Legyen egy entitás, amelybõl vegyünk több azonos példányt. Ez azt jelenti, hogy sem kívülrõl, sem belülrõl nem megkülönböztethetõek, így fizikai (objektív) értelemben sem különböznek, tehát azonosak - EGY-ek.
   Helyezkedjünk valamelyik entitás nézõpontjába. Ez a kiválasztott entitás legyen az ÉN. Az ÉN nézõpontjából adjunk nevet valamennyi más entitásnak. Ezeket a neveket nem lehet objektív módon odaragasztani az egyes entitásokhoz, mivel még csak meg sem tudjuk különböztetni õket, így név hozzárendelõ függvényt sem tudunk meghatározni. Viszont az igaz, hogy ha N db entitás és N db név van, akkor mindegyik entitás számára jut egy és pontosan egy név - azaz létezik ilyen név hozzárendelõ függvény. Ezért a név
hozzárendelés módjáról nem mondunk semmit (nem determinisztikus), hanem csak megelégszünk azzal a tudattal, hogy minden entitásnak van neve. Így ha azt mondom, hogy Józsi entitás, akkor biztos az, hogy valamelyik entitást megcímzem ezzel, annak ellenére, hogy nem tudom, hogy konkrétan melyik is az az entitás.
   Lépjünk tovább. A nevezési problémát és annak megoldását csak annak az illusztrálására hoztam fel, hogy bebizonyítsam, hogy objektív értelemben megkülönböztethetetlen entitásokat hogyan lehet szubjektíven megkülönböztetni. Ugyanis a különbözõ nevek hatására az egy entitásra leképzett más belsõ állapotok különbözõknek mutatkoznak.
   Objektív értelemben világos, hogy nincs megkülönböztetettség, ugyanis a nevezés egy entitáson belül zajló folyamat, ill. állapotváltozás, és mivel valamennyi entitás azonos, így azok is pontosan ezt cselekszik. Viszont az ÉN nézõpontjára leképzett más entitások állapota különbözõ lesz a nevezés után - és ez a szubjektív megkülönböztethetõség alapja. Természetes, hogy ez utóbbi kijelentés igaz valamennyi más entitásra is, mivel azonosak (ahogy ezt már sokszor hangsúlyoztam).
   A szubjektív nyitás kulcsa tehát a nem determinisztikus belsõ állapot- változtatások, amelyek eredményeképpen valami lesz, annak ellenére, hogy a történés ill. folyamat mikéntjérõl bármit is nyilatkoznánk. Ez a szöveg nagyon emlékeztet engem a következõ Bibliai idézetre:

"Isten mondá, hogy legyen (pl. víz) és lett." Azaz Isten sem mondta meg, hogy hogyan !!!

   Ezek után a SZUBJEKTÍV TEREMTÉST a következõképpen definiálnám: Olyan nem determinisztikus folyamat, amelynek eredményeképpen a belsõ állapotra leképzett külsõ állapotok megváltoznak.
   Megjegyzés: A külsõ állapotok valójában az eredeti belsõ állapot duplikáltjai.
   Következmény: A belsõ állapot megváltozásának eredményeképpen a külsõ állapotok is megváltoznak, mégpedig a belsõ állapotváltozással azonos módon.
   Kiegészítés: Mivel ebben a rendszerben belülrõl fakadó objektív változás nem képzelhetõ el, ezért ha a rendszerünket zártnak tekintjük, akkor minden történés csakis szubjektív lehet. Ez viszont az jelenti, hogy minden szubjektív jelzõ elhagyható a továbbiakban, mivel ez félreértést nem okozhat.
   Ezzel a szubjektív teremtés definíciójából is elhagyható a szubjektív jelzõ, mivel objektív teremtés úgy sem képzelhetõ el.

Készült: 1998.03.21.

Vissza a tartalomhoz

Következõ írás