A biblia kódja a hét pecsétes titok

"Úgy szól a törvény, hogy mindaz, ami volt, van, és lesz az idők végezetéig,
az első szótól az utolsó szóig benne foglaltatik a Tórában.
És nem csupán általánosságban, hanem minden egyes ember élete, és mindaz
percről percre, ami megesik vele születésének napjától halála pillanatáig."
(Elijah Ben Solomon Zalman)

Tudjuk, hogy a Biblia kódjának megfejtése az utolsó időkben történik. Bár ebben az életemben nem vagyok zsidó, sem vallásos, és héberül sem beszélek, mégis elgondolkodtam Michael Drosnin 1997-ben megjelent könyvén (magyarul megjelent 1999-ben a Vince Kiadónál), a Biblia kódján, amely a Tórában fellelt ekvidisztáns betűsorozatokról szól. A kódot még nem fejtették meg, csupán dolgoznak rajta a matematikusok többfelé a világban.
Valószínűnek látszik, hogy a Teremtés könyvében hét szinten, hétféle kódolási eljárással rejtette el az Isten a mindentudást. A könyvben, amely egy 304805 darab betűből álló jelsorozat (string), az idők kezdetétől az idők végezetéig minden esemény föl van jegyezve. Minden ember név szerint megtalálható benne, életének eseményeivel együtt, valamelyik kódolási szinten. Ez a hét pecsétes titok, amelynek teljes megfejtéséhez csak közvetlenül a világ vége előtti napokban fogunk eljutni, ha sikerül egyáltalán.
A Biblia, mint a Teremtés könyve lényegében egy véges jelsorozatba összetömörített, veszteségmentesen eltárolt akasha krónika, amelynek egyelőre csak a legfelsőbb szintjét ismerjük és próbáljuk megérteni. A kódrendszer belső szerkezetéről csupán sejtéseink vannak, ahogyan a dekódolási eljárásról is.

A kód rejtélyén töprengve a következő ötleteim támadtak a kódfejtéssel kapcsolatban.:
Az a tény, hogy az elmúlt öt-hat ezer évben jó hét-nyolc milliárd ember élt és él a Földön, felveti a kérdést: miképpen lehet csekély háromszázezer betűvel leírni a velük kapcsolatos adathalmazt? Egy átlagos emberi név 8-15 karakter hosszú. Rengeteg ember van, akinek azonos a neve, tehát további megkülönböztetést is kell alkalmazni a szétválasztásukhoz. Ha átlagosan csak 12 betűvel számolunk, és nyolcmilliárd fővel, akkor az bizony 96 milliárd betűt jelent. És akkor még csak egy névlistánk van, de az egyes emberek életéről és a történelmi eseményekről semmit sem tudunk. Trilliárd betű kellene ahhoz, hogy mindezeket szövegesen leírhassuk.
A Biblia azonban nem egy olyan könyv, amiben normál olvasással, betűről betűre haladva megtalálhatjuk mindezeket. A szövegben, adott lépésközzel kiemelve a betűket, nagyon sokféle olvasási irányt határozhatunk meg. A 304805 betű permutációja faktoriális számítással olyan nagynak adódik, hogy még a PC-m tudományos számológépe sem boldogult vele. És eddig csupán síkban gondolkodva próbáltunk meg értelmes szövegrészeket keresni a könyvben, de lehetőség van arra is, hogy elszakadjunk a kétdimenziós mátrixok világától.
Képezhetnénk a Tóra szövegéből térmátrixokat, három, négy vagy még több dimenziós alakzatokba rendezve a betűket. Egy kockában, oktaéderben, gömbben vagy kúpban az olvasási irányok száma is tovább sokszorozódik, elképesztő mértékben. De ez még mindig nem a mindentudás, bármennyire soknak is tűnjön elsőre a számunkra.
Az akashának, a világéternek ugyanis tulajdonsága, hogy szó szerint minden információt tartalmaz a teremtés kezdeti pillanatától fogva. Mindent, ami volt és van, sőt talán lesz valamikor. Ahogy a jövőből múlt lesz, miközben átfolyik a jelenponton, úgy pillanatról pillanatra gyarapodik ez az adattár. Nem csak a Föld története van benne, hanem az egész univerzum minden eseménye, a csillagok születésétől a hajszál lehullásáig. Nincs annyi elemi részecske a világegyetemben, amennyi betű kellene ennek a rögzítéséhez. Statikus formában legalábbis semmiképp.
Mindebből világosan kiderül, hogy vagy nincs benne a mindentudás a Bibliában, vagy máshogyan van benne. Oly módon, amit most még talán elképzelni sem tudunk értelemmel. Vagy mégis?
