Tanári kézikönyv az EFA- program anyanyelv tantárgy tanításához

(A könyv beszerzéséről a szerzőtől kaphat tájékoztatást: Nagy Gyula; 36/66/321-534)

A kézikönyv szerkezete:

1. ANYANYELVTANÍTÁSUNK ELMÉLETI ALAPOZÁSA
2. ANYANYELVTANÍTÁSUNK CÉL- ÉS FELADATRENDSZERE
3. MÓDSZERTANI ALAPELVEK

• Általános elvek
• Módszerek, műveletek

4. A TANANYAGRENDSZER

• A tanítási tartalom kiválasztása
• A tanítási tartalom elrendezése és feldolgozása
• Az ismeretek forrásai
• A tananyag és a tevékenységek összefüggései
• Az anyanyelvtanítás-tanulás szervezésének sajátosságai (munkaformák), szervezeti keretek, foglalkozástípusok
• Az anyanyelvtanítás fontosabb mozzanatai

5. KÖVETELMÉNYRENDSZER

• Követelménykategóriák (képességcsoportok, művelettartalmak)
• Képességfejlesztés (képességcsoportok szerint)

6. AZ ANYANYELV TANTÁRGY TANÍTÁSÁNAK-TANULÁSÁNAK ALAPÖSSZEFÜGGÉSEI (KOMPONENSEK)

6.1. Valóságismereti tartalmak

• A valóságismereti tartalmak szerepe az anyanyelv tantárgy tanításában
• A komponens főbb problémakörei

6.2. Grammatikai tudatosítás

• A grammatikai tudatosítás helye, szerepe az anyanyelvi nevelésben
• A grammatikai tudatosítás rendszere és anyaga
• A grammatikai tudatosítás (alap)műveletei

6.3. A nyelv(használat)i képesség fejlesztése

• A nyelv(használat)i képesség fejlesztésének elemei és tartalmai

6.3.1. A nyelv(használat)i képesség fejlesztése szóban

• A beszédképesség, a beszéd technikájának fejlesztése
• Módszertani ajánlások a beszéd technikájának fejlesztését szolgáló gyakorlatok végrehajtásához
• A beszéd(meg)értés fejlesztése
• Módszertani ajánlások a beszéd(meg)értés fejlesztését szolgáló gyakorlatok végrehajtásához
• A beszédkészség fejlesztése
• Módszertani ajánlások a beszédkészség fejlesztését szolgáló gyakorlatok végrehajtásához

6.3.2. A nyelv(használat)i képesség fejlesztése olvasással (az írott szöveg vétele)

• Az olvasástanítás általános módszertani kérdései
• Módszertani ajánlások az olvasástanítás feladatainak realizálásához
• Szöveg(meg)értés -szövegalkotás- a kifejezőképesség fejlesztése
• Vers- és prózamondás gyakorlása
• Módszertani ajánlások a vers- és prózamondás gyakorlásához
• Könyv- és könyvtárhasználat, olvasóvá nevelés

6.3.3. A nyelv(használat)i képesség fejlesztése írásban

• Az írástanulás általános módszertani kérdései
• Módszertani ajánlások az írás fejlesztését szolgáló gyakorlatok végrehajtásához
• A helyesírás-helyesejtés tanítás főbb metodikai kérdései
• A helyesírás gyakorlása
• Írásbeli szövegalkotás
• Módszertani ajánlások az írásbeli szövegalkotás fejlesztését szolgáló gyakorlatok végrehajtásához

7. KOMMUNIKÁCIÓ- ÉS VISELKEDÉSTANULÁS

• A kommunikáció- és viselkedéstanulás mint a nevelés, a személyiségfejlesztés
• A kommunikáció-, a viselkedés fogalmi meghatározása, összefüggései
• A kommunikáció- és viselkedéstanításának általános módszertani kérdései
• Főbb problémakörök, megoldandó feladatok

8. ÖNMŰVELÉS - TANULÁS

• Az önművelés tanulásának - tanításának általános módszertani kérdései

Felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék

Gyakorlatok a nyelv(használat)i képesség fejlesztéséhez

Szemelvények a tartalomból:

