Somogyi András blogja » zene

Információt csöpögtetek

Andris — Mon, 22 Dec 2008 20:55:51 +0000

Mint a múltkor írtam, körvonalazódik valami nagyon érdekes, és fasza dolog.
Ezzel lesz kapcsolatban.

Ennyit csöpögtettem. Lehet, hogy holnap is fogok. Sőt, tudod mit? Biztos fogok, gyere majd, reggel megírom.

( A plurkerek már tudnak majdnem mindent, meg akikkel találkozgattam mostanában, nekik mondom, nem ér súgni. )

Update: Tulajdonképpen tök hülye vagyok, mert a múltkor már mindent elárultam. Basszus, jobb lett volna adagolni, aztan ha megvan, akkor kitrombitálni. Mindegy, cserébe holnap nem mondok semmi újat.

Néhány dolog egy koncertfelvétel kapcsán. Level 42 - Running in the Family

Andris — Wed, 03 Dec 2008 12:55:00 +0000

Megint zenei okosokodás lesz, nem tudom, mennyire érdekes ez, de nekem remek tapasztalatok zenei művelődésem(nem) rögös(nem) útján.
Érdemes most elindítani a felvételt, had szóljon, míg olvasod.

Akkor a néhány dolog…

Létezik minőségi koncertfelvétel. Ehhez persze ajánlott egy közepes hifi, vagy egy jobb füles. Notihangszótó nem játszik.
Azonban a Jamo-n odacsap, elmondhatom. Nemhogy maga a felvétel remekül szól, még a Youtube-ra is olyan formában került fel, hogy le a kalappal.
Ha megnézzük a többi “lájv”-nak mondott Level 42 felvételt, akkor kiderül hamar, ennek a videónak az ismeretében, hogy mennyire “lájv”-ok. Itt szépen meglátszik, hogy végigszleppelni egy számot, meg bájologva, táncikálva énekelni nem lehet. Szenved a fickó rendesen. Koncentrál. Szerintem tiszteletreméltóbb így előadni valamit. A többi felvétel jórészt vállalhatatlan, de mentségükre szóljon, hogy 80-as évek volt.
Ha már itt járunk, kicsit keretkítenem kell sarkos véleményem a 80-as évek populáris zenéjéről. Ez a szám zseniális, és minőségi. Értékes darab. Felejtsük el a Modern Talkingot, meg Boy Georgot-ot is, valami veszedelmes gyorsan. Nekem mától EZ jut az eszembe születésem évtizedének popzenéjéről.
Szeretnék így bőgőzni. Szeretnék így énekelni. Így együtt meg főleg.

Frissült a Flikkerem, tettem fel az Al Di Meolaról, meg népi zenekaráról pofalemezeket

Andris — Mon, 24 Nov 2008 18:36:44 +0000

Al Di Meola egy unalmas fickó.
Nincs rajta semmi fotóznivaló, se látnivaló. Egy szerény, de nagyon büszkén vigyorogni tudó italoamerikai faszi, aki kegyetlen jól gitározik. És nem kell sorolni, milyen akkord, milyen lefogás, meg mifajta gitáron játszik, nem is tudom. Nem számít, egyszerűen jó hallgatni, szórakoztató, de okos, és működő játszottak. Én meg nem mondom már a többi zenész nevét, de persze ők is nagyon jók voltak. Nekem különösen tetszett a harmonikás fickó játéka, és éneke, ami olyan jazzos értelmetlenség volt, de így volt kitalálva, így volt jó.
Mint a hamarosan bereklámozandó szettből látszani is fog, szerettem fotózni is, nem csak hallgatni.
Mindjárt felújítom itt jobboldalt a linkesdobozt, mikor olvasod talán már kész is. Beteszem oda a Flikkerem linkjét, de álljon itt is.

Szúrok ide egypárat, csak úgy kedvcsinálónak a koncertről.

Na, mivan?

Mélyen

Hol is jártam?

Újabb fotók kerültek fel

Andris — Wed, 20 Feb 2008 20:19:44 +0000

A múlt hétvégén készültek, a Rock Inn-ben lépett fel a The S.E.F. Ha nem lenne tiszta azt rövidíti, hogy “Special Elite Force”. Annakidején, majdnem ZOMG lett a banda neve, vagy mi, ennek fényében nem is olyan meredek a S.E.F név.
Szóval, jó sötét volt, egy reflektor világította a színpadot, és elég hülyén oszlott el a fénye, hát, kihoztam, amit lehetett. A vaku felejtős volt, hiszen csak ilyen kékes masszát eredményezett, köszönhetően a cigarettafüstnek. Így, maradt az 1600-as érzékenység, 1/125 záridő. Áh, mindegy, akit érdekel, az EXIF adatokat bennehagytam a jpg-kben, ki tudja olvasni. Legalábbis remélem, hogy benne hagytam. Általában benne szoktam.
Több fotó is készült, de ezekkel foglalkoztam először, gondoltam legyen egy ilyen szett, konkrétan a koncertről, a többi fotót majd színesre “hívom elő”, az lesz a fun kategória, hamarosan jön! Haveri csoportkép, meg sörivás, csocsózás, vigyorgás, ilyesmi.
Ez a válogatás meg ilyen koncepciózus. Remelém, tetszik majd valakinek ez az trash-, old-school-, vacakfotó-hangulat.

