leült az öltözködő asztalkához, és el kezdte kihúzogatni a fiókjait sorban. Fésűk, ékszerek, szépítkező szerek arzenálját találta, ám a legutolsóból előkerült a nagynénje naplója. Először visszatette a fiókba, de aztán úgy gondolta, hogy naplót nem csak azért ír az ember, hogy visszatudjon emlékezni, hanem azért is, hogy mások elolvasván, emlékezzenek rá. Fogta hát a naplót, és kiült a teraszra egy üdítő társaságában. Nem sorban kezdte el olvasni, hanem felütötte, és onnan mélyedt bele a lapok tartalmába.

Drága férjem idén lesz, hogy öt éve elment. Mai napig hiányzik, bár férfiakban nincsen hiányom, mégis, amit ő adott nekem, senki más nem tudja megadni. Az a csodálatos gyöngédség az senkitől sem várható el. No és persze férfiasságának mérete is pont akkora volt, ami teljesen és kielégítően kitöltött. Mégis, ezek a kis kalandok, és a velük járó „első alkalmas izgalom”, valamelyest megnyugvást ad a testemnek.

Ma is kilovagoltam Villámon az itatóhoz. Peter szólt, hogy egy helyen a kerítés bedőlt, és, hogy szólt Thomasék fiának, hogy javítsa ki. Fogtam hát a munkabérnek szánt pénzt, meg egy ballonnyi beöntést, és kimentem a házhoz. Gondoltam, ha a fiú végez, eljátszadozom kicsit kint magammal, aztán jövök csak haza. Vékonyka, sötéthajú, bennszülött fiúra emlékeztem, ha Gachort emlegették nekem. Már messziről láttam a kerítést, és legnagyobb csodálkozásomra egy magas tagbaszakadt férfi dolgozott rajta. Gachor alaposan megemberesedett, mióta nem láttam. Mikor odaértem, megfogta a ló kantárát, és segített leszállni. Erős, izmos karja átfonta a derekamat. Nagyon kellett kutatnom az emlékeimben, hogy fel tudjam idézni annak a kisfiúnak a vonásait, akit még én tanítottam annakidején a konyhában a betűvetésre.

- Jó napot, Aliz naccsága! – mondta. Hangjától megborzongtam. Illett széles vállához, és enyhén borostás állához. Mély volt. Azt hiszem, erre mondják, hogy barna hang.

- Jó napot Gachor, kihoztam a pénzét – mondtam, és kezemet talán kicsit hosszabb ideig hagytam a kantárt fogó kezén mint illett volna. Belepirult.

- Ne magázzon, Alizka néni, kölyök koromtól ismer.

- Megemberesedtél, de jó, ha iszol velem egy teát, akkor nem magázlak .

Mosolyogva bólintott. Mosolya kedves volt. Igen ebben a mosolyban már felismertem a leckével kínlódó gyermeket.

- Mindjárt kész vagyok a kerítéssel, aztán a kútnál megmosakszom, és ihatjuk azt a teát.

Villámot leszerszámoztam és elengedtem a tó partján lévő sűrű fűbe legelészni, aztán bementem feltenni a teát. A hűtőből előkerült egy üveg bor is. Ahogy a tűzhely mellett álltam rádöbbentem, hogy magam sem tudtam, hogy mit akarok ettől a gyerektől eddig, de most világos lett testem visszajelzéseiből, hogy még ma a lábaim között akarom érezni. Ahogy hallottam a munka közbeni dúdolását, és felidéztem előbb látott izmait, ölem máris benedvesedett. Leforráztam hát a tealeveleket, aztán áttöltöttem a kannába az egészet, és egy jó deci bort is mellé löttyintettem. Levettem a pulóveremet, mely alatt csak egy ujjatlan póló volt, és leültem az asztal mellé. Gachor hamarosan megjelent, én pedig kitöltöttem a teát.

Mosolyogva ült le az asztalhoz, és abban a mosolyban minden benne volt. Tudtam, hogy nem kell csábítanom, anélkül is kívánnak.

- Nagyon csinosnak tetszik ám lenni – kezdte az udvarlást.

- Te se magázz engem. Felnőtt férfi vagy – mondtam, és azzal az ürüggyel, hogy tejet töltök a teába, alaposan megszemléltem Gachor nadrágját. Nem tévedtem. Férfiassága igen meredezett már.

