A
ruhaszövet szálainak keresztezésénél
apró,
szemmel nem látható
lyukacskák
vannak. Ha a sarat nedvesen
keféljük,
a kefe szőrével beletömködjük
a
sarat ezekbe a lyukakba.
De
bemegy a szövet fonalainak
szálacskái közé is,
úgyhogy később
már
nagyon nehéz eltávolítani.
A
sár különben csak a felülethez
tapad,
szárazon majdnem egészben
lejön.
A
víz a legtöbb anyaghoz erősen
tapad.
Így például az edény falához
is.
Ezért marad az edény is vizes, ha
kiöntjük
belőle, és marad a kezünk
is
vizes, ha a vízből kivesszük.
A
nedves homok is ráragad a lábadra,
kezedre,
de amint megszárad,
lepereg.
Így áll a dolog a sárral is.
A
megszáradt, szétporladó földet az
utolsó
szemig könnyű lekefélni a
szövet
felületéről, de kikefélni a
szövet
szálai közül és rostjaiból már
szinte
lehetetlen.