Ezutóbbi miatt háromszor voltam bent a Főiskolán programbemutatáson. Egy ilyen programbemutatás úgy zajlik, hogy vizsgaidőpont van, és odamegy apraja-nagyja, levelezős- nappalis, és ki vizsgázik, ki programbemutat. Az igazi hardcore arcok mindkettőt. Amilyen a szerencse, mindig úgy jött ki, hogy énmarha odamentem 14:00-ra, és legutolsóként meg sorrakerültem. 19:30-kor általában már el is jöttem.
Most harmadjára sikerült végre letudni. Rendberaktam minden előzetes, és utólagos dokumentációt a programhoz, és egy vizsgába is belevágtam.

Pirospont volt, hogy LaTeX-ben szerkesztettem meg nagyjából minden szöveges dolgot, amit be kellett adni, a fejlesztői dokumentációt meg megcsináltattam a Javadoc-kal. Azt hittem, meg is kapom érte a letolást, de ez is jó pontnak számított, mint kiderült.

A program maga elég komoly lett, végül olyan 700 sor lett a konkrét kód, amit magam írtam. Ebben volt három módszer, ami a megoldást megkeresi, és a járulékos dolgok, amik úgyszintén nem elhanyagolhatóak. Megszenvedtem vele rendesen. Ezerforintos órabérben szép summa lenne.
Olyan szépen lehet Java-ban termelni, arra jöttem rá. Semmi művészet, semmi hack-elés, csak lapátolsz, lapátolsz, és kész. Persze a NetBeans legenerálja a program azon részeit, amit úgyis csak elrontanék, meg ad remek GUI-szerkesztőt, ezzel sem kell már szöszmötölni.

A kis mumus az csak egy lett-mumus. Mármint nem Lettországból származik, hanem mumus lett. Nem volt az, de azzá vált. Elsőre tanultam rá olyan három órát, és lazán meglett a kettes. Ezt a Tanárúr javaslatára nem írattam be, mert tényleg értettem az anyagot, csak kicsit több időt kellet volna még beletennem. Így jelentkeztem a következő vizsgalkalomra, és tanultam is bőven.

Ó, a hatványsorokat minek tanuljam, az csak úgy ottmaradt az előző félévről, meg olyan izé téma. Nemtetszik. Lapozzunk, úgyse lesz…
Egyszerű integrálok? Á, hát azt már tudom, megtanultam gyakorlatra, meg vizsgán úgyse lesz. Ott van a Rolle-tétel, meg a Lagrange-tétel. Gyönyörűek, tényleg. Az biztos lesz, az milyen jó már? Nagyon szépek, valahogy tetszik a pofonegyszerűségük. Olyan, mintha én is ki tudtam volna találni. Elneveztem volna kolbász-tétetlnek, vagy macsakarúgjameg-tételnek, csak úgy poénból, hogy legyen ilyen is, de ez már mellékszál.

Mint azt már kitaláltátok, a hatványsorokról, és az alapintegrálokról kellett volna írni. Valamit összeszenvedtem, nagynehezen meglett a hármas. De ez még a legkisebb dolog.
Namost, ez azt hiszem, a kedvenc vizsgám volt valaha. Sohasem röhögtem még vinnyogva vizsgaírás közben. Komolyan. Vinnyogva.
A Tanárúr olyan műgonddal tudja ízlelgetni a helyzet komikumát. Röhögtünk, mint az állat. Nem írom le a sztorit, mert nem kell az ide, de élőben majd elmesélem, ha kéred. Lehet, hogy akkor is, ha nem kéred.
(Leírni úgysem tudnám jól, meg hosszú lenne, el sem olvasnád.)
Az ilyen dolgok miatt fog veszettül hiányozni a Főiskola.

Szóval, a két mumus kinyírva, elcseszett egy félév ez. Lesz egy vacak átlagom, csupa kettest szereztem. Így jött ki, nem tudok már mit tenni. Sokat vállaltam. Szerintem nem is lesz meg az átlagom a demonstrátori pályázathoz.

Most ott állok, hogy össze kell kalapálnom egy jó kis pdf-be, hogy mit haladtam a szakdolgozatommal, és be kell mutatni a cégnek. Valószínű, hogy el is kell csattogni Debrecenbe, de úgyis szeretek utazni. Ha ezt letudom, vége is a félévnek.
Rohadtul nehéz volt, elmondhatom.

