Definíció: Aszimmetrikus az a rendszer,
melynek
elemei, részrendszerei eltérő paraméterekkel,
információtartalommal rendelkeznek
(részaránytalanság).
A szimmetria a rendszerek felépítésében
megnyilvánuló
formai szabályosság. Tapasztalataink szerint az
élet, a teremtés
minden alkotórészében mindig aszimmetrikus,
ugyanakkor folyton törekszik a szimmetriára,
de mire eléri azt, újra aszimmetrikussá
válik
és a törekvési folyamat kezdődik elölről. Ennek
oka
az információ terjedésének véges
sebességéből
származó késedelmi idő, ami minden
szeparáció lényege. Egy rendszer vagy teljes
és akkor időtlen, vagy véges és akkor időben
változó, mozgó.
Az információ terjedése,
realizálódása
a részrendszerek számára kiegyenlítő
hatású. Legyen 'A' és 'B' két
részrendszer
'L'-en, mint a létezésen belül. Amennyiben az
információtartalmuk
(bármely vizsgálható paraméterük)
különböző, és kapcsolatba kerülnek
egymással,
véges időn belül, az időbeli távolságukkal
arányosan kiegyenlítődnek, egyensúlyba
kerülnek.
Kölcsönösen tartalmazni fogják egymás
információit.
Ez a szimmetriára törekvés fizikai lényege.
Az 'A' rendszer információs
bővülése
'B'-vel azonban egy olyan új rendszert fog eredményezni
('AB'),
amely a 'B' (és mindenki más, például 'C')
számára 'A' változásaként
realizálódik a későbbiekben. Ugyanez
természetesen
fordítva is érvényes lesz (az
információmegmaradás
törvénye miatt), de a két rendszer mégsem
lesz azonos.
A két kiegyenlítődött részrendszer, 'AB'
és 'BA', bár információtartalmában
egyenlő
lesz, mégsem lesznek azonosak, csupán
tükröződései,
időben elcsúszott tükörképei egymásnak.
A két részrendszer között
ható
információs kölcsönhatás időbeli
változást, dinamizmust és bővülést
eredményez a végtelenségig. Vagyis a
szimmetriára
törekvő rendszerek egy adott időpillanatban mindig
aszimmetrikusnak
(egyenlőnek, de nem egyformának) mutatkoznak egy tőlük
egyenlő távolságra elhelyezkedő 'C' rendszer
számára. Természetesen a tőlük
nem egyenlő (időbeli) távolságra, azaz aszimmetrikusan
elhelyezkedő megfigyelők szintén különbözőnek
fogják megtapasztalni őket.
A teremtésben a részrendszerek
fennmaradását,
elkülönülését az egésztől, az
egységtől az információtartalmuk
különbsége
okozza és teszi lehetővé. Ez egyben a teremtési
folyamat hajtóereje is, mely
állandóan késztet az újra, a másra.
Vagyis elmondhatjuk,
hogy az univerzum a mindig kielégítetlensége
által
hajtódik előre. Az élet lényege tehát
az aszimmetria és a szimmetriára törekvés
(önátformálás, önmegismerés
révén).
Kiegészítés: Az aszimmetriának
köszönhető, hogy az Isten előtt minden teremtménye
egyenlő, mégsem bánik mindenkivel egyformán.
Mivel minden teremtménye más fizikai helyen van az
egészben
(térben és időben), ezért másmilyen
sorrendben szuperponálódik a
forrásrendszerére
az univerzum többi forrásából érkező
információ. Így lesz szükségszerűen
minden teremtmény (továbbá hely és idő)
egyedi és megismételhetetlen a létezésben.
Ahogy nincs két egyforma galaxis, csillag, bolygó
és hold, úgy nincs két egyforma
élőlény, sőt hópehely sem. Egyedi eseteket pedig
csak egyedi ítélkezéssel lehet
elbírálni, továbbá az igazság is
egyedi
lesz minden szubjektív nézőpont számára.
Mindez annyira fontos a teremtés
megértése szempontjából, hogy a
későbbiekben még nagyon sokszor fogunk rá
hivatkozni a legkülönfélébb témák
tárgyalása során az Eseményhorzionton.
Készült: 2001. 01.28.
Frissítve: 2012.01.16.