Az Országgyűlés abból a felismerésből kiindulva, hogy

- a Magyar Köztársaságban a társadalmi folyamatokhoz, a nemzetgazdaság követelményeihez és a munkaerőpiac igényeihez igazodó rugalmas és differenciált szakképzési rendszer alakuljon ki, és ezzel járuljon hozzá a gazdaság fejlődéséhez,

- az Alkotmányban biztosított tanuláshoz való jog érvényesülése, továbbá a munkában való részvétel érdekében biztosított legyen az első szakképesítés, valamint a foglalkoztatáshoz szükséges esélyegyenlőségen alapuló szakmai ismeretek megszerzésének lehetősége,

a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed - a felsőoktatásnak minősülő szakképzés, valamint az iskolarendszeren kívüli közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat hatósági jellegű szakképzései kivételével - minden olyan szakképzésre, amely

a) a szakképesítést megalapozó szakmai alapképzésre;

b) valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítés megszerzésére;

c) a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására;

d) a hátrányos helyzetűeket, a megváltozott munkaképességűeket rehabilitáló képzésre; valamint

e) az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre

irányul.

(2) A törvény hatálya nem terjed ki az adótanácsadói, az adószakértői, a pénzügyi-számviteli ágazat hatósági szakképesítéseire, valamint a külön törvénnyel szabályozott okleveles könyvvizsgálói képesítésre.

2. § (1) A szakképzés intézményei:

a) a szakközépiskola;

b) a szakmunkásképző iskola és szakiskola [a továbbiakban a szakmunkásképző iskola és a szakiskola együtt: szakiskola; az a)-b) pont alattiak együtt: szakképző iskola];

c) a speciális szakiskola;

d) a munkaerőfejlesztő és -képző központ.

(2) A szakképző iskola, valamint a speciális szakiskola létesítésére, fenntartására és működésére a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatási törvény), a munkaerő-fejlesztő és -képző központ létesítésére és fenntartására a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló - többször módosított - 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Foglalkoztatási törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Iskolarendszeren kívüli szakképzést az e törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel rendelkező természetes és jogi személyek, illetőleg ezek jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságai szakképző iskola fenntartása nélkül, más szervezeti keretben is folytathatnak. [Az (1) és a (3) bekezdésekben foglaltak a továbbiakban együtt: szakképzést folytató intézmény.]

3. § (1) Az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (a továbbiakban: OKJ) tartalmazza.

(2) Az OKJ-ben kell meghatározni

a) a szakképesítés megnevezését;

b) a szakképesítés iskolai rendszerű szakképzésben történő megszerzéséhez szükséges képzés időtartamát, az elméleti és gyakorlati képzési idő feltüntetésével;

c) az iskolai és a szakmai előképzettséget;

d) a szakképesítés szintjét;

e) a szakmai képzésben való részvétel életkori feltételeit;

f) a kizárólag iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítéseket; valamint

g) annak megjelölését, hogy a szakképesítés megszerzéséhez pályaalkalmassági, illetőleg szakmai alkalmassági követelményeknek kell megfelelni; továbbá

h) a szakmai és vizsgáztatási követelményrendszer meghatározására feljogosított minisztert, ideértve a Központi Statisztikai Hivatal elnökét is (a továbbiakban: szakképesítésért felelős miniszter).

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül szakképzés folytatható más, a szakképzést folytató intézmény által megjelölt, az állam által nem elismert szakképesítés megszerzésére is.

MÁSODIK RÉSZ

4. § (1) A szakképzés központi irányítását az oktatási miniszter látja el, amelynek keretében a szakképzés egészére kiterjedően a szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben

a) rendeletben kiadja az OKJ-t;

b) meghatározza a szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét (a továbbiakban: szakmai vizsgaszabályzat);

c) meghatározza a külföldön szerzett szakképesítés honosításának feltételeit;

d) meghatározza a szakmai vizsga díjának és a vizsgáztatási díjaknak a kereteit;

e) meghatározza a szakképzés megkezdésére és folytatására vonatkozó feltételeket.

(2) Az oktatási miniszter az iskolai rendszerű szakképzés tekintetében

a) meghatározza a tanulókat e törvény 48. §-a alapján megillető juttatások részletes szabályait;

b) meghatározza a szakképzés megszervezésére és a gyakorlati képzési helyek létesítésére vonatkozó feltételeket;

c) meghatározza a szakmai tantárgyakat;

d) gondoskodik a szakmai tantárgyak központi programjainak (tanterveinek), tankönyveinek és egyéb tanulmányi segédleteinek kidolgozásáról, kiadásáról és forgalmazásáról;

e) továbbképzéseket szervez a szaktanácsadók, továbbá a szakmai elméleti és gyakorlati képzést ellátó pedagógusok számára;

f) szervezi a hatáskörébe tartozó országos tanulmányi versenyeket;

g) ellátja a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészével kapcsolatosan külön törvényben meghatározott feladatokat.

(3) Az oktatási miniszter

a) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott hatáskörét a szakképesítésért felelős miniszterrel egyetértésben,

b) a (2) bekezdés c)-f) pontjában meghatározott hatásköreit a szakképesítésért felelős miniszter javaslata alapján

gyakorolja.