(Szóval, nem sikerült rájönnöm, hogyan kell hozzacsatolni a galériát a poszthoz, úgyhogy jobb felül kéne kattintani rá, a főoldalon, vagy ide.)

Elkezdődött a negyedik félév

Andris — Wed, 06 Feb 2008 21:19:52 +0000

Holnap le is tudom az első hetét. Van egy csomó hülye tárgyam, amit csak a kreditek miatt vettem fel, de azért a Zöldséghajtatást, meg a hasonló marhaságokat nem vettem fel, mint a sok hülye, akit majd ugyis ledobálnak a szakidegen tárgyakról. Mindenesetre, sok sikert nekik.

Nem is tudom, mi hajt Titeket arra, hogy ezt a blogot olvassátok…
Nincs semmi középpontja, nem szól semmi kiemelt témáról, ritkán frissül, akkor sem sokat.
Most is MySQL-t kéne felkonfigolnom, de nem megy ideiglenesen a Gentoo Wiki, úgyhogy ez most pihen. Úgysem volt kedvem hozzá igazán. Inkább írok. Figyelted az í betűt? Sikerült megtalálni. altgr+i, illetve altgr+j. Remek.
Matekos tárgyam alig lesz ebben a félévben, de lesz Számításelmélet, ami izgalmasnak, és nehéznek ígérkezik. Turing-gép, RAM-gép, Pokol-gép, lesz minden.
Aztán ott lesz a Programozási környezetek, C#(szí-sárp)-ot fogunk tanulni. Ki kell nyomoznom, hogyan lehet ezt a nyelvet, illetve a .NET-et Linux alatt megoldani, ha meg lehet egyáltalán. Ha jól sejtem, meg. Annyi dologról próbáltak már lebeszélni, hogy így nem megy, meg úgy nem megy, aztán meg mégis. Biztos vagyok benne, hogy megoldható. Főleg, hogy tudomásom szerint Java konkurrensnek szánja a PiciPuha Zsarnokgyík, ami ugye platformfüggetlenségéről híres, nevezetes, és sikeres.
Kíváncsi leszek.
Az utóbbi idők legnagyobb dobása a PiciPuhától, akár még izgalmas is lehet. Aztán majd kiderül, hogy hány, és mekkora töke van a menyasszonynak. Jó lenne megismerni a Visula Studio-t is, elvileg, a hamarosan lejáró Campus szerződésben benne van ez is. Ki kéne próbálni, milyen MS termékekkel MS oprendszerre fejleszteni.
Ha már itt járok, tán megemlítem, hogy mennyire felesleges aggódni a Campus halála miatt. Hiller elvtárs megoldja majd, nem kell felni. Újabb 25 milliárd pattan a PiciPuha zsebébe.
Ahogy hallom, egy bizonyos másik párt, aminek nevét meg nem vagyok hajlandó ideírni, 5 milliárdos szerződést akar megcsinálni Open Source beszállítókkal. Jó lenne. Egy kicsit nőnének a szememben ezek a nyakkendős anarchisták. De csak annyit, hogy elérjék a béka seggét.

Elkanyarodtam.
De ha már politika… Észrevette valaki, hogy teljesen véletlenül, szépen egyenként elszakítják, vagy valamilyen más módon megszüntetik a vonalakat a Szuezi-csatornában?
Volt az első…
Egyiptom kiesett egy pár órácskára az Internetből, sebaj. A másodikról nem hallottam, aztán a mikor már a harmadik kábelről jött a hír a Slashdot-on, akkor esett le az egész mocskos hazudozás, maszatolás, ami megint megy. Szép lassan tökvéletlen megtalálták a -az egyiptomi források szerint nem létező- hajók azokat a kábeleket, amiket el kellet szakítani. Srááácok, tényleg ennyi próbálkozásba tellet, vagy csak szórakoztok ott a Pentagonban? Pénteken az ötödiket sikerült eltalálni. Eddig évek alatt egyet sem szakítottak el, most két alatt ötöt. Nevetséges ez az egész.
Ki találja ki, melyik ország szakadt le az Internetról, hm?
Úúgyvan. Irán.
Itt szépen látszik jelen pillanatban, 2008 Február 6.-án, hogy az iráni fő router 100% packetlossal érhető el, azaz sehogyse. Nincs kanóc az Internet, és Irán közt. (Frissülő adatok, lehet, hogy már változik a helyzet, mikor olvasod.)