Vissza az elejére

1./ ...Az anyanyelvi nevelés eddigi gyakorlata alapján az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek nyelv- és beszédhasználatának jellemző jegyeit a következőkben foglalhatjuk össze:

• a beszéd hangtani arculatát vizsgálva szembetűnők a halmozottan előforduló beszédhibák (melyek esetenként sajátos formát öltenek), az általános beszédfejletlenség;
• a szókészlet szegényes, hiányzik a szavak absztrahált használata; az aktív szókincs főként a tárgyak megnevezésére szorítkozik, a szavak jelentéstartalma mennyiségileg és minőségileg is jelentősen eltér az ép értelmű társaiktól;
• mondataikat általánosan jellemzi a leegyszerűsített grammatikai szerkezet (ritkán alkalmazzák a névmásokat, számneveket, a jelzős összetételeket, a névszókat és az igéket helytelenül ragozzák stb.); a ragok közül elsősorban azokat használják, amelyek a térbeli és az időbeli viszonyítások kifejezésére alkalmasak;
• jellemzőek a percepciós zavarok; a beszéd, a gondolkodás és a tárgyi tevékenységek kölcsönhatásának sérülése; s a beszéd nem segíti kellően a fogalmi jegyek általánosítását, a lényeges jegyek, tulajdonságok kiemelését;
• a nagyfokú adaptációs rigiditás megnehezíti, hogy a kommunikáció sokváltozós folyamatát elsajátítva, adekvátan tudjanak viselkedni. (Kovács Emőke - Mérei Ferencné. 1969.; Subosits István. 1982.)

A felsorolt jellemzők -természetesen- egyénenként, a sérülés mértékétől meghatározottan, nagyfokú szóródást mutatnak.

Az enyhén értelmi fogyatékosok nyelvhasználatában -a fenti jellemzőkön felül- a további sajátosságok figyelhetők meg:

• a már izoláltan helyesen ejtett hangok pontatlan alkalmazása a folyamatos beszédben, a hangok, szótagok, szavak felcserélése, kihagyása, a szavak végének "elnyelése", mondatvégek elhalkulása ( a felsorolt hibák utánmondás esetén is előfordulhatnak);
• nincs jelentős eltérés az aktív és a passzív szókincs között, a köznapi társalgás szavait jól megértik, megértési nehézségek a tágabb fogalmi kör és a ritkán használatos fogalmak terén mutatkoznak, különös megértési nehézséget az ún. oppozíciós szavak "kezelése" okoz.

Sajátos hibák találhatók a mondatok szintjén is:

• nehezen értik meg a mondatokban a szavak grammatikai kapcsolódásait;
• nem veszik figyelembe az érzelmi tényezőket;
• nehezen egyeztetik, gyakran felcserélik a cselekvés tárgyát és eszközeit;
• nem gondolják végig a mondat értelmét, gyakran nem is hallgatják végig az instrukciókat sem, általában azonnal reagálnak, kellő megfontolás nélkül;
• a kijelentő mondat (amit csak meg kell érteni) nem kelti fel az érdeklődésüket mint a kérdő, vagy bármilyen megoldandó feladatot tartalmazó gondolatsor, ezekre egymással versengve igyekeznek feleletet adni. (Subosits István. 1982.; Vinczéné Bíró Etelka. 1983.)

Szándékainknak megfelelően: anyanyelvtanításunk szemléletében, szerkezetében, tanítási módszereiben jelentősen eltér az eddigi gyakorlattól. Így választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy a fentebb leírt jellemzők közül melyek és milyen mértékben változtathatók meg. (Megváltoztathatók-e?)

...A(z anya)nyelvelsajátításnak meghatározott biológiai és szociális feltételei vannak, amelyek egyben a nyelvhasználat egyéni garanciáit is képezik:

• a hallás, a látás, a hangképzés (azaz: a jelvétel és a jeladás) fiziológiai-élettani alapjai az emberi szervezetben;
• a nyelvi "kód" kifejlettségének egy minimuma az adott "szociókultúrális" környezetben;
• az együttműködés növekvő szükségletei a mindennapi (családi, szomszédsági, iskolai stb.) tevékenységekben;
• a tapasztalatok kicserélésének konkrét lehetőségei az egyén közvetlen környezetében.