5. § (1) A szakképesítésért felelős miniszter az ágazatába tartozó - jogszabályban meghatározott feladataival és hatásköreivel összefüggő - szakképesítés tekintetében

a) javaslatot tesz az állam által elismert szakképesítésre, az iskolai rendszerű szakképzésben a képzés időtartamára, a szakmai tantárgyakra;

b) jogszabályban meghatározza - több szakképesítésért felelős miniszter esetén velük együttesen - a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit, beleértve az előzetes szakmai gyakorlatot is (a továbbiakban: szakmai követelmény);

c) javaslatot tesz a szakmai vizsgaszabályzat ágazatát érintő kérdéseire;

d) megbízza a szakmai vizsgabizottság elnökét;

e) ellátja a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprészével kapcsolatosan külön törvényben meghatározott feladatokat.

(2) A több ágazatba tartozó szakképesítés esetében, vagy ahol az ágazati hovatartozás egyértelműen nem állapítható meg, a szakképesítésért felelős miniszter feladatait az érdekeltek megállapodása szerinti miniszter, ennek hiányában az oktatási miniszter látja el.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt feladatokon túl a 4. § (2) bekezdés c)-f) pontjaiban meghatározott hatásköröket

a) az egészségügyi és szociális gazdasági ágazat tekintetében a népjóléti miniszter;

b) A földművelésügyi és vidékfejlesztési ágazat tekintetében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter;

c) az oktatás és kulturális ágazat tekintetében a művelődési és közoktatási miniszter;

d) a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek keretében folyó szakképzés tekintetében - az OKJ-ben feltüntetett megoszlás szerint - a belügyminiszter, illetőleg a honvédelmi miniszter

gyakorolja.

(4) A 4. § (2) bekezdés c)-f) pontjaiban meghatározott hatásköröket - az ágazatába tartozó szakképesítés tekintetében - a munkaügyi miniszterrel kötött megállapodás alapján a szakképesítésért felelős miniszter gyakorolja.

6. § (1) Az oktatási miniszter a szakképesítésért felelős miniszterrel együttműködve a szakképzés tartalmi fejlesztésére, képesítési követelményeinek hazai és nemzetközi összehangolására, a szakképzési információs központ működtetésére, a munkaerőpiaci és az iskolai rendszerű képzések koordinálására, a szakmastruktúra folyamatos fejlesztésére, az országos szaktanácsadásra, a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezésére, a tanulmányi versenyek rendezésére, az innováció támogatására központi fejlesztő-szolgáltató intézetként működteti a Nemzeti Szakképzési Intézetet.

(2) Az 5. § (3) bekezdése szerinti miniszter a feladatai ellátására fejlesztő-szolgáltató intézetet működtethet.

7. § (1) Az országos gazdasági kamara (a továbbiakban: gazdasági kamara) a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján az 5. § (1) bekezdés a)-c) pontokban meghatározott feladatokat ellátja azzal, hogy a szakmai követelményeket a szakképesítésért felelős miniszter a gazdasági kamarával egyetértésben jogszabályban határozza meg. A gazdasági kamara és a szakképesítésért felelős miniszter között létrejött megállapodást a szakképesítésért felelős miniszter rendelettel teszi közzé.

(2) Ha a gazdasági kamara az (1) bekezdés szerinti feladatát bármilyen bekövetkezett ok miatt nem tudja ellátni, a szakképesítésért felelős miniszter köteles intézkedni a feladat visszavételéről.

(3) A gazdasági kamara meghatározhatja azoknak a szakképesítéseknek a körét, amelyekre az 1. § c) pontjában foglaltak céljából mesterképzés folytatható, illetőleg mestervizsgáztatás szervezhető. A mestervizsgának a gazdasági kamara által kidolgozott követelményeit a szakképesítésért felelős miniszter a gazdasági kamarával egyetértésben jogszabályban határozza meg.

(4) A mesterképzés és -vizsgáztatás feltételeiről a gazdasági kamara gondoskodik.

8. § (1) Az országos szakképzés stratégiai kérdéseinek érdekegyeztetése az Országos Munkaügyi Tanács keretei között valósul meg.

(2) A szakképzés területi érdekegyeztető feladatait a megyei (fővárosi) munkaügyi tanács látja el.

9. § (1) Az Országos Szakképzési Tanács (a továbbiakban: OSZT) a szakképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok tekintetében szakmai döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő országos testületként működik. Munkájában a munkaadók, a munkavállalók, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői vesznek részt.

(2) Az OSZT tagjait - hároméves időtartamra - a testület munkájában részt vevő szervezetekkel történő egyeztetést követően az oktatási miniszter kéri fel.

(3) Az OSZT a szakképzés tekintetében

a) véleményt nyilvánít, és állásfoglalást alakít ki a szakképzési rendszer fejlesztését érintő kérdésekben;

b) véleményezi a szakképzést érintő jogszabálytervezeteket;

c) véleményezi a megszerezhető szakképesítések körét, javaslatot tesz új szakképesítés bevezetésére;

d) javaslatot tesz szakmai követelmények, tananyagok, valamint új eljárások kifejlesztésére és ehhez anyagi források biztosítására;

e) értékeli a szakképzés és tanácsadás eredményességét, valamint a tananyagok és a szakmai követelmények alkalmazását;

f) évente felülvizsgálja a szakképzésben szakképesítést szerzett pályakezdő szakemberek elhelyezkedési lehetőségeinek a tapasztalatait, különös tekintettel a pályakezdő fiatalok munkanélküliségére, és ajánlásokat tesz a szakképzést folytató intézmények fenntartói számára.