Visszatérve a sulihoz, tanulok majd még Delphi-t is, nagyon örülök neki. Annakidején már vizsgáztam belőle. Bementem a vizsgára, másfél óra volt rá. Egy óra alatt megtanultam, negyedóra alatt megírtam, és be is adtam. Ötös. Szerdán ennyi lesz, reggeltől tizenegyig Dephi. Nagyszerű. Viszem a saját gépem, van rajta Simpsons, ülök a hátsó sorba.

Ami viszont ennél komolyabb rossz hír, az az, hogy az egyik kedvenc tanárom itthagyott minket, a DE-re ment tanítani, ahogy a pletykákat hallom.
Francba is, de fog hiánynozi, hogy “hihető ez?”, meg a szemlesütve elmondott kicsinek tűnő, ám belegondolva egy kis gógyival, nagyon súlyos poénok.
Kár, mert remek tanár, türelmes, alapos, precíz volt velünk. Aki nem akarta, az nem értette csak meg az anyagot nála. Vizsgaidőszak utolsó előtti napján még bent volt, az első tanítási nap már nem. Azt mondják, mindenkit meglepett, hirtelen lépett. Nem mondom, meg tudom érteni, egyébként.
Azt hiszem, a szimpátia nem volt kölcsönös köztünk, de én így is kedveltem a tanárurat.
Viszlát, sok sikert, K.Á.!

A minap korán kellet volna keljek, és mivel korán kell kelni, aludni kéne, tehát nem tudok, így meghalgattam Norah Jones összes számát a Deezer-en. Olyan jó, hogy nincs agyonhype-olva, és így szép halkan lett a kétezres évek egyik legzseniálisabb énekesnője. Olyan zenével, mintha a természet játszana a hangszereken. A zongora olyan, mintha az ereszből csöpögő víz nyomkodná a billentyűket, de tényleg. Annyira érzik rajta New York. Olyan, mintha a Scenes form a Memory minden egyes számát még kifejtenék egy album formájában.
Érdemes meghallgatni. És kit érdekel, kinek a lánya, és hogy a 9. legjobban kereső énekesnő.
Nagyon-nagyon nem tudom, miért vannak oda azért a crackwhore Amy Winehouse-ért?!

Lehet, hogy költözök innen. Utálom ezt az atw-t, még akkor is ha ingyenes. Találtam jobb ingyenes helyet. Sokkalt többet ad, semmi reklám, és nagyon profi az egész. Lesz elég hely a fotóimnak, lehet több adatbázist használni, undsoweiter, ecetetrá, satöbbi.
Csak azt kéne megoldanom, hogy kinyerjem innen az adatbázist olyan formában, hogy a másik szolgáltatónál csak be kelljen tölteni. Egyelőre úgy néz ki, hogy szép kriksz-krkasz lesz az ékezetes betűkből, akármit csinálok. Márpedig muszáj átemelnem az adatbázist. Nem tudom, hogy hogy, de megoldom ígérem.
Majd idejében szólok az új helyről, hogy tudjátok.

Ilyen csapongós, politizálós lett a mai poszt, utlólag is bocsánatot kérek előre. Az zipsylon és yé cserékért, és az esetleg hiányzó ekezetekert is. Olvassatok napirajzot, hallgassatok Norah Jones-t, és álmodjatok Maserati Granturismo-ról!

Egyébként, a szokásos második félévi náthámat töltöm. Idén korán jött.
Tavaly ilyenkor csak hazaugrottunk egy teára, de olyan vacakul voltam, hogy inkább maradtunk. Összebújva aludtunk egy órácskát, és sokkal jobban lettem, magam is meglepődtem.
Ez sincs már.
Olyan régen volt. Csakúgy száguldanak bele az setét múltba a dolgaim, amiket szerettem. Túl költői, tudom. Akkor költő vagyok.

