Mert
az ugatás a kutya "beszéde".
A
liba gágog, a kacsa hápog, a kakas
kukorékol,
a marha bőg, a juh béget
és
így tovább, minden állatnak jellegzetes
a
hangja. Erről ismerik
meg
egymást akkor is, ha nem látják
egymást,
illetve ha nem árulkodik
éles
szaglásuk. A magasabb rendű
állatok
(madarak, emlősök)
hangjából
sok minden felismerhető,
így
a kutyáéból is.
Ugat,
hogy
észrevétesse magát: a
gazdájával,
a másik kutyával, az
idegennel,
ha mérges, ha figyelmeztetni
akar.
Csahol,
ha
dühös, de
tehetetlen:
rohan egy kocsi után, de
nem
tudja elérni; fenekedik valakire,
aki
a kerítésen kívül van, és nem
ijed
meg tőle; valaki bejön az udvarra,
ő
meg van kötve, és nem éri
el.
Nyuszit,
ha
fél, vagy fáj valamije.
Vonít,
ha
ismeretlen és ezért félelmes jelenséggel
van dolga: ha telihold van,
ha fúj a szél, és elviszi a
szagokat,
ha kutyák szagát hozza a
szél,
de ő be van zárva, és nem tud
kimenni.
Vakkant,
ha
jól érzi magát,
és
ennek tanújelét akarja adni,
például
ha a gazdája simogatja. Morog,
ha
támadásra készül.