(4) Az OSZT ügyrendjét maga határozza meg.

(5) Az OSZT működéséhez szükséges feltételek biztosításáról az Oktatási Minisztérium gondoskodik.

HARMADIK RÉSZ

10. § (1) Az OKJ-ben meghatározott szakképesítésekhez egységes szakmai követelményt kell előírni.

(2) A szakképzést folytató intézmény az egységes szakmai követelmény keretei között kialakítja szakmai tevékenységét, helyi szakmai programokat dolgozhat ki.

11. § A szakképzést folytató intézményben, illetőleg a felsőfokú oktatási intézményben folytatott tanulmányokat a szakképesítést nyújtó szakképzésben előírt - megegyező tartalmú - szakmai követelmények teljesítésébe be kell számítani.

12. § (1) Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki eredményes szakmai vizsgát tett.

(2) A szakmai vizsga állami vizsga.

(3) Az OKJ-ben meghatározott szakképesítésekhez csak olyan bizonyítvány, illetve nyomtatvány használható, amelyet az Oktatási Minisztérium jóváhagyott. A bizonyítvány, illetőleg a nyomtatvány előállításához és forgalmazásához az Oktatási Minisztérium engedélye szükséges.

13. § (1) Szakmai vizsgát a szakképesítésért felelős miniszter által jogszabályban feljogosított intézmény, továbbá az általa folytatott szakképzések tekintetében a 2. § (1) bekezdésében felsorolt szakképzést folytató intézmény szervezhet (a továbbiakban: szakmai vizsgát szervező intézmény).

(2) A szakképzést folytató intézmény a szakképzés eredményességének időszakos mérésére - nagyobb képzési szakaszok lezárásaként - köztes vizsgákat szervezhet.

(3) A szakmai vizsga helyét és időpontját - iskolai rendszerű szakképzésben a tanév rendjében meghatározott keretek között - a szakmai vizsgát szervező intézmény jelöli ki, egyúttal gondoskodik a szükséges feltételek biztosításáról, és vezeti a szakmai vizsgákkal kapcsolatos nyilvántartásokat.

(4) A szakmai vizsgát szervező intézmény székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) önkormányzat főjegyzője ellátja a szakmai vizsga törzslapjának nyilvántartásával és megőrzésével kapcsolatos feladatokat.

14. § (1) Az OKJ-ben meghatározott szakképesítések megszerzésére a szakmai vizsgát a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai követelmények alapján és a szakmai vizsgaszabályzat rendelkezései szerint kell megtartani. A szakmai vizsgát szakmai vizsgabizottság (a továbbiakban: vizsgabizottság) előtt kell letenni.

(2) A vizsgabizottság független szakmai testület. A vizsgabizottság munkájában részt vesz a szakképesítésért felelős miniszter által megbízott elnök, a szakmai vizsgát szervező intézmény, továbbá a szakképesítés szerint illetékes területi gazdasági kamara, vagy ha a szakképesítés nem tartozik egyik gazdasági kamara hatáskörébe sem, a szakképzést folytató intézmény képviselője, illetőleg, ha az megegyezik a szakmai vizsgát szervező intézménnyel, a szakképesítésért felelős miniszter által kijelölt szakmai szervezet képviselője. A vizsgabizottság működéséhez az elnökön kívül legalább két tag szükséges.

(3) A vizsgabizottság munkájában csak olyan személy vehet részt, aki a szakmai elméleti tantárgyak oktatásához, illetőleg a gyakorlati képzés ellátásához jogszabályban előírt szakképesítéssel rendelkezik.

(4) A (2) bekezdésben megjelölt gazdasági kamara, illetőleg kijelölt szakmai szervezet képviselőjét - a szakmai vizsgát szervező intézmény kérésére - a területi gazdasági kamara, illetőleg a szakmai szervezet elnöke, a szakmai vizsgát szervező, valamint a szakképzést folytató intézmény képviselőjét az intézmény vezetője bízza meg.

(5) A vizsgabizottság munkáját szakértők (kérdező tanárok) segítik.

NEGYEDIK RÉSZ

I. Fejezet

15. § (1) A szakképzés az OKJ-ben meghatározott szakképesítések esetében a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai követelmények alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik.

(2) A szakmai elméleti képzés a szakképző iskolában folyik.

(3) A gyakorlati képzés minden olyan szakképző iskolában vagy a szakképző iskolával kötött megállapodás, továbbá tanulószerződés alapján minden olyan gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, illetőleg egyéni vállalkozó (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) által fenntartott, illetőleg működtetett gyakorlóhelyen megszervezhető, illetőleg folytatható, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak (a szakképző iskola és a gazdálkodó szervezet a továbbiakban együtt: gyakorlati képzést szervező).

16. § (1) A szakképző iskolában az első szakképesítés megszerzésére irányuló elméleti és gyakorlati képzés a tanuló számára a közoktatási törvény rendelkezései alapján ingyenes.

(2) Az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzés esetén a gazdálkodó szervezet a tanulótól a gyakorlati képzésének megszervezéséért, végzéséért és a gyakorlati képzés feltételeinek a biztosításáért nem kérhet és nem fogadhat el költséghozzájárulást, illetőleg költségtérítést. Az e tilalmat megszegő gazdálkodó szervezetet a gazdasági kamara legfeljebb 5 évre eltilthatja a gyakorlati képzésben való részvételtől.