Repülni és élni tanulni

Andris — Tue, 13 Feb 2007 17:52:15 +0000

Elég komoly ez a kedd. Rengeteg matek, meg tesizni is elkezdtünk. Csöppet kimerítő. Most le kéne mennem enni, de nem sok kraft van bennem.
Tegnap este együtt tanultunk, eléggé jó volt, bár inkább csak arra volt jó nekem, hogy tudjam miről van szó. Nem az én világom ez az analízis, de még kapaszkodok, meglesz az, nincs olyan hogy én bukjak. Csak ezeken az érzelmi mélypontokon kell túllennem, el kell fogadni, hogy IJ, igazság pedig nincs. Kaptam is egy pontot Toledo tanárúrtól, ügyes voltam, készültem, tudok halmazokkal műveleteket végezni. Ügyes vagy! Már csak 19 pont van hátra, és megvan az aláírás.
Együtt tanultunk nálunk, na, ezt is megértük, mégsem pusztult bele senki, sőt jól is éreztük azért magunk. Bütyök kitett magáért, nagy showt vágott le, addig a gazdi meg ülfekszik. Ettünk az új kolbászból, aztán tanultunk Analízist, tudunk élni, huh!? Utána megnéztük odafent, mit haladtak a kőművészek. Alig maradt valami munka, de azért még idő, míg fel lehet költözni. Beszélgettünk sokat, amúgy levezetésképp, csak ilyen kis kellemes, tétnélküli sztorizás, gyerekkor, nagyigazságok, banalitások. Imádom az ilyet, és nagyon sajnálom, amikor lelkizni kell. Persze az én lelkem miatt, mi másért. Olyan jó lenne kiegyensúlyozottságban, nyugiban, jövőbe optimistán tekintően beszélgetni.
Eszembe jutott beszélgetés közben az első zenei, és egyáltalán első emlékem.

Sokszor volna kedvem betűzni a tollat, lehajítani a kabátom, és elrugaszkodni. Nem is látnátok többet. A kocsiban van egy tollam, az erdőben találtam, valami ragadozómadár evezőtolla, épp a célnak megfelelő. Ezt szokta Kicsilány a fejére tűzni, mikor felveszi azt az idétlen sapkát, ami eredendően a fejtámlára való, csak levettem, mert kitakar.

Szóval voltunk tesizni is. De jól elvoltunk, mint két gyerek. Késtünk, de azért persze lefutottuk a tíz kört, kell az. Alig láttam ki a fejemből, de jól meghúztam. Utána medicinlabdával kellett hajigálózni, hát, azt a kis negyvenvalahánykilót néha majd agyoncsapta a labda, de túléltük. Sőt, utána még gyúrtunk is, de csak ilyen átmozgató jelleggel. Mi voltunk a leglelkesebbek, még sprinteltünk is, pedig nem volt kötelező. Mindannyiszor én nyertem, pedig nem vagyok az a robbanékony ezzel a testsúllyal. Mondtam már, hogy 95 alatt vagyok? Azért odébb még a kockahas, de alakul.
Jó volt, nagyon élveztem, ritkán érzem jól, és gondtalanul magam, mint vele. (veled, veled Kicsilány, aha.)

Holnap kezdenek baszni a verebek, tudtátok?

Me First, and the Gimme Gimmes

Andris — Thu, 25 Jan 2007 13:10:37 +0000

Na, ha már bereklámoztam, akkor írok egy kis szösszenetet erről a bandáról is. Mifelénk nem annyira népszerűek, és ismertek, az USA-ban annál inkább. Olyanok ők arrafelé, mint nálunk a Zorall.
Mostanában valahogy beleragadtam a Fat Wreck Chords zenekarai közé, nem igazán megy más nálam. Ez is ennek a kiadónak a “terméke”, igazából a többi zenekarok egyes tagjaiból áll össze, amolyan allstars válogatott. Apropó allstar, akarok egy ilyet, a mostani fekete-fehér Converse-t sikerült a hanyagságomnak köszönhetően szétvágni, pedig négy évet illet volna kibírnia. Fene vigye el… Bicajozni azért még jó lesz.
Szóval, visszatérve a Gimme Gimmes-hez, annyit érdemes tudni róluk, hogy feldolgozásokat játszanak, punkrock stílusban, semmi különös kiemelnivaló nincs, azt szoktam mondani, hogy megcsinálják a nagy slágereket úgy, ahogy eredetileg kellet volna. Persze ez egy elég cinikus beszólás, igazából csak poénnak szánom, persze. Tudom, nem mindenki szeretheti a punkrock-ot, óh, mennyire libsi vagyok ma.