A Bernstein - féle szociolingvisztikai iskola szerint a szociális közeg kulturális fejlettsége és az egyéni nyelvelsajátítás minősége között közvetlen összefüggés állapítható meg.

Eszerint a "korlátozott nyelvi kód" egyben a gondolkodási struktúra fejletlenségét is jelenti. (Bernstein 1971.) Mások, akik vitatják ezt a meghatározást, azt állítják, hogy a "kifejlett˝-, vagy a "korlátozott nyelvi kód˝ nem értékbeli különbözőséget, hanem "más"-ságot, eltérő jelleget fejez ki.

Kétségtelen azonban, hogy a "korlátozott nyelvi kód" főbb ismérvei (a beszéd túlzottan szituációhoz kötöttsége, a szókincs viszonylagos szűkössége, a nyelvi relációk szegénysége) valóban akadályozzák az iskolai előmenetelt, a nyelvelsajátítás sikerességét, mivel az iskola egyértelműen az értelmiségiek által használt, "irodalmi nyelvet" részesíti előnyben, a tanítás folyamatában ezt használja már a legelső tanítási napon; a foglalkoztatás előfeltételének tekint, ahelyett, hogy elérendő célként határozná meg...

...Anyanyelvtanításunk egyik szemléleti váltását jelzi az a tény, hogy a fejlesztő folyamatban a fejlesztés bázisát az a -nyelvhasználati normáknak megfelelő- beszélt köznyelv jelenti, amelyet az iskolánkba került gyermekek anyanyelvként használnak. Ezt a (beszűkült nyelvi kódként is deklarálható) nyelvhasználatot kívánjuk -a különböző ismereti fogalmakon "átvezetve"- az értelem és a kifejezés síkjain továbbfejleszteni, gazdagítani (szükség szerint kialakítani, korrigálni) az irodalmi nyelv irányába.

Anyanyelvtanításunk -a célnak és a feladatnak megfelelően- beszédcentrikus. A fejlesztés során erre a területre koncentráljuk figyelmünket. Ezért -többek között- a leíró vagy klasszikus grammatika és más nyelvi jelenségek elszigetelt oktatása helyett a nyelvhasználati képesség és a gyakorlat fejlesztését tekintjük elsődleges feladatunknak.

A nyelvhasználat elsajátításának folyamatában tehát az írás, az olvasás, az irodalom nem különálló tárgyak, hanem mint az anyanyelvtanítás belső mozzanatai, mint nyelvi tevékenységek jelennek meg. Ez a szemlélet -természetesen- nem jelenti a nyelv különböző szintjeinek (pl. a szemantikai, vagy a grammatikai szinteknek) a mellőzését, hiszen tudatos nyelvhasználat nem képzelhető el pl. a grammatikai szabályok ismerete nélkül.

Anyanyelvtanításunkban annak a tételnek az érvényesülését kívánjuk biztosítani, amely szerint a nyelvelsajátítás lényegi módja nem az elszigetelt nyelvi jelenségek oktatása, hanem az a folyamat, amelyben az ember arra kényszerül, hogy nyelvileg formázza meg a valóságra vonatkozó ítéleteit.

...Anyanyelvtanításunk a nyelvhasználat elsajátítását -ennek előfeltételeként a nyelvhasználati képesség fejlesztését- hivatott megoldani. A nyelvhasználati képesség hatékony fejlesztése azonban csak az érzelmi kötődésen, élményeken alapuló "természetes" kommunikációs helyzetekben, a tényezők és a funkciók együttes figyelembevételével képzelhető el.