17. § (1) A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti, valamint gyakorlati képzést a közoktatási törvényben előírt képesítésű pedagógusok, illetőleg szakemberek láthatják el.

(2) A gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzésben gyakorlati oktatóként olyan személy vehet részt, aki megfelelő szakirányú szakképesítéssel, továbbá legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkezik és büntetlen előéletű.

(3) A gyakorlati oktatók kiválasztása során előnyben kell részesíteni a mestervizsgával vagy szakoktatói képesítéssel rendelkező személyeket.

(4) Az egyedi munkahelyre beosztott tanuló gyakorlati képzését és felügyeletét csak olyan személy láthatja el, aki szakirányú szakképesítéssel, továbbá legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezik és büntetlen előéletű.

18. § (1) A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti, valamint gyakorlati képzést (iskolai rendszerű gyakorlati képzés) a közoktatási törvény szerint, a gyakorlati képzés tekintetében e törvény 15-26. §-ait is figyelembe véve kell megszervezni.

(2) A gyakorlati képzést a tanév szorgalmi idejében - a gazdálkodó szervezet és a szakképző iskola közötti eltérő megállapodás hiányában - lehetőleg a szakmai elméleti képzéssel egy héten belüli váltakozással, a szorgalmi idő befejezését követően (összefüggő szakmai gyakorlat) folyamatosan kell megszervezni.

19. § (1) Ha a szakképző iskola a gyakorlati képzést szervező, de ennek feltételeivel csak részben rendelkezik, és a feltételekről más szakképző iskolával együttműködve sem tud gondoskodni, akkor gazdálkodó szervezettel kell megállapodnia a gyakorlati képzési feladatok ellátására vonatkozó együttműködésben. A szakképző iskolának ugyancsak együttműködési megállapodást kell kötnie a gazdálkodó szervezettel akkor is, ha a gyakorlati képzést szervező a teljes képzési idő alatt a gazdálkodó szervezet. A megállapodást a tanuló felvétele előtt a teljes képzési időre kiterjedően kell megkötni. A megállapodásra a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a képzési idő egyes szakaszaiban hol és milyen képzési formában (tanműhelyben, csoportos képzési helyen, egyedi munkahelyen) valósul meg a gyakorlati képzés. A megállapodásban kell meghatározni azt is, hogy ki gondoskodik a tanulót megillető juttatásokról, a szervezett alapképzésben a gyakorlati oktatóról, illetőleg szakoktatóról, továbbá a tanulók foglalkoztatásának felügyeletéről.

(3) A megállapodást írásba kell foglalni és azt a működési költségek biztosítása érdekében a szakképző iskola fenntartójának jóvá kell hagynia.

(4) Ha a megállapodásban foglaltaknak valamelyik fél nem tesz eleget, a mulasztást sérelmező fél a szakképző iskolát fenntartó önkormányzat jegyzőjénél, főjegyzőjénél egyeztetést kezdeményezhet.

19/A. § (1) A 19. § (1) bekezdésben előírt együttműködési megállapodásról tájékoztatni kell azt a területi gazdasági kamarát, amelynek a gazdálkodó szervezet a tagja (a továbbiakban: illetékes területi gazdasági kamara).

(2) A 19. §-ban foglaltak esetén a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés felügyeletét és a képzésre vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzését az illetékes területi gazdasági kamara - a feltételek biztosítása mellett - a szakképző iskola közreműködésével látja el.

(3) Ha a szakképesítés nem tartozik egyik gazdasági kamara hatáskörébe sem, a gyakorlati képzés felügyeletéről a szakképző iskola gondoskodik.

20. § A gyakorlati képzést szervező - eltérő megállapodás hiányában - köteles a gyakorlati képzés követelményeire való felkészítéshez, továbbá a gyakorlati vizsgához szükséges tárgyi eszközöket és a személyi feltételeket biztosítani.

II. Fejezet

21. § (1) A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában meghatározott feladat ellátására kötelezhető és csak egészséges, biztonságos körülmények között foglalkoztatható.

(2) A tanulót a gyakorlati képzést szervező a gyakorlati képzési feladattal összefüggő munkavédelmi oktatásban részesíti.

(3) A képzési idő alatt a gyakorlati képzés szervezőnek gondoskodnia kell a tanuló rendszeres orvosi vizsgálatáról.

22. § (1) Fiatalkorú tanuló esetében a képzési idő a napi hét órát, nagykorú tanuló esetében pedig a napi nyolc órát nem haladhatja meg.

(2) A napi képzési időt arányosan csökkenteni kell, ha a gyakorlati képzés rendszeresen olyan területen (munkahelyen) történik, ahol a gazdálkodó szervezettel munkaviszonyban álló munkavállalókat is rövidebb munkaidőben foglalkoztatják.

(3) Fiatalkorú tanuló napi képzését hat óra és huszonkét óra között kell megszervezni. A tanuló részére a gyakorlati képzés befejezése és a következő napi gyakorlati képzés megkezdése között legalább tizenhat óra pihenőidőt kell biztosítani.

(4) A tanuló a napi képzési időt meghaladó gyakorlati képzésre nem vehető igénybe.