A jobbszélső két arc ismerős lehet a Lagwagonból, jobbról kezdve Joey Cape, ő a Lagwagon érces hangú vitéze, gitározik, vokálozik, mellette dobosuk, ki itt is dobol, Dave Raun. Tőlük eggyel balra Fat “fuckin’ rich” Mike, bőgős, kiadó, biznicmen. A NOFX-ből lehet ismerős, ott is bőgőzik, és énekel. Mellette, mögötte az énekes, Spike Slawson, aki a Swingin Utters-ben játszik amúgy, ez a felállás sem annyira ismert kishazánkban. Balszélen Chris Shiflett, a Foo Fighters jelenlegi gitárosa, ismerős is volt valahonnan. A No Use for a Name-ben is részt vett, de már nem.
Régi nagy slágereket szabnak át, a hatvanas, hetvenes évek, de a kilencvenesekből is akad dal. Csak hogy az ismertebbeket említsem, Don’t cry for Me Argentina, Over the Rainbow, All my lovin, Blowin’ int the Wind, Runaway, San Francisco, I Belive I can fly, és még lehetne sorolni. A számok jórésze persze valószínűleg csak az amerikai közönségnek ismerős, a fene hallgatja Cat Stevens, Neil Diamond, John Denver, meg Billy Joel munkásságának középszerű részét. Azt hiszem, ezek a számok nem véletlen nem tudtak átúszni az óceánon.
Érdemes megemlíteni a hangeszereket, amiken valóban játszanak is, nem csak mutogatják. Szóval, nem kéne mutogatni inkább, minden bizonnyal az utóbbi idők legcsúnyább gitárjai. Persze ezekhez a piros zakókhoz, és egyéb meredek, hatvanasévek-dizájn göncökhöz feltétlen valami ilyesmi illik. Kell a show, na!
A legutóbbi, western, country témájú lemezük még nem jutott el hozzám, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem is fog meghódítani, lévén, messze áll tőlem maga a műfaj, de azt hiszem az európai közízléstől is. No, azért egy számot már hallottam mégis, a (Ghost) Riders in the Sky elérhető az iFloyd-ban , tessék, itt van. Ugyan csak ezt hallottam még, de a többi annyira ismeretlen számomra, hogy ez az album valószínüleg nekem itt véget is ér. Ez a szám viszont remek, nagyon szeretem, yeee-haaw, hadd szóljon, be is izzítom lejátszóba, és erre bíztatok mindenkit, hisz ingyen letölthető…
Van még egypár punkrock híresség a tiszteletbeli tagok közt, még a jó öreg Green Day kétharmada is, Tré, meg Bille Joe.
Egyébként a wikipédiáról táplálkoztam, lehet, hogy le kéne fordítani az egész cikket, de valahogy nehezen vágok új dolgokba. Majd egyszer. Mennyit hallatom ezt a szópárt, és mennyira utálom. Mindegy, hallgassunk még egy Gimme Gimmes-t, ezúttal úgy, hogy nézni is lehet. Csak ez az egy klippjük volna?! Hát, szomorú, van még annyi remek számuk.

Ebben a klippben is lehet találni sok szelebritit, nekem csak Andrew W. K., meg a Sum 41 énekese volt ismerős, nomeg a stupid spoiled szőke pitsa, akinek a legnagyobb alakítása a South Parkban volt, amikor becuppantotta az ananászt, de nem fogom leírni itt a nevét.

Remélem tetszett, illetve remélem, a google megint erre sodor valakit, aki meg akar ismerni kicsit jobban egy bandát. Ha más nem, legalább a klipp kéznél lesz, nem kell majd keresgélnem, ha meg akarom nézni.
Linkeltem már a wikipédia bejegyzést? Itt van, ha kicsit mélyebben érdekel a dolog…

Lagwagon

Andris — Sun, 21 Jan 2007 10:54:01 +0000

Rég volt zenés bejegyzés, ráadásul most fedezem fel újra 2001-es felfedezettjeimet, a Lagwagont. Néha, azt hiszem, egyedül én hallgatok ilyesmit ebben az istenverte városban. Tessék befáradni…
(Sanyi, még mindig hang nélkül olvasod a blogom? Vegyél egy fülhallgatót, mert ehhez kell majd a hang. Ha lebuksz a főnöknél, kenj rám mindent. )

Ezek a srácok aztán tudják, milyen zene kell nekem most. A Lets talk about Feelings albumuk annyira jó, érzelmes, szomorkás, melankólikus, mégis feszes, húzós, tekerős punkrock, hogy nem bírom elégszer hallgatni. Ez született ‘97-ben, ha jól emlékszem, de 2001-ben került hozzám, akkor került Miki koliba, és ugye az akadémiai vonalon csak az nem jött le öt perc alatt, amit nem akartunk. Sokan azt hiszik, a punk még ott jár, ahol Sid Vicious lepuffantotta magát, és a csaját. Ugyan dehogy, teljesen átalakult, kiderült, hogy ezt sem lehet amatőr módon csinálni, és akár még nagy üzlet is lehet, amellett, hogy megtartja magát annak, ami. A NoFX-es Fat Mike(istenem, de gáz szerelés a cikkben szereplő képen, haha!) fedezte fel a Lagwagont, ha jól tudom, Mike kiadója, a Fat Wreck Chords első kiadott anyaga a Duh című Lagwagon összeállítás volt. Nyaljuk le a tortáról a tejszínhabot, itt az egyik legjobb szám az albumról.

