1. ANYAHAJÓ
Az életút egy ember (lélek)
számára
hasonlítható az anyahajó szerepéhez. A
repülõ(s)nek
lehetõséget ad a felszállásra.
Normál
esetben ez egy sima, zökkenõmentes mûvelet és
az egész folyamat a puszta felszállásra
irányul
(a lélek kiszabadulása a
szamszárából).
Ha nem sikerül, akkor a repülõs és a
repülõ
belepottyan a vízbe, majd a repülõs kievickél
a vízbõl (a
purgatórium-tisztítótûz
folyamatán keresztül). Ezután újra
próbálkozik
(természetesen egy új repülõvel), mert neki a
felszállás a célja (lásd: a
reinkarnáció
okát és folyamatát).
Ha sikerül a felszállás, akkor a
repülõs
szemszögébõl nézve az átmenet teljesen
folyamatos az egyik világból a másikba
(földrõl
a levegõbe), és boldogságot érez az
elrugaszkodás
pillanatában (halál). Ez lesz a
megvilágosodás
és a lélek átlépése a
nirvánába.
De ha a vízbe beleesik (mert lehúzzák a
szárnyai,
az anyagi világhoz való ragaszkodása), akkor az
egy
szakadás és trauma lesz a számára,
és
kénytelen újra elölrõl kezdeni az
egészet.
Errõl szól az
újjászületésünk.
2. FOLYÓ
Az ember maga a folyó: meder és
áramló
víz együtt. A meder az, ami az embert meghatározza:
a teste, a lelke, a gondolatai és az akarata. A víz az
élet,
az erõ, az energia. A folyó folyását a
meder
határozza meg, ezáltal a víz (romboló
és
építõ) munkáját is õ
határozza
meg. Ha a meder változik, akkor a folyam iránya is
változik,
de a folyó munkája miatt a meder maga is változik.
Az emberi cselekvõképesség titka
is ebben áll; ha az ember önmagát alakítja,
változtatja
és fejleszti, akkor az emberen átáramló
kozmikus
erõk irányát is változtatja. Ezáltal
a világ egésze is meg fog változni
körülötte.
Az embernek tehát NEM kell semmit sem csinálnia a
külvilágban
ahhoz, hogy céljait elérje. Elegendõ, ha
önmaga
megváltozik és ezzel a célját is el fogja
elérni.
Ahogyan a meder sem képes közvetlenül
önmagát
megváltoztatni, úgy az ember sem képes direkt
módon
a világot nagy mértékben megváltoztatni.
És
azáltal, hogy a világ változik, az ember
önmaga
is változik, hasonlóan ahhoz, ahogyan a víz
folyásának
iránya is visszahat a meder változására. Ez
azt jelenti, hogy a változási folyamatok visszahatnak
önmagukra.
Elegendõ csak egy GONDOLATnyi változtatás
és
a változási folyamatok
ÖNERÕSÍTÕ
visszacsatolása révén eljutunk a célunkhoz.
3. AZ UNIPOLÁRIS VILÁG
Valamikor a kezdeti idõkben a mi univerzumunk
még
unipoláris volt, és mint ilyenben a polaritások
még
nem léteztek. A lét jó volt mindenki és
minden
számára - a rossz hiánya révén.
Azután
egy másik univerzum beavatkozásának
(információs
szennyezésének) hatására kialakult benne
valami,
ami nem volt ebbe az univerzumba beletervezve: az anyag. Ez az
új
struktúra nem illeszkedett a meglévõkhöz,
ezért
diszharmónikussá vált a rendszerünkkel.
Ezáltal
viszont a meglévõ rendszer negatív
pólusává
is vált. Így alakult ki a poláris univerzum, amely
eredetileg unipolárisnak indult, s ebben megszületett a
rossz
fogalma, amelyhez azon dolgok tartoznak, amelyek az anyagból
eredeztethetõek,
mivel azok szintén mind disszharmóniát okoznak a
rendszerünkben.
Mindennek következtében kötõdött a rossz
fogalma
az anyaghoz, s lett a neve pokol vagy alvilág, ahol az
ördögök
laknak (az anyagba bukott és szintén
diszharmónikussá
vált lelkek). Vezetõjük a Sátán, aki
maga
is istenség, a teremtõ másik arca és a
polaritás,
a másság képviselõje.
Lehetségesnek tartjuk, hogy az anyag annak a
másik
univerzumnak szerves része volt, így az ott
jó-ként
funkcionált. Ez persze bennünket itt nem vígasztal.
Azóta ugyanis az univerzumunk gõzerõvel azon
munkálkodik,
hogy a kialakult pólusok harcát lecsillapítsa. A
cél
az unipoláris (harmónikus, boldog) világ
helyreállítása,
amelyben a (valószínûleg) módosult anyag
már
többé nem a rossz gyökere lesz a számunkra.
Mivel
a rossz akkor már nem fog létezni a korábbi
értelmében.
