Témakörök Tartalom:   Hogyan csinálják a térképet? Régen nehéz mesterség volt a térképkészítés. Lerajzolták a tájat, az utakat, folyókat, a hegyeket, a településeket, a városokat, a tengerek partvonalát, a tavakat, megjelölték az erdőket, mezőket - úgy, ahogyan bejárva megismerték, távolról látták. Később a képek részleteit elhagyták, csak az alapvonalakat rajzolták meg, és jeleket használtak a tájban található tárgyak, ún. tereptárgyak jelölésére. Így a térkép egyszerűsödött, és áttekinthetőbb lett. Még később mérések, számítások alapján arányos kicsinyítéssel rajzolták a térképeket. Ügyeltek, hogy a térképrajzon a dombok, hegyek meredekségét, a tereptárgyak helyzetét, távolságaikat és irányaikat a valóságot tükröző módon ábrázolják. Ezért lépésről lépésre felmérték. A térkép csak akkor jó, csak akkor használható, ha méretarányos. Ez annyit jelent, hogy ami a valóságban, mondjuk, 100 000 cm, az a térképen 1 vagy 10 cm. Különben torzít a térkép, nem lehet rajta tájékozódni. Ma már a fényképezés segítségével készítik a térképeket. A térképészek a méretnek megfelelő hálót rajzolnak, és előírják, hogy a háló sűrűségének megfelelően milyen magasságból kell a fényképet készíteni. Utána már csak a hálónak megfelelően össze kell állítani az egyes részletképekből az egész feltérképezett területet. A nagyszerű az, hogy így nemcsak sík, hanem domborzati térkép is készíthető, sőt ilyen felvételekkel megmérhető például salakdombok köbtartalma vagy olyan kisebb halmoké, amelyeket el kell hordani, ha nagy építkezéshez sík terep szükséges. A repülés és a fényképezés forradalmasította a térképészetet.