MIRŐL SZÓLNAK AZ AMERIKAI FILMEK?
(nézői kritika)
 

   Akinek van tévéje vagy járt már moziban, biztos látott már amerikai filmeket. Nem is igen tudná elkerülni őket, mivel az importált jenki kultúra gyakorlatilag uralja a piacot (nem csak nálunk, hanem az egész világon). A termés bőséges, a képi megjelenítés első osztályú, a színészek ismertsége és népszerűsége a popsztárokéval vetekszik, viszont a forgatókönyvek és a mondanivaló... Hát az
meglehetősen sablonos (tisztelet a kivételnek), és nagyon jellemző a hamburgerzabáló "nyugati kultúrára".
   A bő évtizedes, nézőként tett megfigyeléseim alapján állítottam össze az alábbi listát, amely bemutatja számunkra a világ "vezető nagyhatalmának" kultúrális (szórakoztató?) alapvonásait.
   Az amerikai filmek általános jellemzői:

1. A pénz és a hatalom az érték.

   Ez természetesen nem csak a bankjegyhalmok mutogatásából és a gazdagság külsőségeinek (csillogó kocsik, hatalmas házak, elegáns ruhák, stb.) ábrázolásából áll. Jelentős szerepet játszanak a szereplők dialógusai, cselekedetei is, hiszen az anyagi érdek gyakorlatilag mindenhol a fő motívumok közé tartozik. Első helyen áll az értékrendben és az anyagiasságot (a fogyasztói társadalmat) állítja be az egyetlen ésszerű és követhető életformának. Kár, hogy a Föld lakosságának 90%-a nem engedheti meg magának, hogy valóra váltsa ezt az (amerikai) álmot. Mert a sokak szegénységére épül a kevesek gazdagsága.
   A legfőbb cél, a boldogság, az önmegvalósítás, az élet, az értékrend mind az új Istentől, a pénztől függ, s dicsőíti annak (majdnem korlátlan) hatalmát. Nem véletlenül írták rá az egy dollárosra, hogy "az Istenben bízunk".

2. Az erőszak és az emberölés az élet része.

   Az olyan filmeken, ahol természetes dolog az, hogy az emberek megölik (jobbik esetben csak megverik, megsebesítik) egymást, s teszik mindezt abszolút gátlástalanul, rutinosan, egyértelműen látszik az alapelv: az ölés és az erőszak az élet szerves része. Ezt egyre pontosabban, élethűbben oktatják, mutatják be, lehetőleg minél többféle módon, hogy a nézőből szakavatott gyilkost faragjanak általa. A gyilkolás módszertanát tanulhatjuk meg ílymódon, megismerve a "kulisszatitkokat".
   Az erőszak leggyakrabban bemutatott formái a verekedés, kézitusa és a szexuális erőszak, a "védtelen és kiszolgáltatott" nők megerőszakolása.
   A látvány érdekében a bunyó általában valamely harcművészet fogásait is bemutatja, vagyis megtanít a puszta kézzel való harcra. Ha elfogy a töltényed, még mindig ott van a két kezed, hogy végezz az ellenséggel.
   A nemi erőszak kifejezetten a női nézők félelmeinek megjelenítésére és fokozására irányul. Bárhol, bármikor, veled is megtörténhet ilyesmi, és garantáljuk, hogy szörnyű élmény lesz!
   A fő elv az, hogy könnyebb az ellenségtől megszabadulni, likvidálni, mint kiegyezni és békét kötni vele (esetleg megfutamodni előle).

3. Az életnek nincs értéke.

   Az előző pontból következik, hogy az emberi élet (az állatiról és növényiről már nem is szólva) fölöttébb olcsó portéka. Bárki élete, halála, munkája megvehető. Az élet tiszteletét felváltotta a pénz és a hatalom tisztelete, az önérdek mások fölé helyezése természetes dolog. Mivel én, az egó vagyok a világ közepe, a magam számára én vagyok a legfontosabb, és mindenki más csak ezután jön. Nem is tehetek másként, hisz különben eltaposnak a nagy tülekedésben. Ez az élet nagy versenyfutása a fennmaradásért.

4. A rossznak mindig van pénze.

   A rosszfiúk mindig pénzesek. Vagyis a bűnözés, a simliskedés kifizetődő tevékenység. Mintha ez is egy állás lenne, amit be lehet tölteni a biztos karrier reményében.

5. A főhős lelkileg sérült, problémás alkat.

   A főhős általában pozitív tulajdonságokkal rendelkezik, akit az események belekényszerítenek a harcba. Természetesen felveszi a kesztyűt, mert hát mi mást is tehetne? A hatóságok korruptak, nem lehet rájuk számítani, marad tehát az egyéni igazságtétel, a privát úton történő elintézés.
   A lelki problémák, sérülések bemutatása szintén gyakori a filmeken. A főszereplő nem csak a külvilággal kénytelen harcolni, hanem belső lelki tusát is folytat ezzel párhuzamosan. Fóbia, depresszió, gyermekkori trauma, sokkoló élmény, perverziók, stb. Mintha ezek is az élet szerves részét képeznék, hozzátartoznának a mindennapjainkhoz.
   Időnként az ellenség is elmebeteg. Főként a pszichopaták és ámokfutók, perverzek és szociopaták szerepelnek ebben a szerepkörben. Mintha a bűnözés és a lelki zavarok szorosan összetartoznának. Azt sugallja ez, hogy aki bűnöző, az elmebeteg (aki pedig elmebeteg, az bűnöző is?).