Mr Punk, sad and hating everyone…

Ezen a képen már nincs rajta Derrick Plourde, sajna tavalyelőtt lőtte le magát. Milyen szomorú; Mikivel beszélgettünk, és említettem, hogy a Lagwagonról mindig a Bad Moon rising című Creedence Clearwater Revival country feldolgozás jut az eszembe, merthogy abban mekkorát dobol. Vérprecíz, villámgyors, úgy kattogtatja a lábdobot, mint a géppuskát. Utánanéztünk, mégis ki ez a fickó, és akkor olvastuk, hogy kijött az új albumuk, az ő emlékére, uhh. Szomorú, nagyon szomorú. Régen nem értettem, hogy jut az ember eszébe szuicid gondolat, ma már csak azt nem értem, hogy jutnak el odáig, hogy véghez is viszik. Nyugodj békében, Derrick.
Az énekest meg onnan lehet megismerni, hogy van vagy másfél méter, szegényt biztos sokat bántották a suliban, meg az oviban, attól lett ilyen tökös, érces, erőteljes hangja.

Szeretnek feldolgozni régi slágereket, mint amit fentebb is említettem, de talán még jobban sikerült ez itt.

Mennyit hallgattam ezt is, annakidején, ideje előtúrni.

A fene gondolná, de a google segítségével a minap valaki rátalált erre a blogra, a Liquidora keresett. Nagyon jó érzés, hogy értékelte valaki ezt a művem, nem kis meló volt abban a bejegyzésben. Ez most csak ilyen hangulatjelentés jellegű, meg hátha megszereti valaki ezt a bandát is, tényleg nem ismerek sok embert a környezetemben, aki ilyesmit hallgatna.
Fogok még ilyen bemutató jellegű bejegyzéseket csinálni, van még a tarsolyomban punkrock banda. A NoFX-ről még nem is írtam, ott van még a Therapy? Nem kérdés volt, ez a banda neve, “Therapy?”. Threapyquestionmark.
Szóval ilyen naiv, amatőr, és kispályás újságírás ez, vagy valami, amit annak lehet csúfolni.

Azon tűnődom…

Andris — Tue, 26 Dec 2006 19:32:11 +0000

… hogy lesz-e valami bajom, ha magában eszegetem a paprikaszószt, amit kaptam karácsonyra.

Lesz sokminden a mai bejegyzésben. Kezdem zenével. Észrevettétek, hogy majd minden bejegyzésben van szó zenéről. Magamtól nem jutna eszembe, de így belegondolva, eléggé zenebuzi vagyok. Most szereztem be Ignite-ék legfrissebb, nyári anyagát, hát kérem, szuperlatívuszok repkednek a levegőben, hogy ez mennyire odabasz. Igazi kaliforniai hardcore muzsika, jóféle magyar vircsafttal megküldve. Telek Zoli, mennyire könnyű neked onnan messzeiről turbómagyarnak lenni. Igazából nem tudom felróni neki, mert nem azzal a bizonyos észosztós stílussal csinálja, hanem egyfajta gyermeki hazaszeret ez, jóértelemben. Ő az énekese az Ignite-nak, ha nem mondtam volna. Az új album intrójába bele van csempészve a MÁV szignál. Régebben meg megcsinálták az A csitári hegyek alatt című nótát, hc-re hangolva. Jobbos tüntéseken lehet gyakorta hallni, állítólag. Kár, nem kéne kisajátítani, nagy kedvencem. Miért nem játszik ilyet a rádió? Totál populáris dallamos rock’n'roll, kit zavarna? Van helyette pity-puty, meg ilyesmi színvonalú szemét. Ez kell a népnek. A francokat. Csak szemetet játszanak, jóhogy nem hallgatnak mást. Kinek nem inge, persze… Kereskedelmi rádiók öltözködhetnek.
Jóságos atyaúr. Eleve nagyon jó volt a U2 Sunday bloody Sunday dala, de ez az Ignite féle, óóhh, mekkora, te jó ég. Zoli bácsi, de nagy hangod van. Kötelező, tessék meghallgatni. Most, azonnal. Pont lement az egész album, ebben a pillanatban, és ismét nem telik el Ignite lemez népdal-feldolgozás nélkül. Igazi kaliforniai ízű, Elindultam kishazámból. Ejj, srácok, Telek Zoli, te magyarok magyara, mekkora isten zenét csináltok, iskolában kéne tanítani… Kicsordult a szememből a könny, mint a dalban.
Na, sokmindent igértem, aztán rájöttem, hogy semmi nem történt ma sem. Voltunk futni, kemény volt, beállt a lábam, nem bírtam ki a két kört, kell egy kis pihi, azt hiszem. Egyébként jólesett, nem arról van szó.