(Anyanyelvtanításunk elméleti alapozása)

VISSZA

2./ Anyanyelv tantárgy alapvető célja, hogy

• meghatározott valóságismereti és gondolati tartalmak közvetítésével az anyanyelvet mint a társadalmi cselekvőképesség, a mindennapi a társadalmi, a tudományos és ma művészeti élet, az érintkezés és az együttműködés (a kapcsolatteremtés, kapcsolattartás, a gondolkodás, a gondolatcsere) eszközét sajátítsák el a tanulók;
• a már meglévő anyanyelvi tudásra (nyelvhasználatra) alapozva:
  • a tanulók megismerjék a beszéd, az olvasás, az írás jelrendszerét, ébresszen igényt a könyv- és könyvtárhasználat, a művelődés, az önművelés iránt;
  • bővítse, gazdagítsa, formálja a tanulók szó- és kifejezőkészletét, a gondolatok, érzelmek, akarati megnyilatkozások kifejezésének módjait;
  • közvetítse azokat az ismereteket amelyek az anyanyelvi struktúra megismeréséhez nélkülözhetetlenek, tudatosítsa a szóbeli és írásbeli nyelvhasználat elveit és normáit (értelmi megfelelés, nyelvhelyesség, helyesejtés-helyesírás);
• az emberekre, a társadalomra, a természetre vonatkozó ismeretek közlésével, gazdagításával hozzájáruljon:
  • az ismeretek megszerzéséhez;
  • az "én, és a világkép(egész) kialakulásához;
  • a szükségletek felismeréséhez és kielégítéséhez;
  • a társadalmi lét szempontjából kívánatos személyiségjegyek, a társadalomhoz és a természethez való helyes viszonyuláshoz szükséges képességek, készségek kialakulásához, fejlesztéséhez;
  • segítse a tanulókat abban, hogy megismerjék a különböző ismeretszerzési módokat, módszereket, stratégiákat, tanulják meg számbavenni a feladatmegoldás lépéseit, kiválasztani azokat, amelyek az adott helyzetben leginkább célravezetők lehetnek, ösztönözve őket a további ismeretszerzésre;
• a nyelvhasználat különböző formáiban megvalósuló realizációi kommunikatív és esztétikai értékeket közvetítsenek, élményt nyújtsanak;
• a tanulók adekvát segítséget kapjanak a meglévő nyelvhasználati zavaraik, hiányosságaik csökkentéséhez, megszüntetéséhez.

(Anyanyelvtanításunk cél- és feladatrendszere)

VISSZA

3./ ...Az iskolakoncepció tartalmazza az ismeretelsajátítás elveinek és gyakorlati megvalósításának szempontjait.

Ennek lényege (módszertani kultúránk alapja): a tanítás-tanulás egységét megvalósító oktatási folyamatban nem az ismeretközvetítés, hanem az ismeretelsajátítás a meghatározó. Az oktatás igazi eredményességi mutatói nem a "leadott", hanem a "felvett" (feldolgozott, birtokba vett) ismeretek. Az oktatási folyamat egészét (minden részletét) abból a szempontból kell vizsgálnunk, hogy mennyire segítette elő a sikeres tanulást, az ismeretek eredményes birtokba vételét. A fentiekből következik, hogy az ismeretelsajátításnak didaktikai elsőbbsége van az ismeretközléssel szemben, az önálló ismeretszerzésnek didaktikai elsőbbsége van az irányított ismeretszerzéssel szemben, az ismeretforrások közötti választásnak elsőbbsége van az ismeretforrások kijelölésével szemben, a műveleti eszközökkel végzett tanulói tevékenységnek didaktikai elsőbbsége van a tanári bemutatással, szemléltetéssel szemben stb...

...A módszertani fordulat lényege abban is kifejezésre jut, hogy az oktatási folyamat súlypontja a tanári aktivitásról a tanulói aktivitásra helyeződik át. A tanár aktív szerepe -természetesen- megmarad, csak az iránya és jellege változik meg: a tanári aktivitás célja, értelme a tanulói aktivitás, az öntevékenység kibontakoztatása, illetve annak elősegítése. A tanári tevékenység pedagógiai jelentősége, célszerűsége a szerint ítélendő meg, hogy ösztönzően hatott-e az öntevékeny tanulásra, vagy nem...

...Az ismeretelsajátítás koncepcióban rögzítetteknek megfelelően az anyanyelv tantárgyat nem úgy sajátítatjuk el, mint "tantárgyat", hanem mint alapvető tevékenységet, gondolkodás- és viselkedésformát.

Alapvetően fontos annak megértése, és a gyakorlatban történő megvalósítása, hogy a tanítási tartalom (a tananyag) nem cél, hanem eszköz a tantárgy nevelési feladatainak megoldásában...