23. § (1) A gazdálkodó szervezetnél a tanuló gyakorlati képzésére nem kerülhet sor

a) az elméleti képzési napokon;

b) a szakképző iskola által szervezett olyan rendezvény napján, amelyen minden tanuló részvétele kötelező;

c) a képzési idő alatti köztes vizsga és a tanulmányokat befejező szakmai vizsga napjain; továbbá

d) minden olyan esetben, amikor a munkajogi szabályok szerint a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól.

(2) A gazdálkodó szervezet heti pihenőnapokon, illetőleg munkaszüneti napokon a tanulót gyakorlati képzésre csak a rendeltetése folytán e napon is működő gyakorlati képzési helyen és a szakképző iskola hozzájárulásával veheti igénybe. Az igénybe vett idő helyett a hét más gyakorlati képzési napján kell ugyanolyan mértékben szabadidőt biztosítani.

24. § (1) A gyakorlati képzés foglalkozásain való részvétel kötelező.

(2) A tanuló részvételét, illetőleg mulasztását a gazdálkodó szervezet is nyilvántartja és azt a tanuló foglalkozási naplójába bejegyzi. A tanuló köteles mulasztását igazolni.

(3) Ha a tanulónak a gyakorlati képzésről való igazolt és igazolatlan mulasztása egy tanévben meghaladja a gyakorlati képzési idő (óraszám) húsz százalékát, a tanuló tanulmányait csak az évfolyam megismétlésével folytathatja. Ha a gyakorlati képzést tanulószerződés keretében gazdálkodó szervezet végzi, az évfolyam megismétléséhez a gazdálkodó szervezet hozzájárulása is szükséges.

(4) Ha a tanuló mulasztása a (3) bekezdésben meghatározott mértéket eléri, de igazolatlan mulasztása nincs és szorgalma, elért teljesítménye alapján úgy ítélhető meg, hogy mulasztását a következő tanév megkezdéséig pótolja, illetőleg az előírt gyakorlati követelményeket teljesíteni tudja, az évfolyam megismétlésétől el lehet tekinteni. Az ügyben a szakképző iskola nevelőtestülete dönt, a gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés esetén a gazdálkodó szervezet javaslatára.

25. § (1) A gazdálkodó szervezet a tanuló gyakorlati képzéséről köteles foglalkozási naplót vezetni.

(2) A foglalkozási naplónak tartalmaznia kell a szakmai tevékenységeket, az ezekre fordított időt és a tanuló értékelését.

(3) A foglalkozási naplót a szakképző iskola felkérése alapján betekintésre rendelkezésre kell bocsátani.

26. § Ha a napi gyakorlati képzési idő a hat órát meghaladja, a tanuló részére a munkavállalókkal azonos idejű munkaközi szünetet a képzési időn belül kell biztosítani.

III. Fejezet

27. § (1) Gyakorlati képzésre a tanuló és a gazdálkodó szervezet közötti gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján is sor kerülhet.

(2) Ha a szakképző iskola nem rendelkezik a gyakorlati képzéshez szükséges feltételekkel és azokat a 19. §-ban foglalt megállapodás alapján sem tudja biztosítani, akkor a tanuló szakmai gyakorlati képzése csak tanulószerződés alapján folyhat.

28. § (1) A tanulószerződés alapján a tanuló gyakorlati képzéséről a gazdálkodó szervezet a képzés teljes időtartama alatt gondoskodik. Ennek keretében gondoskodik a tanuló előírt követelmény szerinti képzéséről, szakmai fejlődéséről, továbbá egészsége és testi épsége megóvásáról.

(2) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződésben és a törvényben meghatározott gyakorlati képzési és más kötelezettségeinek a teljesítése alól csak akkor mentesül, ha feladatait szakképző iskola vagy más gazdálkodó szervezet átvállalja, illetőleg a tanuló más gazdálkodó szervezettel tanulószerződést köt.

29. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a tanulószerződés kötési szándékát az iskolai felvételt megelőző naptári év végéig kell bejelentenie az illetékes területi gazdasági kamarának és a tanuló szakmai elméleti képzését ellátó szakképző iskolának. Ha a tanulószerződés megkötését az illetékes területi gazdasági kamara kezdeményezi, a gazdálkodó szervezet mentesül a bejelentési kötelezettség alól.

(2) A tanulószerződést az iskolai beiratkozás időpontját megelőzően az illetékes területi gazdasági kamara előtt írásban kell megkötni. Az írásban megkötött tanulószerződést a gazdálkodó szervezet az iskolai beiratkozás időpontjáig köteles bemutatni az (1) bekezdésben megjelölt szakképző iskolának. A tanulószerződés alapján a szakképző iskolába fel kell venni azt a tanulót, aki egyébként a felvételi feltételeknek megfelel.

(3) A tanulószerződés alapján a tanuló az e törvény szerint járó juttatásokra a tanév kezdő napjától jogosult.

(4) A gyakorlati képzés kezdő napja a szakképző iskola által a gyakorlati képzésre kijelölt első nap.

30. § (1) Tanulószerződést az a gazdálkodó szervezet köthet, amely rendelkezik a törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, illetőleg e feltételekről más gazdálkodó szervezettel, vagy szakképző iskolával együttműködve gondoskodni tud.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét az illetékes területi gazdasági kamara a tanulószerződés megkötését megelőzően bírálja el, és jogosult ellenőrizni a képzés során.

(3) A tanulószerződést, illetőleg a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezetet az illetékes területi gazdasági kamara tartja nyilván, és egyben ellátja a gyakorlati képzés ellenőrzését.