6. Az ellenség mindig túlerőben van.

   Enélkül nem is lehetne izgalmas filmet, sőt egyáltalán filmet csinálni. A történetben mindig van konfliktus, harc, és ez akkor izgalmas igazán, ha a "mesékből ismert legkisebb királyfinak" sikerül sorra leggyőznie az akadályokat. A hősiességet és helytállást (a jó ügy érdekében) úgy lehet a legegyszerűbben kidomborítani, ha felnagyítjuk az ellenség képét. Mert hát mi dicsőség van a nálunknál kisebb, gyengébb ellenség legyőzésében?

7. Mindig találsz a harcban segítőt, szövetségest.

   A főhős sosincs egyedül. Mindig mellé áll valaki (egy férfi mellé általában egy fiatal, szexi nő) és így vállvetve harcolhatnak a győzelemig. Időnként a szövetséges önfeláldozóan belehal a küzdelembe vagy fogságba esik, ahonnan természetesen ki kell szabadítani. Ezek a klisék a bajtársiasság érzését igyekeznek erősíteni az emberekben. Ha összefogunk, együtt legyőzhetjük őket!

8. Mindig van egy áruló vagy hírnök.

   A harcoló felek közötti kommunikációt gyakorta az árulók vagy hírnökök oldják meg, akik ezáltal befolyásolják az eseményeket. Az áruló mindig a rossznak dolgozik, a jó ellenében. Ha fordítva van, az sosem árulás, hanem a lelkiismeretére hallgató ember megtérése az igazsághoz.

9. A nők jó anyák és/vagy rossz kurvák.

   A nők szerepe meglehetősen redukálódott a filmeken. Szépek, fiatalok, ambíciózusak, határozottak, többnyire még okosak is (de nem túlzottan, mert folyton bénáznak akció közben), és a film végére biztosan odaadják magukat a harcból győztesen visszatérő főhősnek.
   Ha az anyaságról van szó, természetesen az ideális anyaképet testesítik meg, aki nemcsak a családról képes tökéletesen gondoskodni, de emellett még karriert csinál a munkahelyén is.
   A másik véglet a kurvák világa. Minden nő, aki nem tisztes családanya (vagy szent szűz, ami igen ritka), az garantáltan kurva. Pénzért, élvezetből vagy érdekből, de odaadja magát a férfiaknak, sőt sokszor ő kezdeményez és veti be összes csáberejét, aminek természetesen nem lehet ellenállni.
   A fogamzásgátlásról, védekezésről mindig megfeledkeznek az intim jeleneteknél, amik nélkül gyakorlatilag nincs is igazi amerikai film. A szex az, ami a sztárok és a maximálisan látványos jelenetek (egyre nagyobb robbanások, egyre vadabb üldözések és csaták) mellett eladhatóvá teszi a filmet.

10. Erős a fegyverkultusz.

   Mindenkinek van fegyvere, privát arzenálja. Ha nincs, hát könnyen és gyorsan beszerzi azt a harchoz. Lövöldözés, pisztolyrántás (robbanás) és más cowboyos elemek nélkül nem is igazi a harc. A tűzerő egyenes arányban áll a szereplők indulataival és elszántságával. Az ellenségnek itt is minden esetben komolyabb felszerelése van, viszont a főszereplő mindig pontosabban lő.
   Általános szokás mindkét fél részéről a pocsék célzás, a rengeteg elpazarolt lőszer. Gyakori, hogy elfelejtenek újratölteni, mintha végtelen mennyiségben állna rendelkezésükre a muníció.
   Az emberi testbe csapódó lövedékek látványosan szétfröccsenő vérzéssel járnak és akkorát ütnek az illetőn, mintha ököllel terítették volna le. A harctéren található tárgyak akkor is kiváló fedezékek, ha a valóságban simán átmenne rajtuk a golyó és mindig iszonyú rombolással, pusztítással jár a tűzpárbaj.
   Jól látható, hogy az amerikaiak nem tudnak mást, csak cowboy filmet csinálni. Ez náluk az alapmotívum, ami minden esetben jelen van, a legváltozatosabb külsőségekbe öltöztetve.

   Végső konklúzió:

   Az amerikaiak előszeretettel készítenek filmeket a bűneikről és a félelmeikről, mintegy kivetítve azokat, hogy ílymódon szembesülhessenek velük. Ennek részletes elemzése felérne egy komoly pszichológiai szakvéleménnyel az USA társadalmának mentális állapotáról és aberrációiról. Egy biztos, nem normális az a társadalom, amely ilyen tüneteket produkál, és nem lehet normális a világ többi része sem, ha nagykanállal eszi a drágán kínált szemetet.
   Ez az igazi, globalizációnak és liberalizmusnak álcázott sunyi gyarmatosítás, amely során rászoktatnak minket a hamburgerre, kólára, erőszakra, pénzimádatra, no és rákényszerítenek, hogy megtanuljuk a nyelvüket és a reklámtáblákon "shop"-ok szerepeljenek a "bolt"-ok helyett.
   Ők azt mondják: "Vágd zsebre Amerikát!" Szerintem már késő. Ők vágtak minket zsebre, szőröstül-bőröstül.

Készült: 2000.04.19.

Vissza a tartalomhoz

Következő írás