A kulcs véleményem szerint az adattárolás dinamikus módjában van. Mivel maga az egész teremtés, annak minden megnyilvánulásával egyetemben dinamikus, élő, folyton változó rendszert képez, logikusnak tűnik, hogy az ezt leíró tárolórendszernek is dinamikus kódolásúnak kell lennie. Csakhogy a Tóra eredeti szövege már bő háromezer éve változatlan. Szigorú vallási törvény van rá a zsidóknál, hogy még egy pontot sem szabad hozzátenni vagy elvenni belőle, nehogy eltorzuljon a kód és visszafejthetetlenné váljon az anyag.
Mi van tehát akkor, ha a szöveg nem magát az akashát tartalmazza, hanem csak az ahhoz való hozzáférés fix algoritmusait? Ha maga a Biblia is csak egy kód a mindentudáshoz, amely nem benne van, hanem általa válik hozzáférhetővé a számunkra?
A matematikában életjáték néven ismert rendszer kínálhat erre egy lehetséges megoldást. Az életjáték számítógépes szimulációja egy olyan önszaporító ponthalmaz, amely a kezdeti paramétereknek megfelelően terjed, növekszik a végtelenségig és az élőlényekre jellemző (fraktális) tulajdonságokat mutat. Minden pontja adott ideig létezik, él a rendszerben és adott módon szaporodik, további pontokat szülve maga köré. A pontok életkorát színekkel jelölve egy villódzó, perzsaszőnyegre emlékeztető mintázatot kapunk, amely fokozatosan betölti az egész képernyőt vagy a rendelkezésére álló teret.
Tegyük fel, hogy a teremtés, a működését tekintve olyan, mint az életjáték. Feleltessük meg a játék pontjait a héber ABC betűinek az életkoruk (színük) függvényében. Ez azt jelenti, hogy 22 féle színű, életkorú pontot kapunk Aleftől Tawig. Ha ismerjük a rendszert generáló algoritmust, egy pontból indulva felépíthetjük az egész univerzumot, mint valami térmátrixot. Ha erről az életjáték szisztémáról egy adott időpontban készítünk egy pontos leképezést, betűkké alakítva a pontokat (pillanatfelvétel az aktuális állapotról), akkor megkapjuk a Teremtés könyvét, a Bibliát.
Képzeljük el, hogy az Isten a teremtés (vagy adott teremtési korszak) indulásakor elkészíti a létrendszer pontos életképét és azt betűhalmazra konvertálja. Amennyiben a rendszert működtető (természeti) törvények nem változnak, az univerzum egy külső szemlélő számára teljesen determinisztikusnak fog mutatkozni, vagyis előre látható lesz benne minden korábbi és jövőbeni állapot. A lényeg csupán az, hogy az események előre és visszafelé való kiszámításához teljes pontossággal, tehát maradéktalanul ismernünk kell a törvényeket, mint generáló erőket, és magát a rendszert (ponthalmazt), amin végrehajtódik a törvény.
A Biblia kódjának megfejtése (a hetedik pecsét feltörése) tehát az univerzum működését vezérlő alaptörvények algoritmikus alkalmazásával lesz elérhető a betűmátrixon. Ezért az egész világ működését meg kell ismernünk és értenünk ahhoz, hogy a mindentudás birtokába jussunk. Ettől pedig még, minden igyekezetünk ellenére, sajnos messze vagyunk.
Azt már csak érdekességképpen említem meg, hogy maga a zsidó ABC is mesterséges rendszer, méghozzá olyan, amilyet ember nem talál ki. Csak nemrégiben derült ki, hogy az eredeti, korai héber ABC betűi, abban a sorrendben, ahogy vannak, az időben (!) forgó Bindu (a megnyilvánulatlan okforrás) felületére húzott csík (görbe) árnyékai, két dimenziós vetületei lényegében! Tehát nem véletlenül, pusztán önkényből olyan a betűk formája és a sorrendjük, amilyen!
Mindezek után joggal merül föl a kérdés, hogy hol van akkor a teremtésben a szabad akarat, amire oly sokszor hivatkozunk a döntéseinknél? A számunkra, akik benne vagyunk a teremtésben, belülről nézve a világ nem látszik determinisztikusnak, sőt kifejezetten megjósolhatatlanok hosszabb távon a jövő eseményei (pl.: az időjárás). A teremtésre jellemző kaotikus viselkedés azonban nem véletlenszerűséget, hanem komplexitást takar. Olyan szintűt, amely átláthatatlan emberi értelemmel. S mivel nem ismerjük a minket érő hatások öszességét, azt sem tudjuk, mi és hogyan befolyásolja a döntéseinket. Ezért képzeljük azt, hogy "szabadon döntünk", pedig csak a minket működtető életjáték programot hajtjuk végre az Isten szemszögéből nézve.
Fontos kérdés, hogy vajon a Teremtés könyve, mint akasha mekkora térbeli és időbeli intervallumra vonatkozik. Csak a jelenlegi teremtési korszakra érvényes vagy az előzőekre és a következőkre (mindre) is? Csak a Föld sorsát tartalmazza vagy a galaxisunkét, az univerzumunkét, netán a minden létezőét is? Ha ugyanis nem teljes, hanem lokális az akasha, vagyis csak egy adott térnek és időnek a történéseit tartalmazza, akkor felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a külső, zavaró tényezőkkel?