Most kapkodok a fejemhez, egy félév hátra, ami nem is tűnik már olyan vészesnek, pedig biztos az lesz, szokás szerint. Aztán az a faramuci helyzet fog előállni, hogy egy megcsúszott tárgy miatt be kell járnom egy plusz félévre. Ez olyannyira igénytelen egy szituáció lesz, hogy valamit kiudvarolok majd a Tanulmányi Osztályból, valami jó kis megoldás félét. Nem akarok egy nyavajás tárgy miatt vacakolni.

Amit mellegsleg megtanultam, míg kotortam a kódokat, meg a doksikat, és előkészítettem a környezetet, azok a következők:
Nem kell összemocskolni a rendszert make install-lal, mert semmivel sem kerül több időbe, mint szabványos deb csomagot készíteni.
Egyszerűen fel kell telepíteni ami kell, hogy húzza a függőségeit -esetünkben a WxWidgets, és a WxMaxima-, majd pontosan ezeket eltávolítani, és a módosított forrásból deb-et csinálni, és lehető legkényelmesebb módon feltelepíteni ezeket.
Repót kikerülni rossz dolog.

Másrészt,
komoly dolog egy ilyenbe megpróbálni beleszállni zöld füllel. Az érdemi munkát rengeteg kutatás, alapvetés, triviális dologok megtanulása előzi meg. Mindez szépen látszik abban, hogy ezeddig egy sor kód nem született, vagy módosult. Mégsem nevezném szájkaratének az eddigieket, mert rengeteget tanultam, tapasztaltam eddig is. A lényeg, haladok, és előre.
Ez jó.

A környezet változásáról.
Mint sejthető a fentiekből, beálltam a main stream-be, Ubuntu-ra váltottam. A Gentoo elment egy olyan irányba, amibe én már nem akarok menni. A régi kedves Gentársak hiába mondják, hogy semmi változás, de ha megnézzük, hanyatlás van. Apró kis lakmuszok mutatják ezt, mint a vezetőség teljes passzivitása, alapítványi gondok, és a többi.
Mindemellet a működést is összevissza kavarják, és elveszti lassan a Gentoo minden tulajdonságát, ami régebben előnye volt.
Ha az ember félreteszi a forradalmi hevületét, akkor látja mindezt. Nem tudok már bízni a Gentoo-ban, elválnak útjaink. Időlegesen biztosan.
A KDE-t is próbálgattam, az új 4-es sorozatot, és a már említett a forradalmi hévet elrakva azt kell látnia az szemlélőnek, hogy a stabilnak mondott 4.2 instabil, és bugware, és feature-szegény, kiforratlan, megkockáztatom, rosszul kitalált, túl nagyot akar lépni. Nem jó.
Szép, okos, de még nem jó. Nem temetném, de sok idő míg ki lehet engeni egyedül az utcára.

Nem szerettem az Ubuntu indulásakor az elvet, amit követ.
Most ott tartok, hogy valahogy én is arra kavarodtam, amerre az Ubuntu annakidején indult. Annakidején úgy véltem, elkorcsosítja a opensource világot rengeteg bepumpált pénz, de tévedtem. Míg az Ubuntu szépen lassan fejlődget, okosodik, sok disztró stagnál, semmi újat nem hoz, csak az elvárhatót.

Remélhetőleg hamarost jelentkezek valami fejleménnyel Wx ügyben, elfoglaltságomtól függően.

A másik probléma az, hogy szintén a wxWidgets alapú programok esetén Windows-on van zárójel kiemelés, Linux-on meg nincs. (Illetve, hogy pontos legyek, a kiemelés a wxMaxima dolga, a zárójelek színezésével van a gond, ami a wxWidgets hibája.) Hogy miért? Nyúlért. Nem értem. Túrtam a kódot, túrtam a kódot, és nem, és nem. Nincs. Valószínű valami Linux jellegzetesség lesz. Ehhez kell ám a szakértelem, és a rutin. Az egyik wxW függvény egyszerűen nem úgy működik, ahogy kéne.
De ez is pihen most, sajnos. Pihen, de nem lesz elfelejtve.
Írok, amint fejlemény van. Hetek, talán hónapok kérdése, ha a vizsgaidőszak is a nyakamra esik.

