Mimi és a beöntős énekóra

Párizsban tanítok éneket ifjú hölgyeknek. Rengeteg tanítványom van a nyolc évestől a tizennyolc évesig. Főleg Mimi, egy fiatal, ígéretes színésznőcske járt ebben az időben hozzám, amiről most mesélni akarok nektek.

Mimi nagyon életvidám kis nőcske volt. Bevallom nektek, hogy sokszor nem tudott fizetni az órákért, ilyenkor természetben törlesztett, de nem bántam. Jó, odaadó szerető volt, és maga is igen csak élvezte a dolgot. Szűk kis fenekét is számtalanszor bejártam férfiasságommal. Ám ezen a napon nem volt jókedve. Mikor a kocsija megállt a házam előtt, kinéztem, és egy sápadt, nyűgös leányka szállt ki az én csacsogó, jókedvű tanítványom helyett.

- Mi baja? – kérdeztem tőle, mikor felért a szalonomba.

- Tegnap este azzal a zabagép báróval vacsoráltam, és most fáj a hasam – panaszkodott.

- Azért tud énekelni? – kérdeztem aggódva.

- Hiszen, tudja, én minden féle helyzetben tudok énekelni – mondta egy bágyadt mosollyal az arcán. Igazat mondott, egyszer, mikor hátulról dugtam, csodálatos tisztasággal skálázott.

Most is nekiálltunk a beéneklésnek. Én leültem a zongorához, és megadtam az alaphangot, Mimi, pedig skálázni kezdett, de a felénél elcsúszott a hangja, és a hasához kapott.

- Mit evett kedves barátnőm, hogy így fáj a hasa.

- Na, lássuk csak, libalevest, kacsasültet vöröskáposztával, csokoládétortát, rengeteg minyont, sárgadinnyét, és vödörnyi pezsgőt ittam hozzá.

Láttam rajta, hogy már a fél felsorolásnál hányingere is lett.

- Nincs itt mit tenni, beöntés kell magácskának.

Kimentem a fürdőkamarába, és behoztam a beöntőkészülékemet, majd kimentem a konyhába, és kamillát főzettem a cseléddel. Mimi az ablaknál állt, és az utcai forgalmat nézte, mikor visszatértem a kihűtött főzettel.

- Mi a baj drága? – kérdeztem tőle.

- Félek a beöntéstől – nyűgösködött.

- Higgye el, jót fog tenni – mondtam neki, magamban, pedig reménykedtem, hogy egyéb hatása is lesz rá, nem csak a kiürülés. Megtöltöttem a készüléket a langyos kamillával, és Mimi felé fordultam.

- Kérem, kedves barátnőm, hajoljon a zongorára. Vonakodva bár, de megtette, én pedig felhajtottam a szoknyáját, lehúztam a bugyogóját, majd bekrémeztem a popsiját, ezután szép lassan befecskendeztem a beöntést.

- Ugye, nem is volt olyan borzalmas – kérdeztem. Mimi felegyenesedett, és megrázta a fejét.

- Hol az árnyékszék? – kérdezte, én pedig beinvitáltam a fürdőkamarámba. Hamarosan megkönnyebbülve tért vissza.

- Ez tényleg sokat segített – mondta, és most már kicsit egészségesebb színe lett. Gondoltam, most kell ütni a vasat, míg forró.

- Akkor adjunk még egyet, hogy teljesen kiürüljön, Kedvesem.

- Jó – mondta, és ismét ráfeküdt a zongorára. Megmerítettem a beöntőt a kamillában ismét, majd elkezdtem beadni Miminek a második adagot. Jól gondoltam, miután már nem a hascsikarásával foglalkozott, a belé áradó langyos folyadék simogatása felizgatta. Punciján megjelentek az első kéjcseppek. Valószínűleg az én lőcsömön is, mert a szép, kerek popsi, és a benedvesedő punci látványa igen csak felizgatott. Miután befecskendeztem az utolsó cseppet is, ujjammal kezdtem el ingerelni a kis dalos pacsirtámat.

- Oh – mondta, és kicsit szélesebb terpeszbe állt, hogy jobban hozzáférjek.

- Kedvesem, ma tud fizetni?

- Nem, nem. A varrónőm elvitte az utolsó filléremet is – nézett hátra. Arca most már egészségesen kipirult. Én felálltam, és nedves puncijába hatoltam ahogy ott hasalt a zongorán. Nagyon jó lehetett neki, mert hangosan élvezte az ügyködésemet. De, én sem panaszkodhattam. Puncija finom szűk és nagyon nedves volt. Először ő élvezett el, aztán én is. Utána gyorsan kiszaladt a budira.

Mikor visszajött tiszta popsival, és régi, egészséges mosolyával, megkívántam a hátsó lyukát is. Most a zongoraszéke térdeltettem fel, bekentem a popsiját, majd kicsit tágítottam rajta, aztán hevesen megostromoltam azt is. Közben csiklóját ingereltem, majd mikor élvezni kezdtem, két ujjamat is lucskos puncijába dugtam. Fontos volt az ő gyönyöre is nekem, mert megsokszorozta az enyémét.

- Adjon még beöntést! – Kérte, én ismét megtöltöttem a fecskendőt, és Mimi megkapta a harmadik beöntést. Szétvetett lábakkal ült le a zongoraszékre, én, pedig most elölről dugtam meg. Közben melleit gyúrtam, nyakát csókoltam. Nagyon jó volt.

Miután kedvesem előkerült az árnyékszékről, már csodálatosan tudott trillázni. Nem gyötörték görcsök. Arca kipirult, és megint csak olyan boldog volt, mint mindig.