(Általános módszertani elvek)

VISSZA

4./ ...Az összefüggő, érthető, kifejező beszéd fejlesztése állandó jellegű, folyamatosan végzendő feladat

Az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek nyelvhasználati (nyelvi tevékenységi) képességeinek kimunkálását -az épekhez hasonlóan- az élőbeszéd, valamint az egyéb kommunikációs technikák (olvasás-írás) együttes fejlesztésével végezzük.

E komplex tevékenységből azonban ki kell emelnünk az élőbeszéd -ezen belül is- a spontán beszéd fejlesztésének igényét és lehetőségét.

Az igény megfogalmazása a gyermeki beszédfejlődés természetes tapasztalatán felül abból a gyakorlati tapasztalatból ered, hogy tanulóink későbbi -az iskoláskor utáni- nyelvhasználatában a spontán beszédforma a domináns, továbbá, hogy a fogyatékosságból eredő specifikumok is ezen a téren villantják fel a fejlesztés legnagyobb lehetőségeit...

...A folyamatos beszéd képességének fejlesztése érdekében -valamennyi fejlesztési szakaszban- a mondat, illetve a közlemény szerkesztését, a szövegalkotást (fogalmazás szóban és írásban), a lehetséges változások, változtatások bemutatását helyezzük a tanítás-tanulás középpontjába...

...Az önálló olvasás és az önálló írás az önálló tanulás, az önképzés, az önművelés alakításában, fejlesztésében képez fontos elemet...

...Tanulóink felnőtté válása utáni társadalmi gyakorlatában az írott nyelvhasználattal -többnyire csak- mint ügyfelek szembesülnek. Az enyhén értelmi fogyatékosok nevelésében ezért az írásbeliségnek nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. Akkorát semmi esetre sem, hogy miatta háttérbe szorítsuk az élőbeszéd-kultúra megalapozását, gondozását, gazdagítását.

Ám a társadalmi gyakorlatban való helytállás egyik fontos feltétele, garanciája az írásbeli megfelelés, hogy képesek legyenek gondolataikat láthatóvá tenni, írásban rögzíteni. Szükségük van arra, hogy tudjanak különböző ügyekben írásban is közölni valamit, vagy valamit értesítés útján tudomásul venni.

Az enyhén értelmi fogyatékos tanulóknak az írásos nyelvhasználat terén el kell jutniuk:

• a mindennapi élet (magánlevél, távirat, értesítés, meghívó, apróhirdetés, kérvény, feljegyzés, különböző űrlapok kitöltése stb.), továbbá
• a közélet, valamint az ügyintézés (hivatalos levélváltás, szerződés, pályázat, önéletrajz, jelentés, javaslat stb.) "írásbeli feladatai˝ megoldásának szintjére.

Természetesen az írott beszédnek -egyrészt- adekvátnak kell lennie a közlés tartalmával (műfaji megfelelés), -másrészt- meg kell feleljen a nyelv grammatikai, illetve az írás jelrendszere alkalmazása általánosan elfogadott szabályainak.

Az írott szöveg "átkódolása", "vétele" az olvasás. Anyanyelvtanításunkban az írás-olvasás tanításával kapcsolatos feladataink csak részben technikai jellegűek (a betűtanítás, az olvasás üteme, érthetősége stb.). A technikai feladatokon túl adódik az igazán nagy és nehéz feladat: az információ átadása-átvétele technikájának megtanítása-tanulása, illetve az információt hordozók (könyvek, könyvtárak, újságok és egyéb médiák) használatának megtanítása-tanulása, az önművelés igényének kialakítása.

(A tananyag, a tevékenységek és a követelmények összefüggései)

VISSZA

5./ Az anyanyelv tantárgy általános követelménye ( a társadalmi cselekvőképesség egyik feltétele),hogy a képzés/fejlesztés eredményeként:

• megismerjék az anyanyelvük struktúráját;
• képesek legyenek az írást és olvasást eszközként használni, az írásos nyelvhasználat terén jussanak el a mindennapi élet, a közélet, valamint az ügyintézés "írásbeli feladatai" megoldásának szintjére;
• a tanulók tudják helyzet, illetve tevékenységspecifikusan használni kommunikációs eszközeiket, képesek legyenek mondanivalójukat a kommunikáció céljának és helyének megfelelően megszerkeszteni;
• alakuljanak ki a társas együttműködéshez szükséges készségek, képességek, a közlemény alapján ismerjék fel a beszélő szándékát, indítékát, s reakciójuk a szándékkal adekvát "tudomásulvétel", cselekvés, vagy verbális megnyilatkozás legyen.