Telefonáltam ma, tudjátok kivel. Mennyire fontos dolog az emberi szó. A hülye sms-ek nem adnak semmit, csak vészmegoldás én mondom. Vidám volt, jó hírekkel szolgált számomra. Vidám lettem magam is, de borús a horizont. Menekülni viszont csak előre lehet, kihúzva magam, szívet, lelket beleadva, nincs más út. Ez most nagyon hősiesen meg zagyván hangzik. Aki érti, csókoltatom, aki nem, annak annyit, hogy amolyan önterápiás jelleggel spannolom magam itt néha, nem is kell vele foglalkozni.

Hosszú idők óta foglalkozom a notimmal is újra, illetve a rajta lévő kicsi Gentoo pingvinnel. Már elég náthás volt, nekiálltam meggyógyítani, mostmár alig áll a lábán szegény, de lassan összeáll egy olyan rendszer, amit megfelel igényeimnek. A fotókat is később rakom ide, mert még telepíteni kell egy Gimp-et , a szerkesztgetéshez, utómunkához. Majd, majd, majd…

Lassan ki kell találnom valamit szilveszterre. Holnap fel is hívom Sanyi barátom, hogy egy-két sör mellet szervezzünk már valami hejhuját. Ha minden igaz, akkor… …öö, mindegy, nem kiabáljuk el…

Liquido

Andris — Wed, 08 Nov 2006 21:17:31 +0000

Igazi multimédiás, webkettős(sic! és lol egy kalap alatt), sípolós, dudálós bejegyzés jön. Lesz benne narkó, jócsaj, rákenrol. Na jó, igazából narkó nem is lesz.

Zenével még nem sokat foglalkozott ez a blog, hát nesze, most fog, nem is keveset.

Ezek a német srácok annyira belenyúltak…
Igazából, milyen zene is ez? Hát, jó kérdés. Ilyen, nem-is-tudom-milyen. Végül is a szokásos gitározós, amilyet hallgatni szoktam, de van benne valami kis extra. A szinti lenne az? Lehet… Meg a többi apróság, mint például gyerekkórus, amitől nem valami szokásos zenebona ez.

Úgy indult az egész, hogy még nagyon régen, a dicső kilencvenes években hallottam azt a bizonyos nótájukat. Azt a bizonyosat, melyet csak nagyon ritkán játszik a rádió, de a tévé is, a fene tudja miért?! Olyan ez a dal, hogy ha majd elindítod itt lentebb, rá fogsz jönni, hogy hallottad már. Valahogy benne marad az emberben. Teljesen slágergyanús, csak annyira töményen tartalmazza azt, amitől jó, hogy hamar eltelik vele az ember, és el is feledi az egészet.

Volt régen a fősulin ilyen rockbuli, ami mindig laposan indult, aztán betették ezt a nótát, mire felpattant az emberek legalább fele, és elindult a buli, de nagyon. Ennyi kellet, és az ásítozó fejek már ott ugráltak a csempén, műanyag söröskorsóval, és nem voltak szakok, meg zéhák, meg vizsgák, hanem volt a Narcotic. Ilyenkor éreztem, hogy van némi élet a fősulin. Te jó ég, tényleg ennyi kell hozzá?
Hallga csak…

Milyen is hangulata, hm? Teljesen szomorkás, mégis valami eufóriát hoz ki az emberből, érdekes… Érzelgős is, igen…
Kevés olyan dolog van, amiben nem talál az ember hibát, hát ez szám ilyen, kész. Zseniális. Szomorúan is jól esik hallgatni, meg vidáman is.
Amúgy jellemző rájuk ez a ripacskodás a klippekben, vagy paródia, vagy jól esik nekik. Minden esetre vicces…
Különben is, ahol egy nyakbaszinti megjelenik, ott valami vicces fog történni, hidd el…

Hallgattam a többi számokat is az albumaikról, de tipkus egyszámos albumaik vannak, jóesetben kettő. Ez egyébként negatív kritikának tűnik, de nem annak szánom. Egyszerűen nem számít a többi dal, ha ilyen kiemelkedő kerül közéjük.
Különösebb észosztás nélkül itt van a Play some Rock, nincs mit mondanom róla, filmzenének való, tudod, amikor a főhős visszatekint nosztalgikusan. Ezt is nagyon szeretem, ebben van a gyerekkórus… Annyira jó…

Kivételesen nem ripacskodtak.