Ehhez csak az szükséges, hogy az univerzum
újratervezze
(és esetleg újrateremtse magát) úgy, hogy
ebben
az új tervben az anyag már a rendszer szerves
része
legyen.
4. A SZABAD AKARAT ÉS AZ ELEVE
ELRENDELTETÉS
Ugyanarról van szó
lényegében,
csak más nézõpontból szemlélve.
Mindannyian
egy rögzített (élet)programot
valósítunk
meg, amely programot mások kívülrõl nem, vagy
csak csekély mértékben képesek
befolyásolni.
A program szemszögébõl nézve a dolgokat azt
láthatjuk,
hogy õ a saját maga számára úgy
tûnik,
hogy szabad akarattal rendelkezik, mivel mások nemigen
szólhatnak
bele a cselekedeteibe. A program a futása során
továbbá
úgy érzékeli, hogy minden következõ
lépést
õ határoz meg. Ez igaz is, mivel a program
lépései
kódolva vannak önmagában, és így nem
is
történhet semmi olyan, amit nem a program határoz
meg.
Amennyiben a program nem tud arról, hogy a kódja mit
határoz
meg következõ lépésnek, akkor az a szabad
akarat
látszatát fogja kelteni a számára.
Kívülrõl
szemlélve egy másik programot az szintén szabad
akarattal
rendelkezik, mivel ha a program él, mûködik, akkor az
a saját törvényeinek megfelelõen él -
nem én határozom meg kívülrõl annak
mûködését.
Idáig volt a szubjektív szemlélet.
Most jön az objektív szemlélet:
Valójában
eleve elrendeltetésrõl van szó, mivel a programok
determinálják (meghatározzák) önmaguk
mûködését. Ezért lesznek intelligensek,
mert öntudatuk van (önmagukról).
Az öntudat ott kezdõdik, amikor egy gép
tud önmagáról, azaz információja van
önmaga
létezésérõl és/vagy
szerkezetérõl
és/vagy mûködésérõl, amely
információt
fel is használ a mûködése során. Ez a
dinamikus
visszacsatolás teszi lehetõvé
számára
az önszabályozást és alkalmazkodást,
ami
az intelligencia alapja. Innentõl kezdve már csak
fokozatai
vannak az önismeretnek, felfelé a
végtelenségig,
a minden létezõig.
5. A DIMENZIÓK, MINT
MINŐSÉGI
VÁLTOZÓK
Mivel A világunk alapvetõen 10
dimenziós
(a 10 kezdeti létezõ okforrás hullámtere
miatt),
ezért egyik dimenzió sem nyilvánul meg
tisztán
önmagában. Minden dologban keverten nyilvánulnak meg
az egyes dimenzió jellemzõk. Egy valamit, ha valamilyen
dimenziót
képviselõnek nyilvánítunk, akkor ez azt
jelenti,
hogy benne a szóbanforgó dimenzió jegyei a
dominánsak.
Az absztrakt szint próbál olyan fogalmat
(szimbólumot)
adni az aktuális dimenzióra, amely a leginkább
megközelíti
az általa reprezentált dimenzió jellemzõt.
Természetesen a világ
valójában
végtelen dimenziós. Azonban az elsõ 10
dimenzió
a dimenziók ismétlõdõ sorozatában az
elsõ periódusnak tekinthetõ. Így
minél
jobban ismerjük azokat, annál többet tudunk az
összes
többi dimenzióról is. (Hasonlatosan ahhoz, ahogy egy
csepp víz is magában hordozza a tenger
jellemzõit.)
A dimenziók maguk is állandó
fejlõdésben
vannak, így nem elképzelhetetlen, hogy korábban a
dimenziók periódusa kevesebb, mint 10 volt. Errel utal
például
Hermész Triszmegisztosz élete, aki
lényegében
vagy a 9. dimenziót fejtette meg, vagy õ találta
ki
és vezette be (mint istenség ezt minden további
nélkül
megtehette). Erre a leghíresebb mondása utal, amelynek az
értelmét a 9. dimenzió jellemzõi
pontosabban
is megvilágítják.: "Amint fent, úgy lent
és
amint a kicsi úgy a nagy."
A dimenzió jellemzõk és a
jellemzõket
képviselõ dolgok a következõk.:
0. Absztrakt : a Létezés, a
Létezõ.
Szimbólikus : Anyag, Energia (Fény, Szeretet,
Kapcsolat), Kõ, Nulla.
Geometriai : Pont.
Idõfizikai : a
Megnyivánulatlan.
Kölcsönhatás : Nullponti energia.
Tudomány : Vallások,
Egyszerû
matematika (DR).
Magyarázat : Minden olyasmi, ami a
VÁLTOZATLANSÁGOT
képviseli önmagában.
1. Absztrakt : Növekedés.
Szimbólikus : Növény, Idõ.
Geometriai : Egyenes, Kör, Görbe.
Idõfizikai : a Forrás
- a Megnyilvánult.