(4) A gazdálkodó szervezet gyakorlati képzésre való alkalmasságának elbírálásában és a gyakorlati képzés ellenőrzésében - az illetékes területi gazdasági kamara felkérése alapján és a feltételek biztosítása mellett - a tanuló szakmai elméleti képzését ellátó szakképző iskola részt vesz.

31. § (1) Az illetékes területi gazdasági kamara a 30. § (2)-(3) bekezdéseiben említett esetben az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jár el.

(2) Az illetékes területi gazdasági kamara határozatával szemben fellebbezésnek nincs helye. A határozat felülvizsgálatát a bíróságtól lehet kérni, a bíróság a határozatot megváltoztathatja. A bíróság soron kívül köteles eljárni.

32. § (1) Tanulószerződést az a tanuló köthet, aki

a) a közoktatási törvényben előírt tankötelezettségének eleget tett, továbbá

b) a szakképesítésre előírt előképzettségi és egészségügyi feltételeknek megfelel.

(2) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződés megkötését szakmai alkalmassági vizsgához, illetőleg pályaalkalmassági vizsgálathoz is kötheti. A szakmai alkalmassági vizsga, illetőleg pályaalkalmassági vizsgálat a gyakorlati ismeretek elsajátításához szükséges alapvető képességek vizsgálatára terjedhet ki.

(3) A szakmai alkalmassági vizsga, illetőleg a pályaalkalmassági vizsgálat lebonyolításában a gazdálkodó szervezet felkérésére - a feltételek biztosítása esetén - a tanuló szakmai elméleti képzését ellátó szakképző iskola részt vesz.

33. § (1) A tanulószerződésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára - egészségvédelmi szempontból biztonságos munkahelyen - egységes szakmai követelményeknek megfelelő gyakorlati képzésről és nevelésről gondoskodik.

(2) A tanulószerződésben a tanuló arra vállal kötelezettséget, hogy

a) a gazdálkodó szervezet képzési rendjét megtartja, a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtja;

b) a szakmai gyakorlati ismereteket a képességeinek megfelelően elsajátítja;

c) a biztonsági, egészségügyi és munkavédelmi előírásokat megtartja;

d) nem tanúsít olyan magatartást, amellyel a gazdálkodó szervezet jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.

(3) A tanulószerződésnek tartalmaznia kell

a) a gazdálkodó szervezet megjelölését és a tanuló személyi adatait;

b) az OKJ-vel azonos módon a szakképesítés megnevezését és a képzési időt;

c) a gyakorlati képzés helyét;

d) a tanulónak adandó pénzbeli juttatás évfolyamonkénti havi összegét;

e) a gazdálkodó szervezet által - a tanulót jogszabály alapján megillető juttatásokon és kedvezményeken felül - biztosított egyéb juttatások és kedvezmények megjelölését, azok mértékét és feltételeit.

34. § (1) A tanulószerződés megszűnik

a) a szakmai vizsga sikeres leteltével;

b) a szakképző iskolából való kizárással, illetőleg a tanulói jogviszonynak a közoktatási törvény szerinti megszűnésével, ha a tanuló az iskolai tanulmányait 30 napon belül más szakképző iskolában sem tudja folytatni;

c) a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésével;

d) a tanuló halálával,

d) a gazdálkodó szervezet eltiltásával a gyakorlati képzésben való részvételtől.

(2) Az (1) bekezdés d) pontja alapján a tanulószerződés a gyakorlati képzésben való részvételtől eltiltó határozat jogerőre emelkedésének napjával, azonnali végrehajtás elrendelése esetén a határozat végrehajtásának napján szűnik meg.

(3) Ha a tanulószerződés az (1) bekezdés c) és d) pontja alapján szűnik meg, akkor az illetékes területi gazdasági kamara és a szakképző iskola köteles elősegíteni a tanuló további gyakorlati képzését.

35. § A tanulószerződés megszüntethető

a) közös megegyezéssel és

b) felmondással.

36. § A tanulószerződést a tanuló és a gazdálkodó szervezet csak közös megegyezéssel módosíthatja.

37. § (1) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződést akkor mondhatja fel, ha

a) a szakképző iskola a tanulót elégtelen tanulmányi eredmény miatt a képzési idő alatt másodszor utasította az évfolyam megismétlésére;

b) a tanuló a szakmai vizsga követelményeinek a vizsga megismétlésekor sem tesz eleget;

c) a tanuló a tanulószerződésben vállalt lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a tanulószerződés fenntartását lehetetlenné teszi.

(2) A gazdálkodó szervezet a tanulószerződést nem mondhatja fel

a) a tanuló betegsége időtartama alatt, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évig, gümőkóros megbetegedés esetén két évig;

b) üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén a táppénzre való jogosultság teljes ideje alatt;

c) a terhesség ideje alatt, továbbá a szülést követő hatodik hónap végéig.

38. § A tanuló a tanulószerződést az illetékes területi gazdasági kamarával történt egyeztetést követően indokolás nélkül bármikor felmondhatja.

39. § (1) A felmondást írásban kell közölni.

(2) A gazdálkodó szervezet a felmondást indokolni köteles. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valódiságát és okszerűségét a gazdálkodó szervezetnek kell bizonyítania.

(3) Felmondás esetén a tanulószerződés a felmondás közlését követő tizenötödik napon szűnik meg.