Megvan tehát a program, ki tudom nyerni a fordítandó string-eket .po-ba, ezt tudom konvertálni .mo-ba.
Ami hátra van, az a locale-ok kezelése a programban, és a katalógusok betöltése(.mo), és használta. Jelen pillanatban ez meg eleg ködös, de a kövekező nekifutásra remélem összehozom. Igazából elég kevés a példakód, a dokumentáció sem magyarázza agyon a dolgokat. A php.net még mindig irányadó lehet, online-dokumentáció terén, remek leírásokkal, és sok példakóddal.
Itt van a fejemeben minden, ami kell a megoldáshoz, de valahogy nem áll össze.
Holnapra megérik biztosan.

(A mai kutakodás vicces tanulsága, az i18n, és a l10n varázsszavak megfejtése volt. Évek óta itt voltak előttem, használtam őket, de mindig ott dolgozott bennem, hogy mi a fenét jelenthetnek. Nos, a gettext doksiból véletleten kiderült. Az internationaliztion 18 karakter, a localization meg 10, úgyhogy lusták vagyunk leírni. Meghagyjuk az első, és az utolsó karaktert, és közéírjuk az adott számot. Az emberi találékonyságnál csak a lustaság ölt nagyobb méreteket.)

Előzmények:
A wxWidgets projekt, I.-rész

Aki idáig eljutott az olvasással, annak gratulálok. Nem lehetett könnyű végigolvasni. Főleg, hogy fáradtan nincs erőm értelmesen fogalmazni, csak hablatyolok. Főleg, hogy olyan témáról írtam, ami rajtam kívül nem sokakat érint, és érdekel.
And now, for something completely different.
Könnyedebb témák, mindennapok.
Megkezdtem a bicajszezont, ha megfelelő idő lesz, holnap azzal megyek suliba. 300 felett a gázolaj a legolcsóbb kimérésnél is, inkább tekerek.
Tegnap mentem ki egy kicsit, egy tizest belehajtottam, és majd szét akart robbani a fejem, mert nem találtam egy jó sapkát, így egy az egyben hűtött a szél. Nem volt a legszebb élmény, kínlódtam rendesen.

Jött a suliba egy srác, Debrecenből menekült ide PTI-re.
Összehaverkodtunk, mert mellettem ült, mindenfélét kérdezett, mert semmit nem tudott itt újoncként. Kiderült, hogy linuxjúzer ő is, és olyan geek, mint én. Azóta állandóan eszmecsere mindenféle geek dolgokról, igazán jó társaság, szimpatikus fickó. Végre nem csak arról lehet beszégetni a csoptárssakkal, hogy kinek mennyivel jön a torrent, meg milyen játék, mennyi fps-sel fut.

Valamelyik nap jó ég volt, kimentünk csillagászni. Láttam egy műhold-átvonulást, elég komoly volt, csak lestem. Szép fényes, egyenletesen, és igen gyorsan mozgott, majd elhalványult. Igazi, “whoa”, élmény. Talán Iridium műhold volt, azok ilyen fényesek. Óriási fényvisszaverő antennái, vagy napkollektorai vannak, és pont jó szögben állnak. Ki is lehet ezt nyomozni, hogy mikor merre csillannak be, de nekem véletlen jött össze. Van erre valahol egy oldal is, meg program, ami megmondja, mikor es hol lehet látni.
Itt egy pár videó, vannak igen jók.
Mostmár össze lehet párosítani a Nikont a távcsővel, így tulajdonképpen lett egy 900-as teleobjektívem, ami azért elég durva. Najó, nem az enyém, de néha majd elkérem, mert kár volna kihagyni. Jó, ez egy csillagászati távcső, nem fotóobjektív, de hellyel-közzel használható. Nem praktikus, mert nincs rajta fogantyú, mint a nagy teléken, de valahogy majd kipróbálom kézből mindenképp, mert óriási lehetőség. Állvány csak csillagászati van hozzá, az meg ugye ilyen “hülye” pályán mozog, ami a csillagászoknak kell. Nem értek hozzá. Sajnos.
Csak példaként, egy 800-as tele. Nehéz elolvasni egy kicsit a számot. És ez egy olcsó Sigma. Nem rossz, csak nem a legjobb. És nem is 900-as.
Szóval, remek kis lehetőség, egy ilyen szörnyet kipróbálni.

Ennyi kábé, van mivel foglalkoznom, rövid a nap, és ez jó. És a nyelvtanfolyás még el sem kezdődött.
Még így is minden második gondolatom tudjátok-kin jár.

Most aztán meg szunya, mert kicsit kivagyok, ilyen ez a hetfő. Sűrű egy nap. Főleg így, hogy van ez a programozós dolog. Jóleső fáradtsággal teszek be néhány Futurama-t.
Reggelre 11 fok, napsütés rendel.