AZ ÉLET HÁROM SZENTSÉGE
A természetben minden megfigyelhetõ élõlény tagja valamely élõ közösségnek. A valahová tartozás kapcsolatot, függõséget, együttélést jelent a közösség többi tagjával, amely kölcsönhatások nélkül az élet egyszerûen elképzelhetetlen. Ahogy a növények, állatok és emberek részei az élõhelyüknek, és végsõsoron a bioszférának (Gaiának), úgy a Föld is tagja a galaktikus tanácsnak, mely az univerzum intelligenciáit összefogó felsõbb közösséghez tartozik.
Minden közösséget alapvetõen hasonló szabályok, törvények tartanak össze, és mûködtetnek, lehetõvé téve az élet fennmaradását a harmónikus szimbiózison keresztül. Bár az intelligens lények csoportjait fenntartó törvények a körülményektõl függõen igen változatos képet mutatnak, mégis megfigyelhetõk bennük olyan közös vonások, melyek nélkül nem képesek hosszabb ideig fennmaradni. Ezek az élet szentségei, belsõ mozgató erõi, melyek számtalanféle arcot magukra öltve nyilvánulnak meg bennünk és általunk a gyakorlatban.
Az emberi közösségekben az egyéneket alapvetõen háromféle késztetés, erõhatás irányítja. Ezek a szeretet, az ideológia és az erõforrás igény. Vizsgáljuk meg eme késztetések okait, mûködését és egymáshoz való viszonyát.1. Az erõforrás igény.
Erõforrásnak nevezhetünk minden olyan dolgot, anyagot, energiát, jelenséget, amely táplálja az embert, mint élõlényt és a puszta fennmaradását segíti. Ezek a táplálék, víz, levegõ, fény, hõmérséklet, szálláshely, territórium, munkaerõ, információ, az eszközök és egyéb nyersanyagok. Az erõforrások megszerzése, birtoklása, felhasználása és védelme az ember legalapvetõbb, önfenntartásból eredõ késztetésébõl fakad. Ez pedig az önzés. Lásd: az Önzés és önzetlenség címû írásban.2. Az ideológia.
Minden olyan logikus, értelmes elképzelés a világról ideológiának minõsül, amelyet az emberi elme alkot meg a tapasztalatainak rendszerezése során. Ide tartozik a tudomány, a vallás, a megszokás, az értékrend, a tervek, az érvek és indokok, kifogások és magyarázatok, törvények és szabályok halmaza. Egyszóval minden gondolati rendszer, amelynek alapján döntünk a világgal való kapcsolatunk során kinyilvánítandó válaszreakcióinkról. Lásd: Az igazság magyarázatai címû írásban. Ez tehát lényegében az értelem, melynek fõ feladata az önzés (erõforrás igény) kiszolgálása.3. A szeretet.
Az egymáshoz való viszonyulásunk során fellépõ érzések egyike a szeretet. Ez az önzés és értelem irányította reakciókat a másik emberrel való harmónikus kapcsolat javítása és fenntartása érdekében szabályozza, korlátozza, mintegy önzetlenségre késztetve az egyént. A szeretet vonzalom, bizalom, vágy és akarat, cél és eredmény. Az együvé tartozás örömének kifejezése egymás számára. Lásd: Az ember, aki hatással van rám címû írásban.Egy közösség akkor mûködik jól, ha mindhárom késztetés jelen van benne, arányosan kiegészítve egymást. Az erõforrásokra a testnek van szüksége (étel), az ideológiára az értelemnek (gondolat), a szeretetre a szívnek (érzés). Az erõforrások (és a szeretet) utáni igényeinket megideológizáljuk, megindokoljuk (azért, mert...). Az ideológiáinkat, terveinket az erõforrások és a szeretetünk segítségével valósítjuk meg, realizáljuk az életünkben (megtehetem, mert...). A szeretetünket az erõforrások önzetlen megosztásával fejezzük ki (adok neked...), és a másik emberrel kapcsolatos, építõ jellegû ideáink, terveink kinyilvánításával (jót akarok neked...).
Ha hiányzik a közösségbõl az erõforrás, akkor erõtlen lesz és cselekvésképtelen, vagyis életképtelen. Nem tud megfelelni a környezet kihívásainak. Hiába a jó terv és a szeretet, ha nem támogatja meg az energia, mint mozgatóerõ. Ilyen a szegénység, a gyakorlatiasságot nélkülözõ vagy megvalósíthatatlan célokról ábrándozó csoport.
Ha hiányzik a közösségbõl az ideológia, akkor az egyéneket az erõforrások és a szeretet igénye fogja összetartani, de szervezés és céltudatosság, egyszóval irányítás nélkül. A szervezetlen rendszerek hajlamosak fejetlenül, kaotikusan reagálni, ami a közösség széteséséhez vezethet, pusztulásba sodorva azt. Ilyen az utcán vagy a piacon összegyûlõ embertömeg, illetve a koncertek közönsége. Ezek mind ideiglenes, rövid idõre kialakuló és gyorsan felbomló csoportok, vezetõ és formálisan megfogalmazott közösségtudat, célok nélkül.
