1. SZUBJEKTÍV TEREMTÉS

   A szubjektív teremtéshez szükséges egy már létezõ elem (lehet akár szubjektív is), ami a szubjektív teremtés által szaporítható úgy, hogy a keletkezett elemek szubjektívan különbözzenek egymástól is és az eredeti elemtõl is.
   Egy elem szubjektívan mindig felbontható több szubjektív elemre úgy, hogy azok objektívan nem különböznek. Pl.: Vegyünk egy almát, majd képzeljük azt, hogy az valójában nem egy, hanem tíz darab. Ekkor van tíz darab ugyanolyan kinézetû, tartalmú és
egy helyen lévõ almánk. Kívûlrõl (objektívan) ezek az almák nem megkülönböztethetõek, ezért objektívan egyek.
   Az utolsó lépés az elnevezés: Legyen mindegyik szubjektív elemnek különbözõ neve, azaz adjunk mindegyik almának különbözõ nevet: a1, a2, a3 stb. Ezek a nevek emlékeztetik a Nézõpontot a szubjektív elemek (szubjektív) különbözöségére. Egy példa az ilyen
szubjektív különbözõségre a Semmi-Minden páros, amelyek a Valami szubjektív felbontásai.
   A szubjektív elemre gyakran hivatkozunk úgy is, hogy a szülõ elem (szubjektív) része vagy (szubjektív) vetülete.
 

2. MINIMALITÁSI ELV

   A minimalitási elv szerint, ha egy rendszer többféleképpen is bõvíthetõ, amelyek az eredményt tekintve minõségileg nem különböznek, akkor mindig a legegyszerûbb (legkevesebb lépést tartalmazó) megoldás fog érvényre jutni. Ennek okát egy példa fogja
megvilágítani.:
   Tegyük fel, hogy van egy alakzatunk (pl.: kocka), amelyet szeretnénk leírni. Ehhez találhatunk egy minimális dimenziószámot (pl.:3), amelyben az alakzat maradéktalanul megadható. Ha ennél több dimenziót használunk, akkor a többlet dimenziókban az alakzat kiterjedése mindössze egy pontnyi. A pontok mértéke egy kiterjedéssel rendelkezõ alakzathoz képest végtelenül kicsi. Az ilyen null mértékû halmazokat a nézõpont figyelmen kívûl hagyja, mivel összinformáció tartalmuk nulla. Ezért szubjektív tárgyalásuk is
felesleges. Objektív leírásnál is addig figyelmen kívül hagyhatóak a magasabb dimenziók, amíg azok értelmet nem nyernek, azaz például változatlanok.
 

3. A (KONZISZTENS) VILÁGOK MÉRETE

   A Valami méretérõl bármit is állítani nehéz dolog, ugyanis többféle (egymásnak ellentmondó) eredmény is születhetne. Viszont megnézhetjük azt, hogy egy konzisztens Világ méretének mi a felsõ korlátja, majd a felsõ korlátot összehasonlítjuk az ennél
magasabb elvi számosságokkal.
   Ha a Valami mérete véges (vagy potenciálisan végtelen), akkor mivel létezik végtelen számosság is, a Valami mértéke nulla. Ha a Valami mérete végtelen, akkor matematikai konstrukciókkal (hatványhalmazok sorozata stb.) ez a végtelen tovább duzzasztható, habár egy pont után a dolog ellentmondásossá válik. Tehát ha a világ végtelen, akkor lehet olyan nagyobb számosságú halmazt konstruálni, amely halmazban a Világ mértéke nulla. Ha a konstruált halmaz esetleg ellentmondásos, az most nem probléma, mert a Valami is az.
   A lényeg a következõ; a Világ szemszögébõl mindig elképzelhetõ egy olyan nagyobb számosságú halmaz, amely tartalmazza a Világot és amelyben a Világ mértéke nulla. Ez a Nézõpont számára azt jelenti, hogy a Valami, amely tartalmazza a Világnál nagyobb
konstruált halmazt is, végtelenül nagyobb, mint a Világ. Ez azért van így, mert a Nézõpont a logika segítségével következtet. Tehát a Világ (Nézõpont) szemszögébõl önmaga végtelenül kicsiny a Valamihez képest, illetõleg a Valami végtelenül nagyobb, mint a Világ.
 