(4) A tanuló a felmondással szemben, a felmondás közlésétől számított tizenöt napon belül bírósághoz fordulhat.

(5) A keresetnek a felmondás végrehajtására - a 37. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban foglaltak kivételével - halasztó hatálya van.

40. § (1) A tanulószerződés megszűnéséről a gazdálkodó szervezetnek az illetékes területi gazdasági kamarát, illetőleg a tanuló szakmai elméleti képzését ellátó szakképző iskolát egyidejűleg értesítenie kell.

(2) A tanulószerződés megszűnésekor a gazdálkodó szervezet a tanuló részére - kérelmére - köteles igazolást kiállítani a gyakorlati képzésben eltöltött időről és a megszerzett gyakorlati ismeretekről.

40/A. § Kiskorú tanuló esetén a tanulószerződés megkötéséhez, a tanuló részéről történő felmondásához és módosításához be kell szerezni a szülő, illetőleg a gyám írásbeli hozzájárulását is.

IV. Fejezet

41. § (1) A tanulószerződés alapján gyakorlati képzésben részt vevő tanulót

a) tanévenként (évfolyamonként) legalább harminc nap oktatási szünet, továbbá azokban a tanévekben, amelyekben a tizenkilencedik életévét még nem tölti be, ezen felül további öt nap oktatási szünet;

b) a tanulmányokat befejező szakmai vizsga előtt a vizsgára való felkészülés céljára legalább tíz nap felkészülési idő illeti meg.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában biztosított felkészülési idő megilleti azt a tanulót is, akinek a gyakorlati képzése nem tanulószerződés alapján történik.

(3) Az oktatási szünetet a szakképző iskola oktatási szünetében lehetőleg egybefüggően kell kiadni.

(4) Ha a tanuló az utolsó évfolyamot követő első szakmai vizsgán eredményesen megfelelt, oktatási szünetre nem tarthat igényt.

(5) A felkészülési idő - függetlenül a szakmai vizsga sikerétől - egy ízben illeti meg a tanulót. A gazdálkodó szervezet a szakmai vizsga megismétlésekor is biztosíthat felkészülési időt. A felkészülési időt közvetlenül a szakmai vizsga előtt, a gyakorlati képzés idejének terhére kell kiadni.

42. § (1) A tanulószerződés alapján a tanulót a betegsége idejére - kivéve, ha a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatt nem tud részt venni a gyakorlati képzésben - naptári évenként tíz nap betegszabadság illeti meg a munkajogi szabályok szerint.

(2) A betegszabadság időtartamára a tanuló részére pénzbeli juttatásának hetvenöt százaléka jár.

(3) Az oktatási szünet, a felkészülési idő és a betegszabadság kiadásánál a heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat figyelmen kívül kell hagyni.

43. § A terhes, illetőleg szülő tanulót a munkajogi szabályok szerinti szülési szabadság illeti meg.

44. § (1) A tanulószerződés alapján a gazdálkodó szervezet a tanuló részére pénzbeli juttatást köteles fizetni.

(2) A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - 2001-ben a minimálbér legalább hét százaléka, 2002-ben a minimálbér hat százaléka. A pénzbeli juttatás évfolyamonkénti összegét a tanulószerződésben kell meghatározni.

(3) A tanuló pénzbeli juttatását utólag, a munkajogi szabályok figyelembevételével kell kifizetni.

(4) Ha a gyakorlati képzésre nem tanulószerződés alapján kerül sor, úgy a gyakorlati képzést szervező a tanulók munkájából keletkező bevételeinek meghatározott részét a tanulók rendszeres vagy esetenkénti díjazására használhatja fel. A díjazás feltételeit és mértékét a szakmai képzést folytató intézmény működési szabályzatában, illetve a gazdálkodó szervezettel kötött megállapodásban kell meghatározni.

45. § (1) A pénzbeli juttatás a tanulót a (3) bekezdésben foglaltak kivételével a 29. § (3) bekezdésében meghatározott időponttól kezdve a képzés teljes időtartamára - ideértve a tanulónak járó oktatási szünet időtartamát is - megilleti.

(2) Ha a tanulószerződés a tanév megkezdése után, hónap közben jön létre vagy szűnik meg, akkor a tanulót a pénzbeli juttatás időarányos része illeti meg.

(3) A tanuló betegsége idejére a társadalombiztosítási jogszabályok szerint táppénzre jogosult.

46. § (1) A tanuló részére járó pénzbeli juttatásából való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat, vagy a tanuló hozzájárulása alapján van helye.

(2) Az (1) bekezdés szerinti levonásra a munkabérből történő levonásra vonatkozó szabályok az irányadók.

47. § Jogalap nélküli kifizetés esetén a pénzbeli juttatást a tanulótól a munkajogi szabályok szerint lehet visszakövetelni.

48. § A tanulót a gyakorlati képzésével összefüggésben - a külön jogszabály rendelkezései szerint - kedvezményes étkeztetés, munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha), tisztálkodási eszköz, útiköltség-térítés, a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót ezen kívül az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára díjazás illeti meg.

V. Fejezet

49. § (1) A tanuló a tanulószerződésből eredő kötelezettségeinek vétkes megsértésével a gazdálkodó szervezetnek okozott kárt köteles megtéríteni.

(2) A gazdálkodó szervezet, ha a tanulót a gyakorlati képzésben való részvétel során kár éri, köteles azt megtéríteni.

