|
A kézben cipelt aktatáska félrehúzza
a
vállat, meggörbíti a gerincet.
Sok
későbbi csigolyabetegségnek
itt
a gyökere. A hátitáska kényelmes,
egészséges,
tehát nem lehet
elavult.
Nemhiába
a gerinc a test fő tartóoszlopa,
fejlődése
csak akkor fejeződik
be,
amikor az egész ember
kifejlődött.
Ez abból áll, hogy mindenütt
megcsontosodnak
a csigolyák,
tehát
szilárddá válnak. Mindaddig
a
gerinc csigolyái rugalmas,
még
nem elég kemény anyagból állanak,
és
csapocskák nyúlnak egy
még
kevés meszet tartalmazó rugalmas
csontállományba.
A kamasz
bármennyire
megnő, izmosodik is,
nem
bír el olyan súlyt, mint a felnőtt.
Nem
is ajánlatos, hogy ilyent
emelgessen,
mert a gerince láthatja
kárát.
Kirándulásnál is a
hátizsákot |
úgy
kell megpakolni, hogy ne kelljen
előrehajolnia
annak, aki viszi,
hanem
a súly a derekára támaszkodjék.
Az
iskolakönyvekkel tömött
nehéz
aktatáska cipelése elferdíti
a
gerincet, eltorzítja a csípőt!
A
hátitáska egyenletesen terheli a
testet,
ezért egészségesebb!
A
fél kézben cipelt táskánál valamivel
különb
a válltáska. De az sem
az
igazi. Annak érdekében, hogy a
szíj
le ne csússzék a vállról, gazdája
állandóan
felhúzott vállal jár, ami
fölöslegesen
megterheli az izmokat,
és
eltorzítja a testtartást. Mivel a
teher
így is egyik oldalt terheli, az
ellenkező
csípőt a gyerek önkéntelenül
kitolja
egyensúlyozásképpen.
Ettől
megint a gerinc ferdül el.
Nem
annyira, mint a félkezes cipekedéstől,
de
mégis. Egyszóval:
nincs
párja a jó öreg hátitáskának,
amely
- nagyon helyesen - megint
divatba
jött.
|