Az ember, mint egyén azonos a tudatával.
Ez a tudat nem pusztítható el. Ha az ember
tudatában
azonosítja magát az érzelmeivel, akkor az
érzelmek
kiüresedésével, illetve azok halálával
a tudat is látszólag meghal. Ez az oka tehát az
emberek
halálának. Ha valamely érzelmi hatás
képes
ezt az érzelmileg meghalt embert újraéleszteni,
akkor
az ember újra visszatér az életbe. A
megváltozott
érzelmi viszonyoknak megfelelõen más tudata
(és
teste) lesz, mivel még mindig azonosnak véli magát
az érzelmeivel. Ez az oka tehát
az ember ismételt újraszületésének
és a felejtésnek.
Ha valaki olyan helyzetben hal meg, amely
érzelmileg
sokkal mélyebb pontnak felel meg az átlagos emberekhez
képest
- pl. egész életében szenvedett - azt csak nagyon
erõs, szeretet teljes érzelmi hatások
képesek
újra felolvasztani. Ennek megfelelõen a
következõ
élete nagyon boldogan fog indulni és
várhatóan
sokkal boldogabb élete lesz összességében is,
az átlagos emberi életekhez képest.
Ha valaki rájön arra, hogy mi a halál
oka, akkor függetleníteni tudja magát az
érzelmeitõl.
Ennek hatására elsõ körben a tudata
fokozatosan
fel fog szabadulni, mert már nem kötik gúzsba az
érzelmei,
azaz elõzõ életének tudatai fokozatosan
vissza
fognak térni. Tudata többé nem lesz
széttöredezett,
hanem újra egyetlen egységet fog alkotni. Második
körben az integrált tudattal rendelkezõ ember
képes
lesz a halált legyõzni és akaratától
függõen az életet tetszõleges hosszan
megnyújtani
illetve többször visszatérni ugyanabba az
életbe.
Ezt azáltal tudja elérni, hogy rájön az
érzelmeitõl
független akaratának teremtõ erejére, amely
képes
bármit megvalósítani.
Készült: 1999.06.25.