Ha a Bibliában csak a Föld története található meg, mi a helyzet az ide látogató földönkívüliekkel? ők a jelenlétükkel befolyásolják a rendszer működését, a történelmi eseményeket és idővel olyan méretű változásokat indukálnak, amelyek érvénytelenné teszik az isteni tervet, megváltoztatva a jövőt. Kérdés, hogy benne vannak-e a lehetséges vagy szükségszerű változások a tervben? Azaz determinisztikusak-e a meglepetésszerű, kaotikus változások?
További kérdés, hogy a teremtést működtető alaptörvényeket maga a Teremtő milyen korlátok között tudja változtatni, paraméterezni? Vagy ezek abszolút érvényűek és módosíthatóak? Ha pedig nem, akkor ezeknek az Isten is alá van vetve, tehát a mindenhatósága is ezektől függ, vagyis korlátozott (nem mindenható)? Ha pedig változtathatók a törvények, maguk a változások determináltak-e? Milyen törvény szabályozza az alaptörvények módosulását? Csupa kérdés, amelyek olyan logikai ellentmondásokhoz vezetnek, amikre egyelőre nem ismerjük a választ. A teremtésfilozófia (létfilozófia) feladata ezeket a kérdéseket kutatni, de térjünk inkább vissza a Biblia kódjára és a megfejtésre.
Mivel az életjáték program a futása közben determinisztikus, már a kiindulási pillanatában ott kell lennie az egésznek, még megnyilvánulatlanul, rejtetten (az okforrásban). Ez viszont azt jelenti, hogy maguk az alaptörvények is benne vannak, amelyek révén kicsomagolható, kibontható az egész. Tehát a Bibliának is tartalmaznia kell önmaga kifejtésének módját! A kód megfejtésének benne kell lennie a kódban. Valahogy úgy, mint az önkicsomagoló tömörített programoknak a számítástechnikában.
Vannak a természetben olyan matematikai világállandók, amelyek a jelenlegi tudásunk szerint megváltoztathatatlanok, mert magának a természetnek alaptörvényeiből fakadnak. Ilyen a Pi értéke vagy a természetes alapú logaritmus, netán a teremtésben kulcsszerepet játszó gyök tíz transzcendens számsorozata.
Képzeljük el a következőt.: A Tóra általunk ismert, elsődleges szövegében, amit sima olvasatra kapunk, mindenféle matematikai bűvészkedés nélkül, valahol el van rejtve "virágnyelven" egy szöveg. Ezt kellene megtalálnunk és megfelelően értelmezve elolvasnunk, a szavak szinonímáira, másodlagos jelentéseire figyelve. Hisz a nyelvünkben számos olyan szó akad, aminek kettő vagy több jelentése is kialakult az idők során, közösségtől függően (tájnyelvi jelentés, szakzsargon, stb.).
Az alábbira gondolok konkrétan.: Az eredeti szöveg, amit elsőre olvasunk, pl. a következő.: "A pásztor kiment a mezőre legeltetni a birkáit...". Ha lecseréljük a szavakat a második jelentésükre, az igazi, rejtett értelmükre, akkor viszont ezt kapjuk.: "A kód első szintjének kifejtése a következő: ...".
A szöveget algoritmusként értelmezve és alkalmazva a teljes szövegre, kibontja az első pecsétet. Ezzel megkapjuk az első rejtett olvasatot, amiben szintén van valahol egy algoritmus elrejtve a következő szinthez. Vagyis minden olvasási szint, szövegréteg szintén önkicsomagoló, azokban is meg kell keresni ugyanezt a rejtett tájékoztatást, mert valószínűleg minden szinthez külön algoritmus tartozik. Így nem kell a megfejtőnek annyit melóznia a számítógép előtt és találgatni a lehetőségeket, hanem csak olvasnia kell tudni a sorok között. Talán ez az ezoterikus (rejtett) tudás lényege (lásd: a kabbalát, a zsidó miszticizmust, és annak láthatóan kódolt szövegű, szent iratait, mint pl. a Zohár).
Természetesen minden szint, szféra kibontása növelni fogja a kapott anyag méretét és komplexitását, ami viszont egyre nagyobb számítástechnikai teljesítményt igényel majd. Kérdéses, hogy a jelenlegi elektronikus számítógépeink képesek lesznek-e megbírkózni a feladattal. Ha szerencsénk van, talán minden szint végigolvasásakor találhatunk műszaki instrukciókat is, amelyek segítségével olyan számítógépeket építhetünk, amelyek képesek lesznek a következő szint kifejtésére.
Az Isten közben figyel minket a maga sajátos, abszolút helyzetéből, és jót mosolyog az erőfeszítéseinken, amellyel hozzá törekszünk mi, a teremtmények.