- Tudja, tudod – kezdte félszegen – én kölyök koromban szerelmetes voltam beléd?

Elmosolyodtam, és hirtelen elősorakoztak azok az apró ajándékok, préselt virág, csoki papírból kivágott szívecske, amiket a kis nebulóm az asztalon „felejtett” annakidején.

- Tudom – mondtam, és tudtam mi fog következni, de azért megkérdeztem: - Most is még? Még szerelmes vagy belém?

Gachor rám emelte nagy, barna szemeit, és legnagyobb bánatomra megrázta a fejét.

- Az már nem. Az csak kölyökkori emlék, de testileg, igen, testileg még mindig nagyon vonzódom hozzád.

Felállt. Alakja eltakarta a bejárattól beáramló fényt, aztán hozzám lépett, és leguggolva elém, ölembe hajtotta a fejét. Erősszálú göndör haja puhán hullámzott tenyerem érintése alatt, ahogy végigsimítottam rajta. Éreztem a nadrágomon át is forró leheletét, ahogy ölembe súgta:

- Akarod?

- Minden porcikám – hajoltam elém feszülő hátára. Már kapott is fel, és vitt az ágyhoz. Olyan volt mint egy kisgyerek, aki megkapja végre azt, amire mindig is vágyott. Mohón vetkőztettük egymást. Pár gombunk bánta, aztán mikor mind a ketten meztelenek voltunk, párás szemmel és remegő kézzel kezdett el simogatni. Melleimet, hasamat, aztán széttárulkozó combomat. Keze nyomát ajka követte. Egyre jobban felizgulva bámultam hatalmas péniszét, és már előre remegtem attól az érzéstől, amikor majd belém hatol.

- Fordulj meg kedves – lihegte, én pedig négykézlábra álltam. Éreztem, hogy ujjaival kitapogatja, hogy elég nedves vagyok –e, aztán a barlangom bejáratához illesztette szerszámát, és előre nyomult. Egyből elöntött a kéj, és nyögdécselve fogadtam magamba. Ő lassan indított, vállamat, nyakamat, hátamat harapdálva, aztán egyre gyorsabban, majd méhemet döngetve repített mindkettőnket a csúcsra. Hátrarántva élvezett belém, így éreztem ahogy elönt a magja. Állatias és gyönyörű volt egyben. Lerogytunk egymás mellé az ágyra, és elaludtunk egymás karjában.

Marika az ölébe ejtette a naplót. Az ő teste is teljesen felhevült. Nagynénje stílusa teljesen magával ragadta. Ismét végignézett a tájon, ahogy reggel is, és örömmel fedezte fel két lovas alakját. Alig várta, hogy Imrének elmesélje amit olvasott, aztán a karjába vesse magát. Kissé el is szomorodott. Nem tudta, igen el sem tudta képzelni, hogy Imrét valaha is elveszítse.

- Mi újság? – csókolta meg Marika fejét Imre, aki azonnal az ajkát is kínálta. Forró, édes, mohó csók volt a válasz.

- Megtaláltam a néni naplóját, és bele is olvastam. Állati jó stílusa van – lelkendezett az asszony.

- Gondolom, ezért pirultál így ki – nevetett Imre.

- Olvass csak bele Te is – nyújtotta át az asszony a könyvecskét, Imre pedig belelapozott, majd leült a teraszra az asszonnyal szemben, és olvasni kezdett:

Montreálba hívtak meg az egyetemre, hogy tartsak egy előadást a beöntésről. Nagy izgalommal állítottam össze az anyagot, diákkal, grafikonokkal. Egy kedves sofőr fogadott a reptéren, majd a szállodába vitt, ahol egy frissítő zuhany és egy kis étel várt rám, majd átmentünk az előadó terembe az egyetemre. A terem nem volt túl nagy, de zsúfolásig megtelt. Belekezdtem az előadásba, és nagyon élveztem a hitetlenkedő, vagy elismerő morajlásokat. Már a bevezető szavaimnál feltűnt egy magas, kedves arcú fiatalember az elsősorban. Éreztem, hogy nem is a szavaimra figyel, inkább vetkőztetett nagy, kék szemeivel. Az előadás végeztével leültem a katedrához, és néztem, ahogy a tömeg oszladozni kezdett, és vártam, hogy kialakuljon a szokásos kis létszámú csoport, akiket a legjobban érdekel a téma, és még kérdéseket akarnak feltenni. Tízen maradtak, köztük a fiú is, aki vetkőztetett a szemével. A szokásos kérdések jöttek, hogy nem fáj-e a beöntés, és, hogy lehet-e kellemetlen. Ketten elmesélték régi élményeiket, mely szintén nem volt túl jó, bár az idő megszépítette őket. Alig vártam, hogy az én fiúm is feltegye a kérdését, de ő csak állt ott előttem, ajkán egy kedves, félszeg mosollyal, és nem szólt semmit. Már kezdett szétszéledni a csoport, de ő még mindig nem szólt semmit. Először úgy gondoltam, hogy megszólítom én, de aztán úgy döntöttem, hogy tanulja csak meg, ha akar valamit, ne legyen gyáva, ám azért úgy intéztem, hogy mindenki elmenjen, és mi kettesben maradhassunk. Jól gondoltam, miután az utolsó leányzó is kilépett az előadóból, akkor lépett oda hozzám, és eddigi viselkedéséhez képest határozottan szólalt meg.

- Elnézést, tanárnő, feltarthatom még egy kicsit?

- Mondja – mosolyogtam rá.

- Nagyon érdekes volt az előadása, de engem elsősorban a beöntés utáni szex érdekel.

Próbáltam élénk érdeklődésemet visszafojtani, de nem igen sikerül. A fiú felbátorodva folytatta:

- Egyik barátnőm sem volt hajlandó feltöltött állapotban szeretkezni velem, pedig ha jól tudom, nagy élmény a nőknek is.

- Valóban, barátom, nem tudják a volt barátnői, hogy mit veszítettek, de el kell fogadni, hogy nem mindenki szereti a beöntést, idegenkedik tőle, és ez erős gátlásokat kelt. Ezen kívül sokan félnek a váratlan, visszatarthatatlan székelési ingertől.

- Igen, volt olyan lány, aki ezért nem akarta, hiába szereztem be bardexet, anállufit, análkúpot.

- Látom, jól felszerelkezett – nevettem el magam.

- Hiába – szontyolodott el a fiú most már teljesen.

- Tőlem, végül is mit akar megtudni?

- Azt, hogy hogyan vegyem rá a kedvesemet erre a kellemes, izgató játékra?

- Hm – dőltem neki az íróasztalnak elgondolkozva.

- Ezt a lányt igazán nagyon szeretem, nem akarom elveszíteni azzal, hogy rosszul kezdek neki a dolognak.

- Nos, nézzük csak - vakargattam a fejemet, - az análerotikával próbálkozott már nála?

- Nem, bár azt szereti, ha a popsiját simogatom.

- Talán innen meg lehetne közelíteni a dolgot, de nagyon óvatosnak kéne lennie. Adott már másnak beöntést?

- Igen, volt egy lány, aki annyit megengedett, hogy adjak neki beöntést, de nem esett jól neki.

- Magának először egy tapasztalt nővel kéne kipróbálnia ezt, aki már ismeri a dolgot, és tanítgatja – mondtam, és ahogy vártam, a srác mohó szemekkel nézett rám. Alsó ajkát izgatottan beharapva, türelmetlen kézmozdulattal nyúlt karom után.

- Ma egyedül vagyok a szállásomon – mondta rekedt hangon, én pedig örömmel vetettem bele magamat ennek a mohó, kíváncsi nebuló oktatásába

.

A lakás, amit hárman béreltek kicsi volt és nőket megszégyenítően makulátlanul tiszta. Mindenütt egészséges, szép szobanövények. Steve, így hívták a fiút, mosolyogva mondta:

- Az egyik szobatársam kertész mérnöknek tanul.

Aztán bevezetett egy kis szobába. Benne egy ágy, egy tv állvánnyal, egy íróasztal, rajta számítógéppel, egy szekrény, és két fotel meg egy dohányzóasztal.

- Foglaljon helyet! – mutatott az egyik fotelra. Kér egy pohár italt? Csak brandym van.

- Igen, egy feltétellel, ha nem magázol.

Steve lenyitotta a szekrény bár részét, és töltött, aztán koccintottunk.

