1990.02.28

Ekkor születtem egy kisvárosban, Fejér megyében. Nagyon kicsi baba voltam, mindössze 2300 gramm. Gyorsan nõttem, mára 175 cm. és 60 kg. lettem. Életem egészen 1996 szeptember 1.-ig jó volt, ugyanis ekkor telepedett rám egy démon, aminek sok neve van, egyes kultúrákban iskolának hívják. Én, mint naiv kiselsõs boldog voltam, hogy végrebeülhetek az iskolapadba és hallgathatom tanáraim szavait. Véleményem gyorsan megváltozott, rájöttem, hogy iskolásnak lenni nem is olyan jó, mert túl sok kötöttségeel jár. Ezt fõleg 2. osztályban éreztem, amikor elkezdtem zenét tanulni. Bár már elsõ évben abba akartam hagyni, szüleim nem engedték, így most, az alpfokú vizsga (és 6 évnyi tanulás) után belátom, igazuk volt. Bár a zenét megszerettem, a tanulást az évek alatt egyre jobban megutáltam, nincs hozzá elég szorgalmam, türelmem. Talán az, hogy nem voltam nagyon jó tanuló (tanulmány átlagom 4,3 körül mozgott) nem csak az én hibám... talán majd gimiben jobb lesz. Talán... Hobbim az olvasás, számítógép és a zene. Sajnos az elsõ kettõ nem igazán tesz jót a szemnek, ezért bizonyos esetekben kénytelen vagyok szemüveget viselni.