Van még egy igazán bulizós slágerük is, a sok szentimentális mellet. Sok komment nem kell hozzá, hangerő felteker, aztán hajrá. Jócsajok, jó rövid szoknyában, csillogós zakó, napszemcsi, highlife, széleslátószög, ereszdelahajam, yeee-haaw, Doubledeceker…

A legjobb klippjük jön. A zenén tisztán érzik, hogy a techno hazájában, Németországban nevelkedtek a srácok. Teljesen egyszerű, a már szinte védjegyszerű pitty-putty dallam, fülbemászik, elandalít.
A legviccesebbek azok az eltúlzott, szögletes mozdulatok, hahha, a műfaj paródiája…
Ordinary Life. Az…

Említettem már, mennyire beindítja a népet a Narcotic, íme hát, illusztrálva, német felkonffal…
Csak nézd a hullámokat…
Remélem egyszer elzúznak Magyarországra is, hajh…

Most olvastam valahol, “Liquido, German synthie-rock band”, igen, ez az, találó kifejezés, kiváló leírás. Egyszerű zene, mint a százasszög, de mégis mekkorát szól, milyen hangulatot áraszt…

Húhh, mennyi jó számot zsúfoltam már egy lapra, komolyan mondom, olvasni fogom a saját blogom. De tényleg, nem kell a youtube-on keresgélni, itt van minden jóság a Liquido-tól kigyűjtve…

Újabban tegez a blogom, gondolkodtam, jó-e ez így, aztán arra jutottam, hogy így mindenki, aki olvassa, azt érezheti, neki írtam.

Praktikus…

Allegro Barbaro

Andris — Tue, 26 Sep 2006 18:27:57 +0000

… persze, tudatlan vagyok, hogy nem ismertem, de nem is vallom magam zeneértő embernek.

A “Századunk” című műsor elején, vagy végén szól ez a zene, fél éve vadászom, hogy mi a címe, erre ma, hazfele a suliból a Bartókra kapcsoltam, amikor bemondta egy női hang, hogy “Bartók Béla, Allegro Barbaro”, és bumm, megszólalt ez a zseniális mű.
ennek örültem ma.
A kapcsolódó wiki-lap, és
kottája a Nyugatban.

Személyi-kul-tusz! xD

Andris — Sat, 25 Mar 2006 16:05:41 +0000

Nemespenészékről sajna lemaradtunk, de talán jobb is, mert végelgyengülés lett volna a vége az estének. Biztos ők is kiváló muzsikát nyomnak, legközelebb őket is megnézzük.
Jóideje lógott már nálam egy ilyesmi buli a levegőben, jóideje volt már, hogy először hallottam ska-t, és szép csendben lappangott a háttérben a tudat, hogy tulajdonképp imádom. Most is véletlen csöppentem bele, de már az első akkordoktól kezdve tudtam, hogy itt k*rvanagy buli lesz. Csak odaérkezéskor tudtam meg, hogy lesz Skafundrez, akiket már láttam anno a szokásos HC-s rockbuliban, úgyhogy örvendeztem vala. Az előttük játszó a bandát sajna még nem hallottam, ennek örömére végig is örjöngtük a koncertjüket, zseniálisak, na. Tőlük a “személyikultusz” beszólás. Mikor elkezdte skandálni a nép a banda nevét, ezzel hárított az énekes, valami olyasmi volt benne, hogy “b*sszátok meg, nem hallelújázni jöttünk, bulizzunk má’ inkább, jóvan?!” xD Játszottak sok magyarított Ska-P-t, fura volt spanyol helyett magyarul hallani, de jóóóó volt. Jó volt. Itt van az oldaluk.
Már ekkor beköltözött Malájzia éghajlata a helységbe.
Skafunderz is hozta az elvárhatót, ezt már az első sorból “követtük figyelemmel”. Szegény trombitás srácot jól fejbenyomták a mikrofonnal, reméljük azért maradt foga. Tanulság; felcsíptethető mikrofont kéne használni, ha van ilyesmi egyáltalán, és létezik ebben a formában a dolog. Nem értek hozzá….
Bocs az elkövető nevében, kétségtelen, az úri közönség igen hevesen táncolt.

Maláj éghajlat, én mondom…
A padló is izzadt, csúszott is mint állat. Néha nem is láttam a szemembefolyó izzadság miatt. Annyira tetszett, mikor hatvankilós kiccsaj félre akarta lökni 110 kilócskámat…
nagyon igyekezett a szentem….

Boldog névnapot Gáborok,
ilyen névnapot akarok én is.

ui.: Viola, kösz a vizet, életet mentettél.