- Akkor szia – mosolygott azon a félszeg mosolyával, ami teljesen elvarázsolt. – Mivel kezdjük? – kérdezte.

- Légy szíves mutasd meg az eszközeidet – mondtam, és letettem a poharamat. Steve benyúlt a szekrény rakodós részébe, és elővett egy tiszta törölközőt, majd az asztalra terítette, és el kezdte kipakolni az enemás cuccait. Először a szokásos dolgok kerültek elő. Beöntőkanna, körtefecskendő, a bardex, az anállufi, de végül a törölközőre került egy izgalmas eszköz is. Egy óriásfecskendő, melynek vége egy hosszú csőbe végződött, amit alaposan fel lehetett dugni a popsiba.

- Igen – bólintottam, - de hol van a síkosító?

- Én nem szoktam használni.

- Pedig úgy sokkal kellemesebb – mondtam, és kinyitottam a táskámat, és az asztalra raktam a még megkezdetlen tubus síkosítómat. – Ezt neked adom, és máskor mindig legyen itthon. Ez egyébként az análhoz is teljesen elengedhetetlen.

Bólintott.

- Ez honnan van? – kérdeztem a fecskendőre mutatva.

- Tulajdonképp ez az eszköz indította el az egész dolgot nálam. A fecskendő a nagyanyámé volt, ő használta, mikor már nem igen bírt székletet produkálni. A cső új rajta.

- Gondolom, sokat használod?

- Igen.

- Akkor Te kapsz beöntést először, hogy lásd, mi a különbség síkosítóval.

- Jó – mondta, és kiment a konyhába. Visszatérve egy lábos volt a kezében langyos tejjel.

- Vetkőzz le – kértem, és a szekrényből elővettem még egy tiszta törölközőt, és az ágyra terítettem. Steve közben vetkőzött, és egyre jobban elpirult. Férfiasságát már nem tudta rejteni. Gyönyörű farka volt. Nem túl nagy, de vastag, és a bőr már teljesen hátrahúzódott rajta. Lekerült róla a zokni is, aztán feltérdelt elém az ágyra. Boldogan képzeltem el, hogy majd mindjárt én is így fogok itt térdelni. Teleszívtam a fecskendőt, és el kezdtem bekenni tanítványom popsiját, aztán a csövet is bekrémeztem, és el kezdtem bevezetni. Steve kéjesen felnyögött. El kezdtem lassan benyomni a folyadékot, majd lenéztem, és megláttam, hogy a már liluló szerszám bőségesen ereszti ki magából a kéjcseppeket. Teljesen felizgultam. Az egy liter folyadék hamar bement. Nehezen tudtam csak megállni, hogy ne nyúljak a feszülő herékhez, és ne élveztessem el a fiút. Végül becsurrant az utolsó csepp is, ő pedig felült.

- Nos, ugye sokkal jobb volt, mint mikor magadnak adod?

- Isteni volt – lihegte, és remegve fogta át derekamat.

- Most Te jössz - mondtam. – Ha valakinek először adsz beöntést, ne ezzel kezd., hanem a kannával – mondtam, és megmerítettem a tejben a kannát, aztán magam is ledobáltam a ruháimat, és feltérdeltem az ágyra. Éreztem, hogy Steve inkább követelődző szerszámát ürítené belém mint a kanna tartalmát, de türtőztette magát. Bekente fenekemet a vazelinnal, talán kicsit többet is kent rá mint kellett volna, aztán megéreztem a becsusszanó csövet.

- Kicsit lejjebb tartsd, mert így feszít – mondtam, és a kis tanítvány azonnal korrigált. Aztán megéreztem, ahogy eláraszt a meleg folyadék. Hátra néztem, és ismét megláttam a csöpögő szerszámot. Megfordultam, és lenyaltam az épp előtörő cseppeket. Steve beleremegett.

- Szabad? – nézett rám csillogó szemekkel. – Azt is akarod?

Válaszképp ismét végignyalintottam a makkját, és boldog voltam, hogy én juttathatom ehhez a nagyszerű élményhez először őt.

