VERSEIM, ÍRÁSAIM
*-*
Időkerék
Újra forog az időkerék – forognak a percek. Életünk a múltban zajlik, a jelenben éljük a múltat – percről-percre szinte pontosan ugyanazt, mint akkoron ott.
S igen. Már tudom mi fog történni! Pontról-pontra, percről-percre, óráról-órára pontosan.
Forog az időkerék, mintha egy régi film ismétlődne újra és újra megállás nélkül percről-percre, pontról-pontra ugyanazok a képek, hangok, emberek.
S közben pereg a homokóra, méri az időt mi hírtelen megáll pontosan ugyanúgy – nem számítva rá.
Majd egy lélegzetvédelmi szünet után mint egy őrült mókuskerék beindul ismét, s percről-percre ugyanaz a film pereg az élet végtelen körforgásaként.
S ez addig forog megállás nélkül, míg a filmhősök bele nem fáradnak az örökös hajtásba – s percről-percre, óráról-órára fogynak a szereplők…
*.*
A Tükör
Asztalomon áll egy ódon tükör, csillogó tekintetét már megviselte az idő. Itt-ott kopott s már-már alig lát, s alján tündököl egy fehér, picinyke virág.
S mily misztikum ez-kusza kis játék!... A homályból hírtelen egy arc bámul felém:
Tekintete kérdő,oly bizonytalanul zavart. Arca kissé fáradt de ifjúsága liliomszirma a ködös homályon át finoman, mégis tündöklően sugárzik.
Tekintete néha kitér előlem, alkalmanként pedig összeakad nézésünk.
Mily érdekes, fura telepátia ez.
Szeme fáradtkás, csüggedt...
Tudja-tudom mi bántja s válaszom az, mi a tükörképet életben tartja...
Hmm-a szembesülés önmagaddal bizony néha ijesztő dolog. Mikor úgy érzed erőd fogyóban,menj oda a kopott kis tükörhöz...
Vajon ki vagy te?!
Egy homályos, kusza, zavaros kép, vagy egy fehér picinyke liliomvirág a tükör tetején...