4. PÁRHUZAMOK

   A teremtés történet során a Valaminek több szubjektív felbontása született meg: Semmi-Minden, Nézõpont-Világ, Létezõ-Létezés. Most az ezen felbontások közötti kapcsolatok összegzése következik.
   A Világban a Valami a tér-idõ keresztjére van feszítve, hogy a Jelenben az mindig konzisztensnek látszódjon a Nézõpont számára. Ez azt jelenti, hogy ha a Világot egy pontba zsugorítanánk térben és idõben, akkor az mindent tartalmazna, azaz a Minden lenne. A Világ egésze tehát azonos a Mindennel. A felbontáspárok elemeinek ellentétes jelentésébõl kifolyólag a Nézõpont a Semmivel azonosítható.
   Az objektivitást figyelembe véve igaz az, hogy a Világ - önmaga, a Nézõpont számára - Létezik; ugyanis részei mérhetõek, tudományosan feltérképezhetõek, stb. Ezzel szemben a Nézõpont objektíven nem létezik a Világban, ugyanis az a megtapasztalható Világon kívül esik. (Természetesen szubjektíven a Nézõpont önmaga számára létezik; a Világ létezésébõl következtet önmaga létezésére.)
   A Világ a Létezése folytán egy folyamat, amelynek eredete és célja a Létezõ Nézõpont. A Valamiben tehát a Létezõ a Nézõponttal, a Létezés a Világgal azonosítható.
 

5. ASZTROLÓGIA VERSUS ASZTRONÓMIA

   Az asztrológia Én (Nézõpont) központú (szubjektív) csillagászat. Az asztronómia objektív, külsõ (Világi) középponttal rendelkezõ csillagászat. Az asztrológia számításaiban a Földet - mint a Nézõpont kiterjesztését - helyezi számításainak középpontjába. Ezzel szemben az asztronómia a helyzettõl függõ, az objektív leírásban legcélszerûbb középpontot választja: Naprendszer esetén a Napot, galaxisok esetén a galaxisok középpontját stb.
   Egy olyan kijelentés, amely azt állítja, hogy a Nap körül forog a Föld és nem fordítva, önmagában értelmetlen. Ugyanis matematikailag leírható a bolygók mozgása úgy is, hogy nem a Napot, hanem a Földet választjuk a viszonyítási pontnak - a koordináta rendszer origójának. Természetesen az így kapott bolygópályák eléggé bonyolultak lesznek, a Nap középpontú leíráshoz képest, de ettõl függetlenül helyesen fogják leírni a valóságot. Azonban még az is elképzelhetõ, hogy lehet olyan modellt találni, amelyben a Föld középpontú leírás nem bonyolultabb, mint a klasszikus modellben a Nap középpontú. Tehát a bonyolultság is relatív; a Nap középpontú modellben a Föld középpontú, a Föld középpontú modellben a Nap középpontú leírás válhat bonyolulttá.
   Az elõzõ gondolat alapján nyilvánvaló, hogy sem az asztrológia, sem pedig az asztronómia nem jobb a másiknál. Mindkettõ más modellt használ, amely modellekben a másik rendszer rendkívûl bonyolultnak és fõleg értelmetlennek tûnhet. Pedig a dolgok
lényege az, hogy mindent a maga helyén kell használni.
   Az asztronómia elõnye az asztrológiával szemben az, hogy az alapvetõen változatlan - vagy csak emberi léptékben kis mértékben változó - Világ esetén mindig pontos értékekkel szolgál a Világról. További elõnye még az asztronómiának, hogy jelenleg kidolgozottab matematikai modellel rendelkezik.
   Az asztrológia elõnye az asztronómiával szemben az, hogy eredményei közvetlenül az Énre (Nézõpontra, vagy annak kiterjesztésére a Földre) vonatkoznak. Ez szubkjektívan nagyon fontos, mivel mindenki elsõsorban önmaga történéseire, eseményeire kiváncsi.
Továbbá van egy olyan gyakorlati elõnye is, amelyet mindenképpen érdemes megfontolni a galaxisokat átszelõ csillagközi utazások esetén: A viszonyítási középpont - a Nézõpont - "mindig kéznél van", sosem veszhet el. Objektív (külsõ) középpont esetén mindig nagyon ügyelni kell arra, hogy tudjuk a navigációs középpontunk térbeli helyzetét az ûrben. Ugyanis ha valamilyen (véletlen) esemény hatására a navigációs középpont "eltûnik a látóhatárról", akkor igen csak nehézzé válhat a galaxis valamilyen ismeretlen szegletében a tájékozódás.
 

6. TARTALOM

- Tudod mi az összefüggés a tömeg, a tér és az idõ között?
- Hát...
- Ha jó az idõ, akkor a téren tömeg van.

   Az életnek nincs értelme, mert értelmetlen. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy játékos. Az univerzumnak ugyanolyan elemi része, mint például az anyag. Az egyiket sem vehetjük el az egészbõl anélkül, hogy a rendszer maga össze nem omlana. Az életet élni kell, mert más választást amúgy sem enged meg. Az élet minõsége, azonban rajtunk - a világ megértésén - múlik. Paradox ez, akárcsak az egész világ, de mégis mûködik.
   A teremtés történet tehát valami hasonló dologot tesz, mint a fent idézett vicc, elmondja az összefüggéseket azon alapfogalmak között, amiket az emberek soha sem tesznek fel, vagyha mégis, akkor csak reménytelenül legyintenek magukban. Mindezt elsõsorban az értelmen keresztül tárgyalva, de alkalmanként - önmagából fakadóan -, az olvasót alighanem derültségre késztetve.

Vissza a Teremtés történethez

Vissza a tartalomhoz