- Melyiket akarod? – kérdezte. Imádom, ahogy a bardex belém csusszan, így azt kértem. Steve kézbe vette, majd megnyomkodta kicsit, hogy minden levegő kinyomódjon belőle, majd bekrémezte. Kihúzta belőlem a kiürült tartály csövét, és el kezdte bevezetni az első lufiját a bardexnek. Lassan érzéssel tágítgatott, aztán megéreztem, ahogy a záró gyűrűn áthalad a lufi. Beleremegtem. Lassan kezdte felfújni.

- Szólj, amikor jó – kérte. Mikor elérte a fájdalomhatárt felnyögve mondtam – Elég.

Aztán a másik lufit is felfújta a lyuk előtt, ezzel teljesen megakadályozva a folyadék kiáramlását. Majd szemérmemhez nyúlt örömmel tapasztalva, hogy már teljesen benedvesedtem. Belém igazította magát, és mélyen belém hatolt.

- Várj, ne mozdulj, mert azonnal elélvezek! – lihegte, és pár másodpercig csak remegtünk ott a totális felizgulástól. Végül Steve a honomalatt átnyúlva megfogta melleimet, és magához húzva kezdett el mozogni. Jött az általam jól ismert érzés, melyet a folyadéktól telt hasam, a bardextől telt popsim, kedvesem mohó szerszámától telt hüvelyem, és a csiklómat ügyesen ingerlő ujjai okoztak. Elöntött a totálisan tökéletes kéj. Nyögdécselve adtam át magam az extázisnak. Közben hallottam Steve el-elcsukló hangját.

- Ez nem lehet igaz! Ez maga a Paradicsom!

Aztán elöntött kedvesem forró magja, és lihegve rogytunk egymás mellé, elfeledkezve arról, hogy mindketten tele voltunk vízzel. Steve mozdult először.

- Menj Te először.

- Nem fontos, engem véd a bardex, benned semmi.

- Kösz – csókolt meg Steve, aztán kikászálódott mellőlem, és kiszaladt. Jól sejtettem, hogy neki jobban kell. Pár perc múlva jött vissza, és segített megszabadulni a bardextől. Kimentem üríteni én is, és nagyon boldog voltam.

Mikor visszamentem, az ágy már meg volt vetve. Bebújtam Steve mellé, aki szorosan a hátamnak simult, és pár tanácsot adtam neki hogyan vezesse be a barátnőjét az enemaszex rejtelmeibe. Az éjszakát nála töltöttem. Még négy beöntést kaptam, egyet az izgalmas óriásfecskendővel.

Éjfél lehetett már, mikor eszünkbe jutott, hogy ennünk is kéne. A netről rendeltünk ételt, aztán kimentünk lefürödni. Azt terveztük, hogy alszunk, de Steve kihozta a fecskendőt legnagyobb örömömre. A kádból vettünk melegvizet bele. Én felálltam, ő pedig a megfelelő módon belém vezette a csövet, aztán lassan nyomni kezdte belém a fecskendő tartalmát. Azonnal nedvesedni kezdtem tőle. Ő is megérezte, mert elölről belém nyúlva szabad kezével ujjazni kezdett. Robogtam a csúcs felé, majd nem bírtam, és megfordulva a kád szélére ültem, és széttárva lábaimat odakínáltam magam. Ám meglepetésemre kedvesem nem hatolt belém, hanem újratöltve a fecskendőt ismét tolni kezdte belém a vizet. Közben elém térdelve nyalni kezdett. Mikor már össze-vissza kapkodtam a levegőt, akkor hatolt belém. Gyors, határozott mozdulatokkal fejezte be, amit szájával elkezdett, aztán ő is elélvezett.

Fáradtan bújtunk össze az ágyba, aztán mély álomba merültünk. Másnap én hazautaztam, és sajnáltam, hogy csak egy délutánom volt erre a kis kalandra. Egy hónap múlva levelet kaptam Stevtől.

Drága, édes, kicsi Alizom!

Köszönök neked mindent, amit azon a napon megtanítottál nekem. Hála az együtt töltött óráknak, a barátnőm már ugyan olyan hévvel élvezi a beöntést, és a beöntéses szexet, mint Te. Tökéletesen boldoggá tettél.

Örökké hálás maradok neked, és sosem felejtem el az első alkalmat,

Szeretettel, Steve

Többet is szerettem volna megtudni a kedves „Barátnő” beavatásáról, de magam is csak hasonló rövidségű levélben válaszoltam, nehogy valami bajt keverjek a két szerelmes között. Csak reménykedni tudtam, hogy ők is olyan boldogok lesznek, mint mi voltunk, és közben majd meg ölt a féltékenység.