50. § (1) A tanuló és a gazdálkodó szervezet kártérítési felelősségére tanulószerződés esetén - a (2) bekezdés kivételével - a munkajogi kártérítési felelősségi szabályok az irányadók.

(2) A tanuló a gazdálkodó szervezetnek gondatlanságból okozott kár értékének ötven százalékát köteles megtéríteni. A kártérítés mértéke azonban nem haladhatja meg a tanuló pénzbeli juttatásának egyhavi összegét.

51. § A tanulószerződéssel kapcsolatos jogviták elbírálása bíróság hatáskörébe tartozik.

ÖTÖDIK RÉSZ

52. § (1) Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben csak olyan személy vehet részt, aki a közoktatási törvényben előírt tankötelezettségének eleget tett.

(2) Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben részt vevővel a szakképzést folytató intézmény képzési szerződést köt.

(3) A képzési szerződésben meg kell határozni

a) a képzéssel megszerezhető szakképesítést, illetőleg az elsajátítandó ismereteket;

b) a képzés és a vizsga szervezésének formáját;

c) a képzés helyét, időtartamát és ütemezését;

d) a képzési díjat - ideértve a vizsgadíjat - és viselésének módját;

e) a részt vevő és a szakképzést folytató intézmény mulasztásának következményeit.

(4) A képzési szerződést írásban kell megkötni, amelyet a szakképzést folytató intézmény öt évig megőriz.

(5) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés indításáról, a képzéssel megszerezhető szakképesítésről, valamint a vizsga eredményéről a szakképzést folytató intézmény tájékoztatni köteles a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központot.

53. § (1) A külön törvényben meghatározott munkaerőfejlesztő és -képző központ (a továbbiakban: képző központ)

a) szakképzést folytat, szervez;

b) meghatározza az általa szervezett szakképzésben való részvétel feltételeit, az OKJ-ben meghatározott szakképesítések kivételével;

c) vállalkozói képzést folytat, tanácsadást és szolgáltatást nyújt;

d) közreműködik a szakképzést folytató intézmények szakembereinek továbbképzésében;

e) a szakképző iskola fenntartójával kötött megállapodás alapján részt vesz az iskolai rendszerű gyakorlati képzésben;

f) módszertani- és vizsgaközpontként működik;

g) munkaerőpiaci és pedagógiai szolgáltatásokat nyújt.

(2) A képző központ szakmai irányításának segítésére, a munkaerőpiac igényei és a regionális szakképzési szükségletek összehangolására a képző központot létesítő szervezetek felügyelő tanácsot hoznak létre, amelynek munkájában részt vesznek a területileg illetékes gazdasági kamarák képviselői is.

(3) A felügyelő tanács

a) javaslatot tesz a regionális munkaerőpiaci igények alapján a képző központ szakmai profiljára;

b) figyelemmel kíséri és értékeli a képző központ működését és gazdálkodását, erről tájékoztatja a létesítő szervezeteket és az illetékes munkaügyi tanácsot;

c) véleményezi a képző központ éves költségvetését.

HATODIK RÉSZ

54. § (1) A szakképző iskolában a szakmai elméleti és a szakképző iskolában szervezett gyakorlati képzés költségeit - a helyi önkormányzatok által fenntartott szakképző iskola tekintetében a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény előírásai figyelembevételével - az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja. Az egyéb gyakorlati képzés költségeit a 19-20. és a 28. §-okban, valamint a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a gyakorlati képzést szervező biztosítja.

(2) A szakképző iskolában folyó szakmai elméleti és gyakorlati képzés finanszírozásának részletes szabályait a közoktatási törvény tartalmazza.

(3) A gazdálkodó szervezetnek a gyakorlati képzéshez való hozzájárulási kötelezettségét a szakképzési hozzájárulásról és a Szakképzési Alapról szóló - többször módosított - 1988. évi XXIII. törvény szabályozza.

(4) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál szervezett gyakorlati képzés költségeit a szakképző iskola költségvetésében kell biztosítani.

(5) Az iskolarendszeren kívüli szakképzés költségeit a Munkaerőpiaci Alapból, a munkáltatók, illetőleg a résztvevők által befizetett összegekből kell finanszírozni.

HETEDIK RÉSZ

55. § (1) E törvény 1993. szeptember 1. napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)-(3) bekezdésekben, valamint az 56. §-ban foglalt kivételekkel - első ízben az ezt követően megkezdett szakképzésekre kell felmenő rendszerben alkalmazni.

(2) A szakképző iskolában a törvény rendelkezései szerint folyó szakképzést a közoktatási törvénnyel összhangban kell bevezetni.

(3) A szakképzési törvény hatálybalépése előtt megkezdett szakképzéseket még a beiskolázáskor hatályos rendelkezések szerint kell folytatni, illetőleg befejezni.

(4) A törvény előírásait a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek keretében folyó szakképzés, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozók tekintetében az eltérő sajátosságok figyelembevételével kell alkalmazni. A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek keretében munkakör betöltésére jogosító szakképesítésre irányuló szakképzés megkezdéséhez a szakképesítésért felelős miniszter engedélye szükséges.

56. § (1) A törvénynek a gazdasági kamarákra, továbbá a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzésre vonatkozó rendelkezéseit a gazdasági kamarák megalakulását követően kell alkalmazni.

(2) A tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzésre első ízben a gazdasági kamarák megalakulását követő tanévben kerülhet sor.

Vissza