VISSZA

6./ ...Ezek a tartalmas, összefüggő szövegek nemcsak mint valóságismereti tudnivalók jelennek meg, hanem egyúttal a köznapi nyelvhasználat gyakorlásának, valamint a grammatikai tudatosításnak kiindulópontjaiként szolgálnak...

...A valóságismereti tartalmak témakörei előkészítik, megalapozzák Az ember és a társadalom, Az ember és a természet műveltségterület tartalmait, új összefüggésbe helyezi az irodalmi ismereteket, a valóságos anyagi rendszerek mellé helyezve azt, mint emberi alkotást, mint elképzelt (eszmei) rendszert.

(Valóságismereti tartalmak)

VISSZA

7./ ...A verbális kommunikáció eszköze ("anyaga") a "nyelv", a teljes fonetikai-fonológiai, lexikai, szemantikai szintekkel és készletekkel. A "nyelv" megjelenési formája ("valósága") a nyelvhasználat, a beszéd. A beszédtevékenység "eredménye" a szóbeli, vagy írásbeli közlemény, a szöveg...

...A grammatikai tudatosítás segítségével jutunk el a "nyelv", a jelrendszer, az "anyag" szerkezetének, szerveződésének, a szerveződés törvényszerűségeinek megismeréséhez.

Anyanyelvtanításunkban a grammatikai tudatosítás (a nyelvtantanítás) feladatköre és rendeltetése alapvetően megváltozott azáltal, hogy (az eddigi gyakorlattól eltérően) a nyelvtani szabályok "megtanítása-megtanulása" helyett, a nyelvhasználati képességek és a (közlési nehézségektől minél mentesebb és tudatosabb!) nyelvhasználati tevékenység fejlesztését helyezi előtérbe...

...Az anyanyelv grammatikai szintjeinek megismerésében a hangok szintjétől a szövegösszefüggések felismerésének szintjéig kell eljussanak a tanulók...

(Grammatikai tudatosítás)

VISSZA

8./ ...A nyelv(használat)i képesség fejlesztése témakörében azokkal a specifikus tevékenységekkel foglalkozunk, amelyek az elhangzó, (a leírt) beszédet mint nyelvi tevékenységet jelenítik meg -mind a küldő, mind a címzett szempontjából- és a tevékenység végrehajtásához szükséges képességeket, készségeket fejlesztik...

...Az ember csak akkor tud értelmes szöveget alkotni, ha megfelelő kommunikációs képességekkel rendelkezik. A nyelvhasználat szempontjából alapszintnek a beszéd és a beszédértés képességét tekintjük. Erre épül a tanulás során az olvasás és az írás képessége. A nyelv(használat)i képesség fejlesztését tehát az alábbiak szerint oldjuk meg:

• a nyelv(használat)i képesség fejlesztése szóban;
• a nyelv(használat)i képesség fejlesztése olvasással (az írott szöveg vétele);
• a nyelv(használat)i képesség fejlesztése írásban.

VISSZA

9./ ...Az enyhén értelmi fogyatékosok iskoláiban a kommunikáció(nyelvhasználat) és a viselkedés együttes tanítását/fejlesztését nem csupán a két képességterület "természetes", "logikus" összetartozása indokolja, hanem az a gyakorlati tény is, hogy az érintettek személyiségfejlődésének sérüléseivel is szembesül az nevelő, tehát tudatos korrigáló/fejlesztő (gyógy)pedagógiai munkára van szükség. Legtöbbjének az iskolán kívüli környezete (család, kortárs csoport) sem hordozza magában a kívánatos társadalmi gyakorlat modelljeit...

...A nevelés -döntően- nyelvi közegben, nyelvhasználati eszközökkel történik. Ezért is válik meghatározó fontosságúvá a beszéd kialakítása, illetve korrekciója, a kommunikáció zavarainak megszüntetése, a tanulók kommunikációs képességeinek kimunkálása, fejlesztése.