Kölcsönhatás : Gravitáció (Vonzás
ill. Tasztítás egy másik
nézõpontból).
Tudomány : Sorok, sorozatok.
Magyarázat : Minden olyasmi az elsõ
dimenzió jegyeit képviseli, amire a NÖVEKEDÉS
a domináns jellemzõ.
2. Absztrakt : Változás.
Szimbólikus : Döntés, Szaporodás,
Szétválás, Ellentét, Párhuzam,
Állat.
Idõfizikai : Káosz,
Vizek.
Kölcsönhatás : Fény
(Sötétség).
Tudomány : mod 2 test
matematikája,
digitális technika.
Magyarázat : Olyan dolgok, amelyek a TÖBB
jellemzõit hordozzák, de mindezt szervezetlenül -
kaotikusan.
3. Absztrakt : Szervezés.
Szimbólikus : Gondolkodás,
Dugóhúzó,
Ember, Számítógép.
Idõfizikai : Tachion,
Csavarodás,
Idõben elõbbre tartás, 2+1
(káosz+idõ).
Geometriai : Spirál.
Kölcsönhatás : Elektomágnesesség.
Tudomány : Programozás,
Számítógép
architektúrák, Filozófia, Elektronika.
Magyarázat : Azon dolgok, amelyek a
káosz
fölötti RENDET képviselik.
4. Absztrakt : Teremtés
(Elkülönítés,
Szeparálás).
Szimbólikus : Tér, Ház, Alkotás,
Nézõ-pontok, Isten/Teremtõ,
Csõ-látás.
Tudomány : Algoritmusok elmélete,
Formális
és Természetes nyelvek.
Magyarázat : A teremtés az egész
szeparálása
révén jön létre. Azon dolgok, amelyek az
ELKÜLÖNÍTÉS
jellemzõit, vagy direkt módon a TEREMTÉSt
szimbolizálják,
azok tartoznak a 4. dimenzió képviselõihez.
5. Absztrakt : Szabályok.
Szimbólikus : Törvények,
Axiómák,
Természeti törvények, A Jó és a Rossz
szétválasztása, Jézus.
Tudomány : Matematikai logika, Prológ,
Szabály alapú tudás rendszerek,
Szakértõi
rendszerek.
Magyarázat : A teremtés irányelvek
nélkül szintén káoszra vezetne. Az ami
meghatározza
a teremtés módszereit, szabályait, az 5.
dimenziót
képviseli.
6. Absztrakt : Gráf.
Szimbólikus : Hierarchia, Vállalati/Szervezeti
hiearchiák, Univerzumok, Isteni hierarchia, Fluidszálak,
Szervezet.
Tudomány : Gráf elmélet,
Rendszer
elmélet, Szabályozás technika.
7. Absztrakt : Szabályozás.
Szimbólikus : Hormon és nyirok rendszer,
Állam.
Tudomány : Szabályozás technika,
Gráf optimalizációk (Folyamok,
Szállítás,
Munka szervezés él súlyokkal).
8. Absztrakt : Célok.
Tudomány : ? (nincs igazán még),
Jövõ
tervezés-kutatás.
Kiegészítés : A materializmus
bukásának
hordozója.: A materializmus gyökere a 8. dimenzió
meghamisítása.
A 8. dimenzió értelme az, hogy a cél
önmagáért
(c)él és a miérteknek nincs helye akkor amikor a
célokról
beszélünk. Célok mindenféleképpen
szükségesek
ahhoz, hogy ÚTON legyünk. Azzal, hogy a materializmus
világában
minden cél csak a gazdasági nyereség
tükrében
merülhet fel, magát a CÉL ideáját
öli
meg ezáltal. Kreativitás mindig csak ott
található
meg, ahol a célok kiválasztása is az
alkotók
lelkivilágának megfelelõen - belsõ
fûtöttségbõl
történik.
9. Absztrakt : Önhasonlóság - Fraktálok.
Szimbólikus : Ember, Isten képére és
hasonlatosságára,
"Amint fenn, úgy lenn, amint a kicsi úgy a nagy." -
Hermész
Triszmegisztosz.
Tudomány : Fraktálok, Önhasonló
rendszerek
matematikája.
Kiegészítés : Az élet
nagyszerûsége
annak EGYSZERÛségében rejlik. Ha a dolgok
hasonlóak
egymáshoz, akkor bárhova nyúlunk, mindenütt
ugyanazt
találjuk: nincs eltévedés, kavarodás stb.
Ha
a részek különbözõek alapvetõen,
akkor
egy kritkus küszöb elérése után minden
rendszer
kezelhetetlenné válik. Ezért van az, hogy a
technika
területén is mindenütt univerzális (és
egyben
AZONOS) alkotórészek
elõállítására
törekednek, amelyek megfelelõ kombinációival
végül is minden dolog megvalósítható.
10. Absztrakt : Folytonosság.
Tudomány : Folytonos
függvények
és analízisük.
Készült: 1994. - 1997.