A bélátmosás története A vastagbél beöntés története a régmúltból ismert. Az egyiptomiak ismerték a vastagbél átfújásos módszerét, amelynek fortélyát az udvari orvosok Oziris istentől kapták. Fontos állami hivatalnok viselte a tiszteletteljes "A fáraó hátsó felének pásztora" címet. A rómaiaknál külön isten őrizte a bélrendszert és Creptius volt a neve. Az Esseni Békeevangélium történelmi leírásában olvasható: Tölts meg egy nagy tököt, melynek indája egy ember méretével megegyezik napsugár által felmelegített folyóvízzel, függeszd fel egy faágra, térdelj le a földre a víz angyala elé, vezesd be az indát a hátsó részedbe, hogy a víz az egész bensődet átjárja és minden lerakódott rosszat a Sátán tisztátalan és bűzös mocskát kimossa. Saját szemeddel megláthatod, orroddal megszagolhatod mindazt a bűzt, ami a tested templomát bemocskolta. Különböző biológiai irányzatok orvosai folytattak már a múlt században béltisztítást: például Kuhne, akinek a módszerét Rosendoff 50 éves praxisában e században folytatta. A Kolon-hydroterápia őse a subaquale kádfürdő. Ezt ma már csak elvétve találhatjuk. Roppant bonyolult berendezés. A Kolon-hydroterápia az USA-ból indult, és ott már évek óta működő béltisztítási lehetőség. Angliában is különösen közkedvelt, még az angol királynő is rendszeresen mosatja a beleit.