A
száradó fa összehúzódik, görbül,
vetemedik,
alakja változik. A szorosan
illesztett
parkettalécek ezért
elmozdulnak,
s ez gyenge hanggal
jár,
pattogást, ropogást okoz. Nappal
a
környezet zaja miatt ezt nem
halljuk.
Éjjel azonban, amikor nyugalom,
csend
van, a gyengébb hangokat
is
észleljük. Néma csend van
-
szoktuk mondani, ha amúgy
istenigazában
csend van. Pedig a
csönd
nem néma, és főleg nem süket.
Éppen
ellenkezőleg: a csöndet
hangokról
érzékeljük. Ha csendes
estéken
hallani a tücsök cirpelését,
amit
a nappali zaj elnyom, ha a
messzi
távolban elbődülő hajóduda
hangja
odaszűrődik hozzánk, tudjuk,
érezzük,
hogy csend van, hallgat
minden,
ami egyébként lármázni
szokott.
Így vagyunk az erdőben
az
állatok neszezésével, a mezőn a
bogarak
zümmögésével, a madarak
sokféle
csivitelésével. Abból, hogy
halljuk
őket, érzékeljük a csendet.
Az
éjszakai csendben halljuk meg
csupán
a parketta ropogását
is.