Olyan eszköz, közlési rendszer birtokosaivá kell tennünk őket, amelynek segítségével -egyfelől- kialakíthatók a társadalmi lét szempontjából kívánatos személyiségjegyek, -másrészt- harmonikusan illeszkedhetnek be társadalmi környezetükbe...

...A feladat megoldása azért is fontos, mert a kommunikációs képesség fejlődése nem pusztán a kommunikációs kompetencia gyarapodását jelenti, hanem ennél sokkal többet. A gyermek nemcsak a szavak jelentéstartalmát sajátítja el, hanem megtanulja azt is, hogy a különböző nyelvi formáknak fontos szociális-, társadalmi normákat közvetítő, magatartásformáló/meghatározó értékük van. Ezek az ismeretek beépülnek a személyiség egészébe...

...A kommunikáció- és viselkedés tanítási-tanulási tartalmai nem önmagukban elsajátítandó ismeretek, hanem -az anyanyelv tantárgy egyéb komponenseivel szoros integrációban- az ismeretek tartós elsajátítását, az alapvető kommunikációs-, viselkedési képességek és készségek rendszerének szilárd kiépülését szolgáló célirányos, alkalmazás jellegű feladatsorok, gyakorlatok...

...A kommunikáció alapjául a beszédtartalmak szolgálnak. A kommunikáció azonban szituatív jellegű, amelyben a nyelvi elemeken felül, -éppen a szituatív jellegből következően- szubjektív, (a gyermek nyelv(használat)i képességeiből, a szerepcserékből), továbbá a kommunikációs tényezőkből adódó, valamint a társadalmi meghatározottságból eredő viselkedés elemek is találhatók...

...A verbális kommunikáció (a kapcsolatteremtés-kapcsolattartás, a közlés és a gondolkodás, a gondolatcsere) eszköze a "nyelv", a teljes fonetikai, fonológiai, lexikai, grammatikai és szemantikai szintekkel és készletekkel. A "nyelv" megjelenési formája, "valósága" a nyelvhasználat, a beszéd. A beszédtevékenység "eredménye" a szóbeli vagy írásbeli közlemény, küldemény, a szöveg...

...Viselkedésnek nevezzük -általában- magatartásunknak azt a megjelenési formáját, amelyet a külső szemlélő észlelhet, megfigyelhet. A szakirodalom ezt külső viselkedésként regisztrálja. Létezik azonban belső viselkedés is, amelyek az egyénen belül zajlanak le, s ezért nem figyelhetők meg. A belső viselkedéshez tartoznak azok az érzések, érzelmek, gondolatok és életünk eseményeire adott egyéb reakcióink, amelyek privát események. A belső viselkedés szoros összefüggésben van a külső viselkedéssel, ezekre a tanulásnak és az irányításnak szinte ugyanazok a törvényei érvényesek, mint a külső viselkedésre...

...A társadalmi gyakorlathoz szükséges személyiségjegyek, társadalmi- és viselkedésnormák kialakítása, korrigálása, módosítása érdekében folyó nevelői tevékenységet viselkedéstanításnak nevez(het)jük. A kívánatos viselkedést elsajátító tanulói tevékenységet pedig viselkedéstanulásnak...

(Kommunikáció-, viselkedéstanulás)

VISSZA

10./ ...Az önművelés-tanulás tanítási-tanulási tartalmai sem önmagukban elsajátítandó ismeretek, hanem a szociális tanulás folyamatában az alkalmazás, az alkalmazkodás, az együttműködés tanulásához, továbbá az egyéni érdeklődésen alapuló ismeretszerzés képességének kialakulásához, valamint a szabadidő hasznos eltöltésének megtanulásához teremti meg a szubjektív feltéteket...

...Az önművelés-tanulás szervezeti keretei rendkívül változatosak. A tanítási tartalmak jelentős hányadát (megfelelő előkészítés után) a tanórán kívül, az egyéb iskolai -mindenek előtt a szabadidő jellegű- tevékenységek körében is megvalósíthatjuk...

(Önművelés-tanulás)