Terjedelménél és irodalmi kvalitásainál fogva is legjelentősebb nyelvemlékkódexünk egy prédikáció- és legendagyűjtemény. Szerzője, feltehetően a lövöldi (Városlőd) karthauzi kolostor szerzetese, Karthauzi Névtelenként vonult be irodalomtörténetünkbe. Gazdag forrásanyagát, melyek között Guillermus Parisiensis postillái, Temesvári Pelbárt sermoi és különféle szerzetesrendek legendáskönyvei egyaránt szerepelnek, kitűnő stílusérzékkel formálta műegésszé. A kódex nevét első ismertetőjéről, Érdy Jánosról kapta; ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
 Az Érdy-kódex a legnagyobb magyar legendagyűjtemény s egyben a legterjedelmesebb magyar nyelvemlék. Közepes fólió méretű papírkódex, legnagyobbrészt folyóírással, kisebbrészt a fejezetek és darabok címeiben, illetve az episztolákban nagybetűkkel írva. Teljes egészében egyetlen kéz munkája, leírója egy ismeretlen karthausi szerzetes lehetett, aki az utolsó sor tanúsága szerint 1527-ben, Szent Kelemen napján, azaz november 23-án fejezte be művét. A nyelvemlék értékét az a körülmény is emeli, hogy ez az egyetlen irodalmi emlék, ami a magyar karthausiaktól – a „néma barátoktól” – fennmaradt. Tartalma tulajdonképp prédikációk az egész évre, azonban egy részében az egyházi év kilencven főbb szentjének legendáit is magában foglalja, s különösen érdekes azért is, mert a magyar egyházban különösen tisztelt szentek legendáit elbeszéli.

 Az Érdy-kódexről a száz évvel ezelőtti Pallas Nagy Lexkonában ezt találjuk: "A legterjedelmesebb régi magyar nyelvemlék s a legbecsesebbek egyike. 1527-ből való. Irója nem volt puszta másoló, hanem itt-ott a másolt részek közé máshonnan iktatott egyes darabokat. E kódex evangéliumok és episztolák mellett legendákat is foglal magában s köztük az összes magyar szentek legendáit, s ezek jobbára a hires Pelbárt, temesvári barát latin szent beszédei után vannak dolgozva. A magyar szentek a következők: sz. László, sz. István, Remete Szűz, sz. Pál, sz. Erzsébet, sz. Imre, sz. Gellért. Ezeknek legendáit már Toldy Ferenc kiadta 1859. Magyar szentek élete cimű gyüjteményében; az egész kódexet csak 1876-ban tette közzé Volf György két kötetben, az Akadémia Nyelvemléktár c. gyüjteményében. A kéziratot a Nemzeti Muzeum könyvtára őrzi. A nyelvészre nézve különösen növeli a kódex becsét a következetes, szabályos helyesirás, mely akkori nyelvemlékeinkben ritkítja párját (egészen hasonló helyesirása van a Jordánszky-kódexnek is, mellyel különben is sok közössége van az Érdy-kódexnek). A kódexet Érdyről nevezték el, ki először ismertette 1834. s közölte belőle sz. László király legendáját."

...