Imre Felnézett a naplóból, és meglátta kedvese arcát. Az asszony totálisan fel volt izgulva. Arca kipirult, gyorsabban vette a levegőt, alsó ajkát pedig ő is beharapta, mint mindig mikor izgalomba jött. Tudta, hogy valamit azonnal kell kezdenie az asszonnyal. A délután már estébe hajlott, így Imrének úgy kellett intéznie a dolgot, hogy ez legyen az utolsó szeretkezésük aznap.

- Szerintem, ahogy én Aliz nénikédet ismertem, van a házban ilyen fecskendő, gyere, keressük meg – állt fel Imre és a háló felé indult. Ott átnézték mindkét éjjeliszekrényt, és a fotel melletti szekrényt, de nem találták. Marika nem szólt közben semmit. Annyira fel volt izgulva, hogy nem tudott kikerülni az előre várható gyönyörök bűvköréből. Lementek hát a medencéhez, és ott is módszeresen kezdtek átkutatni mindent. Végül az asszony a harmadik állás szekrénykéjét átkutatva rekedten szólalt meg:

- Itt van – és felemelte a láthatóan még a XVII-XVIII. Századból származó eszközt a végén a hosszú csővel. Imre féltő gonddal vette át a vastag üvegből készült fecskendőt, majd a tejtartályhoz lépett, és megtöltötte.

- Hol akarod?

- Ott – mutatott a nagy, kényelmes fotel felé az asszony, majd elkezdte ledobálni a ruháit. Imre szerelmes tekintettel nézte, ahogy a formás, telt idomok előbújnak a ruhák alól.

- Te nem vetkőzöl? - Kérdezte mohón az asszony.

- De – mondta nehezen elszakadva Imre a látványtól, és ő is gyorsan vetkőzni kezdett. Kedvese már a fotelban feküdt széttárt lábakkal, mikor a gatyát is ledobta. Örömmel látták mind a ketten, hogy neki is kéjcseppek jelentek meg erősen merev farka hegyén. Marika is lenyalta, mint annak idején nagynénje, és ettől még jobban felizgult. Aztán Imre bekente a popsiját, és el kezdte belévezetni a hosszú csövet. Az asszony behunyt szemmel élvezte, ahogy végigcsúszik benne a cső. Aztán megérezte, ahogy a meleg tej szétárad benne, majd Imre nyelvét a csiklóján, hüvelybemenetén, majd a férfi, mint oly sokszor már, rászította magát kedvese hugycsőnyílására. Marika megremegett, és élvezte a jól ismert gyönyört, a lassan belé fecskendezett tej kábulatával. Kezei Imre hajába túrtak, szeméből könnycseppek csordultak végig az arcán.

- Még, még – súgta remegve és elélvezett. Imre feltérdelt, makkját az asszony hüvelybemenetére illesztette, és húzogatni kezdte rajta. A válasz egy biztató mosoly volt. Imre boldogan nézte kedvese könnyáztatta arcát, aztán finoman behatolt. Marika felnyögött, lábait átkulcsolta kedvese derekán, és lassan ő kezdett el mozogni. Hamar elöntötte őket a kéj. Imre alig bírta visszafogni magát, aztán lenyúlt, és húzogatni kezdte kedvesében a csövet. Remegve, lihegve, egyszerre élveztek el. Imre átölelte az asszonyt, lankadó férfiassága egy farabig még kedvesében volt, aztán szép lassan kicsúszott, és épp csak érintette a még mindig forró hüvelyt. Percekig feküdtek egymást átölelve, aztán Imre mozdult.

- Vacsoráznunk kéne – mondta, és most már Marika is megérezte a frissen leeresztett étel illatát. Imre felállt, és egy-egy tálca étellel tért vissza. Ananászos csirke volt krumplipürével. Marika visszaült a fotelba, miután ürített, és a tálcát az ölébe vette. Imre a fotel elé ült. Jóízűen ettek.

- Tudod, hogy kicsit lefogytál a sok beöntéstől? – Kérdezte Imre. – Ehhez azért nem voltunk hozzá szokva – nevetett, és eszébe jutottak a pesti hétvégi beöntős napok. Nem tudta, hogy még meddig élvezhetnék ezt.