Ha hiányzik a közösségbõl a szeretet, akkor az önzés gátlástalanul eluralkodik az ideológián, fokozatosan átformálva, lelketlenné, érzéketlenné, embertelenné téve azt. A közösség vezetõit semmi sem gátolja meg abban, hogy a saját javukra aknázzák ki a közösség erõforrásait, és mindezt ideológiával alátámasszák, elnyomva és kihasználva a többieket. Ilyenek a rabszolgaság, a diktatúra és a katonaság, valamint enyhébb formában a gazdasági vállalkozások is.
A gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy a közösségek leginkább sebezhetõ, legérzékenyebb szervezõereje a szeretet. Az élet mindennapi változásai, harcai közepette ez a leghajlamosabb rá, hogy elhalványuljon, háttérbe szoruljon és az egyének közti apró konfliktusok miatt fokozatosan eltûnjön a kapcsolatokból. A megsebzett szívet nehéz gyógyítani. Könnyebb valakinek a felénk irányuló szeretetét elveszíteni, mint visszaszerezni.
Az ideológiák már valamivel erõsebbek a szeretetnél, de a logikai hiányosságaik, belsõ és külsõ ellentmondásaik miatt ezek is sebezhetõek. A viták, konfliktusok, harcok többsége valamely ideológia, terv, akarat, szándék miatt zajlik, ami az eltérõ nézõpont és információ tartalom szükségszerû következménye. Mindannyian máshonnan nézzük a világot, másmilyennek látjuk és ezért nem mindenben értünk egyet. Ütközik az értékrendünk, máshogyan értelmezzük ugyanazokat az eseményeket és másfelé szeretnénk tolni a közösség szekerét. A jól mûködõ közösségnek éppen ezért fontos feladata a csoportot összetartó idea rendszer védelme és megtámogatása. Az egyénnek alá kell rendelnie magát a közösségnek, s nem szabad rombolnia annak vezérlõ ideológiáját. Mivel azonban tökéletes idea, terv, szándék nincsen egy változó és relatív világban, ezért minden idea megváltozik, átértékelõdik, lecserélõdik idõvel. Vagy makacsul ellenáll, és ekkor tradíció, törvény, majd dogma, paradigma, axióma lesz belõle.
Az erõforrás igény a legerõsebb késztetés az egyének számára a közösségben. Mivel az önzés, az önfenntartás a legalapvetõbb tulajdonsága minden élõlénynek. A legnagyobb csatákat mindig az erõforrásokért vívjuk (terület, élelem, víz, energia, nyersanyag, eszköz, információ). Ezek elvesztése érint bennünket a legérzékenyebben, hisz a puszta fennmaradásunk függ tõlük. Éppen ezért az ezzel kapcsolatos visszaéléseket mindig sokkal szigorúbban ítéljük meg és büntetjük, kontrolláljuk, mint az ideológiai nézeteltéréseket vagy a szeretetlenséget. A jól mûködõnek tekintett (demokratikus) társadalmaink fontos jellemzõje, hogy nem tûrjük a lopást, rablást, háborút. Bizonyos korlátok között megengedjük a gondolkodás, hit és véleménynyilvánítás (ideológiai) szabadságát, és nagyon lazán vesszük a szeretet és szeretetlenség kérdéskörét.
Pedig egy igazán harmónikusan mûködõ, egészséges társadalomban mindhárom tényezõvel, szentséggel egyaránt, egyenlõ mértékben kellene törõdnünk. Az erõforrások elosztását és felhasználását nem jól szabályozva megnõnek a társadalmi egyenlõtlenségek. Gazdagság és szegénység, luxus és nyomor választja külön az embereket. Az ideológiák ellenõrizetlen elburjánzása dezinformációkhoz, széthúzáshoz, félreértésekhez, kommunikációs nehézségekhez vezet. Itt a tudás különíti el az embereket. A szeretet hiánya boldogtalanságot, kedvetlenséget, ridegséget és önzést okoz. Ebbõl lesz az érzéketlenség, az együttérzés hiánya, ami szintén szétválasztó hatású. Mindezen problémák pedig egymást kölcsönösen erõsítik, bomlasztva a társadalmat, és hosszú távon egyértelmûen megnehezítve mindenki számára az életbenmaradás feltételeit. Az egyensúly felborulásán a vezetõk, gazdagok is veszíteni fognak, igaz csak késõbb, mint a beosztottak és szegények tömegei.
Az élet három szentsége a legalapvetõbb dolgokat jelenti, melyek nélkül nem lehet semmilyen közösséget, csoportot létrehozni és fenntartani. Éppen ezért, véleményem szerint ennek a három dolognak az ismeretét kellene legelõször megtanítani a gyermekeinknek a családban, az óvodában és az iskolában. Mert minden más dolog, ami az életünkben jelen volt, van vagy lesz, ezekre épül, innen ered.Készült: 2001.09.21.