Marika felállt, és a tükörhöz ment a medence mellett. Körbeforogva nézegette magát, és tetszett neki az eredmény. Tényleg kicsit karcsúbb lett, de azért még eléggé telt, hogy Imrének tessen.

- Ha lefogyok, elhagysz? – kérdezte huncutul. Tudta, hogy Imre nevetve fel fog állni, és ismét szeretkezni fognak. Imre lenyelte az utolsó falatot, és hamiskás mosollyal állt fel. Kedveséhez lépdelt, és felkapta.

- Elhagylak, nem most doblak – mondta, és belendítette a kacagó asszonyt a medencébe, majd mellé ugrott, de nem látta felemelkedni az asszonyt. Forgott körbe, és kereste, aztán egyszer csak megérezte a száját a péniszén. Felnyögött a gyönyörtől. Lassan hátrált a lépcsők felé, aztán felült az egyikre, hogy az asszony orra kikerüljön a vízből. Marika végre levegőhöz jutott, de a szopást nem hagyta abba. Nyelve finoman körözött férje makkján, ami egyre több elő váladékot eresztett ki, aztán robbant. Az asszony pedig boldogan nyelte.

- Tudod Te, hogy mi a jó nekem. Tőlem lehetsz anorexiás is, akkor is szeretni foglak.

- Neked jó? Talán nekem – nevetett az asszony és az állás beöntő berendezéseit kezdte nézegetni. Talált egy prosztata masszázsos készüléket, megtöltötte melegvízzel, és lassan, végigsimítva mindenütt Imrét, megfordított, hogy bedughassa a cső végét. Imre mosolyogva várta a fejleményeket. Marika lehajolt, és beleharapott előbb a bal, majd a jobb popsiba, végül nyelvét bedugva a vájatba megkereste a végbélnyílást. Hosszan, érzékien nyalta, aztán a beöntő cső végével kezdte el masszírozni, miközben a síkosító olajat csorgatta rá, majd finoman betolta a csövet, és elindította a vizet. Lassan ki-be húzogatva izgatta kedvesét. A víz pontosan a prosztatára záporozott, amitől Imre merevedése ismét elindult. Az asszony előre nyúlt fél kézzel, és marokra fogta, majd érzéssel kezdte el simogatni. Imre nem akarta szabadjára ereszteni ondóját, így megfordult, és a víz felhajtó erejétől könnyebb kedvesét felemelve, beléhatolt. Alig mozdulva, a víz keltette hullámoktól, a finom prosztata ingerléstől élvezett el. Marika mosolyogva nézte a gyönyört kedvesén. Boldogsága az egekre rúgott.

- Le kéne feküdnünk – nyögte Imre.

- Jó, de szeretnék valami mocorgót magamba – mondta az asszony, és leeresztette lábait. Kilépdeltek a medencéből, és ledörzsölték egymásról a vizet. Marika megszárította a haját, az alatt Imre előkészítette az éjszakai játékszert. Marika befeküdt az ágyba féloldalt feküdve kedvesének. Imre bekente a popsiját, és finoman belécsúsztatott egy csövet, aminek közepén egy kisebb dudor a végén pedig egy bardex lufi volt. Lassan, érzéssel fújta fel. Aztán a már nedvesedő punciba csikló izgatós vibrátort tolt. A bardex végébe beöntő cső került, mely egy tartályba futott, amin időkapcsolós zár volt. Véletlenszerű időnként engedte a vizet magából, hol pár percig, hol csak pár másodpercig. Aztán Imre elvette a két szerkentyű közös távirányítóját az éjjeliszekrényről, Marika mellé bújt, úgy hogy a hóna alatt átnyúlva a párnára tette a távirányítót, magukra húzták a takarót, és a férfi játszani kezdett. Hol a popsiban lévő vibrátort indította be, hol a csiklóizgatóst, hol mind a kettőt. Közben az asszonyba folydogált a víz. Sosem töltődött fel teljesen, mert az egyes szakaszok között volt annyi idő, hogy a bekerült folyadék felszívódjon. Az asszony boldog kényeztetésben nyögdécselve csendesedett el. Aztán Imre kezéből is kiesett a távirányító, keze kedvese mellén pihent meg, majd ő is elaludt.